Kulturkörbeli különbségben azonban hatalmas különbség van Olaszország, Spanyolország tekintetében, mint pl. Boliviáéban. Ezt neked kell a lekkevésbé magyarázni, hisz a saját bőrödön tapasztaltad meg. Nem Európa és az itteni kultúra nagyságát és előbbrevalóságát akarom ezzel hangsúlyozni - nem is gondolom így - hanem, hogy egyszerúen ez áll hozzánk közelebb, ez részben a miénk is. Egy délamerikai gondolkodásmódját kifürkészni egy élet is kevés lenne, mert teljesen mások a gyökerek, míg Európában azért a nagy keveredések miatt közel sem ennyire.
Van egy családi ismerősünk, magyar nő, aki kinn élt USA-ban, ott megismerkedettegy japán férfival és odautazott vele, összeházasodtak.... majd elváltak. Kb. ugyanaz a jelenség: egy élet kell ahoz, hogy valamennyit megérts az ő mentalitásukból.
Én pl. így 9 év ismeretség után (ebben a házasság és együttélés is benne van ugye) a mai napig sem tudom kiszámítani, mégcsak megjósolni sem, hogy a volt férjem miként fog reagálni egyes dolgokra. Azt bizton meg tudom mondani előre, hogy hogyan nem, mert ami nekem logikusnak és ésszerűnek tűnik, úgy ő soha az életben nem reagált semmire. Én ennyire jutottam 9 év alatt, legalább azt tudom, hogy mire nem lehet nála számítani.
Van aztán egy két tipikus megnyilvánulási módjuk, ami számomra (és a környezetem számára) teljesen értehetetlen, ebbe a kategóriába tartozik ez a telefonálós dolog is, amit írtál. Jellemző (nem negatíve hanem objektíve). Időnként rájuktör ez az érzelmi roham (na nem túl sűrűn, úgy esetleg néhány évente, esetenként évente 1-2 alkalommal) és akkor az ember azt hiszi, hogy na itt a változás. De mindez borogatás nélkül elmúlik. A köztes időben pedig semmiféle érzelmi megnyilvánulás nincs, és ez őket nem is zavarja, nem is várják el ők sem kezdeményeznek. Nekem ez érthetetlen, bár együtt lehet ezzel is élni, csak nehéz.
Összegezve s általánosítva nem rosszabb az ő mentalitásuk és a miénk jobb, vagy fordítva, hanem annyira más, hogy a kapcsolatba fektetett minden energiát felemészti az, hogy annyira MÁS. Nekem legalább is igen fársztó volt az említett dolgokat időről-időre feldolgozni, belenyugodni,mert megérteni nem sikerült. Egyszerűen más a mi felfogásunk az emberek közötti kapcsolatokról, mint egy ilyen távoli kultúrának. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy vegyespáros, melynek mindkét tagja mondjuk európai kulturán (ne tessék ezt kiforgatni!) nőtt fel, surlódásmentesebben és ezerszer könnyebben éli meg a dolgot, mint az az én esetemben történt.
Blan
szervusztok. hát igen, "rendes", nem begyes házasság is persze szétmehet, de a vegyesség plusz egy lehetőség a nehézségek kiélvezésére. persze mondjuk mehet jól is, mert az én elsőm szerintem nem a vegyesség miatt ment széjjel, én még a francba is elmentem utána, dehát a körülmények olyanok voltak, hogy ellenségemnek nem kívánom, pedig én azért kibírtam akkoriban egyet s mást...
de a mostani vegyesem nagyon jól megy, bár könnyűnek nem mindig az.
Blan, olvastalak a másik topicban, és nekem is ez lett volna, ha visszajön, az biztos. azzal a különbséggel, hogy a kedvesnek csak a fia kellett volna, valamilyen elgondolásból, melyet máig nem értek. de mondjuk ma a gyermek már nem volna érdekelt, és hálisten, minden év (ősszel lesz 12) nekem dolgozik. időnként derült égből fel szokott hívni, ay mi hijito stb, biztos ismered a jelenséget, szóval amit a másik válásos topicban írtál, azt is nagyon megértem.
és teljes szívemből kívánom neked azt, amit te is magadnak.
vigyázz magatokra!
érdekes: az olasz vegyesházasságok, melyeket ismerek, működnek. lehet hogy véletlen? meg a spanyol vegyesek is, melyeket ismerek. pedig azért egy magyar lány és egy spanyol pasi közt is vannak ám véleménybeli szakadékok, főleg ha nem annyira fiatal a pasi.
