Valójában így írták a történetet, de kételkedem abban, hogy így történt volna meg, sok korabeli írás éppen arról számol be, hogy Jézus megnősült, majd családja lett, tehát nem volt elítélve, keresztrefeszítve sem azok szerint!
Furcsa a zsidókhoz való viszonya a szerzőnek, no meg a főszereplőnek is, mintha nem is zsidó lett volna, csak annyira, hogy a dávidi vonalban maradjon, mint a megígért messiás, de nem a dávidi vonalból ígért messiást, vagyis felkentet, nem megváltót az Isten, hisz Isten kijelentése alapján Ő maga a megváltója Izraelnek.....
igen, a koncepciós perek nem kimélték az emberiséget, sem a kummunizmusban, sem a fasizmusban, de a kereszténységet is ideszámítva a vallásháborúságokban sem!
Sőt, már Jézus Krisztust is valójában egy koncepciós per alapján feszítették meg.
Nem lehet mindenki annyira bölcs, mint te, aki a bölcsek-bölcsének tartod magad.
"Akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől." Te még nem tartasz ott. És figyeld meg csak ezt az igét (illetve nem is te, hanem aki bölcs olvassa még, hogy ne botránkozzon meg):
Jobban tennéd, ha szépen szelíden megállnál a tükröd előtt, és először is magadnak mondanád el ezeket a mondatokat a II. Péter 2-vel együtt.
igen, a koncepciós perek nem kimélték az emberiséget, sem a kummunizmusban, sem a fasizmusban, de a kereszténységet is ideszámítva a vallásháborúságokban sem! :)
" A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. "
Ezzel az a nagy baj, hogy akár több ember egyöntetű haugsága is igaz, így nem csoda, hogy fentáll annak a veszélye, hogy az igazságot nem a kisebbség képviseli, hanem a többség és a hatalom!
Én meg olyan protestáns családba születtem, ahol csecsemőként megkereszteltek, sőt tizenévesen (ahogy szokás) konfirmáltam is. Ma már én is tudom, hogy ezeknek nincs bibliai alapjuk.
Reformátoraink kezdetben - bibliai alapon - jól látták a hit és a keresztség összefüggésének fontosságát, mégis a radikális anabaptisták perfekcionalizmusától tartva, valamint a korabeli politikai erőviszonyokat feltérképezve, nem tudták keresztülvinni felismeréseiket.
Luther Márton is reformációjának korai éveiben még kiállt a hitkeresztség mellett. Ír is erről a Postilla c. művében:
ťA keresztség senkinek sem segít, nem is részesülhet benne más, csak aki saját magáért hisz, és saját hite nélkül senkit sem szabad megkeresztelni. Ha pedig nem tudjuk bebizonyítani , hogy a faital gyermekek képesek maguk is hinni, és hogy van saját hitük, akkor az én hűséges tanácsom és ítéletem az, hogy egyenesen álljunk el a csecsemő-keresztségtől, minél előbb, annál jobb, s ne merészeljünk többé egy gyermeket sem megkeresztelni, hogy ilyen balgasággal és szemfényvesztéssel, melynek nincsen semmi sem mögötte, Istennek felmagasztalt méltóságát gúnyoljuk és káromoljuk.Ť
(D. M. Luthers Samtliche I Schriften, Kirchenpostille, 1521, Magyarázat a Mt 8,1-13-hoz)
Eleinte hasonlóan vélekedett Zwingli is: ťSemmi sem aggaszt annyira, mint az, hogy gyermekeket kell keresztelnem, mert tudom, hogy ezt nem lenne szabad megtennem.Ť (Quelle IV, 184.o)
A református egyházban a hosszú hallgatást Barth Károly törte meg. Szerinte a csecsemőkeresztség Krisztus testének a sebe:
ťMit akarok? A jelenlegi csecsemőkeresztség helyett olyan keresztséget, amely felelősségteljes cselekedet. Azt, hogy a jelölt ne passzív résztvevője legyen csupán az eseménynek, hanem Jézus Krisztus szabad partnere. Szabadon döntsön, szabadon tegyen hitvallást hajlandóságáról és készségéről.Ť (Die kirchliche Lehre von der Taufe, Zürich, 1943, 40. o.)
Nem véletlen tehát, hogy az újrakeresztelés igénye elérte a legtöbb tradicionális egyházat. Így különösen erősen jelentkezett az anglikán, valamint egyes hollandiai református egyházakban.
