Szerintem meg pont hogy most kezdenek visszatérni az analógra a stúdiókban. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején volt a nagy digitális őrület, ma már egy magára adó, akusztikus zenét játszó előadó nem csinál DDD cd-t, max. ADD-t.
"stúdiókban sem digitálisan rögzítik a zenét, hanem analóg szalagra, ami olyan vastag mint a vidókazi szalagja"
Manapság már elég ritkán. Inkább a közepes stúdiókban, ahol a kisdigi már gagyi, a jó cuccost meg nem tudják kifizetni. De a szalagos analóggal nincs is semmi baj. A baj a bakelit analóggal van. Ráadásul a szalag nem azért analóg, amiért itt annyira hangoztatták, hogy milyen jó a bakelit, hanem azért, ahogy mondtad, kisebb a mikrofonokból bejött jelek torzulása, hiszen nem kockázzák le. Amúgy meg nagy termekben meg hangfalakból a bakelit nem azért szól jobban, mert jobb, hanem mert nem stúdióhangzású. Stúdiózene elég érdekesen szól nagyban bömbőlve. Értsd, egy olyan zenét nem nagy stadionokban szoktak hallgatni, amit egy kamarateremben adnak elő. Nem véletlenül. De még ha zenekar játssza, akkor sem. De ez már akusztikai kérdés, és semmi köze a hordozóhoz.
Különben igazad van.
Nézd, az a helyzet, hogy tulajdonképpen igaza van, mert a (jobb) stúdiókban sem digitálisan rögzítik a zenét, hanem analóg szalagra, ami olyan vastag mint a vidókazi szalagja. A digitális cucc torzít. Abban is igaza lehet, hogy egy nagy teremben, óriási hangfalaknál valószínűleg jobban szól a bakelit, csak aza helyzet, hogy az emberek nem nagy szobákban, óriási hangfalakkal hallgatják a zenét, hanem kis szar hifiken, amiken meg a bakelit jön le bénán, és a cd szól élethűbben.
Csak sajnálni tudlak szegénykém. Vegyél DVD-t ha annyira a mintavételi frek a fixaideálod. De persze a legtöbb bakelites fülét a tisztaság zavarja. Hogy ez még mekkora baromság... CD-re is fel lehet nyomni mindenféle sercegést, kattogást stb... csak hogy boldogok legyenek az alapzajra vágyók.
Másrész csodállak, mert ha te a 20K vágás feletti hangokat is direkt előállítva tudnád hallgatni, akkor te lennél Batman. Ne gyere nekem most azzal, hogy de hát az csak felharmónikus, mert épp az a lényege, hogy összeáll a freki különbözetekből, ami akkor is megvan, ha a csak 20K alatti hangokat rögzitik. (Mert hát ugye efelett nemigen szól hangszer, sőt, leginkább csak jóval alatta.) Ami egy hangszerből 20K felett kijön, mert azért van ilyen, az olyan kis dinamikával jön a fület illetően, hogy gyakorlatilag használhatatlan. De ha arra vágysz, akkor tényleg vegyél 24 bites cd-t.
Hidd el, előbb kéne a szobád akusztikáját és a hangsugárzókat rendezni, mielőtt fikázol egy digitális hordozót.
Különben a cd nem is a legvacakabb a sorban, úgyhogy...
Sem a CD másolása, sem az MP3 nem öli meg a zenét. Sem ebben, sem másféle összefüggésben.
De van egy ötletem: használjunk fonográfot... Az volt az igazi. A palástra felvitt kvázi lineáris bordázat sokkal jobb mind kopás, mind a tű mozgatása szempontjából, hiszen a tűt nem tolja olyan mértékben, így a jel torzulása emiatt kisebb. Hát ezt is el lehet hinni, ugye? Pedig mekkora baromság...
Persze ok, de a bakelit egyszerűen nem praktikus, mert túl nagy ahhoz, hogy túlélje a 21. századi minitürizálási mániát. Én egyelőre még csak dísznek gyűjtöm a bakleitet, meg sokszor bakeliten drágább egy album mint ugyanaz cédén. A CD praktikus. Aki meg mániákus audiofil, annak úgy is befellegzett, ezek már nem is a zenét hallgatják, hanem azt melyik hang mikor torzul. Meg aztán egy cédére ráfér 80 perc, a bakelitre alig lehet rányomorítani 60 percet... Belehülyülnék ha egy dupla bakeliten megjelent albumot kellene hallgatnom és 10-15 percenként meg kellene fordítanom a lemezt. Meg aztán nem kell úgy szidni azt a cédét, minden megjelenik bakeliten is, akinek az kell, megszerzi. Ugyan azt megint nem értem, mitől kerül 7 ezerbe egy rohadt lemez.
