AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Ez a Rope Sect ilyen kis könnyed, ódon dark western-nek tűnik. Nyomokban talán bekúszik az Unto Others vagy a QOTSA féle vonal is, de összeségében valóban laza 60's,70's rock feeling-et hoznak.
Az előző lemezen nem győztek meg, de ez az új egy fantasztikus death rock anyag lett. A Ti ajánlásotokra ismerkedtem meg a klasszikus Blue Oyster Cult lemezekkel: na ez arra hasonlít a leginkább."
Na, akkor ezt töltöm is.
A Horna pedig ezek szerint nem csak szerintem múlta felül önmagát. Az utolsó track simán felférne egy jobb Tenhi lemezre.
Tovább az előző lemezen elkezdett dallamosodás útján, a szokásos Ulcerate minőségben. A szellősebb témák jobban kiemelik a fantasztikus dobjátékot, egy-egy részről nekem még a Tool is eszembe jutott. A koncert is egyike volt az év legjobbjainak.
02. Blood Incantation - Absolute Elsewhere
Én már az első lemeztől kezdve szeretem a zenekart, nem igazán értettem itt a fórumon a szeizmológiai kilengéseket az új album elfajzottságával kapcsolatban. A billentyűs részek egyébként engem a Thy Catafalque régebbi témáira emlékeztettek, ez egy külön (egyáltalán nem kényelmetlen) ízt adott a zenének.
03. Rope Sect - Estrangement
Az előző lemezen nem győztek meg, de ez az új egy fantasztikus death rock anyag lett. A Ti ajánlásotokra ismerkedtem meg a klasszikus Blue Oyster Cult lemezekkel: na ez arra hasonlít a leginkább.
04. Borknagar - Fall
Néhány kanyar után ismét egymásra találtunk a Borknagar-ra: egy ilyen életművel a hátuk mögött nem lehet nekik nem bizalmat szavazni, és ez az új lemez meg is hálálja a többszöri hallgatást. Hogy a Moon Youtube videója alatti kommentet idézzem: When Vortex sings, the Gods stop to listen.
05. Doedsmaghird - Omniverse Consciousness
A 666 International-t anno több évig tartott megemésztenem, ezért most visszagondolva nem is értem a kezdeti érdektelenségemet az új lemez kapcsán. Hogy gondolhattam azt, hogy ehhez elég 1-2 felületes belehallgatás (sic!) Igen, nincs nagy különbség az eddigi DHG lemezekhez képest, másik oldalról viszont kaptunk 2 év után egy új DHG lemezt. Ez legyen a legnagyobb probléma az életben.
06. Misotheist - Vessels by Which the Devil Is Made Flesh
A norvég bm szcéna látszólag él és virul, sok lemez jött ki idén is. Ezek sajnos minden újító elképzelésnek, változatosságnak híján vannak. Annyira még ez az év sem volt rossz, hogy az x-edik teljesen felesleges Darkthrone, vagy Darkthrone-t koppintó lemezre pazaroljam az időmet. Ez a Misotheist teljesen más, zeneileg inkább a Deathspell Omega féle orthodox vonalhoz áll közelebb, de a norvégokra jellemző monomentalitást, vadságot sem nélkülözi. 3 hosszú szám, ebből talán az első üt a legnagyobbat.
07. Solbrud IIII
Ezt a zenekart sem ismertem korábban, ez pedig már a búcsúlemezük. Ez is egy hosszú távra szóló lemez: a négy zenész külön szerezte a saját részét a dupla albumon, amik tényleg hallhatóan elkülönülnek hangulatilag. Az elmélkedős, lassabb részek az In the woods-ot és a korai Solstafir-t idézik, a durvább, monoton darálások a Burzum-ot, a leggyorsabbak meg a Weakling-et. Nagyon érdekes, értékes lemez.
08. Forndom Moþir
A tavalyi akusztikus, zongorás album is gyönyörű volt, ez is az.
09. Akhlys - House Of The Black Geminus
Ekörül az amerikai zenekar körül is elég nagy a hírverés már évek óta, de ez volt az első lemezük, amivel közelebbről megismerkedtem. Ez itt a legpusztítóbb, indusztriális aláfestéssel megtámogatott black metal, nekem mindig az Insidious c. horrorfilm démoni jelenetei jutnak eszembe róla, a júliusi koncert is ezt az érzetet erősítette.