Az Új-zélandi Presbiteriánus Egyház pl. hivatalosan is bemeríti, egy precízen kidolgozott liturgia keretében azokat, akik csecsemőkeresztségükkel nincsenek teljesen megelégedve. Ezt az aktust azonban nem újrakeresztelésnek, hanem ťkeresztségmegújításŤ-nak nevezik.
Köztudott, hogy a ťbaptismaŤ (baptidzein) elsősorban bemerítést jelent... Egy szimbólum, amely egy mögöttes szellemi tartalmat fejez ki, látható képpel. A szimbólumokat nem lehet megváltoztatni, mert azok éppen arra hivatottak, hogy az általuk jelzett dolgot formailag megjelenítsék.
Azt olvastam már más topikban is, hogy te teljesen beleszerelmesedtél Swedenborg Emanuel írásaiba. Ezzel az a gond, hogy a Biblia szerint a törvényben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. János Evangéliuma:8:17
Tehát ha Swedenborg mennyei elragadtatásai valóban Istentől voltak, akkor - a Biblia szerint - kell lennie a világon még egy Swedenborghoz hasonló élményekkel rendelkező személynek.
Gondolom hallottál már arról, hogy voltak jó páran a történelem során, akik részesültek mennyei elragadtatásban.
Nyilván nem véletlen, hogy ezek a megtapasztalások nagyon hasonlítanak egymáshoz, de Swedenborgéhoz egyik sem.
De azt láthatod, hogy szó sincs itt arról, hogy elbeszélnék egymás mellett prophet1-gyel. Én nem ismerem a gyermekkori rossz élményeit, csak a mostani viselkedését látom, amit nem nevezhető krisztusinak. Persze nem ő itt az egyetlen ilyen - sajnos.
Amit át kell gondolni az az, hogy nyelveken szólni újszövetségi hívőként nem nehéz, sőt ez alapként szolgál (a pohár túlcsordul) a Lélek ajándékai számára: köztük a nyelvek nemei számára, mely nem a hívő egyéni imaéletére vonatkozik, hanem konkrét üzenetet hordoz a gyülekezet számára, és magyarázattal együtt egyenlő a prófétálással, ami egyből anyanyelvünkön szól.A víz - és Lélek keresztség együtt alkotja Szellemi körülmetélkedésünket.
Én nem neveztem ki magam semminek. Te sokkal inkább. De hiába is mondanám. Ilynekor az már így szokott lenni. Ezért kell a további felesleges vitákat kerülni. Szevasz.
Akik bölcstelenül, magukat valami nagynak, felkentnek álcázva, az agyszüleményeiket kijelentéseknek állítva, magukat prófétának kinevezve másokról mindenféléket mondanak, talán a saját portájukon sepregessenek előbb, és szedjék ki a gerendákat a saját szemeikből.
Azt meg célszerű tudomásul venni, hogy egy nyitott fórumon bárki hozzászólhat ahhoz, amit leírunk.
Az Úr akarata nem változott meg, ma sem mondanának mást az apostolok (nem is mondunk mást, nem magyarázzuk túl,
Nem bizony. és nem is magyarázod "túl"", hanem "rosszul". Olvasd el és cáfold meg. Nem tudod. Benne van ugyanis a Bibliában - és ez értelemszerű is -, hogy: "helyesen hasogassuk az Isten igéjét." Azért mert te neked előítéleteid vannak, azért még nem te leszel a legjobb igeértelmező-és magyarázó. Ha meg nincs benned annyi alázat és felismerés, hogy az Úrtól adott tanítókra hallgass - belátván igazukat -, akkor majd kárát látod. Addig is....sokakkal együtt, akiket még eltévelyítesz.
Nem kérdeztelek, bölcstelen nőszemély. "Akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől." Te még nem tartasz ott. És figyeld meg csak ezt az igét (illetve nem is te, hanem aki bölcs olvassa még, hogy ne botránkozzon meg):
II. Péter 2.
15. A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte. 16. De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét. 17. Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
Lukács második könyvét véve alapul, betekintést nyerhetünk, az akkori keresztényeknek, magukévá tett üdvösségébe.