Én nem dohányzom, nem iszom, a mobilomon negyed éve nincs egy fillér sem, azaz tulajdonképpen fél évig bírom 7200 forinttal, igaz, pénzem sincsen, de akkor is sok az 5000 Ft/cd. Meg az is felháborító, hogy egy új bakelitér is elkérnek 6-7-8 ezer forintot. Rettenetes.
Hangsúlyozom, hogy az előbbi megjegyzéseimmel nem a felháborítóan magas CD-árakat védem!!! Véletlenül sem.
Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy rengeteg ember számára fel sem merül, hogy értelmetlen dolgokra dobnak ki rengeteg pénzt.
Aki szereti a zenét, az még a drága árak mellett is vásárol(gat) eredeti lemezt. Nálam 0 Ft megy dohányzásra, szinte semmi mobiltelefonra, úgyhogy azért marad CD-re...
Van egy másik provokatív észrevételem is: ennek az a neve, hogy DOHÁNYZÁS.
Dohányosból a baráti körömben igen kevés van, a munkahelyemen viszont rengeteg: a napi egy doboz nem hogy átlagos, hanem éppen kisebb adagnak számít. Az átlag inkább másfél doboz körül van. Ami (látva, milyen cigarettákat szívnak), simán kitesz havi 15 ezer forintot.
Ha valaki 2 dobozzal szív naponta, akor az havi 20 ezer körül van. (Az általam ismert dohányos kollégák nagy része ilyen.)
Namármost... Ennek a képtelensége hogy-hogy nem merül fel? Az említetteknek közül soknak már - velem ellentétben - gyereke is van...
Ja, és még egy: az intenzív dohányosok nagyon gyakran egyben intenzív mobiltelefonálók is!!!
Vagyis havonta mobiltelefon+cigaretta: 40 ezer Ft...
De a CD-árakra panaszkodnak!
Az árakhoz meg annyit, hogy bizony át kell menni Szlovákiába (Komárom, Pozsony, Dunaszerdahely), és az új dolgokat ott kell megvenni. Egy új cd ott max 4500 Ft-ra jön ki... nagyon nagyon maximum.
Meg néha várok éveket, hogy megvehessem használt cd-boltban, vagy leárazzák. 10 éves cuccokat vásárolgatok, de eredetiben.
Az előzőeken túl engedtessék meg egy provokatív megállapítás is.
(Ugye, abban sokan egyetértünk, hogy igen, magasak a CD-árak, de ha legalább a bérekben az európai (uniós) átlag körül járnánk, az egész nem volna olyan szörnyű?)
Szóval a MOBILTELEFONról akarok beszélni. Az ismerőseim jó részénél a havi 15-20 ezer forint nagyságrendű mobiltelefonálás teljesen bevettnek mondható. (Ismerősök alatt kollégákat, barátokat és családtagokat is értek.)
Számomra mindez igen furcsa, holott van mobiltelefonom (3 éve ugyanaz a kis átlagos darab), de egyáltalán nem érzem magam annyira fontos embernek, hogy olyan sokat használjam. Kártyát használva még előfizetésem sincs, és éppen nemrég cseréltem kártyát, az előző 4500 Ft-ossal pedig 10 (!) hónapig elvoltam...
És bármilyen szükséghelyzetben használom a mobilt, vagyis: nem "vonom meg" magamtól.
Mindemellett felelősségteljes, magasan kvalifikált munkám van, de ez nálam nem eredményezi, hogy engem egy mobilmadzagon lehet rángatni.
Mire akarok rávilágítani ezzel? Arra, hogy ugyanazon ismerőseim, akik ebben a "mobilabúzusban" szenvednek, általában nem vesznek zenét. És panaszkodnak a magas CD-árakra.
A teljesen értelmetlenül elmobiltelefonált pénzt viszont nem érzik soknak. (Arról nem is beszélve, hogy a gyakran cserélgetett készülékek is drágák ám!)
