Irod:
"Érdekesen kezdted a válaszodat: "Hát, kedves Klia, ez attól függ hogy mit irsz..." Ugyan miért kellene írásom tartalmától függnie haragodnak? "
Márpedig ez igen egyszerü.
Van egy közeg, nevezzük topicnak.Én valakinek az irására reflektálok , beirok egy véleményt , szerintem semmi sértő vagy rendkivüli nincs benne.
( mint itt az Emperor beirások kapcsán). Nos,
ha erre megszólit egy ismeretlen ( mint Te) és netán azonnal nekem esik , vagy anyázik , szerintem joggal brummoghatnék( nem tetted,ezért nem is haragudtam.:). Baj ?
" Mindig attól félek, na most én következem. "
Ugyan. Csak akkor következel, ha mindenáron következni akarsz... Mert ha tényleg figyelmesen
követted , ( hacsak valaki rögtön nem direkt
anyázással kezdi), mindig van kitérési kisérlet,
figyelmeztető brummogás hogy "talán mégse kéne, maga olyan szép és jó, kár lenne stb), az más kérdés hogy van aki ettől vérszemet kap mert azt hiszi hogy a gyengeség jele.
"Nem Macisajt, nem beszélhetek konkrétumról, mert az személyeskedés lenne."
Hát pedig csak akkor érthetném, hogy tulajdonképp
mit is akarsz? Tehát hacsak az nem volt a célod, hogy két hozzászólás erejéig általánosságokkal kioktass, mert azzal sajnos nem nagyon tudok mit kezdeni.
Tehát ha valami konkrét eseted is van, amit sérelmezel , megirhatod akár mailben is, mert ez igy... ebben a formában...szóval :)
" Haragos embertől ugyanis távol áll a szeretet. "
Hát ez szép kategorikus kijelentés volt, de szerintem nem igaz.Harag és szeretet egyáltalán nem zárja ki egymást, hány de hány eset ismeretes hogy pont a szeretett lényre (is) haragszunk ( okkal vagy ok nélkül)." Odi et amo ",( Macisajt forditásában) " gyűlölve szeretni", régen ismeretes és leirt jelenség, hogy csak egy példát emlitsek.
És tudod, kedves Klia ,bár tudomásom van a krisztusi tanokról, nem hiszem hogy már ebben a földi életben képes lennék szeretni pl. ellenségeimet,horribile dictu,ne kövezz meg érte, szoktam haragudni rájuk.És ahogy szeretni, ezt is nagy intenzitással.
Biztos, hogy nekem irtad? Mert nem nagyon figyeltél arra, amit én irtam. Nem emléxem, hol irtam azt, hogy nem beszélgetünk??????
Én CSAK annyit irtam, hogy maga a "szeretlek" szót inkább ne halljam, csak érezzem.. vagy tudod mit? olvasd el mégeccer amit irtam..
Ismered talán azt a igen csak megmosolyogtató szólást, amit leginkább a gyermekek szoktak mentségükre felhozni (jó magammal is megtörtént annak idején), miszerint "..úgy kezdődött, hogy Ő visszaütött...":))) Aztán gyakran halljuk a vitát arról, hogy mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? .. és így tovább, még sorolhatnám.
A kapcsolatok halálát mégis csak abban látom, hogy amig lesz valaki, aki vélt, vagy valós ütésre (itt most a szóbeli sértést is beleértem) ütéssel (viszont sértéssel) válaszol, soha nem lesz béke, és szeretet. Márpedig szeretet nélkül nincs kommunikáció, illetve értelmetlen. Ugye hallottál már arról, hogy nem csak fegyverrel, hanem szóval is lehet gyilkolni. Éppen ezért óvatosan bánjunk a szavainkkal. Kövessünk el mindent az indulataink féken tartására!
