A Stone Temple Pilots, őt nem kell bemutatni a grunge műfaj megszállottainak. Ki így, ki úgy, de mindenképp találkozott a nevével. Sokan úgy tartják, hogy a 90- es évek elején nagy sikert aratott műfaj másolója, de akik itt ezen este megjelentek, szerintem mind egyetértenek abban, hogy ez a zenekar letett valamit az asztalra a stílusban. Most e banda előtt rótták le tiszteletük a jelenlévők az Inga és a Basement vezényletével egy remek buliban. Bár az előre beigért vetítés elmaradt, vagy csak egyszerűen lekéstem róla? A továbbiakban nem szenvedett csorbát az este. Nagy örömömre a látogatottság létszáma is megemelkedett, bár még mindig nem voltunk 500-an, mint ahogy arra említés (füllentés:)) került a Scott Weiland-dal lebonyolított beszélgetés során.... Mert igen! Létrejött a kapcsolat, s élőben válaszolt pár feltett kérdésre Scott, többek közt, hogy lesz-e új Stone lemez. De erre, és sok más érdekességre is megkaphtjátok a választ a Basement zenekar honlapján, ahol az egész interview közzé van téve, bár ide a mai napig nem tudtam feljutni.
Szóval az Inga kezdte az estet. Nagyon vártam már őket, mivel ebben a felállásban még nem volt hozzájuk szerencsém. Azt hiszem senkinek nem lehet oka panaszra a hitelesség és előadókészségük tekintetében! A műfaj megahtározó sajátossága az ének. A dallamok, a hangszín, ami itt mind nagyon egybe volt. A hangzásnak köszönhetően mindent állatul lehetett hallani, minden hangszernek megvolt a kellő karaktere, ami a Basement esetében is igaz, pedig a rengeteg egyéb hangszert figyelembe véve nem lehetett gyerekjáték! Volt is beindulás rendesen!Plafonrapasszírozás, pogó, révület...
A helyenként kellő melankóliával átitatott dalok igen vaskosan és átszellemülten szaladtak le a színpadról minden irányba! Méltó utóda lett az Inga a Welded Vision-nek, semmit sem veszítve színpadratermettségükből. Rövid átszerelés után az estet a Basement folytatta-zárta. A sok vendégzenészt felsorakoztató koncert érdekessége a dalok karakterének helyenkénti átértelmezése volt. Ez érthető, mivel az eredeti gitáros felállást kiegészítve a dalokat helyenként rézfúvósokkal, orgonával illetve hegedűvel kisérve adták elő. Sokszor inkább unplugged hatást keltett bennem, de ez nagyszerű lehetőség volt a műfaj sokszínűségének bemutatására. Nem zárkóztak el azért a húzósabb hangvételű, keményebb tételektől sem, amiért igen hálás vagyok. A Stone Temple Pilots dalok mellett lehetett hallani egy- két Velvet Revolver feldolgozást is a "teljesség" kedvéért...
Igazán jól éreztem magam ez estén, s gondolom mindenki osztja eme véleményem. Kellemes és pezsdítő érzéssel töltött el az a különös élmény, hogy egy kicsit visszarepülhettünk az árnyakkal telített múltba, s találkozhattunk a fesztelenség azon formájával, amit ez a zene nyújthat nekünk. Egy életérzés, amit senki nem vehet el tőlünk és jó tudni, hogy ez ott lakik mindannyionkban.
" Hello Mindenkinek, itt a "Weiland frizkós csávó". Köszi mindenkinek a rengeteg pozitív hozzászólást, és az építő jellgű kritikákat az S.T.P. emlékest kapcsán. Nélkületek ugyanúgy nem lett volna ilyen frankó a buli. Király, hogy ilyen sokan eljöttetek és jó volt látni, hogy ilyen tömeget érdekel ez a téma. A hangulat 50% -ban a Ti érdemetek. Baró, hogy érdeklődtök a saját nóták iránt, remélem nem okozunk csalódást azokkal sem. Ide kapcsolódik az a változás is, hogy a Wigwam időpontot változott, eltoltak minket Nov. 6-ra. Remélem nem nagy gáz. Bocsi, hogy csak most reagálok, de nem vagyok egy hétköznapi net használó fazon, ez egy kicsit bonyi nekem. És bocsi a Basement.humiatt is, de igyekszünk mielőbb tető alá hozni a dolgot. A cimboránk ücsörög a munkán, de most már elkapjuk a f***-át.
Köszi az érdeklődést, és tartsátok meg jó szokásotokat.
Nagyon jó lenne. Mert bár elvileg házon belül is meg tudnánk oldani, ugye Sickman?, de jobb egy (fél)ismeretlen emberrel... Most komolyan, valszeg bátyám el van havazva munkával, meg elég neki feljárosgatni, majd egyeztetünk.
A Basementes dolog eddig nem rossz. Csak infók kellenének...
nem bántottam én, sőt, de a kissomlót megfenyegettük utána, hogy tanulja meg a számokat normálisan, hahaha. trance rockers, mi? a meló az meló. egyébként a basement oldal nálam sem működik...