Hát kérem szépen: abból a havi 15-20 ezerből, ami nekik mobilra elmegy, én ki tudok hozni 4-5 CD-t (van benne akciós is), vagy könyvet is - mert az is drága ám.
Vagyis sokak számára vannak kiadások , amiknek az értelmét meg sem kérdőjelezik, miközben más magas költségeken sírnak.
Ez nem a klasszikus közgazdasági példa a "helyettesíthető termék" (pl. kávé/tea) esetére, ugyanakkor érzek a kettő között némi összefüggést.
Én utálom a sok mobiltelefonálást, a zenét viszont nagyon szeretem.
Valamit félreírtam, vagy nem voltam világos, vagy most értek félre valamit :o) Én is gyűjtő vagyok. Ha át is másolok valamit, előbb-utóbb leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy megvegyem az eredetit. Van egy csomó albumom, ami megvan cd-n, bakeliten, kazettán is :o) + a 800 maxi, amit mostanában kiadnak 1-1 számhoz.
Nekem is vannak kultikus előadóim, akiktől nem másolnék semmit, inkább várok évekig, amíg megszerzem magamnak eredetiben. Szerintem nem is vagyok normális.
A nagykiadók kaszálnak, nekik aztán mindegy, úgy is szarrá keresik magukat. A kis kiadóknak viszont számítanak a másolatok, pedig ők azok, akik felkarolják a kezdő, vagy nem mainstream dolgokat. Őket tényleg komolyan károsítjuk a másolással.
Nagyon megértem, amit írsz.
Az összefüggések igen messze vezetnek: ha (szinte) mindenhol ugyanolyan árakkal találkozunk, mint Nyugat-Európában, akkor a fizetésekben miért ekkora a különbség?
Ez nem a politika fórum egyik topicja, úgyhogy a miértbe mélyen belmenni nem érdemes. Az elmúlt hónapokban volt erről egy nagyon érdekes cikk (talán a Népszabadságban), a summázata annyi, hogy a magángazdaság bérei is az állami szektor béreihez igazodnak. Márpedig az elmúlt évtized politikai "elitjének" sokminden az érdekében volt, kivéve az, hogy a közszféra bérviszonyait rendezzék.
A magyar CD árakat nem a kiadók hazai képviseletei találják ki, nekik is megszabják kintről. A kinti tulajt meg nem érdekli, hogy a magasabb ár miatt pár ezer CD-vel kevesebbet ad el Magyarországon, mert elad több milliót a világon. De arra figyel, hogy azt a keveset, amit itt keres, kivigye innen...
Persze, hogy vennek 2500 HUF-ert cedet, Zoli Bacsi, az eddigi 2-3 original/ev helyett 4-6-ot, es esetleg tobbet is, mert az alacsonyabb ar nem tartana annyira vissza. Csak a kiadotarsasagok nem alkalmazkodnak a piachoz - egyebkent ha megfigyelitek, a piac mas reszein is gyakorlatilag a nyugati arszint van (gondolok itt pl. autokra, muszaki cikkekre). Szoval nem nagyon remelhetunk racionalis lepeseket a kiadoktol, mivel szrintuk mukodik igy is a dolog, es sajnos a par hozzaszolassal lejjebb emlitett Btk modositassal elintezettnek velik a dolgot. (aminek nem nagyon volt ertelme, a korabbi egy tenyallasbol csinalatak vagy hatot, sulyos szankciok, kizartnak tartom, hogy akarkit is elkapjanak)
En is szivesen lennek original cedegyujto, talan majd ha ram szakad valami havi 1874698576955 HUF-os fizetes, akkor. Adig viszont sajna copy. JA, az mp3 tenyleg nem fenyegeto veszely ebbol a szempontbol, hallhatoan rosszabb, a magas hangokat kicsinalja, es bizonyos hangszerek (pl. zongora, hegedu, ill. alt. a vonosok) hangjat nehol elvezhetetlenne teszi.
Nos, srácok. Én mindezzel állatira egyetértek.
De nem öli meg a zenét, csak több ember tud hozzá jutni, szerintem!
Én régen, még négy éve is új cd-t vettem.
Aztán áttértem a használtra ,erre is épült sok bolt anno.
De ma már csak másolok...
Minden ismerősömnek van má cd-irója, akár számitógépes, akár audio.
39 e-ért már kapsz tutijó cd- irót...
olcsóbbér is....
