Ha nem dolgozom, akkor vagy edzek vagy a gyermekeimmel vagyok vagy alszom. Ez nyilván fog változni, de most így van. Kvázi megy a faszom kutyaiskolába.
A felelős kutyatartás nálam véget ér ott, hogy prémium ellátást és szeretetet kap, most csak azért van sokat kint, mert enyhe az idő, amúgy a télikertben lakik velünk egy légtérben.
Egyébként sokat fejlődött, mióta itt van, mindenféle piros nyilak nélkül is. :))
Én tudom, hogy Luca milyen, nem akar ő rosszat, csak még övé a világ:) Egy idő után meg fogja szokni, meddig tart az ő területe, de elég mozgalmas élete volt eddig, te vagy az első igazi gazdája... Csak figyelj a futókra, mert azok nagyon kemények!:)))
"kötelezővé tenném a kutyatartóknak, hogy részt vegyenek egy alapfokú kutyakiképzésen a kedvencükkel együtt, hogy legalább azt megtanulja pár agyhalott, hogy hogyan fékezze a kutyát póráz nélkül"
Hiszed vagy sem, a kutyás társadalom értelmesebbik része egyetért ezzel, olyannyira, hogy volt erre egy valamiféle szervezkedés is, nevezetesen hogy egy ebadó kedvezmény bevezetésével együtt a Szlovákiában kötelező nyakörvre rögzítendő jelzéshez hasonlóan lehessen igazolni a közterületen sétáltatási jogosultságot, ami alapfokú tanfolyamhoz van kötve.
Ugye mondanom sem kell, hogy a politikában meddig jutott el? Főleg az ebadó vonzat miatt...
Én is utálom az utcán kóborló kutyákat, pláne ha a gyerekekkel vagyok kint. Luca sose lesz jólnevelt, nincs időm foglalkozni vele. De utcán csak póráz, kertből elvileg nem megy ki. Ha mégis kimegy, nem agresszív. És egyből keressük, nem jut messzire, csak amíg kihozom a bringát vagy kocsit, futva esélytelen vagyok. :))
Szinte mindig van van valami ha futok, sokszor látom amint közeledek, hogy a kutyát nem uralja a gazdája, és van bennem azóta is egy kis tartás, tök szar hogy az embernek figyelnie kell, és nem a futásra, vagy a gondolataira, hanem arra hogy mikor következik be megint a balhé, mert ha egy 30-40kg kutya ront rám hááááát az nem hiányzik.
Nos én kötelezővé tenném a kutyatartóknak, hogy részt vegyenek egy alapfokú kutyakiképzésen a kedvencükkel együtt, hogy legalább azt megtanulja pár agyhalott, hogy hogyan fékezze a kutyát póráz nélkül.
Egyszer futás közben nekem támadt egy tacskó keverék, és bele akart harapni a bokámba, szerencsére, csak a nadrág szárába tudott, ösztönből ököllel tarkón vágtam, és azonnal megdöglött a gazdája fenyegetett mindennel, de otthagytam, remélem megtanulta, hogy egy kutyát nemcsak etetni kell, hanem nevelni is.
Én minden elszökő, gazdától 50m-nél távolabb lévő pótcselekvést lelőnék a p-ba. Meg fogom nyuvasztani a dögöket amik mindig megtámadnak futás vagy bicajozás közben. Ha támad vége lesz.
Csak hogy az ebtartós okoskodáságyú nehéztüzérsége mellett írjak valami hasznosat is:
2013-ban végleg véget ért a plazmatévé korszak. Aki szeretne még normális otthoni mozizáshoz mélyebb fekete árnyalatokat és normális kontrasztot, annak nagyjából van még fél éve egy-egy jobb kifutó 50" képernyőméret feletti vételre fullHD felbontással mostanság közel féláron, aztán ebben a szegmensben is marad a túlszaturált "barátokközt megvilágítás" LCD-cunami kétszer drágábban kb. egy évtizedig.
Ne is haragudj, de pont ez az elnéző, nagyon megengedő, sőt még inkább beletörődő hozzáállás vezetett ahhoz, hogy euro kertjáben egyszer csak termett egy kisebb bernáthegyi a gyerekei között.