Az Úr akarata nem változott meg, ma sem mondanának mást az apostolok (nem is mondunk mást, nem magyarázzuk túl, a kijelentés nem vita tárgya) mind amit akkor kaptak Istentől való üzenetként, amely a víz - és Lélekkeresztség gyakorlati megtapasztalása, az újjászületett, újjáteremtetett emberi lélekért, hiszen ez a test, és ez a vér nem örökli Isten Országát.
Ez annyira durva volt, hogy nem találok rá szavakat, nem tudom, hogy veszi bárki is a bátorságot ahhoz, hogy egy másik emberre ilyeneket kimondjon.
Csak a Szent Szellem káromlása olyan bűn, ami nem bocsáttatik meg sem ezen a világon, sem a másvilágon, mi pedig csak azt tudhatjuk a jövőből, amit Isten arról kijelent nekünk. Ha paleora ez lenne az ítélet, azt nem ide az index fórumra üzenné Isten, olyanok által, akik nem ismerik az Igét kellőképpen. Ő az Igét sem azért adta, hogy a kedves testvérek egymást kaszabolják vele.
Aki rendelkezik a szellemek megítélésének ajándékával, az nem öl másokat azzal, hogy a kárhozatba küldené őket a látásaival, és mindenkiről dudálja, hogy mi lakik benne. Jézus sem ítélni jött, hanem életet adni.
Menjél a kárhozatra. Oda való vagy. (De mész is, minek is mondom?...Sőt, már ott is vagy, hiszen meg van írva: "Aki nem hisz az Isten Fiának nevében, immár el is kárhozott, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.) És jó lenne, ha nem szólnál bele, hiszen te egy szerencsétlen, sokáig hívőnek álcázott hitetlen vagy. Hogyan is érthetnél ehhez a kérdéshez is?......
szerintem a szentlélek szóalkat keresztény betoldása a platoni ideafilozófiát képviselő hívőknek...., valójában ez egyáltalán nem volt semmiféle jel, ha az apcselt komolyan vesszük, nem kellene, mert tele van hazugsággal! A nyelveken szólás valódi nyelvet jelentett és nem humbuk blablaságolatoltat!
Amúgy egy hamisítással állunk szembe, vaklójában az apcsel az evangélium hitan-regény adaptált foytatása, vagyis írói költemény és nem valóságban megtörtént dolgot közöl!
De hinnni bárkinek joga, hogy ez megtörtént, mint Nemecsek Ernő Fűvész bulija!
Akár mennyi mocskot hordalékolt össze a kereszténység, még mindig a katolikus egyház az, ami időnként próbálja igazgatni a ráncait és személy-bálvány kultuszai ellenére több valódi részigazságokat hintenek köreikből az " igazak ", mint a reformáció bármely tekintélyelvű teológiái, képviselői a történelem során!
A Ref. Egyház idővel megállt, a Bapt. és Pünk. Egyházak hasonlóan. Isten teljes visszatérést, visszakanyarodást kíván, az apostolok tanításaihoz!
Kornélius házában a nyelveken szólásról ismerték fel Péterék, hogy kitöltetett a Szent Lélek. Samáriaiak esetén, nagy jelek és csodák után lettek kiküldve az apostolok, mert mégsem volt Szent Lelkük. Nem csak Péter, hanem Pál is összekapcsolta a jelet a Lélek-keresztséggel, így természetesen várták annak megjelenését a betöltekezésekkor, kortól, nemtől, ágazattól függetlenül.
Hát ez még nagyon soványka. Nemhogy Istennél, de még a világban is.
Elütsz egy kecskét, mely kimúlik. Özvegy és 3 félárva egyetlen vagyona volt. Marhára sokra mennek ha te ezt csak bánod.......
Meg is kell vallanod, hogy igen te voltál, majd jóvá is kell tenned! Azzal, hogy prótkós módszerrel sunyin hazamész és bánkódsz azzal nem lesz elintézve semmi:-)
Baptista családba születtem, ezért erre tanítottak, amit itt leírtál, a csecsemő, és a felnőttkeresztséggel kapcsolatban. Mégis már másképp látom:
A véleményemet Swedenborg Emanuel írásai változtatták meg, akit a mennyei elragadtatásai során, felvilágosítottak a csecsemőkeresztség eredetéről, amelynek előképe a körülmetélés volt.
Ha valaki a pogányok közül jövevényként zsidóvá lett, akkor felnőttkorban végezték el rajta a körülmetélést. Ennek szinonimájaként, ma, ha egy pogány felnőtt ember megtér, azaz körülmetéli a szíve előbőrét, megkeresztelkedik.