99 forintért is lehet cd-t kapni...
Most vegyek külföldi cd-t 4500-5300-ért?????
:(((((((((((((((((
Dehogy!
Lófrászt!
Copy.
a magyar cd is 2500- 4500.
Nem éri meg.
Sajna az eredetit én is jobban komálom, de a fizóm elmarad a sokévi alacsony átlagtól is.
Talán eccer megint jut cd-re.
Szeretem az eredeti cd- boritókat, de ha nincs lóvé, boritóért 4000-ret???
HAHAHAHA!!!!
Viccnek is rossz.
Inkább én csinálok klassz boritókat!
Úgy látom, Tőled inkább "gyakorlati" síkon különbözök: nem másolgatok.
Ezzel nem a szerzői jogok követekezetes tisztelőjeként akarok mennybe menni, hanem ízlésbeni szempontjaim vannak.
- Pl. GYŰJTŐ orientációjú vagyok, és ennek igazából csak az eredeti példányok felelnek meg. Vannak a gyűjteményemnek olyan darabjai, amelyekre annyira büszke vagyok, hogy el sem tudom mondani.
- Vannak "kultikus" előadóim: ezektől azt is megveszem, ami nem tetszik, arról nem is beszélve, hogy a jó zenékben bizonyos dolgok csak később érnek be.
- Többször is észrevettem már magamon, hogy egy kölcsönkért lemezt, ami igazán megtetszett, nem lemásoltam (holott megtehettem volna), hanem megvettem. Ami meg "annyira nem tetszett", azt nem is másoltam le, és meg sem vettem.
- Magyarázó tényező lehet a korom is: nemsokára 30 éves leszek, kiforrott zenei ízléssel az ember már sokmindenhez máshogy viszonyul, mint tizenéves korában. Arról nem is beszélve, hogy 16 éves korában az ember szinte "kényszerűen" másol, hiszen honnét volna annyi pénze.
- Sok akciót, beszerzési forrást ismerek, gyakran ki tudom ezeket használni.
Bocs, mégis másolgatok: az autóban hallgatáshoz macerás volna ugyanazokat a példányokat hordozni.
Végül: ezzel együtt felháborítóan magasnak tartom a CD-k magyarországi árait.
Tonio Kröger,
hozzád nagyon hasonlóan látom a dolgokat. Az egyetértésemet jónéhány ponton most felesleges érzékeltetnem, korábban már leírtam.
A szellemi termékeket előállítók a jövőben sem fognak tudni kreatív munkát végezni, amennyiben a munkájuk eredménye ingyen hozzáférhető.
Az internet és a tárolási formátumok szüntelen fejlődése - többek között - a könyvet sem fogják megölni.
Az MP3-ra kevesebb szót vesztegetnék, mint a CD-írásra, ennek okait is kifejtettem korábban. Röviden: az MP3-at a zenére nem tartom veszélyesnek. Csupán ott csökkenti a hanghordozók forgalmát, ahol a "hordozott" hang nem is igazi zene, hanem szintetizált műkatyvasz. Az ilyen akkor is el tudja látni funkcióját (a gondolkodás és az érzelmek kiiktatását), ha csupán a letöltött formátumot játszák le.
Vissza a másoláshoz: hozzászólásod azért is jó, mert bemutatja az olyan zenerajongók dilemmáját, akik értékelik az eredeti, legális példányokat, vagyis NEM MINDEGY nekik, hogy átírt vagy eredeti példányuk van, ugyanakkor anyagilag nem bírnák el, ha mindent megvennének, amit hallgatnak.
Ezekben az esetekben az arányok is érdekesek: az ilyen embereknél gyűjteményükben abszolút és relatív értelemben is jelentős számban vannak az eredeti példányok.
Úgy gondolom, hogy egészséges zenepiaci állapotokról akkor beszélhetünk, ha a másolt példányok aránya viszonylag kicsi. A hanghordozók kínálata elég rugalmas: itt is több hozzászóló említette, hogy milyen trükkökkel jut hozzá olcsóbban az eredeti példányokhoz, vagy többet vásárolna (magyarországi) boltokban is, ha alacsonyabbak lennének az árak.
