Már miért zárhatnánk ki a véletlent? Miért zárhatnánk ki istent (akit itt nyilván úgy kell érteni, hogy egy olyan entitás, aki rendelkezik fölöttünk, ám mi csupán alantasai vagyunk, nem vagyunk egyenlők vele)? Túlságosan nagyvonalúan zársz ki dolgokat, nem gondolod? Hogy nagyvonalú lenne? Nekem nem az, teljesen tudatos. A véletlen tényleg véletlen, vagy csak te nem látod át a folyamatot? Mert látszólag millió dolog zajlik véletlenül, számomra is. Csak tudom, hogy nem az.
Az Istennel kapcsolatban nem értek valamit. Mit értesz azalatt, hogy rendelkezik fölöttünk, meg hogy alantasai vagyunk? Ha egy pap mondaná, nem lepődnék meg, csak tőled ez fura. Vagy furán fejezted ki :)
Kavarog benne a sok energia, mindenféle formákba rendeződik. Gondolom ez is mind mind véletlenül. Te req, alapjában véve racionális magyarázataid vannak. Hát akkor erre is légyszi.
A világegyetem bazinagy. Kavarog benne a sok energia, mindenféle formákba rendeződik. Épp az agyrepesztően nagy mérete miatt (térben és időben egyaránt) teljességgel elképzelhető, hogy a bármiféle külső/felső törvény nélkül kavargó energia olyanná sűrűsödhet, ahol az ego létrejöhet. Egyszer. Vagy csak kétszer. Vagy hatszázhatvanhatszor. Vagy végtelenszer. Bármelyik lehetséges.
Req!
Ha összeszedem minden létezö agyi kapacitásomat, a világegyetemet olyan valaminek képzelem, "akiben" megelözve az anyaggá válást, megjelenik minden forma, irányzat, vagy történés szellemi képe, amely majd meg fog valosulni.. A tudosok morfogenetikus mezönek, Jung kollektiv tudattalannak, az egyistenhivök Istennek, a buddhisták nirvánának, a hinduk kimondhatatlannak gondolják, kedvenc jaki indiánom pedig sasnak képzeli. Mi is innen lépünk be a világba, amikor megszületünk, és ide térünk vissza, amikor meghalunk.. Van aki csak egyszer él hite szerint, van akinek (lelke, Egoja, isteni szikrája) többször visszatér, és csak utána olvad bele a az álltalad emlitett kavargo "valamibe" Kedvenc jaki indiánom azt mondja, hogy halálakor bekapja a sas, mert szüksége van az INFORMÁCIORA!! És ez a lényeg! Ez a "bazi nagy" (ahogy irtad) kavargo valami ugyanis az anyagi megjelenésen keresztül változik, és jut tapasztalatokhoz. Direkt nem fejlödést irtam, mert ebben a vonatkozásban nevetséges lenne.. ha tetszik a megvalosult világ saját jövöjét modositja igy.. Ha kitekintesz a csillagos égre el lehet képzelni az élet, és hajtoereje irdatlan voltát!! És még nem emlitettem más élö formákat, amik szerintem miért ne lennének más csillagrendszereken..
rinpoce: Teljes mértékben egyezik a véleményem azzal, amit leírtál. Muszáj hinni valamiben, hiszen épp ez jelöli ki az ember számára azt az utat, amin végighaladva tudáshoz juthat. De előbb mindig a hit jön, a gyanú, hogy esetleg van "arrafelé" valami... A lényeg az, hogy amikor már megvan a tudás, attól kezdve ne a hit irányítson azon a bizonyos megismert úton. Ekkor jöhet a többi! Fel, a csillagokba, hogy csillagok lehessünk! (Broáf! Ez az utolsó mondatom elég szar lett. ;])
Szerintem is polcra az emlékekkel, de ne csukd rájuk az ajtót! Nézz időnként vissza rájuk, és vesd össze az aktuális éneddel, mint ahogy folyamatosan kell újraértékelni az életet, hiszen sehol semmi garancia arra, hogy jófelé tartasz... Szerintem próbáld megérteni a régi önmagadat is, főleg a régi indítékaidat, hogy jobban megismerhesd a jelenlegi önmagadat.
sanyaaa: Húha... szerintem csak vigyázz azzal a hideg vízzel... A sátánizmus nem "megváltó" vallás, és örülök, ha úgy érzed, hogy adott neked valamit, de ezzel "csupán" azt bizonyítottad önmagad előtt, hogy keresed a saját igazságodat. Ne érts félre: ez talán a legtöbb, ami embertől elvárható, de nehogy eszedbe jusson ölbe tett kézzel ücsörögni, hogy de jó, most végre megvan, amit kerestél...