Meg kell tanulnunk szeretettel fogadni az ellenvéleményt, tisztelni a másikat. És ha már minden áron bizonyítani akarjuk igazunkat azt érvekkel és nem a másik földbe döngölésével, nyilvános szapulásával tegyük. Főként nem azok előtt, akik az előzményt nem ismerik, így csak tehetetlenül (és értetlenül) kénytelenek a személyeskedésbe csapó szópárbajt szemlélni. Engem például kifejezetten elriaszt az ilyen szócsata, mert arra gondolok, ma vele, holnap velem lesz kiméletlen az illető, ha ellent mondok neki, azaz véleményünk nem ugyan az egy éppen aktuális dologról.
Érdekesen kezdted a válaszodat: "Hát, kedves Klia, ez attól függ hogy mit irsz..." Ugyan miért kellene írásom tartalmától függnie haragodnak? Látod annak feltételezése, már éppen a vita stilusodból merült fel bennem. Előre védekeztem, pedig még nem is bántottak. Ekkora ereje van a hozzászólásoknak.
Miért is kellene haragudnod, hiszen a fórum, attól az, hogy a vélemények cserélődjenek. Ha mindenki azonosan gondolkozna, értelmetlenné válna az egész. Igen is ütközzenek a vélemények, és amennyiben biztosak vagyunk igazunkban, úgy vegyük a fáradtságot a másik meggyőzésére. De semmi képpen ne támadjuk egymást.
Persze, hogy mindennek "előzménye" van. De a "csoda", hidd el, nem tűri a vélt, vagy valós sérelmek megtorlását. Ha nem emelkedsz mindezeken felül, akkor akarva, akaratlan egy mókuskerékbe kerülsz. Energiádat leköti a hiábavaló körforgás.
Sajnos én kevésbé örülök némely hozzászólásod sértett, és a másikat sérteni szándékozó hangnemének. Vajon érdemes ennyire elvakultan védeni a vélt, vagy valós igazad?
Nem lenne-e jobb az igazad bármi áron való bebizonyítására szánt fordított energiád, inkább a "szép elméletek, mesék?" gyakorlatba való átültetésére szentelni? Miért fontos Neked akár a másik porba taposásának árán is való győzelmed? Vajon a haragnál,a mások szapulásánál nem hathatósabb eszköz-e a másik érvekkel való meggyőzése,vagy ha nem megy, akkor ellenvéleményének tiszteletben tartása?
" Több topicban találkoztam hozzászólásaiddal."
Megtisztelő hogy felfigyeltél reájuk. "
Jobban örülnék, ha nem a vita stilusodra, hanem logikus és tárgyilagos érvelésedre figyelhettem volna fel. Elbátortalanitanak a másikat csupán ellenvéleményéért elmarasztaló, személyét szapuló hozzászólások. Mindig attól félek, na most én következem.
"Azok után kialakult képem Rólad, hogy igen hamar elragadtatod magad."
Nos, ez igy egy picit tág... Némi konkrétum ilyenkor nem ártana,pl. hogy mikor, mire, kire gondolsz... "
Nem Macisajt, nem beszélhetek konkrétumról, mert az személyeskedés lenne. Én csupán az elvekre szeretném felhívni a figyelmed, és arra is éppen a "szeretni tudás" móttóján. Haragos embertől ugyanis távol áll a szeretet.
"Kedves Macisajt!
Ugye nem haragszol ha.. megszólítalak. "
Hát, kedves Klia, ez attól függ hogy mit irsz...
Lássuk tehát.
"Örülök, hogy tetszett The EMPEROR beírása. "
Helyes. Tényleg szép volt.
"Csak, és mindjárt itt jön a "szép-szép az elmélet, de sokszor ilyen fontos kérdések azok miatt a fránya gyakorlati részletek miatt buknak
meg.. "mondatod, ami engem elkeserít."
Szerintem nem az én mondatom az ami igazából elkeserit, hanem a felismerés hogy "igazad van, de a kivétel erősíti a szabályt. És miért ne lehetnénk pont mi a kivételek. De szép is lenne. "
Meg hogy" hátha megtörténik a csoda. "
Nos, eddig majdnem egyet is érthetünk, a "csodában" én is biztam, azért vártam hogy a szép elmélet pl. Emperornál hogyan vált be. Mint kiderült , sehogy, a csoda ezúttal is elmaradt.