Etológiai szempontból nincs sok különbség a csivi és a bernáthegyi között. Az utcánkban az "épp csak elcsavargott" német juhász betámadott a kerítésen keresztül. Ugyanaz a kutya úgy gondolta, hogy egy másik portán messze telekhatáron belül megszaglássza a gyerekülésben lévő 6 hónapos kisgyereket miközben beparkoltak és pakolásztak.
Szerinted mennyire ijedtek meg ott a szülők?
A kutyatartás felelősség. Mérettől, fajtától függetlenül.
Mindig vissza megy, csak türelmetlenek vagytok:) És sosem megy igazán messzire. Tőlem is szökött, aztan 1-2 óra után mindig előkerült, egy idő után kifigyeltük, hogy nem is megy 1-200 méternél messzebb. Nálatok jobban be van építve, ezért mehet messzebb...
Luca nem egy fiatal kutya, és szaporítótól jött, azaz kb nulla kapcsolata volt az emberekkel. Semmit nem tudott, de szó szerint, még csak nem is engedetlen volt, csak szocializálatlan. Aztán két hónap alatt eljutott valahová, de ő nem volt nálam sem lakáskutya, meg most Gerzsonéknál sem, nála a szökés csak egy csavargás, nem is megy olyan messzire, h ne találjon vissza.
Az egyik kutyám is ilyen, aki 6 éves koráig semmi fegyelmezést nem kapott. De ő javul. Akik viszont relatív fiatalon kerülnek hozzánk, azok hamar megtanulják, pár hónap alatt. A mostani új kutyámat pl nem lehetett megfogni még november közepén, ha közelebb mentél elfutott, a volt gazdáit mind megharapta. Szabályosan vadállatként viselkedett, mindentől félt az utcán, ember, fény, zászló, jármű, minden. Ha megfogtad a sarokba szorítva, rettegett, és azonnal menekült. kaját nem ette, ha a közelében voltál (10méter...). Most meg póráz nélkül jön a sétányon, még két hónap, és tökéletes lesz. De ő kb napi 20 órát van velem, Luca meg kinti kutya, aki már a sokadik helyen van életében, és talán most a leginkább része egy családfalkának. Nálam lent lakott a garázsban, napközben meg csak rohangált az udvarban, fegyelmezés nélkül. A lényeg, hogy a gyerekekkel kedves és türelmes:)
Szerintem bensőséges viszonyra gondolhattál, a belsőség a nevelésben, kiképzésben nagyon hatékony tud lenni. Sertésmájra, csirkemájra úgy dolgoznak, mint a kisangyal, kéz követésre, közömbosítésre ideális jutalomfalat. Amikor oviba jártunk a kutyákkal, volt, hogy lett hirtelen még két kutyám a klikker-tréningen, mert valami béna száraz táppal jött a pitbullos gazdi, nálam meg csirkemáj volt. :D
A szökdösés kisebb részben hajlam, nagyobb részben szocializáció kérdése.
Kutyaoviban úgy szokták leépíteni a szökési hajlamot, hogy egyrészt kezdetektől fogva erősítik a kötődést (nem kell nagy dolgokra gondolni, pl. a kölyköt elfordítják a gazdától, aki elbújik, aztán jön a találj meg ha tudsz - pár perc "szabadság" után már nagyon szoktak akarni), a másik pedig a kiközösítés, "megtolás". A nem kívánt viselkedést úgy torolja meg a "falka", hogy a kutya érezze, neki ott nincs helye. Egészen elképesztő jószágoknál is működik, kőidegzetű bernáthegyi tulkot is sikerült viszonylag idősen elfogadható szintre felhozni.
Persze ehhez rengeteg belefektetett munka kell, tudatosság és következetesség a hétköznapokban.
Nem irigyellek, a csivik elég melósak és pont a méretből adódóan nem nagyon veszik komolyan a bennük lakó farkast. Pedig 98%-ban farkas mind. :)
Nálunk egyébként kezdetben a terasz körül volt egy kisebb elkerített kifutó, oda voltak éjszakára visszazárva, de ez végül feleslegessé vált, szabadon vannak engedve az egész kertben. Sima zöld 6x6 drótkerítés van az utcafronton, ha akarnák, ki tudnák bontani.
