"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Sokáig én is abban a tévhitben voltam, hogy ezt a bibliai verset - meg az ellentétét, amit gyakrabban szoktak idézni - mindenáron általánosítani akartam, és logikailag akartam egy "egyetemes" végkövetkeztetésre jutni.
Persze ez nagy badarság lenne, hiszen mindkettő konkrét szituációhoz kötődik, és csak arra szabad értelmezni. Ilyen egyszerű.
lehetek magam felebarátja? mindekit megkérdek, voltál- e bestia, mert én voltam, s most Jézusommal fele bartáságban, Óh Drága én Jézusom, Drága Jó Atyám az Mennyekbe fenn, a Te Jézusod legyen az én kis szivembe, kérlek bocsásd meg bestiáskodásaimat, mert mikor gondolatban is, pornóra reagálva, már bijjon, nem tudtam ellenálni, na most a fiu gyrekeim se, kérlek bocsásad meg nekem, nemcsak azt, hanem a többit, s mert EGY BESTIA VOLTAM, de most lehetek-e csak egy porba - puzzó csak, kis barátod drága Jézusa a Tökéletes UristenAtyának, mondhatom hogy Mi Atyánk, s kérhetem, mentsd meg gyerekeinket is, mint engemet, s testvéreimet akiket a Te Fiadban, nekem is adtál testvéremül? Állok szolgálatodra!!!
Nem haragusztok meg, ha igy fellezem ki magam? S ha egyik felem barom, szóval hogy is van ez, felebarátom?
Ővele szeretlek, kis testvérkéim, akkor is, ha még nem tudod? fele fele... nincs feleselés egyse?
Ezen a kérdésen magam is sokat gondolkodtam már, nem véletlenül írtam be ezt az Igét. Nem akarok adós maradni a válasszal, de még mindig csak gondolkodni tudok róla, illetve utánaolvasni, hátha szóba került már másütt.
Tegnap lusta voltam visszakeresni, de most utánanéztem: az 598-ban CSerfa a Hegyibeszéd alapján írt a "kicsinyekről":
[Lk. 17.1] Tanítványainak meg ezt mondta: "Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.
[Lk. 17.2] Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.
[Lk. 17.3] Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.
Itt valóban nem a szó szerinti értelemben szerepel.
Ami pedig az "apparátust" illeti: a www.vallasforum.hu oldalon megtalálod többek között a Csia-fordítású Bibliát is. Jó nagyon az a weboldal, kár, hogy kevesen járnak oda fórumozni.
Lukácsnál ez van - itt nincs szó a botránkozásról:
Lk. 9.46] Vetélkedés csúszott be közéjük afelől, hogy ki közöttük a legnagyobb.
[Lk. 9.47] Jézus, minthogy ismerte szívük fontolgatását, kézen fogott egy gyermeket, azt maga mellé állította
[Lk. 9.48] és így szólt hozzájuk: "Aki ezt a gyermeket az én nevemben befogadja, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. Mert aki mindnyájatok között a legkisebb, az a nagy."
[Lk. 9.49] Erre János megszólalt: "Mester! Láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űzött ki, s eltiltottuk, mert nem velünk együtt követ téged."
[Lk. 9.50] "Ne tiltsátok el - mondta neki Jézus -, mert aki nincs ellenünk, velünk van."
Nem kellett az idézetet begépelnem, mert rajta van a gépemen a Csia-féle Újszövetség - CSerfának köszönhetően.
Úgyhogy most Mátétól is bemásolom az idevonatkozó passzust:
Mt. 18.1] Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz és azt kérdezték: "Ugyan ki a legnagyobb a mennyek királyságában?"
[Mt. 18.2] Ő erre magához hívott egy gyermeket, közéjük állította
[Mt. 18.3] és így szólt: "Bizony azt mondom nektek, ha meg nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, még csak be sem mentek a mennyek királyságába.
[Mt. 18.4] Aki tehát annyira lealázza magát, mint ez a gyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek királyságában.
[Mt. 18.5] S aki az én nevem
ben magához fogad egy ilyen gyermeket, engem fogad magához.
[Mt. 18.6] Aki tőrbe ejt egyet e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, annak hasznára volna, ha malomkövet akasztanának a nyakába, s a tengerbe süllyedne.
[Mt. 18.7] Jaj a világnak a kelepcék miatt! Mert kikerülhetetlenek, hogy kelepcék támadjanak, azonban jaj annak az embernek, aki által keletkeznek a kelepcék.
[Mt. 18.8] Ha kezed vagy lábad ejt tőrbe, vágd le és vesd el magadtól, jobb neked, hogy bénán vagy sántán menj be az életre, minthogy két kézzel vagy két lábbal vessenek az örök tűzre.
[Mt. 18.9] S ha szemed visz kelepcébe, vájd ki, vesd el magadtól, jobb, ha egy szemmel mégy be az életre, minthogy két szemmel vessenek a tüzes gyehennára.