Az az elmélet nem igaz, hogy gyerekeket nem kereszteltek meg az első keresztények. Mert a "házanép" kifejezésbe benne vannak a gyerekek is. A házastárs, és a gyerekek a "házanép", különben nem lennének szentek:
"Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek."(I Kor 7)
Akár tetszik valakinek, akár nem, bizonyaz egész háznépmeg lett keresztelve a kezdeti keresztény időkben.
Az lehet, hogy később tanítást alkottak a csak felnőttkeresztségre, de ez is csak egy emberi, okosnak tűnő agyalás, a sok között. Mint a szentháromság, vagy a predesztináció, vagy az egyedül hitből való megigazulás tana, stb., amiket ha meghallana valaki az első keresztények közül, bizony "megfordulna a sírjában"!
Írod:
"Másfelől az ember is tisztelje Isten akaratát, ezért a keresztény egyháznak a Biblia utasítása szerint kell a bemerítkezést gyakorolni, s azt senkinek sincs joga megváltoztatni!"
Helyes! így tegyük:
- "Kornéliusz... pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe"(Csel 16,15) - "Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala."(Csel 18,8) - "Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is"(1Kor 1,16) - "A tömlöctartó... magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan...és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek."(csel 16.33,34)
Ha valakinek problémája akadna, hogy kit ért a Szentírás házanép alatt, itt világosan megláthatja, a keresztelés előképében:
"Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten."(1Móz 17,23)
Már a gyerekeimet is kisgyerekkorukban kereszteltem meg, és az alábbiak ismeretében, már helyesnek tartom a csecsemőkeresztséget. (Szentlélekkeresztséget is kaptak, a nyelveken szólás lelki ajándékával együtt, pici gyerekkorukban.)
Idézet Swedenborg Emanuel: "Az igaz keresztény vallás" c. könyvének a "Keresztség" c. fejezetéből (http://swedenborg.fw.hu): (A teljes átlátáshoz ajánlatos az egész fejezetet elolvasni, de mivel hosszú, ezért csak pár részletet idézek belőle.)
"...IV. A keresztség első haszna: bevehetés /vagy beiktatás/ a keresztyén egyházba és ebből következően a keresztyénekhez való csatlakozás a lelki világban.
677. Hogy a keresztség pusztán bevezetés a keresztyén egyházban, érthető a következő megfontolásból:
1/ a keresztség a körülmetélés helyett rendeltetett, és ahogy a körülmetélés annak a jele volt, hogy azok, akik elfogadták, az izráeli egyházhoz tartoztak, úgy a keresztég is annak a jele, hogy akik részesülnek benne, azok a keresztyén egyházhoz tartoznak /lásd az előző pontot. Ez a jel pusztán az elismerésért van, megkülönböztető jelként van az újszülöttekre helyezve.
2/ A megkeresztelt kisgyermek nem képes az értelmét használni és a hitet megszerezni,/ olyan, mint egy fa fiatal ága/
3 / Akik keresztyén hitre tértek, öregek vagy fiatalok, megkeresztelkednek. Ez azelőtt történik, mielőtt tanítva volnának, feltéve, ha kifejezést adnak abbéli vágyuknak, hogy keresztyén hitre akarnak térni. Ezt gyakorolták az apostolok is az Úr szavai szerint, hogy tegyenek tanítványokká minden népet és kereszteljék meg őket. /Mt 28:19/
4/ János megkeresztelt mindenkit a Jordán folyóban, aki Judeából és Jeruzsálemből jött hozzá. /Mt.3:6; Mk.l:5/ A Jordánban keresztelt, mert Kánaán földjére ezen a folyón keresztül lehetett bejutni, Kánaán az egyházat jelentette, mert az egyház ott volt, ennél fogva a Jordán, pedig az egyházba való bevezetést jelentette /lásd a 285.pontot a Kijelentett Apokalipszis című müben./
Ez az egyházba való bevezetés a földön történik, de a keresztség a kisgyermeket kapcsolatba hozza a keresztyén mennyországgal és az Úr angyalokat biz meg azzal, hogy gondoskodjanak róluk. Ezek az angyalok olyan állapotban tartják a gyermekeket, hogy elfogadhassák a hitet az Úrtól. Hanem amikor felnőnek, és önállóan gondolkodnak és cselekednek, az őrző angyalok elválnak, az ifjak, pedig olyan lelkületű társakhoz vonzódnak, akik megfelelnek életüknek és hitüknek. A keresztség tehát a keresztyénekkel való közösségre vezet a lelki világban is.