" Több topicban találkoztam hozzászólásaiddal."
Megtisztelő hogy felfigyeltél reájuk.
"Azok után kialakult képem Rólad, hogy igen hamar elragadtatod magad."
Nos, ez igy egy picit tág... Némi konkrétum ilyenkor nem ártana,pl. hogy mikor, mire, kire gondolsz...
T.I. az "hamar elragadtatásnak" minden alkalommal van/volt valamilyen az elözménye.Ezekről egy "kivülálló felfigyelőnek " nem mindig van tudomása,ezért talán azt látja hogy valaki valakit nagyon szapul , de Macisajt soha, semmilyen körülmények között nem tűrte a bántást , ha az ellenfél kiprovokálja, akár évekig is tud(ott) játszani, amolyan Orca játékát a fókával (lásd Attenborough filmje.)
A többin amit irtál jólesően mosolyogtam , nem bántottál meg, csak ... na mindegy...szóval ne nekem irj ilyeneket, én már amúgyis puhára vagyok főzve..:)
Ugye nem haragszol, ha máshoz írt válaszod tartalmi lényegét megragadva, mint e topic gazdája megszólítalak.
Örülök, hogy tetszett The EMPEROR beírása. Nekem a tetszés nyilvánításod azt látszik bizonyítani, hogy a szeretet ilyenkénti formája valahol mélyen a tudat alatt mindenkiben, így Benned is meg van.
Csak, és mindjárt itt jön a "szép-szép az elmélet, de sokszor ilyen fontos kérdések azok miatt a fránya gyakorlati részletek miatt buknak meg.. "mondatod, ami engem elkeserít. Mert valóban rajtunk, emberi gyarlóságainkon bukik minden. Nehéz megvalósítani The EMPEROR elképzeléseit, amit egyébként a legteljesebb mértékben magaménak érzek. Én is az általa leírtakról álmodozom. Hogy mese? Hogy ilyen a valóságban lehetetlen, mert... Igazad van, de a kivétel erősíti a szabályt. És miért ne lehetnénk pont mi a kivételek. De szép is lenne.
Mindenesetre legalább bízzunk abban, hogy néha a mese is valóra válhat. Rajtunk múlik. A földre húzó erőknek nem engedelmeskedve, erősen akarnunk kell, és hátha megtörténik a csoda.
Még valamit: remélem nem értékeled offként. Több topicban találkoztam hozzászólásaiddal. Azok után kialakult képem Rólad, hogy igen hamar elragadtatod magad. A harag nem képes a tárgyilagos gondolkodásra, így gyakran tévutakra visz. Ezt saját tapasztalatból mondom. Igen a "hirtelen felindulásos, meggondolatlan felfortyanások" melyeket Te is a szép elméletek gyilkosainak tartasz, minden kapcsolatot tönkre tesznek.
És, ami még lényegesebb, hogy mindig a haragos lesz a vesztes, hiszen elsősorban a saját lelke sérül önmaga haragja miatt, és nem azé, akire haragszik. A tartós harag ledönthetetlenné teszi a falat, amit emelt az emberek között. Tudom könnyű beszélni, és mennyivel nehezebb az adott helyzeten úrrá lenni, fegyelmezni érzéseinket. Én csak harag nélkül tudok békében élni önmagammal. Ezért, amilyen hamar jön, olyan hamar el is száll az. Tudok bocsánatot kérni a megbántott féltől, sőt akkor is azt a megoldást választom, amikor tudván, tudom, nekem van igazam. Az ideális (és erre törekszem) az lenne, ha soha nem haragudnánk senkire.
Fentieket a magam tapasztalatain okulva, éppen a "szeretni tudni" mottóján írtam ide. Ugye nem bántottalak meg? - mert az állt a legtávolabb Tőlem. Gondoltam a szeretet fokozásának érdekében amolyan tapasztalat csereként teszem közzé kapcsolodó gondolataim.
