Nekem inkább az az érzésem, hogy amit ma csatának nevezünk, az valójában akár több napon át tartó kisebb összecsapások sorozata. Való igaz, hogy mintha a nagy rohamok kimentek volna a divatból. Egyrészt mert eltűnőben vannak a klasszikus tömeghadseregek (a profikat meg hatékonyabban is lehet alkalmazni, mint mondjuk egy frontális támadás), másrészt a hidegháború alatt tényleg féltek összevonni, mert az szinte vonzotta volna a taktikai atomfegyvereket.
Megvagyok, olvasom a topicot, csak az utóbbi időben nagyon szakmai lett a vita, és rájöttem, hogy nem értek annyira a dolgokhoz, hogy sokban előrevihetném a hivatásosak társalgását. Úgyhogy inkább hátradőltem, és élveztem a profik vitáját profikkal.
Egyébként szerintem azért egyenruha meg ilyesmik jó lenne, ha közösek lennének, legalább mondjuk zászlóaljszintig. (Pl. el tudom képzelni, hogy egy egységben mondjuk mindenki brit gyakorlót hord, vagy németet.) Egyébként túl nagy lenne a kavarodás.
A felszerelést mindenki összeállíthatja maga, ha olvastatok már háborús visszaemlékezéseket, előbb-utóbb a harcok folyamán ez úgyis bekövetkezik--végül is a lényeg, hogy NEKED kényelmes legyen.
A készülő írásművet majd ezért tegyétek fel ide is, elküldés előtt hátha lesz nekünk is néhány jó ötletünk.
Ave mindenkinek!
Még egy erősen elméleti kérdés: mekkora esélye van, van egyáltalán egy csatának ma, egy háborúban? Amennyire én képes vagyok követni az ilyen eseményeket, nekem úgy tűnik, hogy bár folyamatos a fegyverhasználat egy konfliktusban, ostromok is előfordulnak, maga a csata "kiment a divatból". Vagy csak senki nem kockáztat egy ilyen eseményhez szükséges csapatösszevonást a hatékony ellencsapástól való, jogos félelmében?
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi.
Ave mindenkinek!
Kedves Hamburger!
Olyan választ kaptam Tőled amit reméltem, de félek is kicsit tőle. A "közös alkotásunk" alatt azt értettem, hogy az eddigi hozzászólások qvinteszenciáját öntenénk egy 2-3 oldalas dolgozatba, és ezzel lötyintenénk nyakon a nagyérdeműt.
Örülök, mert van fogadókésség a hivatásosok részéről a Nemzetőrség létrehozására. Kicsit félek mert, én magyaráztam rosszul, elnézést érte, de a Nemzetőrség alapjaiban történő változást kell hogy jelentsen a hazai katonai gondolkodásban. Nincs szükség X **-ra, mert kiképződni járnak be = a terepen lesznek, tanulni meg othon fognak. Csak a mellékhelységre, zuhanyra és 1 db. raktárra van szükségük, a ki és bevonuláskor, /hétvégén jönnek-mennek/ ami szerintem a jelen viszonyok közöt is adott.
Az egyenruha kérdése; mindenkinek lesz csak épen nem "egyen". Ezt hogy lehet kezelni? Amatőr dolog "baráti tűztől" elesni.
Én sem gondoltam úgy, hogy mostantól a katona monda meg a tisztnek, merről fúj a passzát, csak az érdekelt /és örültem a válasznak/, hogy lehet-e ötlete a bakának anélkül, hogy kénytelen legyen elmenni a francba. / A katonatörténetek 90%-a ilyen esetekről szól./
Laktanyafalon túlmutató; szoftver a felesleges jelentések kitöltéséhez, lőterek átalakítása, a valódi harchelyzetett jobban megközelítőekre, eltérő csapatszerkezetek kialakítása, /volt már szó róla/ fegyver "tápolása", stb.
Azt hiszem ennyi elég is. Sajna ki kell lépnem, talán még visszajutok ma.
Transport, IAF, Sgt. Elias! Hol vagytok?
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi.
csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy 92-ben amikor seregközelbe kerültem szerencsém volt ismerni olyan embereket, akik ott voltak azokon az ominózus tárgyalásokon az oroszokkal (ex-szovjet). A magyar tárgyaló delegációt egy Annus Antal nev? úr vezette, aki azóta repül?szerencsétlenség folytán elhúnyt. A tárgyalások során a magyar fél azt az álláspontot képviselte, hogy az kivonuló Szovjet Hadsereg fizessen kártérítést az okozott környezeti károkért. A Szovjet Hadsereg viszont ellentételezést szeretett volna kapni a kiépített infrastruktúráért. Adta volna magát a kompromisszumos megoldás miszerint senki senkinek nem fizet semmit, de a magyar tárgyaló delegáció vezet?jének arrogáns hozzáálása lehetetlenné tette ezt a megoldást.
Nem vagyunk benne, legalábbis én nem. Tessék elovasni a topicot az elejétől, (még) nem olyan hosszú, utánna szivesen látom (látjuk) a hozzászólásaidat.
Azért az egykori szovjet hadsereg és a leszerelő katonáink "barbárságának" egészen mások voltak az indokai. Az utóbbit Bbtermi elég jól megvilágította. Volt szerencsém Záhony térségében szolgálni akkoriban, amikor a szovjet csapatok elhagyták hazánkat. Sok és sokféle emberrel beszéltem (köztük a nem túl kedvelt szovjet katonákkal is!) és sok meglepő dolgot láttam akkoriban. Mivel az akkori "szovjetek" nem tudtak megegyezni a magyar állammal az anyagiakról, ezért minden mozdíthatót (még a fa épületeket is!) magukkal vittek. Amit meg nem vihettek, arról úgy gondolták, hogy nehogy már mi járjunk vele jól, ezért tönkre tették, ha egyáltalán még használható volt.
Szerintem a "40 cm-es darabokat" képletesen kell érteni, noha én is láttam égő matraccal az ablakon kirepülő vaságyat, késsel szitává lyuggatott katonaszekrényt, stb. a leszerelések előestéjén. Valamilyen érdekes oknál fogva a "nagyfőnökök" nem is annyira az elkövető katonákat akarták felelősségre vonni, mint inkább a parancsnokaikon csattant az ostor. Szerintem mindkét fél (leszerelők és parancsnokok) felelős az ilyen esetek megtörténtéért.
Ave, Bbtermi!
A túra távjáról csak azért nem írtam mert már kifejtettem a véleményemet: 2 x 40 km. Milyen "kis alkotásunk"-ról van szó? Itt valami nem tiszta nekem.
Nemzetőr zászlóalj? Jöhet! De azt felejtsd el, hogy a nemzetőrök kedvéért a laktanyáinkat átalakítják akárcsak **-os szállodákká is! Először talán a még meglévő sorállományúakról kéne hasonlóan gondoskodni, akik nem önként és dalolva jönnek a hadseregbe!
Ötletek? Jobban tudnak dolgokat? Transport mesélhetne neked a tartalékos tisztekről. Én mesélhetek neked a tiszti hallgatókról és olyan katonákról akik "zsebre raktak" engem a műszaki felkészültségükkel, pedig csak a hobbijuk volt az adott terület és még érettségijük sem volt. (Persze ez engem is minősíthet!) Nem megoldhatatlan a probléma.
