6. Témaválasztás: szeptember 11. Én egyáltalában nem vagyok bizonyos afelől, hogy szeptember 11-e megért egy komplett albumot Bruce számára. Egyszerűen nem tudom, mi a francért írt erről egy egész albumot. Ezzel nem akarom bagatellizálni a terrortámadást, de - for fuck's sake - ha Vietnamról, ami mégiscsak jóval több áldozattal és nagyobb megrázkódtatással járt az USA számára, csak pár száma született; ha a Human Rights - Now! turnén résztvett, ahol olyan embereknek/emberekről énekeltek (Chimes of Freedom; Get Up Stand Up), akik közül az érintett országokban hetente/kéthetente halt meg annyi (nem véletlenül, hanem a demokrácia és a szabadság védelmében!), mint ahányan a WTC-ben; ha a 41 Shots egy jelenség leírása, ami bizony rendszeresen visszatérő halottakat jelent az USA-nak, és erről csak *egyetlen* szám született; ha a Balboa Park hősei ezrével pusztulnak el fiatalabban, mint amilyen korban egyébként elhunynának, és ez napi gyakorlat, nem csupán egyetlen dátumhoz köthető tragédia, akkor mi értelme egy egész albumnak szeptember 11-ről?
Azt gondolom, 2-3 nagyon jó, ütős dal születhetett volna erről a napról, de egy teljes album fölösleges és kontraproduktív - az ellenkező hatást váltja ki.
Egyébként ahogy a Luckytown Digest-et olvasom, hasonló meglátásokkal találkozom: szeptember 11. New York és a környék számára volt hatalmas tragédia - a West Coast-iak ugyanúgy értetlenkednek, hogy miért kellett erről egy egész albumot írni, és hogy egyáltalában, túldimenzionált a dolog, mint az európaiak nagyrésze.
Ha szenvedésről, a blue-collar vagy az átlagember dolgairól akar írni - és ehhez NAGYON ért! -, akkor - ha nem akar folkba futni - Bruce számára ott van az egész globalizációs jelenség. A Worlds Apart nagyon jó, ígéretes kezdet, de azért ennél tovább is lehet menni. És lehet az USA-ban maradni. A WTC-ben meghaltaknál nagyobb számban halnak meg az USA-ban olyan érrendszeri betegségekben napota, amit a média és a multik által sulykolt rossz táplálkozás okoz (persze a WTC will "keep from seeing things she don't wanna know"); az áruházláncak polcairól levett egyes ruházati termékek nagyrészét harmadikvilágbeli kiskorú gyermekek állítják elő; stb. EZEKRŐL a dolgokról is lehet írni. Ígértes volt a 41 Shots, csak a legkézenfekvőbb szerencsétlen rendőrökön - a rendszer végrehajtóin, nem kiagyalóin - verte el a port.
Mindezzel csak arra próbálok rávilágítani, hogy van, bőven van miről írni, ami teljesen beleillene Bruce eddigi megközelítési módjaiba, és hogy a szeptember 11. nem biztos, hogy egy egész albumot megért. Hozzáteszem, eddig Bruce bármiről is írt, mindig várt annyit a dalok megjelentetésével, hogy azok "történelmi távlat"-ba kerüljenek, ami biztosíték afelől, hogy a dolog később is érdekelni fogja az embereket - ez itt most elmaradt.
Az előző gondolatmenetet folytatva: ez az album szerintem egy jól bevált zenei receptre íródott. Ennek a receptnek egyes elemeit Bruce hozta magával a múltjából (ld. Mary's Place vagy Nothing Man), más elemeit pedig vsz. Brendan O'Brien. Ez az én nagy gondom az albummal: kevés kivételtől eltekintve (pl. The Rising - a dal) minden valaminek a példájára van kidolgozva, ki van gondolva, és minden hasonlít valamire. Vagy Bruce korábbi albumairól valamire, vagy egy másvalaki vagy másvalakik által teremtett valamilyen irányzatra. Ez nem volt korábban jellemző. A BtR, a DitEoT, a BitUSA a maga korában zeneileg mind ugrás volt a sötétbe: és bejött. A The River és TGoTJ zeneileg már kevésbé volt az, de a The River néhol annak a stílusnak a komplett paródiája, amit átvesz (pl. Sherry Darling), a Tom Joad pedig demonstratíve folk, és legalább mondnivalóját tekintve jóval mélyebbre megy, mint a stílus, ahonnan a zenei kliséket kölcsönzi.