The EMPEROR kedves!
Ne add fel a reményt, harcolj, küzdj, maradj ilyen szeretetre éhes, szeretet adni tudó, és előbb útóbb megtalálod az igazit. Az már fél boldogság, ha szeretni tudsz, a másik felét pedig kitartóan keresd ne a szemeddel, hanem a szíveddel. Szurkolok Neked.
Kedves Ypszi!
Mivel párbeszéd nélkül minden kapcsolat halálra itélt,életben tartásához legalább annyira fontos a szó, mint a cselekedet. Egyik nem zárja ki a másikat, sőt erősítik egymást.
Valóban lényeges (idézlek: "...az odafigyelés, a figyelmesség....egy futó csók, egy simogatás, egy gyöngéd pillantás a másikra..")de miért lenne az olyan nagy baj, ha mindezek meghitt egymásra figyelő beszélgetésekkel társulnának? Vajon hányan tudják azok, akik a kommunikációt, mint a szeretet kifejezési módját lényegtelennek tekintik, hogy kedvesüknek mi a legrosszabb, vagy éppen a legkellemesebb élménye, minek örülne, mi bántja, mire vágyik, stb.?
Véleményem szerint nem hogy nem zárják ki egymást, hanem egyik a másik nélkül ellehetetlenül. Persze ez egyéni véleményem.
Ööö... Találkoztam Vele... Ez még ugyanaz a valaki, akiről írtam Neked pár mailt. Kiderült, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam: tényleg van fickója, Ő mondta. Meg ma jön buliba, és nem biztos, hogy akarni fog lassúzni :(((((((((((((((((( Ámde azért csak fog kapni egypár verset, ami Róla szól, hogy tudja, mi is volt a helyzet. Megpróbálok szépen 'elbúcsúzni' Tőle, pedig nem is voltunk együtt... Ehhez kell majd az a bizonyos lassú, méghozzá a Madonna-féle Power of Goodbye-re (találó a cím,meg a szám egész szövege...). Bocs, hogy mostan ilyet írok ide, de ez az egész tegnap meg ma vált világossá, úgyhogy le vagyok kissé rongyolva.
The EMPEROR (32)
"Hát, nem tudom, hogy meghatnák-e azok a szavak azt, akit kell, mert nem valószínű, hogy olvassa..."
Nos, az első beirásod valóban szép volt , gondoltam , megvárom mig kiderül , a gyakorlatban hogy vált ( válik) be... Mint látom, itt már vannak gondok...
Mert szép-szép az elmélet, de sokszor ilyen fontos kérdések azok miatt a fránya gyakorlati részletek miatt buknak meg..
Pl. emlitetted hogy " nem bántod meg, inkább stb."
Ilyen szerintem csak a mesékben fordulhat elő, az ember fia(lánya) olykor még nem is tudatosan is bántja a másikat , a "hirtelen felindulásos, meggondolatlan felfortyanásokról" nem is beszélve..
Ne keseredj el. Az élet azért vet ide-oda, mert még nem találtad meg azt, akivel tényleg jó minden, és aki értékel téged és a szeretetedet (szerelmedet). De ne úgy fogd fel, hogy inkább nem kell senki, csak nehogy csalódás érjen megint. Ez az elkeseredettség meglátszik majd rajtad, és az is visszariad, aki esetleg közeledne hozzád, és szeretne téged. Igenis bízz benne, hogy megtörténik. Éppen akkor fog rádtalálni a szerelem, mikor nem is gondolnád, nem is vártad volna.
Ypszi: Tökéletesen egyetértek Veled. Mindenki megérdemli a tiszta lapot, az új partner nem tehet a régi szemétségeiről.
Most meg nem megy. Nincs erom es energiam magambol adni es mast elfogadni, belefaradtam a kuzdelmekbe, a trukkokbe, a „hogyan csabitsuk el ujra es ujra” jatekokba, az alkalmazkodasba. De ez a topic nem errol szol, ti szeressetek, sok kitartast hozza.
