Biztos gondolod, hogy én nem láttam, de azért leírom, sajna nem láttam. 2-3 éve nem is ismertem SP-t, és egyébként is teljesen másmilyen voltam akkor, illetve nem teljesen, csak valamennyire :)
De tényleg aranyos lehetett... És igaza is van.
Más-
látta valaki Tandorit, amikor megjelent a Napló (2-3 éve)? Volt vele egy interjú, olyan aranyos volt, levette a sapkáját meg minden, és olyanokat mondott, hogy nem kell szomorúnak lenni Sylvia miatt, mert egy szép és okos nő volt, és ennek örülni kell.
látta ezt valaki??
Jó, tudom, hogy kezdek átmenni az "I love Tandori" témakörbe, de mégis...
Enrico, nyugodj meg, az én memóriám már csak az SP versek terén funkcionál:)
Egyik kedvencem még a Tulipánok c. verse. Most nincs időm begépelni az egészet, de a részleteket, amik megfogtak azt leírom:
"Nem akartam virágokat, csak azt, hogy
Fekhessem kitárt tenéyrrel, teljesen üresen.
Micsoda szabadság, nincs róla fogalmunk -
Békességébe belekábulunk..."
"A tulipánok túl pirosak, kezdjük ott, sértenek.
Hallom a díszpapíron át is, lélegeznek,
Könnyedén, mint egy fehér pólyás bébiszörny.
Pirosuk sebemhez szól, megfelel neki.
Ravaszok: mintha lebegnének, s lenyomnak,
zaklatank gyors nyelvükkel és színükkel,
Nyakamnál tucatnyi, vörös mérőón.
Eddig senki se figyelt, most figyelnek.
Néz a tulipáncsokor, s mögöttem az ablakot..."
Egyszer talán végig beírom, mert úgy kerek az egész...és most is majdnem leírtam az egészet, úgy kellett visszafogni magamat.
Ja, igen, azt kihagytam, ami az egésznek a lényege tulajdonképpen, hogy a rohadás, az maga a pusztulás tulajdonképpen, a pusztulásnak egy undorító formája ráadásul.
Mármint a G.Á. fordítással nem tudsz kibékülni? A rohadt, az egy nagyon jó szó, éppen amiatt a jelentése miatt, amire használjuk, amikor egy gyümölcs stb. megrohad. Undorító, gusztustalan, romlott, ebben minden benne van.
Előrelátóan elhoztam a kötetet magammal, úgyhogy egy kis idő múlva tudom eldönteni a "vitát", mert most nem a helyemen vagyok. Mindenesetre a "rohadt" jobban illene Sylviahoz...
Jó volt újra olvasni. Rég volt a kezemben a kötet (Tandori-féle Zúzódás), és ebből a versből igazán csak az utolsó sorra emlékeztem. Asszem ott előtte van egy sor szünet, és aztán:
beírom ide a gergely ágnes fordítást, remélem nem gond. tehát.
apu
soha-színű, soha-szagú,
soha-többé, sötét saru,
úgy laktam benned, mint a láb,
vánnyadva, harminc éven át,
légszomjasan, jajtalanul.
meg kellett öljelek, Apu.
meghaltál, nem maradt időm -
márvány-súly, Istennel teli zsák,
sírszobor, akkora lábujjú,
mint egy friscói fóka,
fejed a kékre zöldet hányó
szeszélyes Atlanti-tenger
indián partjain túl.
imádkoztam, hogy visszajöjj.
ach, du.
az a német nyelv, az a lengyel táj,
amin végighengerelt
a háború, a háború.
de a város neve ismert.
lengyel barátom szerint
van ilyen város egy csomó.
ezért sohase tudtam, hol
reng a talpad, hol versz gyökeret,
nem tudtam beszélni veled,
a nyelvem megszorult.
szögesdrót mögé szorult.
ich, ich, ich, ich,
szólalni is alig
bírtam, nekem minden szöghajú
germán te voltál. és a gép, a gép:
Az a trágár beszéd,
mint egy zsidót, elszuppolt engem is
dachauig, auschwitzig, belsenig.
már úgy beszéltem, mint egy zsidó.