Az STP emlékesttel, illetve a Basement zenekarral összefüggő összes kérdést, kérést (beleértve az exkluzív Weiland interjú hanganyagot is), ötletet, igényt a Basement énekes Bercihez lehet eljuttatni.
elérhetősége: 06702972322, ill. 06703155200
mondjátok be azért, hogy az Indexről van meg a szám.
le a kalappal a szombati aktus előtt. az ingát kicsit szétesettnek éreztem, a basement elejét szintén (a dobos miatt), aztán megjött a fíling, kellemes este volt, riszpekt. az új life of agony lemezt pedig szerezzétek be, de tényleg...olyan stp hangulatok, hangzások vannak rajta, hogy még. nyúlás, de jó.
Én már tudom, ki vagy te. (Én az INGA és a csoszogók énekese vagyok, Clishé a basszeros, aki egyébként tényleg az utolsó Nyers koncertet hagyta ki ezért, szóval valóban nagy áldozatot hozott. Lehet, hogy én inkább Czutorékkal buliztam volna. Ez persze csak vicc. Dehát Nyers rajongó is vagyok...)
Lelkesedés tényleg volt.
Kedvencem Stumpf Andrissal az I got you volt. Nem tudom miért. Meg az As I Know, ha igaz.
Én is boldog voltam végig egyébként valamiért. Még táncra is pedültünk a világ leggyönyörűbb nőjével, a barátnőmmel, a Wonderful alatt. (ami Cd-ről ment.) (ahelyett, hogy segítettem volna pakolni.)
(és ezt nem csak azért írtam, mert itt ül mellettem)
általában senkit sem érdekel a mentegetőzés, a zenekar legyen perfekt, de ez itt most kivétel. stp-kedvelők játszottak stp-kedvelőknek mókából. szimpatikus gyerekek vagytok ti is, majd legközelebb többet próbáltok, ennyi. (kár, hogy a móka 1000 forintba került, legközelebb inkább rendezzetek egy stp-házibulit)
nem kell vedeni...
nehez dolog, de utolag mar nem szabad semmit se magyarazni... elotte se... ez egy ilyen szakma... :)
szivunket,lelkunket beleadtuk, ami lejott...
raadasul hazafele menet egy hatalmas boldogsag lett urra rajtam...
mind kozonsegkent, mind resztvevokent egy nagyon nagyon kellemes erzes volt az este...
es nem a munkaidot kell nalam mint aldozat kiemelni, hanem a nyers tető-teraszkoncertet... de ha most kellene valasztani, most is a teraszt mondanam le...
:))
na, jo volt...
es koszonom mindenkinek...
Fura, hogy ezt írod, mert pl. azt gyengébbnek éreztem pl. a Hello, it's late-nél. (Adalék: Dávid közvetlen a koncert előtt nézte meg a számot, Matyi két nappa előtte szólt, hogy lenne kedve, szóval le a kalappal.)
Ja, meg az INGA koncihoz annyit, hogy az interjú azért félbe vágta a dolgot rendesen. Meg a vendégek miatt az egyébként sem jól túl király sorrend össze-vissza lett. Szóval ezek ilyen belső infók, amik lehet nem is a közönségre tartoznak, csak szeretném, ha tudnátok, hogy szerintem sem ilyen egy jó koncert, de jó okunk volt rá, van kifogásunk, hogy miért ilyen lett. :)) "we all got reasons..." Legközelebb jobb lesz részünkről is, ígérem.
Ja, plusz infó, hogy a Sour Grilben gityózó srác Dave Matthews-okat nyom duettben.
És én kiemelném a két Andrist a Rooster zenekarból. Királyak voltak. Mint mindig.
Ja, ti gondoltátok volna, hoyg Scott soha nem találkozott Axl-lel?
ööö. Talán érdemes lenne csendben maradni, de meg kell védenem mundér becsületét, vagy mi.
"A hangzást nagyon össze sem lehetett hasonlítani az Ingáéval, az előadás színvonalát szintén nem."
Ezzel nagyon egyetértek. A hangzás(legalábbis az ének) a mi koncink alatt kurva szar volt, időnk se nagyon volt beállni, mi se nagyon akartuk húzni az időnket, így sem játszotttunk el inkább két számot, bár Berci mondta hogy nyugodtan nyomhattuk volna, de hajnal háromig tartott így is. A Basement kurva jól nyomta (kellettek volna azok a jó kis sajátok is, mert VAN nekik bőven abból is), az én állam is leesett, de
a két zenekart összehasonlítani tényleg nem lehet. Egyfelől ők ezer éve együtt nyomják, együtt nőttek fel :), ráadásul mind pesti. Másfelől mi egy hónapja próbálunk úgy, hogy a bátyám, aki ráadásul még Berciékkel is nyomta két vagy három Velvet számban kb. 400 km-t utazott egy-egy próbáért, ami a vége felé már majdnem naponta volt. Meg Clishé pl. munkaidőben jött próbálni. Magamról inkább nem beszélek.