10. Horna Nyx
A Horna is nagy múltra visszatekintő zenekar, és bár közel sem tekinthetők progresszívnak, zeneileg elég változatos az életművük. Shatraug régebben is nagyon jó riffeket írt, szerencsére most is brillírozik a dalszerzői fronton.
11. Panzerfaust - The Suns Of Perdition Chapter IV
A ciklus 2. lemezével ismertem meg a zenekart (akkortájt adtak egy lehengerlő koncertet még a régi Dürerben az Uadával együtt). Akkor kezdődött a Mgla majmolása zeneileg és külső megjelenés (maszkok) szempontjából is, de ez a zenekar már akkor kitűnt durvaságával. Ez az új lemez is nagyon súlyos, és szerencsére zeneileg is változatos.
12. Spectral Wound - Songs Of Blood and Mire
Szintén kanadai zenekar, akik a tipikus quebecois black metal-tól elmozdultak egy közérthetőbb, dallamosabb, kevésbé karcos irányba.
13. Mother of Graves - The Periapt Of Abscence
Bár nagyon fárasztanak a stílusgyakorlatok, ez a zenekar egy nem annyira nyilvánvaló stílushoz nyúlt vissza, nevesen az angol death-doomhoz, keverve a 90-es évek elejének dallamos svéd death metaljával. Nem írok zenekarneveket, a lényeg a nagyon jól eltalált riffeken van, és a hangulatilag és sebesség, illetve hangszerelés szempontból is változatos dalokon.
14. Aara Eiger
Egy viszonylag fiatal svájci bm zenekar legfrissebb albuma, ezúttal fantasztikusan eltalált hangzással megtámogatva. A tematika gondolom az 1936-es hegymászó tragédia, amiről könyv és film is készült.
15. Monolithe - Black Hole District
Nagy név funeral doom stílusban, de most bevettek egy Labrie-re és Garm-ra emlékeztető hangú énekest, és a zene is dinamikusabb lett. Ha lenne időm, érdemes lenne a koncepciónak is utánanézni.
16. Spectral Voice Sparagmos
Blood Incantation tagok társzenekara, anno a Robotban is együtt adtak koncertet. Durva amerikai death/doom a dISembowelment és az Evoken nyomdokain. Jövőre elvileg lesz új Evoken lemez, már nagyon várom!
17. Gjendod Livskramper
Erről a norvég zenekarról eddig még nem is hallottam, pedig a korábbi lemezeik is jók állítólag. Tipikusnak mondható norvég dallamos black metal, a dallamvezetés engem leginkább a korai Ulver, Kvist lemezekre emlékeztet, de szerencsére csak halványan. Szerencsére a norvég vonalra jellemző egyéniségre törekvés, és az erős gitártémákra egyből kiérezhetők.
18. Siculicidium - A halál tengely
A zenekar két albumot is kiadott idén, ez a metalos lemez. Nagyon sajátos, misztikus zene, néha a korai Carpathian Forest, meg a Tormentor hangulata kapott el hallgatás közben. De van itt olyan nemzeti rock-os dal is, amitől nem kap el a hányinger, mint hasonszőrű társaitól
19. Dödsrit - Nocturnal Will
Dallamos death/black metal d-beat-es tempókkal. Ez utóbbi stílust nem ismerem, épp ezért kaptam fel a fejem erre a lemezre. Nagyon jó gitártémák, sőt szólók vannak a hosszú számokban!
20. Blaze Of Perdition Upharsin
Lengyel zenekar, többször láttam már őket koncerten, ez a mostani lemezük talán a legpusztítóbb mind közül.
Mindenki, főleg a Nárcisták és egyéb idegbetegek szeretnék, ha világ csak őróluk szólna, de tudjuk hogy ez nem így van. Szerencsére van választék a sok sok szórakozás közül azt választom, amit akarok.