Ami kifejezetten nem tetszett, az annak az irányzatnak az átvétele, hogy egyes dalokat egy, a dal fő vonulatától eltérő intro-val nyitja: ez egyszerűen egy zenei közhely - 10 top hits-es helyezésből 6 ezt haszálja. A The Risingon: Countin' on a Miracle; Empty Sky. Ezeknek az intro-knak önálló szerepük vay önálló értelmük nincsen. Mi értelme majmolni a nap hőseit játszó kis slágerlistás dalokat?
3. Hány album volt, ahol Bruce a megjelenés előtt magabiztosan lenyilatkozta az újságíróknak, hogy "ez a legjobb album, amit valaha is csináltam"? Hol van a félénk srác, aki szerényen előáll valami zseniálissal, valami egyedivel? Még a leginkább befutott albuma, a BitUSA előtt is visszafogottan nyilatkozott arról, hogy miről fog szólni az új album, hogy mit vár tőle, és hogy tképpen a Nebraskáról lemaradt akusztikus dalok átdolgozásaiból született valami új.
Hmmm. Mindig tartom magam Bruce nagy intelméhez - egyébként szólás - "Trust the art, not the artist"... Ez vezet arra, hogy ezeket a sorokat az új albumról leírjam...
4. Innen továbblépve: Bruce azt nyilatkozta, hogy amit hallunk a The Risingon, az nem az E-Street Band, hanem "the E-Street Band + ". Ebben igaza van - ennél szélesebb spektrumban is. Az albumon a kíséret nem sima kíséret, hanem kíséret +. Ez a "plus" azonban néha nem biztos, hogy jó: pl. a Lonesome Day és a Countin' on a Miracle erős zenei kísérete (mint a HT-on néhány számban) szerintem háttérbe szorítja Bruce-t; vagy pl. a Let's Be Friends-en a kórus egyszerűen leénekli Bruce-t.
5. Aztán: hány dalból választotta ki Bruce korábban az albumokra kerülő darabokat és hányból készült ez az album? Szerintem ezekből a darabokból jópár egyszerűen nem ért meg még arra, hogy felkerüljön egy komplett albumra - bár, érdekes módon, tematikusan-koncepcionálisan ide illik -, viszont nagyon jól mutatna egy Tracks-típusú, ki nem adott dalokat és B-oldalakat egyesítő lemezen.
2. A második dolog - még mindig zenei-technikai értelemben - az, hogy egy-két kivételtől eltekintve (e.g. The Fuse leállás) a dalok zenei építkezése meglehetősen kiszámítható. Persze ez Bruce esetében régóta így van, azonban ideje lett volna eltérni a régi jól bevált recepttől, és mutatni valami újat. A zeneileg kiszámítható építkezés azt jelenti, hogy az ember egyrészt előre el tudja mondani a dalok felépítését - bevezetés, hol, milyen szerepet játszó hangszerek lépnek be, hol várható leállás, hol következik a zenei "híd" az egyes panelek között, hol melyik hangszer fog leállni, és legfontosabbként: milyen akkordváltásokra épülnek a nóták. Cabingoval erről már többször beszéltünk: Bruce dalai szinte kivétel nélkül ugyanazokra az akkordváltásokra épülnek - összesen három dúr akkord, a párhuzamos moll-jaik, és néha sus-akkordok, ennyi (függtlenül attól, hogy milyen fekvésből indul egy-egy dal). Érdekes, Galyatetőn valaki megjegyezte, hogy bár nem ért hozzá, de úgy látta, mintha a legtöbb Bruce dalt ugyanazokkal az akkordokkal játszottuk volna - nos, ez igaz. Ilyen értelemben alig-alig van benne változatosság: egy-egy olyan kitétel, mint pl. a Further On Up The Road-ban (az Am-ről E-dúrra váltás - Am-ból kezdve) igazi felüdülés.