De egy katonai szervezet még a feladatorientált vezetésben sem úgy működik, hogy mindig az irányít, aki jobban tudja a részleteket. A parancsnokok elvileg arra kaptak kiképzést, hogy másokat irányítsanak és ha valakinek jobb ötlete van náluk, akkor felhasználva a nevezett tudást, de nem átadva a parancsnokságot vezessék az adott köteléket. Nekik arra kell képesnek lenniük, hogy felmérjék az adott katonai szervezet előtt álló feladatot és ennek teljesítése érdekében úgy szervezzék az anyagi és humán erőforrásaikat, hogy a cél minél gyorsabban, minél kisebb erő és energiafelhasználással (veszteséggel!), de minél tökéletesebben elérhető legyen. Ez a képesség feltételezi az Általad nevezett esetek megoldását is! Nem biztos, hogy erre az is képes lenne, aki egy - egy részlethez jobban ért.
A pk-i felkészítés minden szinten azt célozza, hogy a pk-i beosztásba kerülők teljesen átlássák a rájuk bízott katonai szervezet tevékenységét és képesek legyenek annak irányítására. Egy parancsnok dolga nem feltétlenül az, hogy minden részletet jobban tudjon a beosztottjainál. Ahhoz polihisztornak kéne lennie! (Ettől függetlenül tiszti hallgatóként nekem is volt egy olyan érzésem, hogy azt akarnak belőlem faragni.) Egy parancsnoknak elsősorban vezetőnek kell lennie, amit sokan managernek tekintenek. Pedig annál azért jóval több kell, hogy legyen az illető: manager, nevelő (!),tanár - kiképző (pedagógusi véna előnyben!) és nem utolsó sorban "harcvezető".
Normális helyzetben nem meglepő, ha az embert felköszöntik a beosztottjai. Sőt, erre illik is felkészülni és szolgálat után mondjuk meghívni az állományt egy üveg sörre, vagy valami hasonló. Nálunk annak is sikere volt, amikor a nejem sütött süteményt a srácoknak. (Három napig mást se csinált!) Egyébként nálunk ez valóban nem jellemző. A németeknél viszont igen.
A jó ötleteket tehát fel kell használni. Az már kissé problémásabb, ha az önálló ötletek nagyon messze mutatnak a laktanya falain kívül. Te mit értesz egyáltalán ez alatt?
Szervusz Transport!
Nem kellett mondani, magamtól is tudom, hogy "kivételes helyen szolgáltam és
kivételezett körülmények között". Ez alatt nem a katonai főiskolát értem, mert az a szó szoros értelmében annak számított a korábbi beosztásaimhoz képest. De én annak tekintettem a szolnoki, a nyíregyházi és a debreceni beosztásaimat is. Azok voltak, mert:
- olyan kollégákkal hozott össze a sors, akikkel némi rábeszélés után a csillagot is le lehetett hozatni az égről és még a beosztottjaikkal is foglalkoztak nem csak 07,30-tól 16,30-ig, amíg a hivatalos munkaidő akkoriban tartott, hanem előtte és utána is.
- többnyire olyan közvetlen főnökeim voltak, akik belátták, hogy az adott körülmények között igyekszünk a maximumot nyújtani és csak ritkán "b -tak" lehetetlen dolgokkal
- (és nem utolsó sorban) olyan katonáink voltak, akik megcsináltak mindent, aminek az értelméről meg tudtuk őket győzni és sokszor még azt is, aminek nem volt különösebb értelme, de mi is parancsba kaptuk.
Lehet, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem? Vagy Te úgy hallottad, hogy nyíregyházi ("Hotel Damo") és a debreceni gl.dd-k kivételes helynek számítottak és kivételezett körülményeket biztosítottak az ott szolgálóknak? Vagy azok nem számítottak a "végeknek"? Szerintem felfogás és hozzáállás kérdése a dolog.
A járművek hadrafoghatósága ott sem volt magától értetődő. A Debrecenben töltött három év alatt talán kétszer tudtuk elérni, hogy a szd. mind a tíz "Pöszkéje" hadrafogható legyen. Egy-egy ilyen állapot nem tartott sokáig, talán 3-4 napig. De minden érintettel együtt, mindig dolgoztunk rajta! Ez annyira rendkívüli?
Ahogy olvasom írásaiat, lassan összerakom - emléképeidből - szolgálati körülményeidet.
Lehet, más még nem mondta, de jobb ha tudod :
- kívételes helyen szolgáltál,
- kívételezett körülmények között.
Az élet a végeken ennél sokkal csúnyább.
A hadrafoghatósági %-ok hazudása már törvényesített. Nem számít hadrafoghatatlannak ha :
- ez nem jó az eszközön,
- ha az nem működik az eszközön,
- ha emez nincs is meg,
- ha amaz megvan, de el van törve.
Mivel ez bárki által olvasható topic ezért szándékosan civil példát írok :
Hadrafogható lehet egy teherautó ha :
- nem jó az index, minek ! háborúban nem kell indexelni ???
- ha nem működik a hátsóemelőfalas kocsin a hátsó emelőfal, minek ! háborúban majd leszereljük,
- az élelmiszerszállító hútőkocsiban a hútő készülék, minek ! majd nem hűtő kocsinak használjuk
" Bocs, de ezt még egyszer ismételd meg, lassabban: orvosok (elvebn diplomás kultúrlények), 40 centinél NEM nagyobb darabokra törik pl. a vaságyakat, ablakokat, ajtókat, szekrényeket? .."
transport :
Négy évet szolgáltam olyan kiképző központban ahová háromhavonta 120 humán (ember) orvos + 40 állatorvos vonult be kettő kiképző századba.
Az állatorvosokkal semmi bajunk nem volt.
A "humán ???" orvosoknál csak a piszkos tizenkettő volt több gondot okozó a hadsereg vezetésének.
Mindent megcsináltak és elkövettek ( többnyire következmény nélkül) amit a büntetőtörkönyv szerzői kitaláltak vagy a szolgálati szabályzat tilt.
Harckocsizózéként és/vagy hiv. jkatonaként szolgáló emberkék segítsége kéne. Mi a pontos, a magyar Honvédésgben ma vagy a II vh alatt használt megfelelője az alábbi angol kifejezéseknek (a Combat Mission strat. program magyar hangjaihoz kéne):
Tank commander shouts orders to his crew:
----------------------------------------------------------------------
- Move to contact (when enemy is spotted)
Driver halt!
Enemy sighted!
Halt, enemy units spotted!
- Fast move speed
Driver, ahead full!
Driver, move out, fast!
- Normal move speed
Move out!
Driver, move out
- Seek a hull down shooting position
Get us into cover
Move us into position
Driver, move into hull down
- Reverse out of a dangerous situation
Reverse! Reverse!
Driver reverse!
Back, back, pull back!
- The tank will be hunting for the enemy
Move out slowly. Gunner scan for targets.
Move out slowly, stay sharp!
- Rotate the tank
Driver, turn!
Turn, turn, turn!
- Buttoning the tanks hatches
Close em up!
Button up!
- Engaging non specific target (firing at unknown/unspecified target)
Fire!
Fire at will!
Enemy target, fire!
- Engaging vehicular target (firing at truck, jeep, halftrack or similar target)
Target, enemy vehicle, fire!
Gunner, enemy vehicle, fire!
- Engaging tank target (firing at an enemy tank)
Enemy tank, fire!
Gunner, enemy tank, engage!
- Engaging anti-tank gun target (firing at AT-guns, Paks and so on)
Anti-tank gun ahead, fire!
Engage anti-tank gun!
- Engaging infantry target (firing at infantry squads or weapon teams)
Target, enemy infantry, fire!
Gunner, infantry ahead, fire!