Hajaj.. ismerős.. :(
Nyáron volt egy hatalmas csalódásom, a világ dőlt össze bennem, és én sem akartam senkit magam mellé, nem akartam újra megismerni fiúkat, randira járni, és egyáltalán hagyjanak békén.. hálistennek mostani páromat már régi ismertem akkor, ő húzott ki a pácból, és most boldogok vagyunk, de asszem, ha nem lett volna, még mindig egyedül lennék a fájdalmammal..
Viszont szerintem egyet ne tégy.. hogy meghagyod magadban a rossz emlékeket.. nekem már rég ki kellett volna ábrándulni a férfiakból, mégis mindig újult erővel fogtam a következőhöz,mintha előzőleg még soha semmiben nem lett volna részem.. mert szerintem mindenki megérdemli azt, hogy "eredeti" énjünket kapja.. nem szúrhatunk ki valakivel csak azért, mert előtte vki mexivatott.. de nem ám..
Szal ha belevágsz esetleg mégis egy újba, erre azért gondolj szerintem..
Ha meg nem akarsz szeretni, akkor csak barátkozz, járkálj el haverokkal, ismerkedj.. aztán csak kialakul vmi..
En mar nem akarok szeretni. Tudok, tudtam nagyon is, de minden ujabb csalodassal ott kotok ki, hogy soha tobbe. Hogy ujra szeretni tudjak, ahhoz valaki olyan kene, aki nem vesztette el ezt a hitet, es tudna engem szeretni. Ez pedig mar onzes, hiszen azt varom mostantol, hogy tessek engem szeretni, aztan majd meglatom mit tehetek...Igy pedig nem szabad. Es mar nem is bizom abban, hogy ez majd megtortenik...
Én csak annyit tudok ehhez hozzászólni, hogy inkább soha az életben ne halljam azt, hogy "szeretlek".. csak ÉREZZEM! Olyan könnyedén kimondjuk ezt a szót, és annyira nem jelent semmit néha az embereknek.. sokan csak megszokásból használják, és akaratlanul is hazudnak szóban a társuknak.. de tettből lehet igazán meglátni, megérezni, hogy szeretnek-e..
De ez nem feltétlen egyenlő a gondoskodással, mert valaki nem igényli azt, sőt kifejezetten idegesiti, de az odafigyelés, a figyelmesség az, ami tényleg nagyon fontos szerintem..
És az apróságok.. egy futó csók, egy simogatás, egy gyöngéd pillantás a másikra.. ez nekem minden szónál többet ér..
Lehet, hogy nem voltam egyértelmü, és negativ érzéseket sem akartam sugározni, ha esetleg valaki igy érezné..
Megtehetet.Talad ki.Eppen most irtamvalahol valakinek:az erzes atszakit minden gatat es minden akadalyt.Vagy csak sztivarogni tud a nagy ellenerovel szembe.De jelentkezik ha isten istenel harcol , ha osszedul a vilag akkor is..
Köszönöm, hogy újra lelket öntöttél a topicomba.
Bevallom Tölgy hozzászólása után szégyenkezve hagytam azt magára, arra gondolva (és ezt a topic haldoklása, lassú süllyedése csak alátámasztani látszott), hogy sajnos nem nálam az igazság, sőt. Én ezzel az abnormális szeretet igényemmel -szándékommal ellentétben - megfojtom az engem szeretni kívánókat. Sérült önérzetemre a témával kapcsolatos minden szavad, mondatod, mint gyógyír hatott.
Kedves Ttársak!
Akik hasonlóképpen gondolkoztok, jól esik tudnom, hogy még sem vagyok kakukktojás, és egyáltalán nem vagyok egyedül a "túlzott" szeretet igényemmel. Ugyan miért baj az, ha nap, mint nap megerősítjük a másikban, hogy szeretjük, hogy szükségünk van rá, hogy örülünk neki? Hogy aztán ezt szóban, vagy cselekedetekben tesszük? Melyik az értékesebb? Szerintem éreztessük mind a kettőben, végül is ingyen van, és határtalan örömet, mi több az életet jelentheti. Szeretet nélkül minden kapcsolat meghal, értelmetlenné válik életünk.