Nyilvánvaló, hogy egy dal nem csupán akkordváltásokból áll, hanem annál jóbal több van benne, azonban Bruce a The Wild, the Innocent...óta nem nagyon kísérletezik más akkordmenetekkel és dal-építkezéssel, és ez valójában gyakran hátrányára válik.
Nos, Cukorka óta nem nagyon vágott még bele senki a The Rising elemzésébe, mert feltehetően nagy feladat lenne, és számos véleménykülönbségre adna okot. Pedig Galyatetőn beszéltünk róla, hogy ez még hátra van! Hadd legyek akkor én az első, részletes elemzéssel! Minden, ami itt van, szigorúan szerény magánvélemény!!! Galyatető után persze nem hiszem, hogy ebből bármi gond is lenne... hja, nagyon jól kijött az, hogy mi mindenre nem képes az Internet - hogy a személyes találkozás és megismerés élményét messze nem pótolhatja a virtuális valóság (és most a zenélésre még csak nem is gondoltam...)! Mindenesetre az ember látatlanban hajlamos nekimenni mindenféle eltérő véleménynek, mert aki azt írja, csak egy képernyő és klaviatúra és nick formájában megjelenő bináris kódsorozat, egy igazi "nothing man", betűk a fórumon. Namost, hús-vér esetben ez már egyáltalán nincs így...
Először az általános meglátásokkal kezdem, aztán I'll do it song-by-song...
ÁLTALÁNOS MEGLÁTÁSOK
1. Kezdem ott, hogy ez bizonyos értelemben valóban lehet Bruce legjobb albuma, de egyáltalán nem abban az értelemben, ami nekem annyira meghatározó lenne. Zenei-szakmai-technikai értelemben valóban talán a "legjobb" albuma: nincsenek rajta nüanszok (hamis hangok, nem megfelelő hangosítások, nyikorgó karosszék a háttérben (see the Nebraska album), durva ritmushibák (see Streets of Fire); a hangzás, a zenei építkezés, a ritmus, a hangszerelés mind nagyon-nagyon precíz, korrekt. És ez az egyik nagy gondom az albummal: számomra túlságosan, néhol már idegesítően pontos - teljesen stúdió-hangzása van. Az egyik dolog, ami annyira ütőssé tette a BitUSA albumot, az a zenei spontaneitása volt: az, hogy minden dalt egyszerre játszottak fel; az I'm on Fire pl. úgy született, hogy miután már több verzióban végigpróbálták, egyszer Bruce, Roy és Max hamarabb értek vissza a stúdióba az ebédből, és hármasban felvették a saját hangszereikkel (dob, gitár, billentyű). Annyira jól jött ki, hogy ez a verzió lett az album-verzió (forrás: Dave Marsh: Glory Days). Ráadásul csak kétszer-háromszor kellett újrajátszaniuk, mert szinte azonnal megtalálták a megfelelő hangzást (a legelső ilyen verzió egyébként rajta van a This Hard Land c. bootlegen - az már majdnem a végleges hangzás, csak a technikusnak kellett beállítania az egyes csatornákat, hogy jobban szóljon).
Namost, ehhez képest ez a mostani album egy igazi stúdióprecizitással megcsinált dolog: minden hangszert külön csatornára vettek fel, profin ki van keverve, és összevágva. Néha olyan érzése van az embernek, hogy annyira steril, mint egy kórház folyosója. Mindez persze erőssége is egy albumnak, ám számomra ez néha idegesítően sterilnek hat.
Póló témában némi kommentár: mivel délelőtt mindketten rohanásban voltunk Bodussal – a szoba két különböző sarkában mobiloztunk, bunkó módra :-) - , de már semmiképpen nem akartuk tovább húzni-halogatni a tervet, szóval végül is kissé kapkodva raktuk fel az anyagot.
Azért csak ez az egy terv van fönn, mert ezt véltük a legjobbnak, bocs hogy nincs erre szavazok-arra szavazok játék, de elég nehézkessé tenné a rendelést, (meg persze mindig arra szavaznak többen, ami nekem kevésbé tetszik). A portré egy fekete-fehér fotó, az, amivel a honlapunk is indul, a furcsa színessé alakítás a konvertálás hibája, melyet sebtében végeztem. A hungarian heartsban viszont asszem igazad van, Gábor, az akkor úgy lesz, többesben.