és hátha az vagyok, zsidó.
a tiroli hó meg a bécsi sör
nem fajtiszta, nem is való.
szépanyám cigány, sorsom balog,
velem egy pakli, egy pakli tarokk,
miért ne lehetnék zsidó.
mindig tőled féltem, Apu.
luftwaffe. gombnyomás-agyú.
csinosra nyírt bajusz.
világos árja szem, két kék kapu.
panzermann, páncélos, Apu -
nem Isten, csak horogkereszt,
eget kisiklató.
de a nőknek fasiszta kell,
a képükbe csizma kell, vad,
vad szívű állat kell, Apu.
ott állsz a tábla mellett,
így őriz a fotó.
hasított áll, és nem köröm,
de túltettél az ördögön,
szép szívem kettéharapó,
sötét manó.
tíz voltam, hogy lezárt a kripta.
húsz: meg akartam halni,
hogy hozzád jussak vissza, vissza.
azt hittem, a csont is jó.
de visszaszerzett a világ,
a nagy üstfoltozó.
s már tudtam mi a tennivaló.
magamnak megalkottalak:
meinkampf-szemű, sötét alak,
tűzszerszám, ujjszorító.
jó, megteszem, mondtam, jó.
és végül túllettem, Apu.
tövestül kint a telefonzsinór,
nincs hang, lopakodó.
megöltem. és a vérszopót,
aki azt mondta, te vagy,
egy évig nőtt a véremen,
hét évig, tudd meg - azt is, ugyanúgy.
most már aludj.
sötét szívedben vascölöp.
sose szeretett a falu.
fölötted táncol, tipródik a nép.
tudják, hogy kit rejt a hamu.
túl vagyok rajtad, szörnyszülött, Apu.
Igazad van. Először, amikor még csak a fordítást ismertem, annyira örültem ennek a "cigánynak", és tényleg úgy tűnik, mintha az illene ide -- amikor elolvastam eredetiben, kicsit csalódtam, hogy itt igazából Jew van. De egyetértek, pont azért kellett volna meghagyni valahogyan az eredetit, mert egy jó kis csavarintás a szövegen (ha nem is értem, miért van:)
Most kéne gyorsan más fordításokat nézni, asszem nem olvastam még --
de ez a cigány akkor is tetszik, még ha nem is igaz.
szóval olyan ez, mintha sylvia eltévesztette volna, mintha ő is a cigány szóra gondolt volna, de pont azért lenne érdekes otthagyni a zsidót, mert hogy hogyan működik a feje, hogyan járnak a gondolatai. nem tudom vazzeg..
furcsa ez, egyébként, mert azt mondanám rá, hogy jó ez, hogy cigányt írt. először is, mert a kártyához inkább köze van, meg valahogy a hangulathoz is, viszont így lecsalta belőle azt a tartalmat, amit a zsidóság alapban is, de pláne ebben a konkrét esetben többletként ad. szóval.. engem mindig zavart kicsit, mikor a fordítások nagyon szabadra sikerültek. tajndori meg hajlamos kicsit a saját költeményének tekinteni, amit elkészít. és én meg hajlamos vagyok ebben az esetben azt mondani, hogy a fordítása remek, viszont ha nem különálló dologként nézem, akkor ideges vagyok rá, mert ez egy fontos szó, fontos dolog, nem kellett volna átírnia. persze okés, sokszor utal a versben erre, tehát gondolhatta tandori, hogy ki van ez már mondva, meg hogy a "taroc"-hoz nem sok asszociációs köze van... szóval nem tudom.:)
Ha már a fordításoknál tartunk, én úgy emlékszem, hogy Tandori ezt a sort (vagyis ebből a másodikat), hogy
>>And my Taroc pack and my Taroc pack
I may be a bit of a Jew. >>
úgy fordította, valahogy úgy, hogy talán kicsit cigány lehetek. Mondjuk nincs nálam a könyv, mert River ezt használja altatónak már hónapok óta, de azt hiszem jól emlékszem rá. Na és azt szeretném megkérdezni, hogy mit gondoltok erről. Mármint hogy cigány, nem zsidó.
Amúgy szerintem ez egy óriási vers, már nem először jövök rá...
egyébként meg nekem esther mindig hatalmas erőt sugárzott, mikor még tizenéves fejjel olvastam, akkor is. mindig is azt csodáltam benne, azt az erő típust, ami az ilyen látszatra nem annyira helyén levő, helykereső emberben lehet. hatalmas.
hadd rakjam be akkor az eredeti daddy-t, okes? csak mert ez mégis annyira más, hiába a sok remek translation...
Daddy
You do not do, you do not do
Any more, black shoe
In which I have lived like a foot
For thirty years, poor and white,
Barely daring to breathe or Achoo.
Daddy, I have had to kill you.
