Kim Wilde is vállal még nosztalgia-bulikat, ahogyan jó páran még a '80-as évek nagy pop-ikonjai közül. De ő már csak a múltjából él - legalábbis, zeneileg.
Hozzáteszem, Mylene-nek is lezárult az igazán vállalható pályafutása 2000 körül - ezért is örülök, hogy láthattam őt '99-ben a Bercy-ben.
Persze, voltak / vannak még jó dolgai a jelenben is, de sajna egyre kevesebb.
Laurent sem komponál már olyan nagy ívű pop-dalokat, mint '87 és '99 között, és a klipjeiből is hiányzik a fantázia, de hát nincsenek örök életű csillagok a showbiz egén sem.
Én azért kicsit szomorú vagyok, hogy Mylene és Laurent lementek zeneileg Alizee és Lisa szintjére...
Legyen még egy turné, de egy nívós albummal, ne "Oui ... Mais Non"-nal, és "Du Temps"-pal, plíz!
Azt hiszem ebben mindenki egyet is érthet. Ám alakulnak az új fen-generációk. Tartok tőle, akár hogy lesz még popnagyi.... VAGY elkezd csak stúdiódarabokkal kimenni a piacra és beépülni a DJ alapanyagokba... TV sók olykor oszt annyi. Szerintem egy olyan embernek, akinek ezzel telt az élete, hogy évekig készült egy nagyfellépésre, ahol aztán odatette megát emnnyire csak lehet, annak ollóval elvágni a saját karrierjét igen nehéz. Persze ha bejelenti az áment el fog adni párszáz tonna best of meg remix izét, de ez őt nem fogja szellemileg kielégíteni. Remélem, hogy a későn megtalált kapcsolata működik annyira, hogy egy jól megérdemelt "nyugdíjaskor" mellett átlépheti az eddigi rendszert, megpihenhet, elpátyolgathat tehetséget, tehet-vehet finoman nagyanyósan.... Furcsa ez, hiszen még olyan fiatal, de mégsem...
Hajdani popkedvencem volt pl Kim Wilde. Fogta, nekiállt könyveket írni gyerekeknek az angoloknál amúgy is nemzeti hagyomány kertészkedésről és egyebekről. Élte a normális anyókák életét. Ritka szerencse a sztároknál az erre való képesség. Igaz, épp azoknak sikerül leginkább, akik nem reflektorfényben töltötték életük legintimebb másodperceit is, hanem ügyesen elbújtak a média elől.
Igazából nem a Du Temps-szel vagy az irányvonallal van a bajom, hanem hogy végig olyan volt a performansz, mintha "jódolgában" nem bírna magával mit kezdeni, ezért a lehető legbrutálisabb (bocsánat ezerszer a kifejezésért) baromságokat találja ki - lsd. itt rátátogni a lekevert vokálokra. Egyébként meg valahol nyilatkozta is, hogy kb. még csak egyszer szeretne színpadra állni, amit igazából teljesen megértek, csakhát neken nem lesz jó, ha nem lesz otthon éppen egy százezres tartalékolva :(.
Persze, legyen még egy turné, de az lehetne egyben színpadi búcsú is. Nem szeretném (nem is tudnám elképzelni), hogy M.F.-ből is "rocknagyanyó" legyen, á la Tina Turner, vagy Aretha Franklin. Ez valahogy nem az ő stílusa.
Csak a "Bleu Noir"-féle dalokat hanyagolja a repertoárból, ha lehet. Legalábbis, a GaGa-utánérzéseket.
És hát ugye látni, hogy amire a játék kimegy ezzel a nem túl virtuóz dallamvezetésű Du Temps stílussal, az máris beérett. A még koncertre nem járó generáció is fújja a nótát, a mozgalom megy tovább. Ez van. Inkább kelljen elviselni pár ilyen - egyébként nem rosszul megcsinált - "művet", mint látni, hogy zsugorodik az érdeklődés, a stadionokhoz szokott hölgy pedig "lakodalom lajos sókba" szoruljon.... Bár ez a nézőknek alighanem közelebbi élményt adna. Azért remélem, hogy még legalább egy nagy turnédobás benne van a háttér-előkészületekben. Halvány petém sincs, hogy jutok ki rá, de ott kell lennem - hamár a 90-es évek közepén, mikor fillérekért repültem Párizsba - nem figyeltem rá, hogy mikor kellett volna ott lennem :)
Ő a harmadik olyan színpadi nagyágyú röpke 47 év alatt, akinél ellentmondást nem tűrő késztetésem van:)) Szerencsére a többi idejött Budapestre...