Igazából persze jó lenne külön csinálni Cadillac Ranch, Hungarian Hearts meg brucespringsteen.hu-s pólókat, külön dizájnnal, de nem tudom, van-e magyarországon olyan alapítvány, amely szívén viseli a hazai Springsteen-rajongók sorsát...
Mindenesetre, reméljük azért ez az ”összegyúrt” póló is elnyeri a tetszéseteket.
Volt egy feleségem Perkupán... - hát ez milyen k. jó volt, küldd már el azt a pár sort Bmafte vagy Hege, állandóan dúdolnám, de nem emlékszem pontosan ...főzött, vasalt, mosott rám,
ez mindig beugrik.
És holnap hozzák a Galyán hagyott kottaállványomat is, hurrá :-)
1. nem "Hungarian Hearts" volt az eredeti verzio? (az egyesszám helyett)? Szerintem a többeszám jobban kifejezi a csapathoz tartozást; főképp akkor, ha valahol egyszerre többen jelenünk meg (pl. koncerten).
2. Nekem úgy jött le, hogy a Bruce profilkép, ami a pólón van, inverz (foto-negatív), zöld arcszínnel, rózsaszín kontúrokkal. Hmmm... ez valóban az eredeti, vagy csak az én HP Image Editorom jeleníti így meg? A két szín elég vadítóan hat egymás mellett...
Ami a tervezés alapját illeti - elrendezés, mi legyen rajta - az tetszik. A Cadillan Racnch-es (Galyatető) lenyomat nagyon jól néz ki!
GRX!
Bocs nem akartam hangoskodni, de tényleg nem is figyeltem a betűk méretét! ok! rendben ha ilyesmi lesz & több példányban hozzuk haza zsákszámra! (persze ha még futja rá!)
"I'm a rocker"
üdw: theHORVÁTHbrothers BND
Beragadt a CapsLock vagy direkt kiabálsz velem?:-)
Jöhet amit bmafte irt + a koraiak is (Asbury Park, Wild+Innocent, BtR, Darkness, River) mert nekem csak bakelitek vannak és ugye egyre jobban terjed ez a digitális hanghordozó vagy mi:-)))
Ja meg Discman is van a világon:-)))
Thanks
GRX
GRX!
TERMÉSZETESEN! & MÉGIS MI KELLENE, (UGYANAZ, MINT BMaFTe-nek?)
BODUS!
NAGYON JÓK A CDk! SAJNÁLOM, HOGY NEM TALÁLKOZTUNK MAJD WASÁRNAP!
HEGÉRŐL TUDTOK WALAMIT?
"I'M A ROCKER"
ÜDW: theHORVÁTHbrothers BND
Látom termeltetek amig távol voltam:-)...
Nade sorban:
Bodus,
2 póló rendel részemröl. Bocs hogy a listámat még nem küldtem át, hamarosan érkezik.
Bandy,
Ha láttok CD-ket a börzén, hasonlóan bmafte-hez én is vevö lennék!
Berlinen még mindig rajta vagyok, minden követ megmozgatok (értsd akár szó szerint, mivel a cimbora a nagyKÖVETségen dolgozik:-)...)
A rock autószerelője az egész világon tarol új lemezével, mivel az - érzelmileg - átütő.
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat a támogatásával
Bruce Springsteen, a rock autószerelője az egész világon tarol új, Rising című lemezével. - Örülök. - mondta Springsteen, mikor kiderült, hogy a Július 30-án megjelent albumból már az első héten 524 976 darabot vásároltak az emberek.
A Rising ezzel tizenegy ország eladási listáinak élére került, amelyek közt ott van az Egysült Államok is, ugyanakkor az afganisztáni eladások - a Born in the USA óta - egyáltalán nem emelkednek.
Az eladási adatok kedvelői azt is feljegyezhetik, hogy ez a lemez a Boss néven ismert előadó legjobb első heti eladási statisztikáit produkálta. A versenyszámban a héten a Linkin Park a második, 270 ezer eladott példánnyal.
Visszakanyarodva Springsteenhez, a témában megszólaló kritikusok némelyike elragadtatottan nyilatkozott a reszelős hangú, borostás énekes legújabb produkciójáról, a Rolling Stone cikkírója például az "átütő, érzelmi telitettséget" tartotta kiemelésre érdemesnek.