Vehicle Crew reactions:
---------------------------------------
- Shot hits enemy unit but the target is not killed
No effect! Fire again!
Damn! Fire again!
Gunner, re-engage!
- Shot hits and target is knocked out
Got him!
Good shot!
We got him!
- Shot hits and target explodes and burns
Target hit! On fire!
Target burning!
He's burning!
- The crew's own vehicle is hit and knocked out
We're hit! Get out!
Out! Everybody out!
Bail out now!
- The crew's own vehicle is hit and starts to burn
Agghhh! We are on fire!
We're burning up!
- The crews own vehicle gets bogged or is temporarily stuck somehow
We're stuck
Driver, we are stuck!
- The crews own vehicle gets permanently immobilized
We've thrown a track!
That's it. We are not going anywhere!
Generic categories:
-------------------------------
- Unit is spotting an enemy unit
Enemy ahead!
Enemy spotted!
- Unit is spotting enemy infantry
Enemy infantry ahead!
Contact, enemy infantry!
- Unit is spotting enemy vehicle
Watch out! Enemy vehicle!
Enemy vehicle sighted!
- Unit is spotting an enemy tank
Enemy tank ahead!
Look out, enemy tank!
- Unit is spotting an armored vehicle that is no tank
Enemy armor ahead!
Enemy armor spotted!
Infantry/Team Categories:
------------------------------------------
- Infantry unit is embarking on a transport vehicle
Get on board!
Hang on!
- Infantry unit is disembarking from a transport vehicle
Disembark!
Everybody out!
- Infantry unit has a weapon jam (happens with MGs mostly)
It's jammed!
It is jammed! I can't clear it!
- Infantry unit is sneaking silently
Stay low, keep quite!
Shhhh... get moving
- Infantry unit is expecting enemy contact every second and is moving forward
Be on the lookout!
Keep your eyes open!
- Infantry unit is advancing forward under enemy fire
Covering fire!
Advance!
Keep moving! Let's go!
- Infantry unit is making a running assault
Charge!
Attack!
Move out!
Forward march!
- Infantry is running as fast as possible
Run! Run!
Move it! Move it! Move it!
Ave mindenkinek!
Lopás a seregben? Ami nincs lebetonozva vagy nem izzik vörösen...
Sajnos leszerelők barbársága nem ismer tatárokat! Azok sem viselkednek így. A düh amit a felesleges tevékenység értelmetlen szivatások miatt éreznek sajnos ebben a formában csapódik le. Ez enyhítő de semmiképpen nem mentő körülmény.
A figyelemfelkeltő túráról, táv, ilyesmi, nem írtatok.
Arra gondoltam három beszéd lenne, IAF, Kokó, nagyon inteligens a pasas, /remek cikket írt egy régi Ármádiában a kötelességteljesítésről, kitapétáztam vele a tanárit, pedig nem vagyok egy "pezsgős" fajta./ Közt. Elnök Úr levelének felolvasása, /nem hinném, hogy eljön, ha válaszol valami használhatót az is esemény lesz,/ a mi kis alkotásunk, azt egy hivatásosnak kéne ismertettnie.
Könyvajánlat: A Waffen SS fegyverei és harceljárásai.
Kérdés a katonákhoz, /volt és jelenlegi/ bemész a laktanyába, ott vár szeretett elöljáród azzal, hogy Te nyerted az első nemzetőr zászlóaljat, beosztásodtól függően persze, /úgy veszem ki nem csak Transport és Hamburger érintett./
Ott állnak feszesen felsorakozva, 300-an , 301 sereg cuccaiban, majd' mindegyiknek érettségije, bő harmadának diplomája van /tudjuk észt, kultúrát azért nem adnak hozzá, ld. "faragott tuskó"/lelkesek, 1.20-ra futják teljes felszereléssel a 10 km.-t, lenyomták a Kinizsi 100-at, /ki kell gyomlálni valahogy az izomagyuakat/ álmukból is felébresztve fújják, ha azt mondod Konrád 3, 211. o. 3. bekezdés.
Képes egy mai laktanya megfelelni a felkészítés igényeinek? Elöljáróként, hogy lehet fogadni azt, hogy felköszöntenek a katonáid, mondjuk a névnapodon? Gondolom ez most nem élő gyakorlat. Mit tehetsz ha előállnak valóban jó és megvalósítható/anó/ ötletekkel? Tovább lehet vinni a megvalósításig ha túlmutat a laktanya falain? Mint tanárt engem is érint valamennyire a problémakör. Mi van ha jobban tudja mint Te, mert ez a szakterülete?
Senki ne vegye támadásnak, azt szeretném ha megbeszélnénk, hogy hogyan működtethető egy a jelenlegi szisztémától gyökeresen eltérő rendszer. Ja és olyan dolgot, taktikát, kell tanítani ami nem annyira van a jelenlegi honvédség homlokterében.
Még visszajövök!
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi
> pl : leszerelő orvosok darabokra, szó szerint !!! 40 centinél NEM nagyobb darabokra törik a hálókörletet.
Bocs, de ezt még egyszer ismételd meg, lassabban: orvosok (elvebn diplomás kultúrlények), 40 centinél NEM nagyobb darabokra törik pl. a vaságyakat, ablakokat, ajtókat, szekrényeket? Miután Bajáról kivonultak az oroszok tettem egy sétát a volt "ruszki laktanyában". (Most is üresen áll. Nincs valakinek fölösleges százmilliója? Nyithatnánk egy benzinkutat/kamionparkolót/szórakoztató centrumot a helyén. Egész jó helyen volt: a Duna-híd mellett és az 51-es út közelében.) Ablakok, ajtók leszakítva, üveg kitörve, cserepek leverve, benzin kiöntve hektoliterszám stb. Ettől függetlenul nem hiszem, hogy sikerült volna elérniük (akár körletenként) a 40cm-s átlagos méretet.
Teljesen egyetértek az Általad írtakkal. Szerintem mindenki vegye magára a kritikádat, akinek inge! A Transport által nagyon szemléletesen és reálisan felvázolt helyzethez csak annyit fűznék hozzá, hogy én még betartatnám az előírásokat. Nem vagyok elég "magasan". Onnan azért másképp látja az ember a dolgokat.
Szervusz Transport!
Lopás téma: én a járművekkel kapcsolatos saját tapasztalataimat mondtam el. Az idő közben sokmindent "megszépített"! Közel sem volt problémamentes az életem ilyen vonatkozásban sem.
"Élő" századpk-ként teljesen feltöltött századot tudhattam mögöttem. Voltak időszakok, amikor egy vezetőre két jármű is jutott (állományváltás, állományfelesleg-gépek, stb.), de ez még mindig sokkal jobb helyzet volt, mint Nálatok. Amikor szpk-ként 'M' szdpk is voltam egyszemélyben, sokkal több gondom volt ilyen téren. Mivel a járművek hetekig-hónapokig álltak leponyvázva, ezért nem tűnt fel annyira, ha valaki "benézett" a ponyva alá. A járművek a ht állomány nevén voltak. Érdekes módon az kiképzési eszközökkel nagyon kevés gond volt és még akkor is mentek, amikor alkatrészhiány volt. Gondolom, kitaláltátok, hogy miért volt olyan "jó" a technikai állapotuk! (Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy volt egy nagyszerű gjmű.főnökünk! (Eszes őrgy Szolnokról nem ismerős?)
