még én sem találtam meg sem a vodafone honlapján se a jutubén. De majd csak idővel. De még én sem láttam végig csak mindiga azt a részt, hogy: pedig de jó labdaszedő volt..
Jól figyeljétek a vodafone reklámokat mostanában.. valaki feltünik benne.. pingpong ütővel a kezében... :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
a fejben csajozásnál nincsen jobb, se tét, se számla, se kudarc, se siker, se bonyodalmak. Kinek hiányzik bármelyik is? Egyébként a lány balra ment el, ha már idézünk, csak pontosan, szépen:)
A teve itthon - a kebabbal ellentétben - hiánycikk. Szerintem anyukádék jó üzletet kötnének. Egy öntudatos csaj a sokszázezerbôl pár tevéért. Pompás ötlet.
Azért a kedvest magához képest értettem:) Bár lehet átigazolok muszlimba és megkérdezem anyukámékat, eladnak-e két tevéért vagy egy tál kebabért. Az üzlet az üzlet:)
Te sem akarod, hogy erre válaszoljak, ugye? De ha már hivatkozunk MF-re: ... lejátszottunk mindent fejben.... a lány jobbra ment el. A hülye. Az sem bírt fejben olvasni.
A törökök velem észvesztôen kedvesek voltak. Volt pár csoporttársam és annak a haverjai. A tenyerükön hordoztak. De komolyan. Úgy udvarolni, mint ôk.... Anyám! Kedvesen, nem tolakodóan mégis teljesen egyértelmûek a nemi szerepek. Vissza is sírom idônként. Na de aztán eljött az idô, mikor kiderült, hogy "dzsönyörû kéti" ennél többet nem nagyon szeretne. Na az félelmetes volt. Pl. az amikor én már haza kartam menni a buliból, ô meg még nem és az én távozásomat sem akarta én meg nem értettem a kedves marasztaló szóból, villámló tekintettel megszorította a kezem (belilult) és halkan megjegyezte (ezt a fajta terrort ugye nehezebb kiszúrni társaságban, mint mondjuk ha leüvölti a fejem vagy lekever egy taslást), hogy megmondtam, hogy sehova nem mész, értetted?, na itt felébredtem meddig is tart a kedvesség. Aztán jött még pár hét zaklatás. És van még pár apróbb ilyen történetem. Sajna ez a szép udvarlás hátránya. Ôk igyekeznek levenni a lábadról, neked meg utána cserébe kuss a neved. Más kultúra, na. Nem mondom, hogy rossz, csak nem passzol a neveltetésemmel, egyéniségemmel. Alighanem a tiéddel sem. De mondom: nagyon-nagyon barátságosak és kedvesek up to a point, csak jóval óvatosabbnak kell lenni. Amíg mi itthon azt szoktuk meg, hogy a fiaink nagy része olyan tejbetök (bocs fiúk, akinek nem inge ne vegye magára!), hogy ha rajtuk múlik, kihalunk, addig ôk nem tökölnek: lépnek. Egyre szimpatikusabb nekem az a világ...
Kata! Mit tudsz még a törökökről? Szimplán csak vigyázni kell velük, vagy mindegyik bunkó is? Mert az én főnököm olyan szinten tar paraszt, amilyennel még nem találkoztam. Rendszeresen lealáz, de már edzett vagyok. Ma megvilágosodtam, rájöttem, hogy miért favorizálja a lengyel pincérlányt, engem meg nem. Mert ezek mindketten ugyanolyan sötétek. A másik pincérlány pl. nem tudta, hol van Litvánia, pedig még le is írtam neki, meg egy Európa térképet is felskicceltem egy szalvétára és bejelöltem rajta. Erre ő kitörő örömmel: ja, Norvégia? No de legalább azt tudja. Meg van plazmatévéje (megkérdezte, tudom-e, mi az).
Meg azt látom, h nem csak a török férfiak rámenősek, hanem a lányok is, ugyanis az egyik török lány a szabadidejéből este órákra bejön a főnökkel csevegni, és nem veszi észre, hogy nem tetszik neki. Miután erről panaszkodott a főnök nekem, meg kifejtette, hogy kétségbe van esve, mert elmúlt 27, és ha most megismerkedik valakivel, az még egy év, mire megnősül, aztán +1 év, mire gyereke lesz, és az aztán már nagyapakor. Szóval általában eszméletlen bunkó velem, csak egyik nap egy fokkal csinosabban mentem be, akkor meg volt rökönyödve, és nagyon kedves volt. Másnap visszaálltunk a régi kerékvágásba. Megkérdezte, hogy házas vagyok-e, van-e barátom. Aztán: és barátnőd? Höhö. Mondom nincs, höhö. Hány éves vagy? Mondom neki, 24. Erre: pedig 45-nek nézel ki, höhö. Csak vicceltem, höhö. Meg hogy neki nincs internete otthon, mert ő nem gazdag, de egy gazdag nőt keres, aki majd eltartja. Szerinte én gazdag vagyok, mert van netem otthon. Neki ugyan van egy étterme meg kocsija, de az nem számít. Aztán jött a kérdés, hogy ismerem-e a kebabot, van-e Magyarországon. Mondtam, h igen, sőt nem csak Magyarországon, hanem az én városomban is. Válasz: Höhö, neked van egy saját városod? Gondoltam eleresztek egy halvány poént, úh. mondtam, h igen, van, mert tudod, én gazdag vagyok. I’m rich. Reakció: What? Höhö, are you a bitch? (=kurva, bár gondolom tudjátokJ) höhö.
A májusi találkozóra lehet hazaugrok én is, ha már végképp nem bírom a humorát a „fuck you” barátomnak (ez az egyik leggyakoribb szófordulata ugyanis). Bár azért a tavalyi olvasótáborba elhozhattuk volna, mondjuk ahhoz a részhez, amikor megtörik a török uralom.