"Nem kegyelet őriz, de valami más hajtja hozzá szívemet.
Olyan érzés ez, mint a bánat, ilyen dolog a szerelem.
Erre vágytam, ezt akartam, könnyben úszó szemem ragyog
És egy ismeretlen érzés tölt el - a hála - hogy mégiscsak a tiéd vagyok..."
Hát, nem tudom, hogy meghatnák-e azok a szavak azt, akit kell, mert nem valószínű, hogy olvassa...:(((((((((((((((((((((((((( Bár jó lenne, ha nem olvasnia kéne, hanem személyesen mondhatnék ilyesmiket... SŐT, legjobb az lenne, ha nem mondani kéne, hanem egyéb módon kifejezni.
The Emperor: Ennél jobban én sem tudtam volna ezeket elmondani.
Én azt hiszem, életemben először (és reméljem utoljára is) szeretek igazán. Ezt abból gondolom, hogy érdekes, számomra új dolgokat fedeztem fel két ember közötti kapcsolatban, még saját magamban is. Olyan gyengéden és szeretettel tudok hozzáérni a szerelmemhez, amilyet még sosem tapasztaltam. Akikkel eddig voltam, azokat közel sem szerettem így mint Őt, biztosan ezért van. Megérzek dolgokat Vele kapcsolatban (ez egyébként kölcsönös kettőnk között), néha szinte fáj annyira szeretem. Eddig nagyon kötődtem a családomhoz, most már jönnék el otthonról, hogy Vele lehessünk család. Követném a világ végére is. Ami Neki fáj vagy rossz, az fáj és rossz nekem is. Mindig minden idegszálammal ráfigyelek, minden gondolatomban jelen van. Meg tudnám ölni, ha bántaná valaki. Csak az a fontos, ami Neki és kettőnknek jó. A társa, a része akarok lenni egy életen át. Hát így szeretek én. Mindent nem tudok leírni, amilyen érzések itt hullámzanak bennem, mert ahhoz egy nap sem lenne elég. Remélem, hogy mindezt Ő is érzi, és boldoggá teszem.
En is most kerultem ujra ide.Meghatnak a szavaid es renmelem azt is akit kell bar nem hiszem hogy erre a verbalis ervre lenne szukseged.Ott van az egyeniseged az mar eleg.
Hahó, de régen járt már bárki is ebbe' a topicba'!
Csak egy kis hirtelen fellobbanás, miszerint szeretni tudni:
-mindig rácsodálkozni tudni a Másikra,
-elfogadni mindenestül (olyankor az ember lassanként spontán elkezd jobban odafigyelni magára és kijavítgatni a hibáit, ezt már tapasztaltam magamon meg másokon is)
-úgy vigyázni tudni Rá, mint egy védtelen kisgyerekre,
-azt érezni, hogy ha kell, bármit, mindent odaadni Neki,
-OTTHONnak lenni a számára,
-elfogadni Őt OTTHONként,
-SOHA NEM bántani (inkább a vérem folyjon),
-táncba vinni oly óvatossággal és odafigyeléssel, mintha az első lenne,
-tudni megmutatni Neki a világot mindenben: egy szóban, egy érintésben, egy tekintetben, egy virágban...
-mindig valami újat tudni adni
-elengedni tudni, ha menni akar*.
(*Mert ha szeretünk valakit, (szerintem) mindig azt akarjuk Neki adni, ami Neki a legjobb. És ha Neki az a jobb, hogy megy, vajon mi lehet a teendő? Nem kell félreérteni, nem úgy elengedni, hogy "Há' akkó' mennyé', aztán 'cakát", hanem megtudni, hogy mi az, amit tőlünk nem kapott meg. Ha kiderül, és meg tudjük adni Neki, akkor valószínűbb, hogy marad. Ha nem, akkor az már korlátozás Neki, amit meg sohasem szabad a másikkal elkövetni.)