Sajnos más területen, ahol kevésbé lehetett névhez kötni a dolgokat és nem lehetett lezárni dolgokat, sokkal nagyobb gond volt: még a vízcsapok tekerő-gomjai is mindig eltűntek a "vizes blokkból". Sajnos időszakonként 2-3 "bajtársi lopás" is napfényre került. (És biztos vagyok benne, hogy nem tudtunk mindenről!) A leszerelő állomány "barbarizmusa" közismert. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy sok függ a hivatásos állomány hozzáállásától. Az én századomban is voltak eleinte rongálások, de aztán megtaláltuk az "ellenszerét", amivel elejét vehettük a dolgoknak. De hülye emberek még így is voltak, csak jóval kevesebben.
transport : A MH-et évente több száz millió forintos kár éri lopások miatt de ennél sokkal nagyobb a rongálásokkal okozott kár.
pl : leszerelő orvosok darabokra, szó szerint !!! 40 centinél NEM nagyobb darabokra törik a hálókörletet.
Hamburger :
" Ettől függetlenül mindennek meg kell lennie. Ha kiszereled a jó alkatrészt, akkor a rosszat be kell helyette szerelned. Másrészt már mondtam, hogy minden jármű "névhez" van kötve, általában a vezetőhöz. A vezető magával tol ki, ha folyton rossz a járműve."
transport :
Irigyellek amiért ilyen helyen szolgáltál. Nálunk már 1983-ban is csak 100-110 gépkocsivezető volt a 270 autóra.
Ez 1998-ra úgy modosult, hogy 15 komoly harcjárműre volt egy azaz egy szerződéses őrmester aki mellette szolgálat vezető is volt és semmilyen szakmája nem volt.
A 15 harcjárműre ( T-72 + T55AM + BMP + minden nem volt havi 2-4 órája )
Mint szolgálaton kívüli, rám pillanatnyilag nem vonatkoznak a normák.
De emlékszem arra, hogyan mértek fel engem 1990-1998 között és hogyan hajtottam végre ugyanezt beosztottaimmal.
Mivel kisbeosztású voltam engem mértek. Még a fönökömet az osztályvezetőt is.
afölött már nem.
ezredes-tábornok pedig kijött öt-tíz percre a sportpályára ( nem ám sportöltözékben) és figymálta az ott folyó munkát.
Kérded kirúgtak e már valakit ?
Lentebb már írtam ( bizonyára elkerülte figyelmedet) :
- nagy tiszthiány van a seregben,
- még nagyobb tiszthelyettes hiány van a seregben,
Annak is örülsz ha egy emberileg , szakmailag, erkölcsileg alkalmatlan vv.főnököt le tudsz cserélni egy másik gyengére aki ugyanolyan rosz de legalább bejár dolgozni.
Tegyük fel, hogy betartjuk amit javasolsz.
a mostani kb. 8-9 000 tisztből el kellene küldeni úgy jó 6000 főt. ( engem is)
Talán nem is lenne baj.
Az a szlovén példa szimpatikus.
Szóval elküldtük őket.
Elég e a maradék 3000 tiszt ?
Attól függ mire?
A mai struktúra ( szakszóval állománytábla ) feltöltésére természetesen NEM elég.
Viszont kell e 8-9 000 tiszt egy 40 000-es seregbe ?
Már ott kezd bűzleni a dolog amikor nem nyilvános, hogy hány tábornoki hely van és valóban hány tábornok szolgál.
Amikor alezredes lehet az aki :
- elvégzi ezt meg ezt,
- megszerzi ezt meg ezt,
- teljesíti ezt meg ezt.
Meg aki nem.
Nincs világos követelmény. Nincs következmény. Aki megteszi és aki nem ugyanazt kapja.
Kérded mi köze van a munkaidőhöz :
Annyi, hogy napi 10-12 óra után + oda és haza utazás nekem sem volt sok kedvem futkározni.
Otthon a tisztek nem tiszti hanem sokszor tiszthelyettesi vagy polgári munkaköröket is ellátnak.
Életemben annyit nem leltároztam mint alezredes koromban.
Több tízezer tételes raktárakat, laktanyákat, kollégiumokat, bölcsödét, óvodát, üdülőt, stb.
Úgy döntöttem leverem azt a tátongó űrt ami gyalogsági szervezeti felépítésében tátong nálam (micsináljak... hadihajók, tüzérség, hk-ik stb. már megvan :) ).
Szóval milyen könyvet tudtok ajánlani, ami a IIvh val kapcsolatban a következőkről szól. Általánosságban megemlítve hogy valamennyi hadviselő félről:
-vmi alapozó a gyalogsági egységek szervezeti felépítéséről (pl. hány fős egy szovjet v. német szakasz, milyen fegyverzettel van ellátva, milyen támogató efgységei vannak)
-gyalogsági típusok ismertetése (rohamutász, Paznergrandier, Tankodesanstki stb. milyen fegyverrekkel volt ellátva egy raj, hány főből állt, miből állt a feladatuk stb.)
-a magsabbegységekbe (gyalogos/páncéloshadosztály) hogyan tagozódtak be
-II vh-s hadosztálytípuok szervezeti felépítése a különb. hadv. feleknél (valami lightosabb könyv kéne alapozónak, de lehetőleg megtaláljam benne hogy milyen típusú és mennyi öldöklő masinériával volt ellátva)
-nem lenne hátrány ha a Hadikönyvtárban megtalálnám katalóguszszám szerint, de legalább a cím és szerző kéne.
Ha esetleg konkrét mű nem jut eszedbe, elég a szerző is, az alapján már elég jól lehet kutakodni (pl. Ian Hogg-nál tuti lehet találni vmi használhatót a tüzérségről).
Engedelemtekkel visszatérnék még erre az állóképességi és lövészeti tesztre, amivel, mint írtátok nyitott kapukat döngetek -- legalábbis elméletileg.
Nagyon meglepődtem néhány volt és jelenlegi hivatásos tiszt reakcióján és rengeteg kérdésem és észrevételem felmerült a témával kapcsolatban.
Hány hivatásos tisztet szereltek le azért, mert "megbukott" az állóképességi próbán?
Ha létezik ez a szabály, és még ez is csak ilyen szinten van betartva, komolyan véve, akkor mi az, ami egyáltalán be van tartva? (Pedig ehhez csak tornacipő kell, ha nincs kincstári, akkor saját).
Ha a szerződésesnek jelentekzők nem felelnek meg fizikailag, akkor miért veszik fel őket? Hogy meg lehessen írni a jelentést, hogy teljesüljön a "terv"?
Mi köze van mindennek a "munkaidőhöz"? Más szakmákhoz is szükség van állóképességre (sőt, mindekinek szüksége van testmozgásra egészsége megőrzéséhez), de miért kellene ezt a munkaidő rovására megszerezni, megőrizni?
Nem várható-e el egy hivatásos katonától, hogy minendféle előírás nélkül is legyen annyira igényes önmagával szemben, hogy edzi a testét?
Milyen alapon fikázza ezek után a hadsereg vezetése a sorozáson megjelenő fiatalok fizikai állapotát?
Összességében az a véleményem, hogy amíg a hadsereg nem teszi meg azt, amit ő maga is megtehet azért, hogy presztizsét, a civil társadalom elismerését visszaszerezze, addig ne is várja, hogy az csak úgy "magától", egy-két (olyan, amilyen) reklámfilmtől meg beszédektől visszajöjjön.
Végezetül szeretném világossá tenni, hogy kérdéseim, észrevételeim, nem az itt vitázó jelenlegi vagy volt hivatásosoknak szólnak, szándékosan nem is címeztem senkinek, viszont szól annak a "testületi" szintű felelősségáthárításnak amit a reakciókból kiolvastam.