Én ezt respektálnám. Szóval ne hasonlítsuk össze, hanem örüljünk. A Basement megérdemli a sikert.
Ráadásul egy zenekar produkciója nagyon függ a hangzástól (is). Szóval ezek így összefüggnek.
Egyébként te voltál, akinek kiborították a sörét?
Szerintem a pogózás egy STP Tribute koncin nem okozhat senkinek megleptést. (A lányokra persze mindig vigyázni kellene...)
Nekem is hatalmas élmény volt a koncert. Az Inga hangosítása kicsit el volt szúrva, torz volt a hang párszor. Az előadás rendben volt, bár a gyorsabb, keményebb számok egyértelműen jobban mentek, mint a lassúak. A Naked Sunday gyilkos volt. :)
Az interjú nagyon kellemes színfolt volt. Örülök, hogy lesz új Weiland szólóalbum. Scott meglepően kedves volt, valószínűleg jó időpontban érte a hívás. Még dalolt is a végén valami country-szerűséget aminek a szövegéből én csak a "chicken"-t tudtam kihámozni. Nem is értem, hogy az én kérdésemet ("Miért vered a feleséged?") miért nem rakták be a végére. :))
Aztán jött a Basement és azóta is keresgélem az állam. A hangzást nagyon össze sem lehetett hasonlítani az Ingáéval, az előadás színvonalát szintén nem. Valami hihetetlenül profik voltak a fiúk/lányok, egyszerre több vokál, gitár, vonósok, fúvósok, csörgődob, csak lestem, mint a moziban. Az összes hangszeres ember és mindhárom énekes nagyon precízen tette a dolgát. Ormai Bertold (?) mintha maga Weiland lett volna az MTV Unplugged idejéből, Varga Sanyi (?) nekem Nick Cave-et meg Greg Graffin-t idézte a gesztikulációjával, Székely Marci (?) pedig szintén nagyszerűen énekelt és végig poénkodott a számok között. Az összes dal és hangszer úgy szólt, ahogy annak szólnia kell, a lassú számok is gyönyörűek voltak, de legjobban a Velvet Revolver dalai ütöttek. Leszámítva a sörfröcskölést, idióta pogózást és a tömény cigifüstöt, ami láthatólag Bertold szemét is csípte, fantasztikus este volt.
Köszi srácok!
---------------
Fellépett zenészek, játszott/tervezett számok:
Inga: Down Army Ants Wonderful Plush Crackerman Naked Sunday Sex Type Thing Wicked Garden Coma Sin No Memory Hello It's Late
Basement: Press Play Pop's Love Suicide Big Bang Baby Lady Picture Show And So I Know Adhesive Kitchenware & Candybars Sour Girl I Got You Atlanta Day's Of The Week Hollywood Bitch My Second Album Daisy Sucker Train Blues Do It For The Kids Set Me Free Art School Girl Pretty Penny Silvergun Superman Vasoline Slither Lounge Fly Interstate Love Song Transmissions From A Lonely Room Dumb Love Unglude Headspace
Inga: Torockó Balázs /git./ Torockó András /voc./ Somló Dániel /dob/ Boskó György /bass/
Basement: Ormai Bertold /git.,voc./ Ormai Ranátó /bass/ Hűvös Dávid /git./ Markó János /dob/
Vendégek: Groma Vera /hegedű/ Korbuly Rita /hegedű/ Eszenyi Ági /cselló/ Székely Marci /voc./ Varga Sándor /voc./ Stumpf András /git./ Gábor András /git./ Kocsondi Csaba /git./ Oláh Gergő /akkusztikus git./ Kókai Levente /billentyű/ Somló Dániel /percussion/ Kristó Zsófia /szaxofon/ Bodzsár Tamás /trombita/ Tettemanti Tamás /trombita/
jó volt lányok, dog-ék szimpatikusak voltak (legközelebb többet próbálni.), a "régi weiland-arcú" énekeses banda pedig profi (a "komoly"zenészeket külön ki kell emelni, hatalmas húzás volt), és többnyire szimpatikus. ők főleg a végére melegedtek bele, az elején kicsit olyan arctalan volt, de aztán nagyon családias lett a hangulat, a felkonfokat sem vitte túlzásba a srác, a plush-t pedig zseniálisan nyomta. köszi. ja, a velvet-ek is jók voltak. külön öröm volt hallani az igazi weiland-frazírok levételét a headspace-ben. szóval jöhet még ilyen. negatívum: ilyen (őszinte!!!!) lelkesedéssel nyomuló arcokat ritkán látni magyar színpadon, apró üröm az örömben, hogy sajnos ezek stone temple pilots számok. remélhetőleg az este sikere csak még inkább inspirálja a résztvevőket a saját dalaikban is ennyire benne legyen a szívük/lelkük/veséjük. sok sikert!