Egyetertek ez erdekesse is teheti a dogot, de a nagy kulonseg ket embe gondolkodasaban ertekrendjeben csak az elejen izgalmas, aztan inkabb szethuzo ero. A nagyfoku ertekrendbeli es/vagy erdeklodeskorbeli kulonbseg oka ezerfele lehet de az biztos, hgy a vegyeshazassagokra nagyon ranyom(hatja) a belyeget, hogy az egyik fel gyokertelene valt. Az mas, ha 2 ember egyutt megy el lakni egy idegen orszagba akkor megertik egymas erzeseit, de vegyes esetben nem biztos.
Persze erre sem lehet altalanosat mondani , a mar vilagszerte majd a hazassagok fele valassal vegzodik, ami nem egy nagy szazalek. Ugyhogy a szetmnet vegyeshazassagok lehet , hogy teljesen mas ok miatt mentek szet, de lehet hogy nem ,nem tudni
Vegigolvastam mindent, es a vege meglepett...
Mintha valaki kicsit elfogultan es elhamarkodottan leszolna a tobbieket. Talan egy kicsit az irigyseg es keseruseg kerult felul, es nem a jozan esz...
En a tobbiekhez irnek, akik elkezdtek ezt a topicot, es valamiert az utobbi idoben ujra irni kezdtek.
A kornyzetemben levo hazasparok teljesen kulonbozo korosztalybol nagy aranyban elvaltak, vagy megromlott a hazassaguk, fuggetlenul attol, hogy vegyesek-e, vagy nem. Szerintem az egymastol nagyon kulonbozo csaladok, foglalkozasok, korok, vagy karakterek azonos nemzeten belul is sokszor vezetnek valashoz. Optimista vagyok, mert szerintem akar mukodik hosszu tavon, akar nem, erdekes, izgalmas szituaciot elunk meg.
Majd harom evig volt egy gorog-nemet baratom, ahol a nemet anyuka koltozott ki 20 evvel ezelott, az akkor meg falusi szinten berendezkedett gorog szigetre. Az ottani nagy csalad atformalta, es nagyvarosi, nyitott gondolkodasu nobol egy teljesen kiszolaltatott, maganyos haziasszonya valt, aki csak a csaladnak el, ahogyan az elvart a kornyezet altal. A ket gyerek mindket nyelven beszel otthon, es mindket kultura jegyeit felfedeztem viselkedesukben. Bar o naponta tobb fogasos ebedeket keszit - elvarjak es soha meg nem koszonik -, takarit allandoan, eleg ideje marad keseregni. Visszaterni nem tud Nemetorszagba -kihez, mibol, hova, igy a gyerekeinek el, es folytatja ezt az eletet.
A masik hazaspar viszont egy osztrak no es egy magyar ferfi, akik Angliaban eltek boldogan es teljes harmoniaban, mig par eve a feleseg meghalt. Evtizedekig voltak egyutt, a gyerekeik tudtak magyarul, jartak haza nyaranta, mig csaladot nem alapitottak ottkint. Teljesen kiegyensulyozott, peldas hazassag volt.
Szerintem a kulonbseg a nemzetek kozott csak egy ok a sok kozott, amelyek veget vethetnek egy kapcsolatnak. De pont ez a kulonbseg teheti erdekesse 2 ember kapcsolatat, a tobbi kulonbseg mellett.
Most egyenlore ennyi, irjatok!
Az Olaszorszagban levoket kulon udvozlom, es remelem a topic alapitoi visszaternek hamarosan!
Remelem nem veszitek zokon azt a bizonyos nagyon negativ elottem szolot, kicsit irigykedik a boldogsagotokra, biztosan nagyon megbantottak...
Tundervilag, Szizi
En szinten ugy erkeztem ide, hogy nem tudtam olaszul, de 2 honap suli utan mar egeszen jol beszelek. Talan mert az angol es nemet utan kifejezetten konnyunek tunik. Mar tobb evet toltottem kulfoldon, ezert az otthonrol valo elszakadast nem erzem annyira. Az eskuvonk augusztusban lesz itt Olaszorszagban. Mivel en kozgazdaszkent vegeztem es a turizmusban dolgoztam evekig, nem volt nehez allast talanom itt. Nem tudnek nelkule elni, imadom az orszagot is, ezert egyertelmu dontes volt az ittmaradas. A tavolsag miatt hamar dontenem kellett, es kijottem hozza, szinte azonnal napi 24 orat egyutt voltunk, nagyon intenziven elunk egyutt. Ami erdekes, hogy rengeteget beszelgetunk meg most is sokszor hajnalig, ami egy kulonleges bazist adott a kapcsolatunknak, soha nem ereztem magam ennyire jol valakivel. Egyutt elunk, es szerintem jobban ismerjuk egymast mint sok tobb eves hazassagot megert par. Elmaradtak a szepen-elokeszitett-randevuk idoszak, rogton a reggeli-gyurott-fej-es-boxerlaso idoszakkal kezdtunk.