Kedves IAF! Nem tartozol elnézést kéréssel. A "helyőrség" is elég katonás kifejezés. A katonák általában annak a településnek a megnevezésére használják, ahol "állandó" katonaság állomásozik, magyarul, ahol van laktanya. Egy helyőrségben több alakulat is diszlokálhat - állomásozhat, csak ezért pontosítottam.
Lopás? A hadseregben. Miket nem mondasz? Szerencsére azok a magánjárművek már régen kihaltak, vagy nem is léteztek, amibe a harcjárműveink alkatrészei jók lennének. (Ez persze nem egészen így van!) Ettől függetlenül mindennek meg kell lennie. Ha kiszereled a jó alkatrészt, akkor a rosszat be kell helyette szerelned. Másrészt már mondtam, hogy minden jármű "névhez" van kötve, általában a vezetőhöz. A vezető magával tol ki, ha folyton rossz a járműve. Sajnos a lopást ezzel még nem lehet kiküszöbölni, de az üzemanyagtól eltekintve nálunk elég ritkán fordultak elő ilyesmik. Sokkal nagyobb gondot jelentett a szakértelem és az alkatrészek hiánya, ami miatt elég komoly volt az amortizáció. A járműveknek futniuk kellett néha a már rég cserére szoruló alkatrészekkel is tovább, ami nem tett jót más alkatrészeknek sem. A szakértelem biztosítása érdekében a zászlóaljunknál először a harcjárművezetőket cserélték le sorkatonákról szerződésésekre.
Szia Bbtermi!
Nem tudom, hogy melyik könyvekre gondoltál a Waffen-SS-szel kapcsolatban. Azt tudom, hogy Számvéber Norbert könyveiben valóban említést tesz a feladatorientált vezetésről, de nem feltétlenül csak az SS-vonatkozásában. Szerintem nem is tenne ilyet. Nagy tisztelője vagyok az ifjú hadtörténésznek és van szerencsém személyesen is ismerni. Ő általában a németekkel kapcsolatban említi ezt a katonai vezetésfelfogást, ami nem is csoda, hiszen minden forrás szerint tőlük származik a dolog. A gyökereit általában a XVIII.sz-ig vezetik vissza, de az igazi genezisét sokan a porosz hadsereg-reformereknek tulajdonítják. Igazán az idősebb Moltke idején kapott teret a német hadseregben és valóban ezzel magyarázzák sok német "titkát". Kis túlzással egy régi német "csodafegyvernek" is felfogható!
Csak azért nem akarok írni róla itt többet, mert éppen tegnap este sikerült végre arra is időt szakítanom, hogy nekikezdjek az erről szóló tanulmányomnak. Ha itt írom le a dolgokat, akkor arra nincs időm. íÍgérem, ha kész leszek vele, közzé fogom tenni, de legalábbis megküldöm azoknak, akiket érdekel. Egyébként már elég sok részletet megosztottam Veletek a témában, ha jól figyeltetek.
Ave mindenkinek!
Köszönöm a segítséget, bár mind a két verziót megírtam, akkor csak az Elnök úrét fogom elküldeni.
Megérdeklődtem a helyszint, a Hősök tere védett, oda nem mehetünk, de a Felvonulási térrel nem lehet probléma. Úgy gondoltam bevesszük IAF javaslatát és két gyülekező lesz. Egy a "kemény magnak", ahogy Sgt. írta a terepen, egy a többieknek, és innen mehetünk együtt /egy lerobbant hk.-t tolva (o:/ a Parlamenthez. Lehet, hogy igazatok van és nem lehet, csak a választások után megszervezni.
Lehetne akkor egy egyenes választ kapni arra a kérdésre, hogy mekkora a védhető szakasz? Ez lenne ugyanis az apropója a menetnek.
A seregnek igaz, hogy nincs pénze de úgy rázza a rongyot... Mindenki aki volt bent, emlkékszik arra, hogy állandóan éhes volt, a kaját meg "tonnaszám" dobták ki nap mint nap. Nekem közelharcot kellett vívnom a második bögre teáért.
Nem tudom elképzelni, hogy egy értelmesen működő nagyválalat megengedne ilyet.
Kedves Hamburger!
Nem osztanád meg mégis véleményedet velünk a feladat-orientált vezetés tárgyában?
Csak kecsegtetsz minket, csak húzod a mézesmadzagot...
Az SS-el foglalkozó könyvek említik ezt a fogalmat gyakran, azal, hogy részben eben rejlett a szervezett átlagon felüli hatékonysága.
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi.
Ez praktikus. Hogy ellenorzik? Marmint, hogy pl. tenyleg javitas legyen, es ne peldaul lopas.
Egyebkent elnezest kerek amiert helyorsegnek neveztem lentebb a csapatokat, ezt a kifejezest az Asterix es Obelixben olvastam, kb. 15 eve. Igerem, hogy nem fogok hivatkozni legiokra es falanxra :)
A "technikai kannibalizmus" elvileg nem engedélyezett, de a gyakorlatban egészen alacsony szinten is hoznak ilyen "belső" döntéseket. Minden olyan döntéshozó helyzetben lévő katona, akinek legalább két kompatíbilis eszköze van az alárendeltségében, szükséghelyzetben meghozza az ilyen döntést.
A szükség nagy úr!
Koszonom a valaszt! Az a benyomasom, hogy a szisztema kb ugyanaz, mint egy nagyobb cegnel lenne. Ott is ugyanigy epul fel a vezeto szemelyi felelossege a sajat teruleteert, illetve a bevonas / delegalas is. Bizti ez a "legjobb megoldas".
Kb erre gondoltam! Elegge erdekes! A problema egyik fele a penzhiany, a masik talan a burokracia, vagy nem? A jelenlegi megoldas illetve anyagi helyzet milyen szinten veszelyezteti a honvedelmi kepesseget (hany tank van ugy lerohadva hogy ket evig nem javitjak meg)? Mondjuk, ha egy tankot "rendesen" hasznalnak (ertsd, komolyan, kemenyen gyakorlatoznak vele), akkor gondolom eppen a nem tervezett javitasi igenyek lesznek tobbsegben. A 2003-as javitasi budzset mikor keszitik? Kb. 2002 nyar kozepetol az osz vegeig kellene, vagy nem? Nincs elkulonitett keret az ad hoc javitasokra? A "ket rossz tankbol csinalni egy jot" esetben ki dont? Egy alakulatnak mekkora rendelkezese van a sajat harckocsi-allomanya felett? Ertsd, ha jol olvasom ok maguk nem donthetik el hogy a ket tankbol az egyiket lerontjak a masik feljavitasahoz.
De az egesz ennek ellenere kb ugy nez ki mint ahogy egy multinal lenne. Ott is felulrol, tavolrol szemlelik ezeket a dolgokat.
Pédádnál maradva egyik gl.( gépesített lövész) dandárunk hk. ( harkocsizó) zászlóaljában elromlik egy tank( harckocsi).
Ilyen van minden hadseregben.
Ami elromolhat az el is romlik.
Hááát ez igen nagy gond.
Ha tudják megjavítják helyben.
Ha nem tudják helyben akkor jönne az amit Te gondolsz.
De nem jön.
Először : a hk-t nem viszik sehová ha elromlott.
Hk-k javítását jó egy évre előre kell tervezni. Kb. mostanában tervezhetik a különböző egységek pc.gjmű ( páncélos és gépjármű) főnökeik a 2003-ban javitásra küldendő eszközök listáját.