A múltkor pont arról beszélgettünk, hogy a fiatalok minden korábbinál inkább mindenevők a zenében, szóval ez szerintem most is így van, talán még inkább mint korábban. Csak nem a mainstream közegben elsősorban. De ez az újság szempontjából talán irreleváns is. Egy fontos dolog ami megváltozott: régen a Hammert meg a zenei újságokat azért vették az emberek, mert ebből lehetett információhoz jutni kizárólag, ebből tudtad meg melyik lemezt, zenekart érdemes meghallgatni, a zsebpénzedet mire érdemes költeni. Ma havi 1500ért bármit első nap végighallgathatsz. Abban egyetértek, hogy az irányadó vélemények hiányoznak már, a hype ami maradt. Nyilván ha ott voltak a kritikák elolvastad az interjúkat is, menő arcokat láttál, egy outsider tininek magával ragadó gondolatokkal, nyilván ez emberileg is alakított mindannyiunkat.Tegyetek most egy próbát, nyissátok meg a Fémforgács, vagy a Hammer nyitó oldalát, görgessétek végig, nézzétek meg a fotókat, olvassátok el a zenekari idézeteket. Ennél jobban nem lehet elmagyarázni, miért nem szól a rockzene a mai fiatalokhoz.
Gondolom a külföldi, hammerhez hasonló rocklapok sem fiatalokat célozzák már, hanem a 40-50-es korosztályt, csak ott ez a nosztalgia MÉG eltartja őket.
Valószínű, viszont a brit, amerikai lapoknak szerencséjük, hogy az egész világ a piacuk, azokat megkapod Berlinben és Budapesten is (méregdrágán mondjuk), de egy Hammerworldnek csak a magyarlakta területek a piaca külföldön, de még így sem gondolom, hogy pl. Csíkszeredán könnyű hozzájutni.
Egyébként gyorsan utánanéztem, van-e egyáltalán 2024-ben hazai, fizetős zenei újság. Eléggé utolsó mohikán (volt) a Hammer: Rockinform ugye régóta nincs, a poplapok is megszűntek rég: a Bravo 2020-ban, a Popcorn még '16-ban, a komolyzenében legendás Muzsika folyóirat talán '19-ben. (És ha már a más szocializációjú/idősebb/igényesebb(?) klasszikus hallgatók se tartják el a maguk lapját, mit várjunk bárki mástól?)
A jazz/komolyzene alapú Gramofon ingyenes ma már, ahogy a Recorder se fizetős, a Magyar Zene szakfolyóirat még pénzbe kerül: komplett évfolyamai porosodnak a boltokban hosszú évekre visszamenőleg. (Nyilván állami támogatásból tud megjelenni, de fix, hogy vastagon veszteséges.)
A zenei könyvek piaca meglepően fellendült viszont: régen a Cartaphilus sorozata volt szinte egyedül, ma meg van a Trubadúr és a Cser kiadó sorozata (ezek nagyon jók) és az Álomgyáré (igényes külalak, csapnivaló fordítások).
Lemmy önéletrajza idén már harmadszor jelent meg itthon - ki gondolná?
Áthelyeződött a fókusz. Emlékszem, volt olyan hónap 2002 körül, hogy vettem Hammert, Rockiformot, Wantedet mert mindben volt ami érdekelt, de nem voltam szívbajos, ha volt értékelhető rocktartalom pláne poszter, akkor bizony Bravót vagy Popcornt is. És emlékszem, általánosban volt osztálytársam, aki egyszerre hallgatott Skid Row-t meg Eiffel 65-ot, volt csaj aki meg Dog Eat Dog-ot meg Britneyt. Előbbinél végül a Skid Row lett a csapásirány, utóbbinál Spears és társai. Szóval amellett, hogy a rocker közösségen belül volt kasztosodás meg sznobizmus (cipőbámulósok vs. békésszentandrási pumacipősök - és egyéb gyerekes odaszólások), az baromi fontos volt, hogy a tinik előtt ott volt a rock mint választék, mint tényező. Én speciel 1997-ben egyszerre hallgattam Aquát, Rapülőket, Nirvanát és Skid Row-t és egyedül az volt szempont, hogy mind tetszett. Nem tettem különbséget, hogy ez jó, ez gagyi, mint később, amikorra letisztult az ízlésem és havi szinten vettem a Hammert. Nem viccelek, de 13 évesen egyszerre volt a szobám falán Spice Girls és Deicide poszter. :D De minden komikuma mellett nagy vesztesége a rocknak, hogy ma nincs ott egy fiatal előtt, mint friss és aktuális lehetőség. Minden bizarrsága mellett létező ízlések voltak ezek a párosítások, hogy Dog Eat Dog és Britney, ma viszont egy Swiftie még egy hiperkommersz Nickelback-re is legyint hogy dad rock (dehát az is, egy 30 éves zenekar...), nemhogy másra. És ez azért szomorú.