678. A lelki világban nemcsak a csecsemők, hanem mindenki más is a keresztség által vezettetik be a keresztyének közé.
Mert ebben a világban a vallás különbözteti meg a különféle népeket és nemzetéket. A keresztyének vannak a középpontban, körülöttük a mohamedánok, mögöttük a bálványimádók, a szélén, pedig a zsidók. Sőt, az ugyanazon valláshoz tartozók is különböző közösségekbe rendeződnek: a Mennyben az Isten és a felebarát szeretetének különböző formái szerint, a pokolban, pedig a testi kívánságok különböző fajtái szerint. A lelki világban, amelyen mind a Mennyet, mind a poklot értjük, minden dolog általában és részleteiben a leggondosabban van megszervezve, mert ettől függ az egész mindenség megtartása. Ez a szervezés lehetetlen volna, ha nem lenne mindenki megkülönböztetve valamilyen jellel, ami mutatná, hogy melyik vallási közösséghez tartozik valaki.
Mert a keresztség keresztyén jele nélkül, valamilyen mohamedán vagy bálványimádó lélek kapcsolatba lépne keresztyén csecsemőkkel és gyermekekkel, és beléjük oltaná a saját vallására való hajlamot. Ez elvonná gondolataikat és elidegenítené őket a keresztyénségtől és így eltorzítaná és rombolná a lelki rendet..."
Íme a szeretnivaló eretnek hazugsága. Aki - másokkal együtt - félremagyarázza az igét. Ugyanis nagyon-nagyon tetszetős magyarázat lehet ez valaki(k)nek, de az Isten igéjével egyáltalán nem egyezik. Aki helyesen érti, az tudja. Aki a "kevés tanító" közül hallgatja a hiteleseket, az tudja. Amit Amet ír, az tévelygés.
Ugyanis a Szent Lélek Jézus mennybemenetelével kitöltetett, és azóta itt van közöttünk. Akit eljuttat bűnbánatra és a Jézus Krisztusban való hitre, annak kijelenti magát, azt "megkereszteli", azaz: annak szívébe beköltözik, Ha az ember átadja neki az akaratát, akkor betölti teljessége, ami persze nem azt jelenti, hogy a Szent Lélekből nem lehet egyre többet "venni". Hiszen- ahogy valaki mondta, olyan Ő, mint a tenger vize: akármennyit merítesz belőle, mindig sok marad még. De ugyanakkor az is biztos, hogy a nyelveken szólás félremagyarázása csakis félreértésből eshetett meg. Sehol sincs a Bibliában, mint "kötelező jel" a Szent Lélek keresztsége mellett. Egy "kötelező ismertetőjele" van a Szentlélek keresztségének. Bűnbánat-Jézus Krisztusban való hit. Ennyi.
"Azt olvastam, hogy ajándék, tehát kérni nem is lehet."
Lehet, hogy az, aki ezt írta, nem tartotta annyira fontosnak, hogy pedálozzon érte, és kimagyarázta.
Amikor először hallottam, hogy mostanság is van nyelvekenszólás, csak negatív, gúnyolódó megjegyzések kíséretében jutott el hozzám a híre. Mivel az Urat szerettem, nem tudtam azonosulni ezzel a magatartással, és elmentem a pünkösdiek imaórájára kilesni a dolgot. Úgy gondoltam, ha erre az Ige azt állítja, hogy ez egy haszonra adott ajándék, arra, hogy magamat építsem, akkor ez nekem is kell, mert hasznos akarok lenni, az Úr kezében:
"Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése...másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;"(IKor 12)
Elkezdtem érte imádkozni, a feleségemmel együtt, de nem jött könnyen. Azután böjtölni kezdtünk érte. Nem tudtam belenyugodni, talán az Úr próbált, hogy tényleg akarjuk e? Volt úgy, hogy több napig nem ettem, csak vizet ittam, és amikor megtehettük, órákig könyörögve imádkoztunk érte. Meg sem fordult a fejemben, hogy kételkedjek benne, hogy ha megkapom, az ne az Úrtól lenne, mert ismertem jól az ígéretet:
"Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.(Lk 11,13)...Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik."(Lk 11,10)
Végül megkaptuk. Azóta is minden nap imádkozom nyelveken. Több ízben kaptam magyarázatot rá a nyevekenszólás közben, amik formálják az életünket, előttem nyilvánvaló módon.