Fel a fejjel!! Irjatok mi tortent ebben a 3-6 honapban veletek.
CIAO
Sok szerencsét, meg azért némi boldogságot is!
Egyébként meg a házasságok zöme vegyesházasság, mert ugye általában egy férfi, meg egy nő kell hozzá. :-)
schgy
Végigolvastam a topicot, mert érdekelt! Én nem vagyok érdekelet, bár budapesti létemre jövőre elveszek egy kaposvári leányzót... :)) Na jó, tuidom, hogy ez nem vegyesházasság, csak viccből mondtam. Azért kívánhattok szerencsét nekünk... :)
El voltam menve tegnap költözni, ezért hallgattam el.
Igen, erről a szintkülönbséges mizériáról exemtől hallottam. Mondjuk jó, hogy kimaradtam belőle, mert La Bélgica a mi Alföldünk szintjén van, LaPaz ugye meg vagy 4000 méteren, tehát a szintkülönbség is ezt közelíti és nem megjárható a táv órákban számolva, ha jól rémlik, van vagy másfél nap, mert fel kell mászni busszal az andokba és ahol van vonat, ott az állítólag legalább két mozdonnyal cammog felfelé, egy elöl, egy hátul. Exem is mondta, hogy a szintkülönbség őt is nagyon megviselte, meg a hideg is, mert náluk szinte csak télen olyan az idő, mint La Pazban egész évben.
"Sajnos" a papa nálunk visszajött külföldről (másfél évig nálunk is nyugi volt ezért) és azóta, több mint egy éve minden módon próbálja keseríteni az életemet.
A gyerek azóta, hogy külföldre ment az apja teljesen átrakta passzívba a spanyoltudását, és mióta visszajött a papa, azóta sem vette elő. Érteget, de érdemben nem lehet vele kommunikálni ezen a nyelven, ami azért fura azok után, ahogy korábban beszélt is.
Úgy látszik a családokra jellemző ez a többszörös vegyes házasság, nekem a nagynéném ment anno jó 25 évvel ezelőtt férjhez Finnországba, éppen az idén váltak el, az egyik unokatesómnak volt (van??) egy arab férje, mindenesetre nem élnek már rég együtt, a hugom pedig egy hónapja a vietnami származású francia pasiját cserélte le egy mexikóira.
Blan
hát én például la pazban utáltam lenni a legjobban, a gyerek is olyan beteg volt tőle, hogy max két napig tudtam volna maradni. aztán la paz és az én falum közt Blan négy és fél óra az út,(Lap Paz-Yungas) ezalatt kétezer a magasságkülönbség, úgyhogy ha egy nap mentél oda vissza, olyan lettél, mint akinek malomkövet helyeztek a mellére. különben érdekesnek érdekes volt. los yungas is gyönyörű, (saya is van)természetileg, de hát más gondjaim voltak, nem annyira tudtam élvezni a szépséget. mert én olyan éhes voltam!
gyermekelhelyezés nálunk hálistennek jól ment, mivel akkori párom kintfelejtette magát külföldön egyéb elfoglaltságai miatt, úgyhogy távollétében váltam el, automatice én kaptam a gyermekeket, viszont ő azóta is sikeresen legyőzte olthatatlan vágyát, hogy lássa őket. nekem meg addg jó, amig nem látom.
a fiam három évesen látta utoljára az apját, azóta sem hajlandó megtanulni spanyolul, pedig már hat éve élek egy tündér spanyol hapsival, akivel imádják egymást. a spanyolnembeszélniakarás meg nem nyelvtehetség hiány, mivel angolul meg németül ért a gyermek. egyszerűen nem hajlandó, pedig mindennap spanyolul gagyogunk otthon szeme láttára. ez valószínűleg pszichés.
hettie: az én öcsémnek pedig angol felesége van.
skóciába volt a nászútjuk! meg én is voltam régesrégen skóciában, egyetemen tanulni, hát az valami gyönyörű volt.