A sátánizmus egyik fontos része a kételkedés... Mi van, ha hazudok, ha csak szerepet játszom?
A lelkész nagyapád meg alighanem büszke lehet. Komolyan.
rinpoce: Csakugyan az embernek van lelkiismerete. De az ember nem volna tagja az emberi fajnak? Vére, génjei, DNS-e is minden embernek van, de ezek mind jellemzők az emberi fajra is.
A reinkarnációnak "akkor látnám értelmét", ha a múltbeli énjeim valamiképp kommunikálhatnának a jelenkorival, vagy legalább üzenhetnének neki valahogy. Persze meg lehet magyarázni, hogy épp a lelkiismeret ez a "hírnök", de mivel más magyarázat is elképzelhető a lelkiismeretre, ezért úgy gondolom, nem szükséges tovább bizonyítanom, hogy én miért nem hiszek a reinkarnációban -- pontosabban fogalmazva: miért nem gondolom, hogy rám érvényes volna ez.
A cimborám már korábban is laza és vidám volt, mielőtt buddhista lett volna, és én azért is csináltam meg neki azokat a tibeti fontokat, mert akkoriban nagy mániám volt a számítógépes tipográfia. :]
Taranis: "Olyan pedig csak relatív létezik, hogy az ego beteljesedése. Mert beteljesedhet valamihez képest, de aztán rájön, hogy utána is lehet tovább tökéletesedni, mert mindig van egy tökéletesebb, ahogy mindig volt is."
Ehhez abból kell kiindulni, hogy az ember elfogadja a reinkarnációt. A sátánizmus nem fogadja el a reinkarnációt. Nem utasítja el, de semmiképp sem épít rá.
Itt és most -- ez az elv.
--
"Gondoljunk csak bele, ha egy élet van, ami a halállal véget ér, akkor valamikor kezdete is kellett, hogy legyen. Amennyiben volt kezdete, akkor azelőtt a pont előtt én ilyen formában gyakorlatilag nem léteztem. Mégis akkor hogy lettem Én? A véletlent gondolom kizárhatjuk. Ha én akartam, akkor léteznem kellett előtte is, hogy tudjam akarni, ergo van reinkarnáció. Ha nem én akartam én lenni, akkor valószínűleg Isten teremtett. Gondolom ezt is kizárhatjuk. Mi maradt?"
Már miért zárhatnánk ki a véletlent? Miért zárhatnánk ki istent (akit itt nyilván úgy kell érteni, hogy egy olyan entitás, aki rendelkezik fölöttünk, ám mi csupán alantasai vagyunk, nem vagyunk egyenlők vele)? Túlságosan nagyvonalúan zársz ki dolgokat, nem gondolod?
A világegyetem bazinagy. Kavarog benne a sok energia, mindenféle formákba rendeződik. Épp az agyrepesztően nagy mérete miatt (térben és időben egyaránt) teljességgel elképzelhető, hogy a bármiféle külső/felső törvény nélkül kavargó energia olyanná sűrűsödhet, ahol az ego létrejöhet. Egyszer. Vagy csak kétszer. Vagy hatszázhatvanhatszor. Vagy végtelenszer. Bármelyik lehetséges.
Hogy mi maradt? A személyes hit. Ez semmi -- és minden egyszerre.
Arra goldoltál, hogy a világot jobban megismerni csak a vallásos és a racionális megközelités eggyüttesével lehet??? Mert ha igen, nagyon is igaz, amit irtál...
