A két forduló közti események számomra legdöbbenetesebb eredménye egy folyamat látványos felgyorsulása (de még nem betetőzése) volt: míg korábban csak a magukat jobbosnak vallók kis százaléka vállalta nyíltan hazaszeretetét, de azt is csak görcsökkel, félelemben, addig mostanra gyakorlatilag az egész jobbos szavazótábor nyíltan, minden görcs és félszegség nélkül demonstrálja patrióta érzelmeit. Láttam tömegeket, igazi tömegeket monstre rendezvényeken, láttam zászlóerdőt, himnuszt immár erővel, hangosan, felszabadultan éneklő emberek százezreit, fiatalok tömegeit az egyik oldalon, és láttam zavarodottságot és félelmet, de irígy fájdalmat is a túloldalon. A plazanihil és az értéksemlegesség hazugsága után jön a hazaszeretet.
Miért fáj ez nektek?
Gondolom lehet a hazaszeretetről normális hangon, korrektül eszmét cseréni. Ez első nekifutásra ugyanis nem sikerült. A téma, talán maga a jelenség, ugyanis olyannyira irritált egynémely hangadó balindexelőt, hogy kötekedéssel és trágárkodással lehetetlenítette el pl az én és Hitetlen Tamáska vitáját. Topiktörlés lett a vége. Most arra kérem a moderátort, hogy az eddigi gyakorlatot és persze természetét megtagadva végre egyenlő mércével mérjen, és a netalán trágársággal betoppanót azonmód penderítse ki innen, ne a topikot törölje.