Ez persze távolról sem teljes, lehet, hogy fél óra múlva háromméteres lista is eszembe jutna, de avval már sok lenne a szöveg, nameg hallottam egy érdekes gondolatot:
"Csak akkor szólj, ha úgy érzed, hogy tökéletesíteni tudod a csendet."
Ezért nem is szaporítom tovább (annyira) a szót...
a szeretet VÁRÁSA (elvárása, majdnem követelését irtam!:-) ), nos az csak szenvedést szül!
ha ugy sikerül élni a napokat, hogy nem tesszük nagyító alá a másikat:hanem MEGÉLJÜK a MEGLÁTOTT ,észrevett csodát, az ezer apró jelben is! akkor könnyebb az élet! szebb! boldogabb! (persze ha ez nem megy akkor tudom nehezebb!)
(és nem lehet a halat mindig csak halászléként enni, mert ráununk, hiába a kedvenc ételünk,.és még vannak ilyen bölcs gondolataim, frázisaim,melyek elsépeltnek hallatszanak, de mint mindennek, ennek is van igazságmagva!:-)
tölgy, az örök bizakodó:-)
Méghogy folyamatosan elviselhetetlen? Pedig én csak így tartom érdemesnek szeretni, és ezt is várnám el. Lehet, nem erre a világra kellett volna születnem? Ez itt a bibi? :))
Nem is gondoltam, éppen ezért meglepetés volt a számomra, hogy ennyien hozzászóltatok az engem oly nagyon foglalkoztató kérdéshez.
Visszaolvasva bebizonyosodott (mint sejtettem is), hogy ahány ember, annyiféleképpen szeret. Ennek megfelelően a szeretetet illetően szinte mindenkinek más és más az elvárása.
Hozzám gondolatiságában legközelebb The EMPEROR (15) és legtávolabb TanGó (18) hozzászólása áll.
rice (11) és dalia (10) szeretet meghatározása magáért beszél.
Absent (14) elgondolkoztat, és eszembe juttatja, talán a hiba mégis az én készülékemben van.
Tölgynek is nagy igazsága vagyon. "nem lángolva, repdesve, hiszen energiával se lehet birni az állandó izzást!! a LELKEM szereti ŐT!.." De ne vessen meg senki ezért, nekem hiányzik, kell a lángolás is. Jó! tudom ébredjek fel, vegyem már észre hány éves vagyok....:))) Csak ne lenne olyan nehéz, hiszen lélekben olyan fiatalnak érzem magam.
Lehet, hogy rám illik a mondás: "a lúd is akkor megy a jégre, mikor a legjobb dolga van"? Lehet nem pontosan idéztem, de szokták azt is mondani, hogy jó dolgában nem tudja ..."
Mindenesetre normál mértékkel mérve harminc éve szeretve vagyok, hogy ezen felül mi a fene bajom van? Mi kellene még? Hát nem elég bizonyíték, hogy ennyi éve velem vannak, hogy kitartanak mellettem?
De igen bizonyíték, főként a mai világban az, amikor az emberek úgy váltogatják társaikat, mint a taknyos zsebkendőt. De mégis, legalább az ábrándozás a lángolásról, a szárnyalásról (azzal nem ártok senkinek) engedtessék meg nekem. Annyi nyomorúság, szeretetlenség van a világban, és a szeretet ingyen van, minél többet adsz, annál több marad. Hát akkor miért ne adnánk egymásnak, és vajon miért ne kaphatnánk egymástól mérték felettit?
Igen blackhole igazad van a szeretet = érzés, mégpedig nem mindennapi: a legtöbb, a legértékesebb, amit adhatunk egymásnak. És tudod miért? mert anélkül minden kapcsolat meghal, és benne mi is.
Köszönöm a hozzászólásaitokat (Tölgy neked külön a (20) számút.