Sok buta általánositás kering erröl, aminek a korlátolt gondolkozás (vagy ateista, és ezért korlátolt, vagy hivö és ezért korlátolt) az oka.. Abszolut igazad van, csak teljesen nyitott elmével juthatunk tul a merev dogmákon...
inkább 'ismeret', mint tudás; én ezt úgy értem, hogy a világ megismerésére törekvés egyfajta vallásos, értsd: egész életedet átható törekvés lesz.
ez nem pont az, amit einstein mondott, ez inkább saját verzió; szerintem ugyanis a racionalitás fele mítosz. erre akkor ébredtem rá, amikor megtapasztaltam, a franciákat (szinte mindet) annyira áthatja a descartes-i gondolkodás-séma, hogy néha lehetetlen velük értelmesen beszélgetni :)
a racionális megközelítés, mint minden 'kizáró' jellegű analízis, leegyszerűsített képet ad. nem mintha más szemmel nem ugyanúgy csak egy képet kapnál, de legalább az részletgazdagabb.
“The further the spiritual evolution of mankind advances, the more certain it seems to me that the path to genuine religiosity does not lie through the fear of life, and the fear of death, and blind faith, but through striving after rational knowledge.”
Albert Einstein
(Az ember lelki fejlődésének előrehaladtával számomra egyre biztosabbnak tűnik, hogy az igazi vallásosság útja nem az élettől és a haláltól való félelem és a vakhit, hanem a racionális tudásra törekvés.)
Az jó, ha adott valamit. Csak ne feledd megvizsgálni, hogy a tiéd-e. Ha igen vedd magadhoz, nézegesd és örvendj neki. De ha nem, dobd ki szánakozás nélkül.
Semmit sem jó egyben lenyelni. Válogass nyugodtan az izletes falatokban, a nem kedvedrevalót meg hagyd a tálon. Hátha valaki meg épp azt szereti.
Nem vagyunk egyformák, nincsenek univerzális igazságok. Akkor lesz igazán a tiéd, ha kedvedre alakitod.
Igazán örülök az irásodnak. Ha ez igy van, ha más nem ezért megérte elinditani ezt a topicot.
Megvallom valahol szándékom is volt, hogy minél többen olvasság Req lapját.
Igaz ugyan én is itt-ott kifogásolgatom, de alapjaiban nagyon jó kiindulásnak tartom egy értelmes, emberi és főként saját világkép kialakitásához.
Egészen megrenditö, amit irsz, bár szerintem, aki elkötelezett lesz valamely vallás iránt, átélte a hidegvizes történetet, én is. Nekem a hideg viz Mody: Élet a halál után c. könyve volt, kb 1988-ban..
Ez csak annyit jelent, hogy kinyilt a szemed, és ezentul nem mások mondják meg, mit gondolj a világrol, hanem Te fogod azt eldönteni! És ez nagyon fontos dolog!
Szerintem csak az a hit ér valamit, aminek minden gondolatáért megizzadunk!
Req egy kicsit másképp sátánista, mint azt, a sztereotipiák alapján, az átlagember képzeli. Mint ahogy a sátán is más, mint ahogy a sztereotipiák alapján, azt az átlagember képzeli..
tegnap éjjel elolvastam az egész topicot. már nagy hatással van rám, bár még emésztgetnem kell.
eddig amolyan 'nem tipikus keresztény'-nek tartottam magam, akinek mindenre megvan a letisztult elmélete: de sajnos ezek az elméletek tele voltak lukakkal, és kicsit olyan volt velük, mint zoknit stoppolni bog nélkül.
req999 sátánizmusa leszámítva a néhol koncentrált, néhol kisebb agressziót, több okból is tetszik nekem:
- öntudatos
- tömör, nem igényel sok vallási fejtegetést és magyarázkodást.
- vállaltan önző
- nem zárja ki a természet - vagy mai ismereteink - fölöttit.
ez utóbbit annak ellenére is erényként (...vagy bűnként.. vagy hogy is fogalmazzam, hogy mindenki értse? :)) látom, hogy az önzést nem tartom célravezetőnek.
valamiért azt hittem, 20 éves létemre már nem állok nagy világképi vagy életmódbeli változás előtt. ezután elolvastam ezt a fórumot, elolvastam a lapot, elgondolkoztam rajta - és ennyi.
mintha egy pohár hideg vízzel ébresztenének fel álmomból, amelybe mások 20 évig duruzsoltak altatódalokat. először kellemetlen, aztán elkezdesz élni.
ilyen érzés lehet a kezdő keresztényeknek a megtérés.
nem lettem sátánista, sőt, pozitívabb lettem... ez elsőre paradoxonnak tűnhet nektek: ha kell, kifejtem.