[Mt. 18.10] Jól vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok. Mert azt mondom nektek, angyalaik a mennyekben mindenkor látják mennybéli Atyám orcáját.
Szerintem itt is elég egyértelmű, hogy a "kicsinyeket" nem átvitt értelemben kell érteni.
Milyen érdekes tényleg erre külön felfigyelni, amint írod:
"A kicsik megbotránkoztatása, vagy esetleg megtévesztése, valamiféle elárulása, kiszolgáltatása, melynek a büntetése nagyobb, mint malomkővel a tengerben végezni. Nem valami általános emberbaráti szeretettel szól a kelepcébe csalókról, hanem kökemény ítélettel."
Kedvem támadt ezt az egész részt egybefüggően idézni:
[Mk. 9.36] Ezzel fogott egy gyermeket és kiállította közéjük a középre, majd ölébe vette s így szólt hozzájuk:
[Mk. 9.37] "Aki az ilyen gyermekek közül egyet az én nevemben befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki elküldött engem!"
[Mk. 9.38] "Tanító - mondta neki János -, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemet űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk neki, mivelhogy nem követ minket."
[Mk. 9.39] De Jézus ezt felelte: "Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára káromoljon engem.
[Mk. 9.40] Hiszen aki nincs ellenünk, mellettünk van.
[Mk. 9.41] Aki ugyanis titeket egy pohár vízzel megitat azon a címen, hogy a Krisztuséi vagytok, bizony azt mondom nektek, nem fogja elveszíteni bérét.
[Mk. 9.42] S ha valaki e legkisebbek közül, akik hisznek, egyet tőrbe ejt, az olyannak jobb volna, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe vetnék.
Az idézet a Csia Lajos fordításból van, de nem is ez a lényeg. Hanem eszembe jutott, hogy korábban szóba került a megbotránkoztatás. Úgy gondolom, itt Márknál egyértelmű, hogy a "legkisebbek" a gyermekekre vonatkoznak.
Köszönöm, hogy utánanéztél. Egy időben én is tanulmányoztam az unitárius vallást, és nekem nagyon rokonszenves volt.
Ha jól értem, akkor tőlük származnak ezek az elnevezések, hogy értékkereszténység, illetve dogmakereszténység?
Akkor valóban már csak az a kérdés, hogy önmagukon kívül kiket tartanak még értékkeresztényeknek? De ha ez itt off lenne, nyugodtan válaszolhatsz a Misztika topic-ban, az már úgyis egyveleg lett.
Még annyit ehhez, valóban megtévesztő, hogy a fordítók minden gondolati egységet mintegy külön fejezetbe foglalva, azoknak önkényesen címeket adtak, é s ezek a címek nem a Biblia részei. Nyilván csak az olvasmányosság kedvéért.
Tehát még egyszer: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által fordított Bibliáról van szó, melyet a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya adott ki 1975-ben.
"Feltételezem, ezt tulajdonképpen te is így gondolod - ha a felebarát témában valóban hasonló a gondolkodásunk. :-)"
Persze hogy komolyan gondolom , de cseles zsarolásra használni a felebaráti pozíciót azt nem kellene. Amennyiben Te is komolyan gondolod.
Szóval te tanítónő vagy?
Egyébként ha neked teszem fel a kérdéseket te találnál volna benne valami sértőt vagy olyat amiért az személyes bántás lenne.
Nekem nem kell úgy viselkedni, ahogy más elvárja , abban az esetben ha az a más a saját szabályát akarja kiterjeszteni a közösségre, hanem csak úgy ahogy bibliai , és polgári.
Én semmi olyat nem tettem ami e kettőt áthágja.
Mit szólnál ha én megkérnélek hogy legyélszives és ne írj a val. fil.- re?
Hát nem nevetséges?
Azt még hozzátenném, hogy nincs tudomásom semmiféle korrekt, teljesíthető megkérésről.
"Szóval szó ami szó ne viselkedj úgy mint az alsóban egy osztályfőnök." ...
"Azt hogy én kinek és milyen kérését tartom tiszteletben az csak is rám tartozik."
Bár válaszom is lehetne számodra a saját írásod, de nem értek egyet egyik mondatoddal sem. Előszöris olyan régen voltam alsótagozatos, hogy már nem tudom hogy viselkedik ott egy tanitó - bár arra még emlékszem, hogy osztályfőnök csak felső tagozattól van. :-) Másodszor számomra az érdembeni kommunikáció alapja, hogy a másik kérését tiszteletbe tartom. A tiédet éppúgy, mint másét. Feltételezem, ezt tulajdonképpen te is így gondolod - ha a felebarát témában valóban hasonló a gondolkodásunk. :-)
Azt hogy én kinek és milyen kérését tartom tiszteletben az csak is rám tartozik.