You died before I had time---
Marble-heavy, a bag full of God,
Ghastly statue with one gray toe
Big as a Frisco seal
And a head in the freakish Atlantic
Where it pours bean green over blue
In the waters off the beautiful Nauset.
I used to pray to recover you.
Ach, du.
In the German tongue, in the Polish town
Scraped flat by the roller
Of wars, wars, wars.
But the name of the town is common.
My Polack friend
Says there are a dozen or two.
So I never could tell where you
Put your foot, your root,
I never could talk to you.
The tongue stuck in my jaw.
It stuck in a barb wire snare.
Ich, ich, ich, ich,
I could hardly speak.
I thought every German was you.
And the language obscene
An engine, an engine,
Chuffing me off like a Jew.
A Jew to Dachau, Auschwitz, Belsen.
I began to talk like a Jew.
I think I may well be a Jew.
The snows of the Tyrol, the clear beer of Vienna
Are not very pure or true.
With my gypsy ancestress and my weird luck
And my Taroc pack and my Taroc pack
I may be a bit of a Jew.
I have always been sacred of you,
With your Luftwaffe, your gobbledygoo.
And your neat mustache
And your Aryan eye, bright blue.
Panzer-man, panzer-man, O You----
Not God but a swastika
So black no sky could squeak through.
Every woman adores a Fascist,
The boot in the face, the brute
Brute heart of a brute like you.
You stand at the blackboard, daddy,
In the picture I have of you,
A cleft in your chin instead of your foot
But no less a devil for that, no not
Any less the black man who
Bit my pretty red heart in two.
I was ten when they buried you.
At twenty I tried to die
And get back, back, back to you.
I thought even the bones would do.
But they pulled me out of the sack,
And they stuck me together with glue.
And then I knew what to do.
I made a model of you,
A man in black with a Meinkampf look
And a love of the rack and the screw.
And I said I do, I do.
So daddy, I'm finally through.
The black telephone's off at the root,
The voices just can't worm through.
If I've killed one man, I've killed two---
The vampire who said he was you
And drank my blood for a year,
Seven years, if you want to know.
Daddy, you can lie back now.
There's a stake in your fat black heart
And the villagersnever liked you.
They are dancing and stamping on you.
They always knew it was you.
Daddy, daddy, you bastard, I'm through.
Szóval, mielőtt megszólnának, hogy a topikgazda be se tekint a topikjára... itt vagyok! :)
Először is azt az Üvegbúrás topikot már én is felfedeztem egyszer, talán még az Üvegbúra olvasása előtt - már akkor is érdekes olvasmánynak bizonyult, nem csak ez a topik, hanem a többi is, amelyek a depivel foglalkoznak.
Üdv hétalvó! :)
Én azt hiszem, aki elolvassa a Születésnapi Leveleket, a számára megvilágosodik, hogy nem Ted tehet arról, hogy Sylvia oda jutott, ahova... És nem szeretek olyanokat hallani, amikor őt hibáztatják ezért. Elvégre minden ember hibázhat (félreléphet), de okolni ezért más haláláért, azt nem lehet. Egyáltalán fölösleges ebben az egészben "bűnöst" keresni...
Elnézést, hogy ide okvetetlenkedek!
Én vagyok az a bizonyos hétalvó, aki éjjel háromnegyed háromkor már csicsikál, ahelyett, hogy diskurzust folytatna, vagy legalábbis segítségére sietne Calysnak. :)
Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy Ferencz Győző mutatta be a kötetet; számomra teljesen meglepő és hihető módon tisztázta a vádak alól Tedd Hughes-t. Calys által emlegetett „semleges” nézőpontú cikkek is ezt támasztják alá. A fordítások egyébként kitűnőek, ami nem csoda, hiszen a fordítók is azok. A borító – szerintem – szebb, mint az eredeti.
Plath Daddy című versét nagyon szeretem. Ennyi érzést (pozitívat és negatívat) belevinni a költeménybe ritka képességre utal.
Ha ilyen hosszú, inkább ne másold be az egészet, ez tényleg sok munka lenne... Inkább csak egy-két részletet, ha tudsz választani. Azt hiszem, azt a Ligetet meg tudom szerezni, ha máshogy nem, könyvtárközi kölcsönzéssel.
Szóval lehet kapni Mo-on a Birthday Letters-t? Azonnal elkezdem keresni az interneten (sajnos nem vagyok pesti, ezért a könyvesboltba nem tudok elmenni)
-huh, ez nagyon jó hír, köszi! (mármint hogy megjelent könyv)
És pipacsok... akkor mégsem az az eredeti, amit River bemásolt, jól sejtettem.