Mindez egyébként a karácsonyi ajándékozáson is jól lemérhető. Fiataloknak jöhet zenekari póló, kapucnis felső, kitűző, felvarró, koncertjegy, viszont szóba sem kerülhet CD, vinyl, netán kazetta, zenei tárgyú könyv. A nyomtatott újság az utóbbi tárgyak halmazához tartozó dinó.
Ez egy része, de szerintem annyi, hogy fiatalokat érintő print lap egyszerűen a fogyasztói szokások miatt már nem él meg. Nincs már gamerlap se, pedig a videójátékokra nem lehet mondani, hogy ne érdekelné az embereket. Szerintem a Hammer Azahriah címlappal sem vonzana be sok embert. (Sőt egy olyan poplap se, ahol Krúbiról, Beton Hofiról meg hasonló előadókról lehet olvasni kizárólag.) Az idősebb korosztály nagyja kikopott, más zenét hallgat, ha hallgat még egyáltalán, a fiatalok meg netet olvasnak, vagy tiktok figyelmük van. Ismertek olyan tizen-huszonévest aki zenekari interjúkat akar olvasni, havi 2-3 ezerért? Nonszensz. Azzal, hogy az AI, streaming korában a zene sem akkora érték már sokaknak, abba bele se megyek, ezek tovább nyírják a sajtót is. Gondolom a külföldi, hammerhez hasonló rocklapok sem fiatalokat célozzák már, hanem a 40-50-es korosztályt, csak ott ez a nosztalgia MÉG eltartja őket.
nagyon szuper a net, a gyorsaság, az azonnali információadás és -kapás, a széles elérés stb., azért mégsem tudja teljes egészében pótolni a rég eltemetett, őskori nyomtatott lap formát.
Sajnos sokan elfelejtik, akik temetik a nyomtatott sajtót pláne a könyveket, mondván, hogy "minden fenn van a neten" - oké, de hogyan? Ömlesztve, rendszerezetlenül és az olvasóra van bízva, hogy kibogarássza a minőségi tartalmat a sok hülyeség közül, főleg ha el akarna mélyedni egy témában.
Wikipédia ide, net amoda, pl. Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede 1-2 mai napig etalon, ha valakit mélységében érdekel a 76-90 közti punk/new wave és a kapcsolódó részterületek. Nemcsak ahogy rendszerez, amilyen stílusban ír. Ezt egyszerűen nem tudja pótolni a net.
A napilapokat a híroldalak simán.
Viszont a Hammer elsősorban azért szenved, mert a régi arcok közül sokan kikoptak, újak pedig nem jönnek, mert nincs ami bevonzza őket. Én sose szerettem a Linkin Parkot, ki voltam akadva, amikor címlapra kerültek, de a mából visszatekintve abszolút látom: fontos, hogy legyen egy friss, globális mainstream banda, ami tömegével bevonzza az új olvasókat. És mintha a Linkin Park, de legkésőbb a SOAD óta nem lenne ilyen. Most nyilván hazabeszélek (lásd a nickem), de amikor az volt a téma, hogy "a grunge megölte a hair metalt", az csak egy paradigmaváltás volt: még mindig érdekelte a rock a tömegeket, csak egy másfajta rock. Aztán jött Green Day, Korn, Manson... ezeket mind lehet szeretni, nem szeretni, de még mindig köztudatban tartották a gitárzenét, hozták az új arcokat. Akik nem is feltétlenül álltak meg a kezdeti kedvenceiknél, visszaástak és/vagy lépést tartottak. Én a Hammernek köszönhetem pl. a Paradise Lostot, de LL-nek, Uzseka Norbinak, Szarka Joseph-nek külön is rengeteg zenét. Nekem ők legendásak, UN a mai napig zsinórmérték: ha valamit dicsér, tuti, hogy belehallgatok.