Tudtommal nem ír a fórumra senki akit ősömnek mondhatnék, ezért magkérlek ne avatkozz bele ilyen szinten a dolgokba.
Nem írtam semmiféle olyat ami beleütközne valami írott vagy iratlan szabályba.
Ez a topic nem tulajdona sem cserfának sem nekem sem neked.
Ha esetleg attól félnél, hogy cserfa nem tud tisztességes hangnemben válaszolni, akkor azt majd vele kell egyeztetned , de csak a levele után amiben ezt be is bizonyítja számodra.
Egyébként nem tudok arról, hogy amit te említettél (vele kapcsolatban ne említs.) mi is akar lenni?
Szóval szó ami szó ne viselkedj úgy mint az alsóban egy osztályfőnök.
Csakhogy ez így túl általános. Mert az nem tiszta számomra, hogy arra gondolsz-e, akit nem kötelező szeretni, akivel nem kell közösséget vállalni, azt nem kell sem tisztelni, sem igazságosnak lenni vele? Aki után "letörlöd a port is a lábadról", azzal irgalmasnak sem kell lenni? Azért firtatom ezt ilyen kitartóan, mert szerintem aki valóban tisztelettel van mások iránt, aki valóban igazságosságra törekszik másokkal szemben, aki valóban irgalmat gyakorol - az nehezen teszi mindezt a szeretet képessége nélkül. Szóval ezt olyan ördögi körnek érzem - amiből nem tudok szabadulni.
nem értem, én néhány sorban szóltam Rostának, hogy köztünk vége bármilyen beszélgetésnek, vagy nálad ilyen kicsi a képernyő, hogy ez több oldal?
Ha meg régebbi szólásomról írsz, miért most szólsz, mikor már nem érdekes számomra Rosta? Amíg fontos volt, próbálkoztam nála, akkor nem szóltál. Most úgy véled, ígértem, nem szólok vele, majd oldalakat szólok mégis? Nem értem.
De nem is kell megmagyarázni, mert tudom, itt off.
Rosta, CSerfa kifejezetten megkért, hogy egyvalami fogalmat itt vele kapcsolatban ne említs. Én ugyan nem értem ezt az egészet, de a kérés egyértelmü volt. Nem nagy dolog, nem is döntő semmilyen szempontból és azt hiszem ennyi tapintat mindenkinek kijár.
CSerfa, ha valakit nem tartasz méltónak a beszélgetésre - akkor célszerübb lenne ezt nem több oldalon keresztül részletezni. Senki nem kényszerít semmire.
Hán, ha nem is érted a definiciókat, az minden bizonnyal világos, hogy elmarasztalás akar lenni. Szerintem nincs értelme ezt ragozni.
Én meg tartom magam ahhoz, amit ígértem. Velem nem mész semmire, ezután kérdéseidre sem felelek hosszú ideig. Logikátlan, vagy szemtelen (froclizó) híg alaknak tartalak.
"Valóban felebarátnak, irgalmasnak lenni, és nem csak mindenkit egyformán generálszósszal szerető farizeusnak, ködevő semmittevőknek lenni."
Ez a "generálszósz" - telitalálat. őszintén remélem, hogy az emberek többségének sikerül mindig egyénre szabottan a legszerencsésebben viszonyulni a másikhoz.
Hán, nem matematikailag nem értem az 5%-ot, hanem tartalmilag - még most sem. A hittestvér és a felebarát fogalmát jómagam sem keverem össze. Egyébként biztos vagy benne, hogy a 95% valós?
ActionMan, a kérdésem annak szólt, aki nem tart mindenkit felebarátnak. A többiek hozzászólásaiban pedig benne van az, is, hogy kiket nem tartanak felebarátnak. Ami ebben engem érdekel, azaz, hogy mi alól és milyen mértékben ad ez felmentést.
Én nem hatódom meg a buddhista szerzetesek vitatkozásán sem.
Amúgy egyetértek ezzel, hogy:
"Általában az embereket szeretni az egy kényelmes álláspont. Ez mintegy felold a felelősség alól, mert lehetetlen mindenkit szeretni, másrészt kényelmes álláspont, hiszen bennünket is kötelező ezek alapján szeretni másoknak és ezt számon kérhetjük másokon."
- sőt, a következő bekezdéssel is teljes mértékben. Tényleg klasszul megfogalmaztad.
De én már rég leszoktam arról, hogy a Bibliát próbáljam a mindennapi életre rávetíteni. Én a Biblia nélkül látom ezt pontosan ugyanúgy, ahogy itt leírtad, talán tapasztalatból. Mindenesetre nekem nagy felszabadulás volt, amikor rájöttem, hogy nem tudok úgy élni, hogy a Biblia legyen az útmutatóm, hanem merjek a saját benső énemre hagyatkozni.
Ezért tehát továbbra sem kívánok a Biblia logikai elemzésébe belefolyni.