Nem úgy van az. Hiába az a közkeletű felfogás - a Bibliára hivatkozva. Mégsem úgy van az.
"Mellesleg megemlékezhetünk itt arról is, hogy a teológiai gondolkozás történetében nem egyszer felbukkant az a gondolat is, hogy az Ige szerint voltaképpen nem is két, hanem három alkotóelemet kell megkülönböztetnünk az emberben. A szokásos terminológiával kifejezve: "dychotomia" helyett "trichotomiát" kell az Igéből kiolvasnunk és tanítanunk. A Szentírásban ugyanis a testen és a lelken kívül még szellemről is van szó. Az Ótestamentum nyelvén kifejezve így adódik a "bászár" - "nefes" - ""ruach", az Újtestamentum nyelvén pedig a "sarx" - "psyché" - "pneuma" hármassága. Nyilvánvaló: a "trichotomikus" felfogás helyessége azon fordul meg, hogy kimutatható, hogy egyfelől a "nefes" és "psyché", másfelől a "ruach" és "pneuma" szavak nem egyszerűen szinonimák, hanem egymástól lényegesen eltérő jelentések hordozói. Továbbá feltételezi ez a felfogás azt is, hogy a Szentírásnak van egységes és szabatos terminológiája, amelyet a teológia egyszerűen átvehet és követhet. Ez a feltevés azonban általában sem helytálló, és éppen ezen a ponton is megdől, mert az állítólag egymástól megkülönböztethető két nem-testi alkotóelem jelzésére szolgáló kifejezéseket a Szentírás nyelve nem egyszer nyilvánvaló szinonimákként használja. Általában annyit mondhatunk, hogy amikor az emberi léleknek Isten felé forduló, vagy éppen Istentől elforduló életéről van szó, akkor - legalábbis az Újtestamentum - főképpen a "pneuma" szót használja, mert hiszen Isten is "pneuma" (Ján. 4,24.), és ugyanez a szó használatos az Ő Szent Lelkének a jelzésére; viszont, amikor az emberi léleknek a test felé forduló működéséről van szó, akkor inkább a "psyché" kifejezése használatos, amely egyébként sokszor jelent egyszerűen "életet" is, emberét vagy állatét egyaránt. Csak két helyen mutatkozik az Újtestamentumban ellentét "psyché" és "pneuma" (ill. "psychikus ember" (fordításunkban. "érzéki ember") és "pneumatikus ember" (fordításunkban "lelki ember"), vagy "psychikus test" (fordításunkban "érzéki test" és "pneumatikus test" (fordításunkban "lelki test") között. E két hely: I. Kor. 2,14-15., és 13,44 skk. - Azonban ez az ellentét a fentebb felmutatott árnyalati jelentésbeli különbség, és a kontextus összefüggései alapján jól feloldható a nélkül, hogy rá, mint alapra, felépíthetnénk a "trichotomizmus" tanát. Még kevésbé szolgálhatnak alapul azok az újtestamentumi helyek, ahol egymás mellett felsorolva szerepel "psyché" és "pneuma", és ez a felsorolás jól megérthető "hendiadyoin" értelmében. (Mint magyarban: "szívvel-lélekkel".) Ezek a helyek (I. Thess. 5, 29 - a trichotomisták klasszikus érve, - és Zsid. 4,12. - mindkettő az eredeti görög szöveg szerint!) - egyébként sem olyan tanító jellegű szakaszokban fordulnak elő, hogy a szóban forgó kérdésben szövegezésüknek különösebb súlya lehetne. - Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Szentírás nyelvének az ember lelki életének a jelzésére természetesen még több szinonimája is van, mint ez a szóban forgott kettő. ("Szív", "elme", stb.)
A "trichotomia" a görög filozófiai antropológiából szüremkedett be a teológiai gondolkozásba (világosan látható ez Origenes platonizmusában), de mindig csak átmeneti szerephez jutott benne, és nem lévén komoly gyökérzete az Igében, nem tudta a teológiai gondolkozást eltéríteni a "dychotomia" általában uralkodó irányától."