Szóval nem azt az elcsépelt közhelyet erősíteném, hogy a rock halott, mert nem, nem az: underground szinten sem, illetve számomra akkor se lenne az, ha többet senki nem fogna gitárt a kezébe: amíg hallgathatom, nekem élő dolog, akkor is ha 1970-ben vették fel. De az biztos, hogy a mainstreamben a rock csak nosztalgia: a nagy nevek mind régiek (és igen, a Linkin Park is dinó ma már, bármilyen komikusan hangzik ez, mert emlékszem, amikor ők voltak a halálra cikizett újdonság) és szerintem ez egy fontos és sajnálatos tényezője a Hammer jelen helyzetének.
Annyira kevés számban és olyan jó minőségben készült a Cselő által említett néhány példány, hogy darabja kb. 5000 Ft-ért lett nyomtatva és kötve. De szívfájdítóan gyönyörű lett, tényleg ajándékként vettem át.
Korábban többen írták már, hogy akár ennyit is fizetnének egy-egy számért, de ez még mindig csak a print költsége. A teljes előállítási árat ki sem merem számolni erre a 25-25 példányra... Dehát ez csak egy egyéni megrendelés volt.
Viszont amint lesz egy árusításra szánt, komolyabb példányszámos nyomtatás, az első néhány száz darab a végtelenül türelmes előfizetőinknek jár - nyilván ingyen. Jelenleg emiatt is nehéz normál eladási áron, akár csak előrendelésben elérhető print opcióval előállni. És normál eladási ár alatt 4000 Ft-ot értek egy max. 80 oldalas magazin esetén...
Nekem rémlik, hogy mintha LL, aki akkoriban még itt is aktívan jelen volt, egy lemezkritikában viccelődve megemlítette volna a topicban éppen akkor divatban lévő "kazetta" (értsd: remek) kifejezést, konkrétan az "indexfórum" kifejezést is használva. Ennél az egy alkalomnál többször nem hiszem, hogy szóba került a topik a lapban.
És az nem lehetne, hogy akit érdekel a digitális szám kinyomtatva - azok a számok, amik az árverésre mennének - az meg tudná rendelni őket. Gondolom, ha Cselő nyomtatott belőle, akkor valahogy megoldható. Vagy nagyon drága lenne?
Nekem 1986 óta - az első Metallica Hungarica óta - megvan az összes szám, évenként bekötve. Nekem megérne kicsit többet, mint az utolsó ára volt a nyomtatottnak, de ez a licitálás dolog nem annyira szimpatikus. Lehet, hogy olyan veszi meg, aki drágábban eladná, csak üzletet lát benne. Lehet, hogy kellene egy közvélemény kutatás, szerintem több embert is érdekelne, és ki lehetne hozni belőle valami limitált példányszámot.
Nocsak, több száz év után ismét megtisztelte jelenlétével egy illetékes szerény hajlékunkat, ez hízelgő. Köszi a választ! Számomra ebből az a legfőbb tanulság, hogy nagyon szuper a net, a gyorsaság, az azonnali információadás és -kapás, a széles elérés stb., azért mégsem tudja teljes egészében pótolni a rég eltemetett, őskori nyomtatott lap formát.
Amúgy szerintem az egy jó megoldás lenne, ha még inkább öszvéresítenétek, és a kettő nem szinte egyforma lenne, hanem kiegészítené egymást. Nem tesztek fel minden lemezkritikát, cikket, koncertbeszámolót a webre, hanem hagynátok exkluzív tartalmat az "újságnak" is, és fordítva, vagy amit már próbáltatok is, hogy ha van egy bitang hosszú interjú, akkor vagy itt, vagy ott (szerintem inkább a neten) csak a fele jelenne meg, és a végére odaírnátok, hogy a másik fele az újságban/neten található. Szóval hogy mindkét helyen lenne olyan olvasnivaló, ami a másikon nincs. Sőt, akár teljes rovatok is, ahogy most a friss hírek -> net, a visszaemlékezések harminc évvel ezelőtti dolgokra -> "újság", ez így tök jó, csak több ilyen kellene. Szoktassátok rá a közönséget, hogy mindkét platformot "kénytelen" legyen használni.
Én igen. Kell a kampány, minden 0 Ft számít :) Nekünk ez egyelőre nem jó, de jobb mintha nem lenne.