Ezt felterjesztik egy központba ( nevezzük a kedvedért pc.gjmű főnökségnek).
Bármi más neve is lehet.
Ott összesítik a kívánság listákat.
Majd a jövő évi pénzügyi lehetőségeikkel összevetve megkötik a szerződést a hk-kat javító polgári céggel Gödöllőn.
Újság cikkekben sűrűn olvasol erről a cégről. Legutóbb a Macedóniai fegyver begyüjtés-megsemmisítés okán szerepeltek sokat a sajtóban TV-kben.
Amennyiben a jövőre jaításba-felújításba tervezett hk. száma megegyezik a pc.gjmű főnökség erre a célra rendelkezésre álló összegével akkor minden rendben, mindenki hátradől, illetékes ezredes úr elmegy pecázni , stb.
Ilyen még nem volt az elmúlt 20 évben.
Azért egyszer még lehet, hogy lesz ilyen.
Mi van ha kevesebb a pénz ?
Ilyen van legtöbbször.
Akkor nem dd. parancsnoka , nem is az Ő elöljárja hanem a szakmailag kompetens ezredes úr, példádnál maradva a MH pc.gjmű főnök dönt, hogy az egységek által felterjesztett hk. javítási listából melyik az a hk. amelyiket valóban javítják-felújítják és melyik lesz az amelyiket eltolnak, elnapolnak egy-két évvel.
Mi van ha év közben romlik el az a hk. ?
Akkor nagyobb a baj.
Attól függ mi a bibája ?
Ha fődarabot érintő hiba és mondjuk tegnap romlott el akkor még ( szerencsés esetben) bekerülhet a 2003-as javítandó csapatba.
Ha ugyancsak fődarabot érintő hiba de már leadtad az elöljáródnak a 2003-as javítandóid listáját, akkor írhatsz ugyan pót javítási igénylést de nagyobb a valószínűsége annak, hogy az a hk. már csak a 2004-es javítási csapatba fér be.
Mit csinál 2004-ig akkor a példabeli tankod ?
1 = Áll. ( ez a legvalószínúűbb.)
2 = Korlátozottan tovább használják. például ha a lövege hibásodott meg azaz harcképtelen attól még üzemképes éppen lehet és a harkocsivezetők vezetői kiképzésére kívlóan használható.
3 = Valamilyen szerencse folytán pont elromlik egy másik tank más hibával de annak meg pont az a része jó amelyik a Te tankodnál rosz akkor a két roszból csinálnak egy jót ( donor tank) a mostmár duplán rosz tank pedig várja sorát a javításra.
Minden szabályzat adatot elhiszek.
Nem sértődöm, nem is olyan fajta vagyok.
Nem tudok újabb szabályzatokról.
más
Alapvetően nem pesszimista vagyok hanem realista.
Ide jön az ismert vicc :
- Ki a pesszimista ?
- ???
- A jól tájékozott optimista.
más
Az adataid kiképzett, feltöltött és ami ennél sokkal de sokkal fontosabb : ÖSSZEKOVÁCSOLT dandárra vonatkoz - hatnak.
esetünkben a lényeg : a " -hatnak".
Minden itteni civil társunknak azt szeretném magyarázni ( ha tudom ??), hogy nem az a lényeg, hogy 93 vagy 128 tank van egy hk.dandárban hanem az, hogy abban a tankokban ülő kb. 300 ember és az őket kiszolgáló kb. 1500 fő mióta ismeri egymás, mióta mozognak együtt, értik e egymás szavát a rádióban.
Az értés szó mindkét értelmében.
Nekünk 20-30%-ra feltöltött kiképzetlen alakulataink vannak.
Az alakulatonként hiányzó 70-80%-nyi tartalékos otthon ül de sem az alakulatát sem az eszközét sem a társait sem a feladatait nem ismeri.
Jó felük kiképzetlen.
( nem arra a szakmai számra van kiképzése, nem hajtott végre kiképzést a gyakorlatban csak papíron)
Ők a rizikó faktor.
ide másolom egy mondatodat :
" Szerintem maradjunk abban, hogy dandáronként a 20-30 km-re kellene (!!!!!) képesnek lennünk ideális esetben! "
Jót írtál.
Jól írtál.
A lényege mondatodnak az én olvasatomban:
- kellene,
- ideális esetben.
Ez így van.
Ezt nem vitatja senki.
A baj ott van, hogy kellene de nem megy.
a második baj, hogy kellene ideális esetben de mi nem vagyunk ideális esetben.
Elmegyünk páros teniszezni de a pályán derül ki, hogy párunk otthon maradt, de mindegy mert ha jött volna még életében nem látott se teniszütőt se tenisz meccset, mi pedig otthon felejtettük a teniszütőt.
A többi feltétel különben stimmel a meccshez:
- akaratunk van teniszezéshez,
- ellenfél van,
- pálya van,
- labda van,
- háló van.
Ha még egyáltalán benézel ide! Őszinte örömmel töltött el, hogy megjelentél a "porondon", mert úgy gondolom, hogy csak a topic javára válhat a tény, hogy több "belső" egyén is elmondja a véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Őszintén megmondva, nem igen van rá módunk, hogy ilyen dolgokról, ilyen nyíltan és ilyen mélyen beszéljünk magunk között. Tényleg sajnálom, hogy "tovább állsz"!
A "Nincs kivétel!" csak a privát véleményem és közel sincs így. Némi cikizésnek szántam. Elnézést, ha erős volt! Természetesen magamra is érvényesnek érzem a dolgot, ami valóban nem teljesíthetetlen. Ne feledjük, egy katona külső megjelenésével kapcsolatban is vannak társadalmi elvárások és elsőként talán éppen a "fizimiskánk" alapján ítélik meg rajtunk keresztül a MH-t!
A másik ide vonatkozó "tézisem", hogy az az ember (nem feltétlenül katona!), aki fizikailag karban tartja magát, az a pszichés megterheléseket is jobban bírja. Azért pedig nem kell a szomszédba mennie egy katonának! A rendszeres sport személyiségfejlesztő és -szintentartó hatását már sokkal korábban, sokkal okosabb emberek is megállapították.
Az egyetlen szépséghibája a dolognak éppen az, amit Te mondtál: "Mo-n még nagyon sokat kell változnia a szemléletnek". Ez az a szemléletváltás, ami nélkül nehéz előrelépni bármilyen téren is. A régi szemléletmód, a régi beidegződések és megszokások komoly akadályát jelentik a reformnak. Ez a maga módján talán természetes, de mentség nem lehet.
Az egyik szlovén kollégám elmesélte, hogy náluk mit tettek ennek az akadálynak a leküzdésére ők. Előrebocsátom, hogy Szlovénia helyzete teljesen más, mint a miénk!!!! A függetlenségük elnyerése után egy "rakás" fiatal tisztet küldtek ki tanulni nyugatra: főhadnagyokat, századosokat, max. őrnagyokat. három év múlva, amikor ezek az emberek már visszajöttek és ismét szolgálatba álltak, minden (minden!?) katonatisztet őrnagyi rendfokozat fölött - tisztességes végkielégítéssel - nyugállományba helyeztek! Elég nehezen hihető a történet, de a kolléga így mesélte. Természetesen voltak zökkenők: minden iskolai végzettség ellenére a fiatal vezetőknek hiányzott az "élettapasztalata" a "nagy" feladatok megoldásához. Újabb két év elteltével viszont egy szellemileg megújult és felfrissült hadserege lett a délnyugati szomszédainknak. Én úgy gondolom, hogy a mi esetünkben ez nem lett volna járható út, de elgondolkoztató a gondolatmenet!!!