Dehogy akartam én versenyezni, távol állt tőlem, csak belegondoltam, hogy mi lett volna velem ott...
Hát kezdenék már jól lenni, meg időközben el is váltam, csak még gyerekelhelyezünk (a jövő héten már másodfokon), nekem ez jutott La Bélgica (Santa Cruz de la Sierra) helyett. Szóval megy még a harc, mert egy öntudatos latinnal nem lehet csak úgy kiegyezni, pláne nem egy nőnek.
Los Yungas: erről egy dal jut eszembe "los yungas de Bolivia tienen la saya, saya boliviana, saya de los yungas" etc.
Van egy olyan ismerősöm (szintén elvált már), aki - ha jól emlékszem talán Potosí környékén - szintén indián rokonoknál lakott egy ideig, de azt nem nevezném falunak, ugyanis a legutolsó lakott település után is több óra járásra volt a házuk egy tó partján. Az adta a vizet, áram sehol és mindez elég magason és hűvösön. Azóta ő is itthon van már.
Egy valakiről (úgy értem magyar lány) tudok, aki ma is kinnt él, de ez azért érthető mert a férje pazen~o és La Pazban is laknak.
Azt azért el kell ismernem, hogy sokat tanultam pozitíve is ebből a kapcsolatból- házasságból, és nem csak az emberi dolgokra értem, hanem az ottani világról-kultúráról, a tolerancia-intolerancia kérdéséről...
Blan
szerintem ne veszzünk össze azon, hogy ki járt jobban, egyezzünk ki döntetlenben, hehehe...
Los Yungas-ban voltam.
Ebben egy kis falu, elöl őserdő, hátulról őserdő, oldalról meg biztos kitalálod mi volt.
azt hittem soha a büdös életben nem kerülök haza.
pedig igen.
de tanulságnak tényleg jó volt. most már sok mindent megtanultam becsülni, amim most van, pedig sokak szerint ez se sok.
deviszont szerintem.....
de most már te is jól vagy, ugye Blan?
hettie, a te párod milyen illetőségű?
Jaaaaaj anyám, akkor én még lehet, hogy jobban jártam??? Persze saját hülyeségem volt, de én ilyen exotikus kalandokból kimaradtam. Anyósékat és a megszámlálhatatlan és ismeretlen mennyiségű le és felmenőt is csak fotórol ismerem (illetve telefonból) de ezek alapján nem maradt hiányérzetem. Ezek szerint te a keleti országrész valamely vidékén voltál? Tényleg nem akarok tolakodó lenni, de kíváncsi lennék... inkább nem is zaklatlak ezzel, pedig biztos nagyon tanulságos a dolog.
persze, hogy lehet szűkíteni. ebben is egyezünk ! mármint itt is Bolívia. mondjuk egy kicsit elírtem, nyolc év maga kapcsolat volt, a házasság csak 5, ha így vesszük. de abból is sokat voltam egyedül! 1 év Bolíviát is kaptam, melyet szintén majdnem végig egyedül, mármint a férjem nélkül, töltöttem férjem családkája vidám társaságában egy őserdei kis falukában. isteni volt, mit mondjak...
de hál istennek ez már rég elmúlt. megpróbáltam elfelejteni, eléggé sikerült.
Hát lehet, hogy sorstársak vagyunk. Én is egy 8 éves délamerikai-magyar-vegyesen vagyok túl, de csak egy kistündérrel, aki miatt végülis megérte. Mindenesetre nem kezdeném előröl, az biztos. Délamerikát be lehetne szűkíteni kicsit jobban (persze ha nem túl indiszkrét a kérdés)??
Blan
Munka és felelősség. Milyen unalmasan hangzanak ezek... pedig tényleg ez az ami megtanít minket úgy szeretni a másikat, ahogy neki van rá szüksége, és a szükség az itt nagyon tág fogalom.
Még nagyon az elején tartunk. Itt lakunk Budapesten. Tudod mélységesen egyeteértek veled a felelősség kérdésében. Nálunk ez a kulcsszó. Hú de nehéz egy 24 és egy 26 évesnek felelősségteljesnek lennie! Uram Atyám!