Azért lett ez változat, mert már nem bírtam elviselni, hogy csak a honlapra megy ki az anyag és nincs tördelés... Meg azt láttuk, hogy eltűnik a tartalom. Mert hiába van ott a honlapon minden, ha lecsúszik egy interjú vagy kritika a főoldalról, az már nincs is... Kevesen olvasnak vissza, vagy keresnek rá a kedvencükre... Így meg havonta van egy összegzés, aminek hírverést is lehet csapni. Aztán aki akarja, elolvassa tableten/laptopon/PC-n/TV-n vagy kinyomtatja. Aki nem, az meg nem. Ingyenes, mert egyelőre csak így lehet "példányszámot" elérni. Szerencsére van hirdető, aki lát ebben fantáziát.
+ egy toplista:
1. THE VISION BLEAK: Weird Tales 2. SOFT PLAY: Heavy Jelly 3. CRIPPLED BLACK PHOENIX: The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature 4. LEPROUS: Melodies Of Atonement 5. THE OLD DEAD TREE: Seconds Thoughts 6. MARILYN MANSON: One Assassination Under God 7. BORKNAGAR: Fall 8. DVNE: Voidkind 9. INVERNOIR: Aimin' For Oblivion 10. POLTERGEIST: Nachtmusik 11. VOLA: Friend Of A Phantom 12. JERRY CANTRELL: I Want Blood 13. THE FUNERAL PORTRAIT: Greetings From Suffocate City 14. IOTUNN: Kinship 15. GAEREA: Coma 16. 10 YEARS: Inner Darkness 17. SULDUSK: Anthesis
18. YESTERDAZE: Sentences 19. SÓLSTAFIR: Hin helga kvöl 20. KATI RÁN: Sála
Ti hammeresek vagytok? Ütős kis kampányt hoztatok itt össze, gratula (nevet), de hadd kérdezzem már meg, mert nem értem, hogy igazából mi szükség van a weboldalon amúgy is olvasható cikkeket magazinként betördelni és felrakni ingyenesen ugyanarra a weboldalra. Klasszikus hirdetés nincs benne, a koncerteket bannereken is meg lehet hirdetni, ami cikk esetleg még nincs fenn a weben, azt utólag teszitek majd fel, még a Hangpróbát is meg lehet oldani a weboldalon, mi szükség van egy tördelt verzióra? Ez ilyen fából vaskarikának tűnik, papíralapon továbbra is tök jó lenne, de egy papíralapra tervezett kvázi újságot mobilon olvasni baromira nem kényelmes, hozzáteszem, nagy monitoron sem, tegnap fél cikk után veszítettem el a türelmemet, pedig elhatároztam, hogy na most végre elolvasok egy számot tüzetesebben. Nem kötekedek, tényleg érdekel.
A Carcassban és a Spirit Adriftben is játszott gitáros Tom Draper, a Slough Feg basszeros (aki itt énekel is) és egy ismeretlenebb dobos bandájának debütje.
Olyan mintha a Motörhead nem rock n' rollt, hanem NWOBHM-t játszana, óriási szólókkal, néha punkos lendülettel. Ezt is merem ajánlani.
Ugyan már februári megjelenés, csak mostanában sikerült EFB-t szereznem a texasi banda első anyagáról. Ha most írnám össze a Top 20-at, simán szorítanék helyet ennek a 8 számos 27 perces albumnak. Heavy metal a játék neve, a régiek közül van benne WASP, Shout korabeli Mötley is, a mostaniak közül pedig az állati jó hangú énekescsaj miatt a Sister Sin neve is egyből beugrik. A riffek kifejezetten ötletesek, a hangzás is bika. Nem adok neki két évet és állandó meghívottjai lesznek a Keep It True / Hell's Heroes féle fesztiváloknak.
Jómagam 1986.aug. - 1988. febr. közt voltam katona Újpesten a Petőfi laktanyában a tűzszerész zászlóaljnál, ahol egy UAZ tipusú gépjármű vezetője voltam.
Arra emléxem, hogy katonaruhában lehettem jelen az 1. magyarországi Running Wild koncerten a Petőfi Csarnokban az Under Jolly Rozsé tour-on!