Szia IAF!
Remélem, hogy Transport az új héttel majd részletesen elmagyarázza a "harckocsi áthelyezési" téma szakmai részleteit. Addig csak némi saját meglátás a dolgokhoz:
IAF: "Van valami rendszeres ertekezlet, ahol a helyorseg vezetese osszeul? Mondjuk ott
elohozza a problemat. Valaki felveti, hogy kerjenek egy masik tankot valahonnan, hatha van. Kideritik a HM-en keresztul hogy hol van egy tank, kapcsolatba lepnek veluk, az ottani "menedzsment" pedig osszedugja a fejet es vegul odaadjak. A papirokat a ket helyorseg
vezetoje irja ala."
Természetesen vannak különböző szintű értekezletek az alakulatoknál (bőven! - ez is elég sok időt elvesz az effektív munkától, de valamilyen mértékben szükséges is!)
A haditechnikai eszközök áthelyezését egyik alakulattól (Nem igazán helyőrségekről szoktunk beszélni, hanem inkább "alakulatokról", amelyek viszonylagos önállóságot élvező szervezeti egységek) a másikhoz (Pld: dd-tól dd-hoz) nem a dd-k vezetői döntik el. A mi "nagyvállalatunk maga a MH. Olyan igen ritkán szokott előfordulni, hogy egyik alakulat a másiknak csak azért ad "kölcsönbe" egy vagy több harckocsit, mert ott sok a meghibásodás.
Egy haditechnikai eszköz kölcsönzésének nem csak jogi, de némi "pszichés" következményei is vannak. Minden eszköznek "egyénisége" van. (Te például milyen érzéssel kölcsönöznéd ki az Általad üzemeltetett és féltve vigyázott vállalati autódat fél évre egy ismerős kollégádnak, tudván, hogy arra még később neked is nagy szükséged lesz és még egy jó ideig nem fogsz helyette később sem újat kapni, miközben biztos lehetsz benne, hogy a kollégád jobban fogja strapálni és közel sem biztos, hogy annyira fog rá vigyázni, mint Te?) A seregben minden eszköznek van "személyes gazdája". A "gazda" és "tulajdona" között elméletileg van némi "lelki kapcsolat" is. Ráadásul egy hadi-technikai eszköz állapotától "elvileg" az életed is függhet, ezért nem árt, ha vigyázol rá, karban tartod, előírásszerűen üzemelteted, stb. Sajnos az általános tapasztalat szerint a "kényszer kölcsönbe adott" eszközöket a másik fél nem igazán becsüli meg. A Te példádat alapul véve: tudja, hogy fél év múlva ő visszakapja az övét, addig meg kipróbálja, hogy mit is bír a Tiéd! Rövidre zárva: A "kölcsönzésnek" elég sok nehézsége van. Nem vagyok a híve.
Ha egy meghibásodott eszközt az adott alakulat nem képes önerőből javítani, akkor "beutaltatja" azt az erre kijelölt központi javító szervhez, ahonnan javítás után ugyanazt az eszközt kapja vissza. Addig ez az eszköz gyakorlatilag hiányként jelentkezik az alakulatnál és mint "javításban lévő" szerepel a nyilvántartásokban. Ha az eszköz nem javítható, akkor szintén egy központi "tartalékból" kap pótlást a küldő alakulat. Hogy ezt ki dönti el? Fogalmam sincs a jelenlegi helyzetről, mert a közelmúltban bekövetkezett szervezeti változások miatt a döntési struktúra is megváltozott, ami előttem egyelőre nem ismert. Csak feltételezni tudom, hogy valahol haderőnemi szinten (Pld: szárazföldi csapatok parancsnoksága) születhet a döntés ha nem éppen minisztériumi szinten.)
Az egyes alakulatoknak, un. állománytábla szerint, pontosan meghatározott számú és típusú eszközeik vannak. A dd.pk-nak nem áll jogkörében dönteni ezen eszközök "kölcsönzéséről".
Meghatározott idő után (pld. meghatározott maximális futási, használati és üzemidő-normák lejártával) az eszközök kivonásra kerülnek a rendszerből. Ez is az előzőhöz hasonlóan, központilag kerül koordinálásra. A lényeg, hogy egy alakulatnál egyszerre ne lépjen fel túl nagy hiány, mert az akár a működőképességét is veszélyeztetheti. A koordináció érdekében pontos nyilvántartásokat kell vezetni az eszközök üzemeltetéséről. Ezen nyilvántartások eredményeit meghatározott időszakonként fel kell terjeszteni a felettes szerv felé, hogy folyamatosan lássák, miként áll a helyzet és időben tudják tervezni az "eszközcserét". Ez tényleg csak nagyvonalakban, mert nem vagyok a téma kompetens személye. Ebből engem a nyilvántartások nem kis időt igénylő nyilvántartása érintett elsősorban, illetve az eszközök leadásához történő előkészítése illetve az új eszközök átvétele.
Azért olyanra is volt precedens a pályafutásom során, hogy a már öregnek számító eszközeink központi leadása után egy másik alakulattól kaptunk fiatalabb eszközt pótlásként, amely helyett viszont ő kapott a "központi keretből" vadonatúj pótlást. Ennek valószínűleg az lehetett a logikus magyarázata, hogy összességében nekünk megfelelt egy még közel sem "öreg", de már használt eszköz, mert a többi eszközünk átlagban még rendelkezett tisztességes "üzemeltetési tartalékkal", míg az adott alakulatnál jobban kellett javítani az eszközök "átlagéletkorát". Egy ilyen leadás és átvétel mindig nagy "hajcihőt" jelentett és nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé! Nem tudtam például megérteni, hogy egy bontásra ítélt eszközt miért kellett leadás előtt nagy-nagy energiával szinte teljesen "újszerű" állapotba hoznunk, amikor a "leadás után egy héttel szétvágták" az eszközt.
Olyan is előfordult, hogy felszámolásra kerülő más alakulatok eszközeit nem a központi bázison raktározták, hanem megkaptuk őket "állományfeleslegbe", ami annyit tett, hogy ideiglenesen mi használtuk őket. Aztán egyszer csak jött egy parancs és le kellett adni ezeket eszközöket és maradt az állománytáblának megfelelő eszközeink.
Korábbi tapasztalataim szerint a gl. alakulatoknál a dd.pk. volt a legkisebb személy, aki bizonyos anyagi keretek (pénz) felett dönthetett. A haditechnikai eszközökkel "végrehajtott fenti manőverek" viszont meghaladták a hatáskörét. (Pénzügyi döntésekről főleg ne kérdezz! Abszolút inkopetens vagyok a témában!)
"Igen kivancsi vagyok. Arra is tekintettel hogy mit jogosult alairni es mit nem. Meg hogy
mennyire vonja be a beosztottait magaba a dontesbe (velemeny, stb). Gondolom mint akarmelyik ceg vezetese, vagy nem?"
Biztosan. Nekem meg a civil cégek vezetését kéne jobban ismernem. De maradjak a saját "kaptafámnál"! Katonai döntéshozatal általánosságban: A főnök annyira vonja be a beosztottjait a döntésbe, amennyire akarja. Személyiségfüggő a dolog. Én híve vagyok az alárendeltek bevonásának és döntési szabadságának, mert ha valóban felkészült a beosztására az illető, akkor ez effektívebb munkához vezethet. Valahol ez lenne az egyik lényeges eleme a feladatorientált vezetésnek is. (Ha végre az erről szóló tervezett tanulmányomat írnám és nem ezt a hozzászólást, akkor talán el is tudnám küldeni Neked!)