Én a 2001 és 11 közt, csak promo CD-n kiadott radio edit-eket szeretném begyűjteni végre! Utálom, hogy a 2001-2011-re is csak az album/single verziókat sikerült összeszedniük a Degeneration kivételével...
Igazából - bár tudom, hogy nem ez a legszebb megoldás - vadul gyűjtögetem mindenhonnan az akármilyen minőségű anyagokat is, hogy eldöntsem, mit szerezzek be dobozban, és milyen formában. Kíváncsi leszek, mikor jönnek rá a kiadók (helyett maguk az előadók), hogy a kiadó dolga legyen a marketing X összegért, aztán a cucc legyen hivatalos letöltőn tisztességes minőségben pézé. Bizony ez azzal járna, hogy az elhíresült zenészeknek kisebb szükségük lenne a kiadói cégérre, netán a saját lapjukon ott lehetne minden X EUR per letöltésért.
A szívem szakad meg, ha arra gondolok, mennyi brutáljó stúdióanyag és koncertfelvétel heverhet dobozban bármelyik kedvencemnél (És jogutódainál persze.... Szegény Oscar Perterson vagy Ben Webster pl. már nemigen töltögetne felfele személyesen, de biztos lenne aki bevállalná a bevételt ... )
Na ha ez meg lenne oldva akkor lehetne kérem nekimenni a kalózkodásnak bátran.
Az már csak személyes nyűgöm, hogy a karaoke mintájára milyen királyságos lenne sávhiányos verzókat kiadni (Dob nélkül, billentyű, vagy basszus nélkül ...stb. Netán eleve sávonkénti formátumokat feltenni a letöltőkre...) Ha nem kéne annyi a kéz a billentyűzéshez, mondanám, hogy a fél karomat odaadnám néhány ilyen kiadásért :))))
Hát igen.... Én is most fedeztem fel magamnak a régi A Quoi Je Sers - t, bár a SDF bónuszanyagban lévő is nagyon kellemes, de hát ugye más. És bár a szöveg örökérvényű a "kor szelleme" nem úgy szól belőle. :) És a zenészek itt "élőbbek" valahogy.
Most egy fél éjszakét töltöttem azzal, hogy az alanti videó hangját kiegyengessem, amennyire lehet, legalább félig eltakarjam a kompival a torzítások helyét:))) De hát ez csak arra jó, hogy viselhetőbb. Ráadásul a koncertanyag jó visszhangos, úgyhogy bármilyen szűrés mindjárt bedönti a teret. (....ból várat ugye:)) A szoftver sem ilyen "lemezhibák" orvoslására van kitalálva, de most ezt hallgatom :).
Szóval az a bármilyen felvétel érdekel. (Hát hogyispersze:))) Ha dobsz egy méltet az aviation(a)vicomplex.hu alá, megtisztelsz a kapcsolatfelvétellel.
La veuve noire:
Az első néhány staccato-s ütem úgy 0:20 ig valamibe be lett lopva, meg nem mondom mibe. De hát a mai világban ez ugye ....
Jaja... rájöttem én is időközben, csak a számomra elérhető VHS rip olyan gyalázatos, hogy nem is figyeltem, ki a gitárista, meg őszintén szólva fel sem tételeztem, hogy ilyet játszik a figura. Mint írtam, én igazából csak a Voyage-ból ismertem, hogy ki ő, meg olvastam, hogy dolgozott Mylene-nel, de ennyi... és hát valljuk be, az ennél a Voyage kicsit komolytalanabb műfaj, bár tőlük még bakelitem is akad valahol bulibajárós korszakomból :)) Komoly fegyvertény volt az átkosban itthon ilyet találni a lemezboltban:) B. Tóth nyomta le aztán az utolsó nagylemezüket, azóta számomra se kép se hang Slim Pezin ügyben :)
És tényleg. Itt is ottan van a háttérben. Viszont az én fülemnek sokkal összerakottabban ( ha külföldiül szebb: konzisztensebben:))) szól a A Quoi Je Sers... , mint a stúdiókeverésben.
Aranyos, hogy - bár ez a koncert szerintem vastag paraszthajszállal túl is van húzva a tessék velem meghalni irányba, egy pillanatra mégis kiesik Mylène a szerepből, mikor 04:19-nél felér a színpadra a kajlafülű plüssállatka. Ott van egy tizedmásodperc mosoly a szájszegletben :)))) Mindettől függetlenül az a búbánatos nézés a hatalmas bociszemekkel az kivédhetetlenül hatékony. Nem mellesleg gyönyörű....
