Nem is tudom mért szeretek ide járni, pedig elég
szakadt egy hely. A pincében egerek laknak, a padlásra behordja a havat a szél, és reggelre mindig kialszik a tűz. Csak tudnám ,hogy kell begyujtani.
Drága Villlllma !
Már nem csak vacogok, de tényleg megérdemelsz jó pár l-t, mert beengédtél még ma! Nem gondoltam volna.
Jó itt, a tűznél okosodni. Explicit és implicit, de az expozícióval várjunk egy picit.
Köszi a kaját. Igazán finom.
Hálából jövő héten elviszlek Putnokra. Hat kövér mikulás fogja húzni a szánunk. Putnokig meg sem állunk.
Az életemed mentetted meg! De tényleg !
Amíg a vendég varjúverte kabátyát szárogattya a tűz mellett, villma elmongya neki, hogy
Az explicit olyan függvény
amelyben a változó,
függőségben kifejezve
függetlennel mondható(el).
Az explicite exponált
fölfedezés arra jó,
hogy az exponens elmondja
azt, mi expozíció.
Ettől aztán mindketten megokosodván nekidölnek a
csigatésztának, ami bolonyai mártásban van megforgatva. Mert enni kö, ha van mit.
Éppen Putnokról vánszorogtam, részegen haza.
/Pardon, nem rész egen, hanem egészen egen. Egen!/
Mondok magamnak: Éljen a haza! Menjetek haza!
De megállított Vilma néni kunyhójának fala.
Rosszkor jöttél! Zenél a szél,
S vadul lebegteti a költészet szellemét,
amit Vilma pénteken hagyott szerteszét,
mint patikus munka után fehér köpenyét.
Fekete madarak köröznek felettem.
A legnagyobb így károg rekedten:
Ma már több hóembert megettem!
VILMA! Ordítok, a piszos ablakot verve.
Tudom, hóember leszek reggelre.
S mire ti beértek hétfőn a meleg munkahelyre
Én varjak által leszek itt megedve.
Kezdelek érteni, de azért feljelentelek a cárnál.
Tegyen ő igazságot, mert van ,aki arra születik, hogy táncoljon, van aki meg arra, hogy kiszolgálja azt, akik többet, szebbet, jobbat tud nyújtani mint ő. Érthető?
Kérek még rumot, illetve teát, illetve teásrumot.