Ej, Pesten legalabb meg tudnam venni a dolgokat, amit szeretnek! Sajna idaig meg nem jutott el a "nagy aruvalasztek - tobb vevo" taktika. Csak a "divatos" dolgokat lehet megvenni - es ez mindenre igaz.
Polo -- jo az ar (20 darabnal!)! Barby ügyi! 2 biztos kell. Ha meeting-felirat nelkuli is lesz akkor meg ketto (nem szivesen vennek 4 olyat, nagyon rossz volt a hetvege :-))! Persze ha nincs ki a 20, akkor rajtunk nem mulik!
Ja es megvalami!!!
(sajna a baratnom nemet gepen irok es nincs ekezet)
Ha valaki a Musiclandban vasarol, keresse az Ivant (a tulaj) es nyugodtan hivatkozzon ram (az Adamra, Promiskent nem ismer meg) es akkor az amugy is kedves eladok meg kedvesebbek lesznek.
Ez csak egy jotanacs volt.
Amugy mielott leegett a bolt tele voltak Bruce videokkal 1500 ft ba kerultek csak. Szenne egve annyira nem neztek ki jol.
Póló árajánlat érkezett Barby-tól: 2300 ft, ha minimum 20-an leszünk.
Mindenki ezen a fórumon jelezze igényeit.
Valószínűleg Barbynak utaljuk a megfelelő lóvét, hogy indulhasson a gyártás.
A bs.hu-ra feltesszük a héten a 2 lehetséges verziót (szines ill. fekete-fehér), utána döntsünk a győztesről.
Bruce Springsteen megállíthatatlan. The Rising című új albuma gyorsan elfoglalta azokat az előkelő pozíciókat, melyeket az első néhány héten nem sikerült bevennie, és mondhatjuk, hogy világszerte az első öt hely valamelyikén tanyázik.
Németországban ugyan három hete tört az élre, Anglia, Amerika, Dánia, Finnország és Norvégia azonban csak most kerültek sorra. A Főnök sikerrel ostromolta valamennyi ország hitlistáját, és több európai országból is kapott már visszajelzést, hogy 150 ezer példányt meghaladó mennyiséget sikerült eladni a The Rising-ból.
Köszi a beszúrt cikkeket, BMaFTe, tényleg mindig öröm, ha az ember Bruce-ról talál magyar írásokat, kár, hogy nagyon kevés olyan van, amiben nincs rossz info, pl. itt is ez a Tom Joad az E Street Banddal...
Ugye milyen remek album a Nebraska? És szerintem elég bátor dolog lehetett annak idején kijönni egy ilyen puritán anyaggal Springsteennek, akit azért alapvetően az erőteljes rockzenéjéről és a hiperaktív színpadi munkájáról ismertek. Erre úgy indítja a 80-as évekbeli munkásságát, hogy kiad egy (tulajdonképpeni) demót, zenekar nélkül, csak úgy az ágya széléről feljátszva. Mintha ott ülne a szobádban és csak neked mesélne.
Az is megérne egy tanulmányt, ahogy a többi sávon ráénekel-gitározik a saját hangjára. Hogy néha csak egészen minimális, de annyira jó helyen van, hogy az ember beleborzong.
Az is tetszik, hogy felvállalta, hogy sem a borítón nincs ott személyesen, sem az Atlantic City videójában nem tűnik fel.
Úgy érzem, ez a lemez is bizonyítja, hogy nem az akkordok számától lesz több egy zene, ajánlanám minden nagy virgás hangszerbajnoknak hallgatásra.
A Risingról mi a véleményed, hogy visszakanyarodjak régebbi témákhoz, megúgy érdekelne egyébként is, kinek hogy tetszik, kedves Ranch-erek?
Azt hiszem, Cukorka is itt szólt hozzá utoljára, és a magam részéről roppant sajnálom, hogy egy első felindulásból elkövetett adok-kapok miatt azóta nem tisztel meg a véleményével.
Szerintem minden résztvevő fél bánja már az egészet... legalábbis én igen.
Bocs, hogy ezt is feszegettem, de Bruce szellemében: Let’s be friends - ha nem is ez a legjobb száma a mesternek :-)
Nézd meg a musicland.hu-t, az 5 keresett cuccból 3 elvileg pont megvan nekik!