Úgy gondolom, hogy a legtöbb vezető nem "polihisztor", miközben a jó döntéshez sok szakismeretre van szükség. A nagyobb katonai szervezetek vezetésére ezért ún. törzseket hoznak létre, amelyek tevékenységét az ún. törzsfőnök koordinálja. (Itt most ne sziú, vagy apacs mintára felépülő törzseket képzeljen senki!) A törzs feladata a pk. döntésének előkészítése, magyarul a pk. segítése a minél jobb és megalapozottabb döntés meghozatalában. A katonai törzseket különböző vezetési területekre tagolják az általánosságban szükséges szakismeretek alapján. Ezek általában a következők: személyügy, felderítés és biztonság, koordináció és tervezés, logisztika és információ közvetítés - híradás. Minél nagyobb egy katonai szervezet, annál inkább tovább tagozódnak ezek a vezetési területek is. Egy bizonyos szint felett, bizonyos helyzetekben a különböző vezetési területekből "adhoc" munkacsoportok alakulnak részdöntések előkészítésére. Azt, hogy a parancsnok mennyire folyik bele a döntés-előkészítő folyamat részleteibe, hadserege és személyisége válogatja. Egy dolognak viszont mindenhol érvényesülnie kellene: A parancsnok szakkérdésekben ne akarjon okosabb lenni a szakértő beosztottjainál! Az persze előfordulhat, hogy a szakértők olyan elemzéseket szállítanak, amelyek valahol ütköznek egymással. Ilyenkor kell a parancsnoknak "döntőbíróként" a fő cél szem előtt tartásával eldöntenie, hogy melyik véleményt ítéli fontosabbnak és melyik vélemény elvetésének rizikóját vállalja fel. Ez nem könnyű feladat és Clausewitz szerint születni kell rá, mert olyan mint a művészet: nem elég a tudás és a tapasztalat, "megérzés" is kell hozzá. (Valami ilyesmit takarna "hadművészet" szavunk is!?)
Minden szintű katonai parancsnok egyszemélyben felel a vezetésére bízott katonai szervezet eredményes tevékenységéért. (Erkölcsileg és anyagilag felel mindazért, amit ennek érdekében megtett, vagy megtenni elmulasztott! - a katonák "kedvenc" mondata!!!!)
Ennek ellenére milliószor előfordul, hogy átnyúlnak a feje felett és olyanokért kell aztán tartania a hátát, amiért valójában nem is ő hibáztatható, hanem a felettese, aki olyan utasítást (nálunk parancs, ami azért jogilag "némi" különbséget hordoz magában!) adott, amely nem végrehajtható az általa biztosított (jelen esetben éppen nem biztosított!) feltételek mellett, noha ez utóbbiakat a megszabott feladathoz kellett volna igazítania. Ennek az alapelvnek a fontosságát és következetes betartását is meg kell még tanulnunk!!!
Példa: Egy századparancsnok ne nyúljon át a szakaszparancsnokai feje fölött és ne hozzon olyan döntéseket, amelyekkel azok nem értenek egyet. Ez alól kivétel az, amikor a század érdekei megkövetelik a beavatkozást. Ilyen lehet például a katonák szabadságolása és egyéb "szabadidős járandóságai". Ne a századparancsnok döntse el, hogy melyik katona mikor megy szabadságra. A századparancsnok követelje meg a szakaszparancsnokaitól, hogy azok tartsák be az erre vonatkozó előírásokat és adják le neki a javaslataikat. Ez úgy működik a továbbiakban "lefelé", hogy a szakaszparancsnok is ugyanezt teszi a rajparancsnokkal, aki tulajdonképpen a legalacsonyabb szintű katonai vezető és elméletileg ismeri minden beosztottja (kb. 7-10 fő) minden kínját - baját és a leginkább kell hogy képes legyen annak mérlegelésére, hogy kinek mikor is szükséges, hogy szabadságra menjen. Ezáltal a "baka" érzi, hogy a közvetlen főnöke a rajparancsnok, az érzi, hogy az ő közvetlen főnöke a szakaszparancsnok, az pedig érzi, hogy a közvetlen főnöke a századparancsnok. Mi történik, ha a századparancsnok egyszemélyben dönt a szabadságokról? A "baka" le fogja tolni a rajparancsnokot, az pedig a szakaszparancsnokot, mert nem érzik annak az "irányító és szervezői hatalmát". Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a hatáskörökön keresztüli "átnyúlásoknak" milyen romboló hatása lehet az alárendelt vezetők beosztottjaik előtti tekintélyére.
A közvetlen alárendeltek döntésbe történő bevonása a feladatorientált vezetés elvei szerint azért is effektívebb, mert bizonyos részletekkel a "főnök" objektív okoknál fogva sem lehet tisztában. Például nem ismerhet 80-100 embert olyan mélységig, mint az alatta álló vezető a maga 20-30 emberét. De ez így van más területen is, nem csak "személyügyi" vonatkozásban.
Ezek a részletek, amelyek általában valahol mindig visszavezethetőek a helyre, időre, erőre és információra, döntőek a siker szempontjából. Páldául a harcvezetésben egy dd.pk. ne akarja meghatározni, hogy a zászlóaljparancsnoka hogy fogja felépíteni a zászlóalja harcrendjét, mert a zpk. részletesebben ismeri a zászlóalja előtt álló terepet, a saját századait és azok képességeit, esetleg frissebbek is a felderítési adatai a szemben álló ellenségről, mint a dd.pk-nak, stb. (Ugyanúgy, mint a törzsek szakértői véleményét se kérdőjelezze meg, mert a szakértők azért szakértők, mert az adott szakterületet alaposan ismerik!)
Az alárendeltek döntési folyamatba történő bevonása az én felfogásom szerint azt is jelenti, hogy a maguk szintjén megadom számukra a döntési és cselekvési szabadságot. Az én feladatom úgy koordinálni a tevékenységüket, hogy sikereikkel előlendítsék az "én" célom elérését. A koordináció a gyakorlatban bizonyos korlátok megszabását jelenti, ami szükséges ahhoz, hogy mindenki "egy irányba húzzon". A harcvezetésben például ilyen kitételek az alárendelt kötelékek közötti sávhatárok, az általuk elérendő célok és a tevékenységeik időbeni összehangolása, stb; amit az együttműködés megszervezésének is szoktunk nevezni.
"Nincs kivétel! Teljesen mindegy, hogy fiatal őrmester, vagy vezérezredes! A követelmények maximum életkorfüggők lehetnek (azok is!) nem pedig beosztásfüggők! "
A jogszabály valóban nem tesz különbséget, de szerintem Te is elég régóta hivatásos állományban vagy ahhoz, hogy tudd, Mo-n még nagyon sokat kell változnia a szemléletnek ahhoz, hogy "őrmestertől vezérezredeig" mindenkit egyenlő méércével mérjenek (nem csak papíron). Megjegyzem, a jogszabályban felállított követelmények teljesítéséhez nem kell olimpikon atlétának lenni, azok teljesítése valóban elvárható egy hivatásostól.
Én viszont most elköszönök, azzal, hogy további hasznos és az eddigiekhez hasonlóan színvonalas eszemecseréz kívánok Nektek. Amikor először léptem fel indexes fórumba, megfogadtam, hogy csak a hobbimmal kapcsolatban fogok hozzászólást írni, ide Transport miatt néztem be, amikor megláttam utolsó hozzászólóként a nickjét.