én úgy érzem, hogy a hosszantartó vegyesházasság, mely működik, két ember kitartó munkájának következménye. persze ez minden házassággal így van, de hát a különbségek, akárki akármit is mond, így nagyobbak. a kulturális különbségek nálam inkább a gyereknevelés területéről alkotott elképzeléseknél mutatkoztak meg. (ez főleg már megboldogult házasságomban). egyébként az én első házasságom nem a vegyesség miatt fuccsolt be, hanem mert az illlető a felelősségérzet szóval képtelen volt mit is kezdeni. a második kapcsolatot a vegyességen túl még generációs különbség is "nehezíti", úgyhogy ennek a működésére tényleg büszke vagyok, mert megismerkedni és egymásba szeretni könnyű, ámde megtartani...bár ez közhely. és ha működik, az valami gyönyörű...
Milyen jó, hogy feljött eza topic, bár azt hiszem valami lendületet kellene adni neki. Én most nem tudok, mert végigolvasván az egészet egyszuszra még kicsit nehéz érdemben reagálni. Főleg mert érintett vagyok.
hellósztok.
jöttem én is hozzaszólni, mivel nagy tapasztalatom vagyon a szakmában.
egy darab délamerikai-magyar házasság, nyolc év időtartam, szívtam sokat, akár a torkos borz, de amiért megérte:
két édes gyerek, fiú-lány, ma 11 és 9.
valamint jelenleg is tartó (lassan hat éve ) szintén vegyes élettársi kapcsolat, spanyol-magyar. ez bejött.
de környezetemben, meg mert nagyon sokat voltam különféle külföldeken, sokáig, ezért x+1 vegyes kapcsolatot ismerek, jót is, rosszat is.
úgyhogy itt elememben érzem magam, és szívesen leszek itt.
mégegyszer üdv mindenkinek!
Hát vikilány igen jól kösd fel azt a bizonyos fehéralsónemüdet, mert sok keserű meglepetést kell majd lenyelned!
Hogy miért mondom, mert van nekem egy kislányom aki maga vegyes házasságban született. (az anyja lengyel, már elváltunk!) Azért, hogy maga is vegyes házasságba élhessen hozzáment egy amerikaihoz.
Végig szórakozták az amarika bevándorlási hivatal minden baromságát, majd kiköltöztek az Államokba, nem messzi New-Yorktól laktak, azaz viszonylag európainak tekinthető helyen nem délen, nem középen. A Férje normális állassal rendelkezett, a nagyszülök egy 6 szobás házat vettek, béreltek kapásból nekik.
A leányom, akár csak te megtartotta a magyar és a lengyel állampolgárságát és nem beszél igazán jól angolul. Egyébként közgazdász oklevelét Berlinben szerezte, igy a magyaron kivül anyanyelvén és és németül is jól beszél.
A cérna akkor szakadt el amikor az első gyerek megszületett. Ennek az lett a vége, hogy visszaköltöztek Lengyelországba. Szerencséje volt a férje velejött, most már 5 éve otthon élnek és megszületett a második gyerek is!
Egyít az amerikai álomról!
Egy kis vegzesházassági statisztika a környezetemből.
Saját első házasságom, orosz feleséggel, Moszkvában, nem jött össze.
Saját második házasságom, orosz feleséggel Budapesten, bár épp most New Jerseyben leszünk 2-3 évet, úgy néz ki sikeres, de ebben van némi szerepe annak is, hogy magamon kipróbáltam a fordítottját. Neki jgy sem könnyü.
A kórusban, ahol éneklek (már ha Magyarországon vagyok):
Férfiember, második házassága, amerikai feleség, most készülnek kiköltözni.
Leány, skóciai férj, Skóciában, a második év végén a válás azért halasztódik, hogy ne legyen gond a bevándorlási engedéllyel, bár szerelemből indult.
Leány, osztrák férjjel, szerencsére közel van, és a két kisgyerekkel az egész nyarat itthon lehet tölteni.
Ahol van gyerek, pl. nálunk is, az mindkét nyelvet érti, beszélni meg általában a családban elfogadottabb nyelven beszél. Ez a mi esetünkben a magyar. Akkor beszél oroszul, ha én is oroszul beszélek vele, az anyja, mivel egyedül van, nem elég "tekintély" neki. Most persze bajban lesz, mert itt sem magyarul, sem oroszul nem fognak beszélni vele a szülein, vagyis rajtunk kívül.
Szóval probléma van, meg lesz is bőven. Jóval több, mint egy "normélis" hézasségban.
Rengeteg múlik azon, hogy mennyire vagy képes te sajátmagad "nem otthon" élni, vagy "itt is, ott is otthon élni", és a másik mennyire képes az ebből előbb-utóbb szinte garantálhatüan eredő problémáidat (morcosság, nagyságrendekkel több ügyintézés apró-cseprő dolgokban is, ...) tolerálni.
schgy