Magam egyébként méltányolom a szerzői jogvédelem azon erőfeszítéseit, melyek a másolás (CD-írás) hosszútávú és hatékony technikai ellehetetlenítésére irányulnak. (Erre gyakran válaszolják, hogy a másolási technológia mindig egy lépéssel a kiadók előtt fog járni. Nem szükségszerűen: hál' Istennek, a hitelkártyámat is elég biztonságosan tudom használni, holott ott is digitális kódolás védi a saját érdekeimet. Hasonlóképp a szerzői jogi érdek is védhető, a megoldás nyilván költséges.)
Azt persze még jobban méltányolnám, ha a kiadók ezzel párhuzamosan az árképzésüket is teljesen átgondolnák, és a kereslet-kínálat rugalmassági görbéinek megfelelően alacsonyabb árakon értékesítenének. Látszik, hogy amint 3000 Ft alá mennének a (nem akciós) CD-árak, lényegesen nőne a legális termékek forgalma. Ez ésszerű, elfogadható árszint a kiadók részére is: persze csupán abban az esetben, ha az eredeti előállítási költségekre rárakódó minden költséget újragondolják!
Egy valaki ÖNMAGÁBAN (kiadó, label, disztribútor, nagykereskedő, kiskereskedő, stb.) soha nem fogja vállalni, hogy majd ő csökkenti az árrését, hogy több fogyajon. Körbemutogatás, az viszont van. Koncentrált erőfeszítéssel nagyban előmozdítható volna a legális zenepiac védelmének ügye.
Csak úgy tűnik, senki nem szeretné megtenni az első lépést.
Yonderboi a bakelitőrülteknek köszönheti a sikerét, nem pedig angol netfreak gyerkőcöknek. Meg a kiadójának, aki megoldott a külföldi terjesztést.
Amit te itt írsz az utópia, ami szerintem abszolút nem működne. Ez olyan, mintha a Danone-bojkottban azzal érvelnél, hogy a Danon amúgy is felesleges többletköltséget hárít a vásárlóra, csinálsz te kefírt magad.
Meg jössz itt nekem az mp3-mal. Mihez kezdjek vele? Azért utálom, mert megfoghatatlan. Még nem tartunk ott, hogy átcsörgök a havernak, hogy átküldöm a legújabb ezt meg azt, és 10 mp múlva visszaszól, hogy, kösz, megvan. Mire leszedek egy egész albumot valami szar minőségben, rámegy a gatyám.
És egyébként is: kérdezz meg egy zenekart, hogy akarnak-e ingyen zenélni egész életükben. Ha valaki komolyan gondolja a zenélést, akkor nem elég nekik, hogy van a neten néhány kockafejű, akik letöltögetik a dalaikat, és ingyen webcastokon nézik végig a szintén ingyenes koncerteket.
Az egész probléma megoldását nem abban látom, hogy fel kellene robbantani a Time Warnert meg az EMI-t. Már csak azért sem, mert még több lenne a munkanélküli. Bezárhatna az összes music tv meg az összes rádió.
Mint mondtam ez nem egyetértés dolga, ez egy folyamat, nem lehet a mai eszközökkel szembeszállni vele, kb. olyan mint tűntetni a globalizáció ellen. Most hiába hőbörög is bárki a másolás meg a letöltés ellen, ezzel nem változtat semmit. Termékdijak kiterjesztése és más hasonló, megoldások lehet, hogy célravezetnének, egyébként hosszú távon igenis költségmegtakarítást fog jelenteni a zenészeknek, mert ki fogja kapcsolni a lemezipart, ahol hatalmas járulékos (a mű minősége szempontjából felesleges) költségek rakódnak a zenére, amíg az elér a fogyasztóig, ráadásul az interneten egyre olcsóbb lesz reklámozni, mivel nemannyira koncentrált, mint a hagyományos reklámpiac, illetve a hagyományos média (tv, rádió). Be kell látni hogy egyre kevesebb szükség van a lemeztársaságokra, ui. a hagyományos piac éltette őket, ami az internettel szépen el fog tűnni. Persze közben lesz zenész is aki rá fog faragni erre, de a fejlődés áldozatokkal jár. egyébként pedig Yonderboi csak áldhatja a netet, mert nélküle sokkal kevesebben ismerhetnék meg a zenéjét. (külföldre ez fokozottan igaz, ja tényleg az internettel akár meg is törhet az angolszász könnyűzenei hegemónia).