És szerintem az ár is szuper.
Ha gondolod elbattyogok és megnézem milyen állapotúak a cd-k és megveszem, ha nem gázosak.
Kösz az infót Promise, 'kár', hogy már megvan..
Mindenkinek csak ajánlani tudom én is, az egyik - ha nem a - legjobb Bruce-tribute album. És dupla cd-t ennyi pénzért?!.. Rajta David Bowie (It's hard to be..), Joe Cocker (Human Touch), Nils (Wreck..)és sokan mások.
Vegyétek, hallgassátok!
Aki tegnap a Fókusz-ban látta a 903-as járat (tudjátok, akik szembeszálltak a terroristákkal az egyik gépen) című riportot, a bevezető részben hallhatott néhány akkordot a You're missing-ből! Teljesen a témához illő választás, csak nem egy Bruce-értő készítette a filmet?
És az adás másnapján a Mom-ban csatangol az anyag szerkesztője?!
Ha kimentek a CD-borzere, gondoljatok ram is! Amire szuksegem lenne a fonoktol:
-- Nebraska (egyszeruen k. jo)
-- Tunnel of love
-- Lucky town
-- Greatest hits
-- Live in NYC (DVD-n is jo)
Ha akarmelyiket latjatok es nincs ellenetekre, vegyetek mar meg nekem! De akar fel is lehetne vasarolni a Springsteen-dolgokat, 21 ember kozott szet lehet dobni!
És a hírek, infók 95 %-ban stimmelnek is!
Kösz Bmafte, ez jólesett.
Póló-terv elkészült, mail ment Barbynak, reméljük hamarosan érkezik az ár-ajánlat..:-)
ElBandy + Ricardo, szerintem én is kiballagok arra a börzére, összekötjük egy kék-élménnyel?
Bruce Springsteen új lemeze, a The Rising a múlt heti megjelenést követően rögtön 11 országban került az eladási listák első helyére. A lemezből egy hét alatt fél millió darab fogyott világszerte.
A rock legenda és együttese, az E Street Band 1984 óta nem adott ki új lemezt. A múlt héten megjelent The Rising viszont azonnal óriási siker, a világ 11 országában – Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Belgium, Finnország, Dánia és Norvégia – az album az eladási toplisták első helyére repült. Így természetesen az eladott 524 976 darab lemezzel az amerikai Billboard album eladási lista első helyét is a The Rising birtokolja.
Springsteen félmilliós lemezeladása bőven túlszárnyalta a Linkin Park remix albumát, a Reanimationt, amelyből a július 30-i megjelenés óta összesen 270 ezer darab fogyott, ami így is a második helyre sodorta a bandát.
A harmadik helyen az Amerikában nagyon népszerű hip-hop sztár, Nelly tanyázik, Hot in Herre című albumából 244 ezer darabot adtak el. A Billboard élbolyból persze nem hiányozhat a sokáig első Eminem sem, akinek a The Eminem Show című lemezéből az elmúlt héten 176 ezer fogyott, szemben a megelőző heti 193 ezer darabbal. A lemez második single-je, a Cleaning out My Closet egyébként most jelent meg az USA-ban.
Amerika elsőszámú „Főnöke”, Bruce Springsteen rövidesen a bélyeggyűjtők szívét is megdobogtja. Egy internetes szavazáson ugyanis kiderült, hogy a voksolók az ő képmását látnák legszívesebben postai küldeményeiken.
Egy Amerikában elvégzett közvélemény kutatás során kiderült, hogy a lakosság legnagyobb része Bruce Springsteen képmását szeretné postai bélyegen látni. A szavazók egy internetes oldalon öt személyre adhatták le a voksukat. A végeredmény meglepő volt: az idősödő rocksztár maga mögé utasította Madonnát, Chert, Britney Spears-t és a Who zenekart is. A hosszú szünet után nemrég új lemezzel jelentkezett Főnök töretlen népszerűségét honfitársai között az is jelzi, hogy a szavazásra felkínált sztárok közül legtöbben őt hívnák meg egy kerti partira.