ezt akkor is elküldöm, ha olvassa a lelkész nagyapám :)
Gondoljunk csak bele, ha egy élet van, ami a halállal véget ér, akkor valamikor kezdete is kellett, hogy legyen. Amennyiben volt kezdete, akkor azelőtt a pont előtt én ilyen formában gyakorlatilag nem léteztem. Mégis akkor hogy lettem Én? A véletlent gondolom kizárhatjuk. Ha én akartam, akkor léteznem kellett előtte is, hogy tudjam akarni, ergo van reinkarnáció. Ha nem én akartam én lenni, akkor valószínűleg Isten teremtett. Gondolom ezt is kizárhatjuk. Mi maradt?
Ezt teccik nekem!! Bár háromszor el kellett olvasnom...
Ezt a lelkiismeret= faji életösztön dolgot nem értem! Nem a csoportnak van tudtommal lekiismerete, hanem az egyéneknek. És az embert a saját lelkiismerete furdalja, ha megverte a gyereket vagy lefeküdt a legjobb barátja feleségével pl.. Azt elfogadom, hogy némelyeknél csökevényesen müködik, némelyeknél tulzottan... végül is a pszichologusoknak is kell élni valamiböl... :-))
A reinkarnáciot, és a karmát sokan sokféleképp magyarázzák. Abban minden iskola egyet ért, hogy nem lehet ilyen konkrétan megközeliteni: most bemosok Jozsinak, stb.. és halálom oráján a számla: 12 pofon jozsinak, 2 bélának, a kutyának a farkát 3-szor meghuztad, stb.. Azért születik ujra az ember, mert még van dolga. Vannak feladatai, vannak olyan dolgok, amik nagyon vonzzák, és szeretne megtenni.. és ezekhez a vonzodásokhoz csatlakoznak az elmult életben hátrahagyott jo, vagy problémás dolgok..
Ha a reinkarnácio tana az ember MEGGYÖZÖDÉSÉVÉ válik, ha akarja, ha nem, odafigyel jobban a cselekedeteire, ovakodik a szélsöségektöl, és az esetleges kényes szituáciokat is könnyebben, ügyesebben kezeli, mert sokkal inkább az esze, mint az érzelmei vezérlik.
Ez azonban koránsem jelenti azt, hogy elmenne az élet mellett, ezt fontos hangsulyozni, mert ez a leggyakrabb vád..
Amugy: tényleg buddhistával találkoztál, mert laza volt és vidám, ráadásul szeretetre mélto is, különben miért csináltad volna meg neki azt a tényleg nehéz munkát??? :-))
Egy ideje nem olvasgattam a topicot, most is csak a legutóbbi 50-et. Egy-két hozzászólás a felmerült témákhoz:
Szó volt ugye arról, hogy mi az, ami fix. Jobb esetben az én-tudat a mostban fix. Rossz esetben nem árt gondolkodni, hogy mit baszunk el :) Tulajdonképpen ezt a fix pontot hívom egonak.
A reinkarnációról: az itt és most abszolút nem tűnik el, és nem is arról van szó, hogy most semmim sincs, de majd király leszek. Inkább ötvöződik a két oldal. Most én vagyok, mindig is én leszek, viszont az én folyamatosan fejlődik is, folyamatosan egyre közelebb kerülök hozzá. Ebben a fejlődésben éppoly állomás pl a halál, mint az, ahogy most leütök egy billentyűt. Olyan pedig csak relatív létezik, hogy az ego beteljesedése. Mert beteljesedhet valamihez képest, de aztán rájön, hogy utána is lehet tovább tökéletesedni, mert mindig van egy tökéletesebb, ahogy mindig volt is.
Gondoljunk csak bele, ha egy élet van, ami a halállal véget ér, akkor valamikor kezdete is kellett, hogy legyen. Amennyiben volt kezdete, akkor azelőtt a pont előtt én ilyen formában gyakorlatilag nem léteztem. Mégis akkor hogy lettem Én? A véletlent gondolom kizárhatjuk. Ha én akartam, akkor léteznem kellett előtte is, hogy tudjam akarni, ergo van reinkarnáció. Ha nem én akartam én lenni, akkor valószínűleg Isten teremtett. Gondolom ezt is kizárhatjuk. Mi maradt?