Igen, de pl. itt van Yonderboi. Hallottam valami haverját nyilatkozni az ESTfm-en. Azt mondta, hogy Yonderboi-nak most nem lennének stúdió-gondjai, ha azok akik mp3-ban tartogják a gépükön a lemezét fizettek volna Yonderboi munkájáért. Tehát a nem megasztárok tényleg beledögölhetnek abba, ha másolgatják a lemezeiket. És tudod vannak aki szeretnek zenélni, és szeretnének ebből megélni, nem csak vasárnapi összejárogatós hobbizenekart akarnak. Én megértem a kiadókat, a kisebb lemezcégeknek komoly gondjaik vannak a másolás miatt.
Az mp3 nem öli meg a zenét, de sztm. nem is ez az igazi kérdés, hanem az hogy a mai szerzői jogvédelem és intézményrendszere képtelen lesz megállni a helyét, alapvetően meg kell változtatni a rendszert. Hamarosan lesznek olyan formátumok, amik jobb minőségűek és tömörebbek, az intereneten egyre gyorsabban lesznek elérhetőek és ekkor már nem fog senki sem mérlegelni, hogy megvegye-e vagy sem, borító ide vagy oda, és ez igaz lesz a filmekre is. És a mai jogvédelmi módszerekkel nem lesznek képesek fellépni ez ellen sehol sem. Kriminalizálhatják a milliókat, de ezzel csak a törvényeket teszik nevetségessé. Nem rég bővült a Btk. egy új paragrafussal: szerzői vagy szomszédos jogvdett művek múszaki védelmének kijátszása, magyarul a másolásvédelmi rendszerek kikerülése. Ezt elég keményen büntet(né) a törvény, de nem hiszem hogy komolyan alkalmaznák a bíróságok, ui. a társadalomra veszélyesség enyhén szólva nehezne tettenérhető itt. A technikai haladás mai sebessége mellett akkor csukják le a dvd feltörőjét, amikorra már a dvd írókat a paicon árúsítják. Óriási a jogi szabályozás szankciói és a cselekémények veszélyessége közötti aránytalanság. Ez a tendencia egyébként jól jellemzi a zeneipari establismnet egyre elkeserdettebb harcát a technikai fejlődés ellen, mert a kenyerüket féltik. Törvényszerűen veszíteni fognak. Lassan már pereskedni se lesz értelme mert nem lesz kit perelni. A Napster padlóra küldésével csak felgyorsították a fájlcserés technika fejlődését. A peer to peer rendszerekkkel már semmit se fognak tudni csinálni. ÉS az internet szabadsága pedig mindehol (minden demokratikus társadalomban) értékesebb mint a lemeztársaságok gazdasági érdeke, nem fognak mindenki ellen gfellépni aki letölt egy jogvédett alkotást. Egyszerűen nem lehet az idő kerekét visszaforgatni. Tehát a vita részben már értelmetlen és az idő előrehaladtával egyre értelmetlenebb lesz, egyre többen fognak csak nevetni az egészen. Igen, másolni fognak többet, gyorsabban könnyebben, máshogy kell megoldani a szerzői jogok védelmét, máshogy kell gazdasgossá tenni. A jó zenészek pedig sosem fognak rajtaveszni a digitális forradalmon. Mert jó zenére mindig lesz szükség és a kereslet meg fogja magának találni az utat a zenészek felé.
Én pl. nagyon rühellem az mp3-at. Persze ha lenne ingyen, vagy legalább fizetős de gyors netem, vagy lenne saját gépem amihez mindig hozzáférhetek, akkor talán én is huzogatnék lefele mp3 fájlokat. Másrészt meg szar a minőségük... a cédéhez képest, és nem is igazán praktikus.
Megkárosítom velük a kiadókat... hm... meg a művészeket... hm... Na mivel mondjuk én ilyen-oylan előadók hardcore cd-gyűjtője vagyok, elmondhatom, hogy a fél Warnert én tartom el :o) OK, értem én őket igazán, hogy nekik ez veszteség, ellopom a tulajdonukat meg minden, de mit lehet tenni, ha egyszer szarevők. Hogy kérhetnek el egy cd-ért 5-6 ezer forintot?! Van, hogy Szlovákiában veszem meg az új cédéket, mert így spórolhatok 1-2000 forintot. Vagy pedig megpróbálom megvenni használtan valahol, valamikor. Az utóbbi időben már csak használt cédéket veszek. Az inetneten licitálok, és sokszor Amerikából, postaköltésggel együtt jobban megéri megvenni egy cédét, mint a boltban.