A Born In The U.S.A. című dala óta Amerikában nemzeti szimbólumnak tartják Mr. Springsteent. Zenéje kemény, mint Jerry Lee Lewis dalai, szövegei pedig Bob Dylan komolyságával vetekednek…
A kicsi Bruce New Jerseyben nőtt fel, ahol tinédzserként szivacs módjára szívta magába az akkor szárnyait bontogató rockzene alapjait. A ’60-as évek közepén már saját iskolai együttese volt, majd két társával egy blues-rock zenekart hozott össze. Ennek ellenére a ’70-es évek elején folkos ihletésű dalokkal próbálkozott – nem túl sok sikerrel.
Első lemezszerződését 1972-ben kapta a Columbia Records-tól. A Greetings From Asbury Park, NJ 1973-as bemutatkozó, és az azt követő The Wild, The Innocent, And The E-Street Band című albuma egyaránt remek fogadtatásra talált mind a közönség, mind pedig a kritikusok között. Így nem meglepő, hogy mindkettő nagyon hamar elérte a platina státuszt. Springsteen a következő évben újjászervezte kísérőzenekarát, és kialakult az E-Street Band klasszikus felállása: Clarance Clemons (szaxofon), Steve Van Zandt (gitár), Danny Federici (orgona), Roy Bittan (zongora), Garry Tallent (basszusgitár), és Max Weinberg (dob). 1975-ös Born To Run című albumuk címadó felvétele bekerült a rádiók által játszott legnépszerűbb 40 szám közé, az LP pedig Top 10-es lett.
Ez idő tájt változás állt be az amerikai zenei életben. A klasszikus rock and roll hangzást kezdte felváltani a soft rock, a heavy metal és az art rock. Bruce is felismerte ezt, és 1978-as Darkness At The Edge Of Town című anyaga punk és new wave elemekkel volt átszőve, persze még a nagyközönség számára is befogadható és élvezhető módon.
1980. fordulópont volt a karrierjében. A The River című nagylemezéről kimásolt Hungry Heart ugyanis első lett a poplistán. Kezdett beindulni a szekér, ám ennek ellenére Van Zandt kilépett az E-Street Bandből, hogy szólóban próbálkozzon. Helyére Nils Lofgren érkezett. Rövid szünet után 1984-ben aztán robbant a bomba! Springsteen kiadta a Born In The U.S.A. című albumát, ami 10 millió példányban fogyott el, és amiről nem kevesebb, mint hét dalt másoltak ki kislemezre. Ezzel ő is a „pop mennyországába” került, Michael Jackson és Prince mellé.
A két évig tartó világkörüli turné lezárásaként Springsteen megjelentetett egy 5 lemezből álló gyűjteményt, ami 1975 és 1985 között készült legjobb dalainak élő változatát tartalmazta.
A Tunnel of Love-val 1987-ben jött ki, ami az addigi dolgaihoz képest kissé lágyabbra sikerült. Ebben szerepet játszott első házassága is, ami végül nem tartott sokáig. Ennek ellenére ismét megnősült, és elvette az E-Street Band addigi vokalistáját, az időközben önálló énekesnői karriert befutó Patti Scialfat. A mézeshetek és egy újabb maratoni turné után, 1989-ben szélnek eresztette 15 évig hűséges zenészeit.
Három évvel később tért csak vissza Human Touch és Lucky Town című dalaival, majd az MTV felkérésére ő is készített egy Unplugged koncertet, ami Európában CD-n is megjelent. 1993-ban megírta és felvette a Tom Hanks főszereplésével forgatott Philedalphia főcímdalát, a Streets Of Philadelphiat. A nóta Top 10-es lett, a következő évben pedig megkapta a legjobb dalnak járó Grammy-díjat is. Ekkor gondolta úgy Springsteen, hogy egy Greatest Hits koronggal összegzi addigi sikereit. Ráadásul ismét összeterelte az E-Street Band zenészeit, és már közösen vették fel az akusztikus ihletésű The Ghost Of Tom Joad című korongot, majd világkörüli turnéra indultak.
Springsteent 1999-ben beválasztották a Rock & Roll halhatatlanjai közé. Új lemeze, a The Rising pedig néhány héttel ezelőtt jelent meg, ismét lemezeladási rekordokat fenyegetve…