Meg másolgatok is... bizony. Ugyan most megkönnyebbülhetnek a kiadók, mert fél éve szar a gépem, és nem bírja a cd-írót. Nem is szeretem az írott cédéket. Nekem fontos, hogy legyen szép kis borítója, meg ilyesmik... De mit csináljak, ha a kiadó úgy gondolja, hogy nekik nem éri meg 4000 Ft-ért piacra dobni a cédét? Pedig gyakrabban támogatnám az összes szarevő kiadót, ha olcsóbban adnák a cédéket. Velem biztos jól járnának.
Jaja. A zenészek nem ebből élnek. Ettől függetlenül a másolás sérti a szerzői jogokat, a többbszörözés, értékesítés joga persze, hogy a szerzőé lenne. Tehát valóban jogsértést követünk el tömegesen, azt azért megjegyezném, hogy a zenészek általában a cédémásolgatást akkor nem szeretik, ha valaki kereskedelmi célokra másol, és árulja a másolt cédét, esetleg hamis borítóval, stb. Emlékeztek, ilyen volt a kilencvenes évek elején a hamis lengyel kazetta dömping. Az ellen nincs kifogásuk, hogy valaki a barátjának lamásolja a cedet.
Ez persze a jogi felelősség alól nem ment fel, én is szívesebben megvenném az original korongot, de nem megy, elvileg akkor az elmúlt másfél évben kb. 200e HUF-ot költöttem volna cédére, ha 5000-et számolunk egy korongért. Ennyi pénzem meg nem lett volna erre a célra (másra sem nagyon), tehát vszinuleg akkor sem vettem volna meg őket, ha nem tudok cd-t iratni. Viszont így szvsz. kárt sem okoztam, hiszen nem mint potenciális vásárlóerő "nyergeltem" át az illegális másoláshoz, tehát nem csökkentettem a kiadótársaság, illetve rajta keresztül a zenész tervezett bevételeit, ellenben megismertem egy rakás új zenét, ami esetleg arra inspirál majd a jövőben, hogy elmenjek konvertjükre pl., és akkor végső soron az ő kontójukra fizessek.
ez csak akkor igaz ha direktbe a zenekartol veszed az anyagot, mert akkor minden bevetel hozzajuk megy es a kiado es egyeb korok nem nyuljak le oket.
ha boltba venned akkor inkabb egy magyar cd 3000 ft-os arabol kuldj el nekik 600 ft es akkor mar orulnek mint a majom a farkanak, mert sajna ennel is kevesebb jut nekik.
Ha szeretek egy olyan zenekart, ami kevésbé népszerű, akkor kifejezetten igyekszem, hogy lehetőleg az összes kiadványát megvegyem eredetiben. Néha elképzelem, hogy ha nem másolással terjednének az ilyen zenekarok CD-jei, akkor talán nem kellene a zenélés mellett valami napi megélhetést biztosító munkát is vállalniuk.
Bizony.
A szerencsétlen maga is nehéz helyzetben van. Eleve sokat fizet a CD-ért, ráadásul nagy kocskázatot is vállal vele (főleg, ha többet vesz belőle), mert már eleve sokba kerül, de neki is élnie kell valamiből, tehát rátesz mondjuk min. 500-600 Ft-ot.
És akkor mivan? Ott egy majdnem 5000 Ft-os CD. Mi van, ha ott marad rajta, alig viszik?
Egyébként még így is döbbenetes dolgok fordulnak elő, mármint ilyen lemezáraknál. Amikor tavaly ősz elején kijött az új Gathering, az if_then_else, a Szt. István körúti Solaris boltban azt mondták nekem, hogy azon a háéten (szombat reggel volt) már 25-öt adtak el if_then_else-ből. Szóval ilyen a jó zene...
Csakhogy ma már minden szolgáltatás vagy termék előállításában iszonyatos mennyiségű lépcső ("alvállalkozó") van. Kiadók, forgalmazók, nagy- és kiskereskedők, disztributorok, stb. Az alkupozíciójuk nem mindegyiknek ugyanolyan erős. Erről az egész CD-ár kérdésről lehetne írni egy akadémiai doktori értekezést.
