Fenntartom a korábban leírtakat, mert az egybevágó szavak és hangalakok valóban logikusan kapcsolódnak. És pont.))
Gondolom még nem hallottál olyanról hogy egyazon dolgot akár többféleképpen is megnevezhetünk.)) Fagyasztó---mélyhűtő ---- ugye hogy mik vannak. Ló---paripa , na tessék még ez is...
Esztendő egy teljesen másik dologból van mint az ÉV, minek kevered ide. Az ÍV meg mióta egyenlő a körrel?... Az ív az szerinted =kör?...)) Előbb javaslom az ominózus szavak helyes értelmezését legalább valamelyest megközelítőleg, ha ez összejön akkor lehet miről egyeztetni, addig csak bohóckodunk. De azért a kör KÖRÍVES vonalakból áll persze, de egy hullámvonal is íves vezetésű, meg az S kanyar is, de ezekből viszont nem lesz kör.
De ha valaki egy ÍVELŐS---OVÁLIS szópár mögött nem érez meg egy minimális fantáziát sem, és élből tagadja a még az elvi lehetőségét is a két szó kapcsolatának, akkor azt én sajnálom, nem tudok mit tenni vele. Azonos mássalhangzóváz, és az egybevágó hangalakok meg a jelentések szimbiózisban vannak egymással, méghozzá teljesen.
Ahogyan az ELÉVÜLT dolog tán nem éppen hogy ELAVULT ?... Tényleg nem érzed ezeket kicsit sem egybevágónak?. Pont így adja a gép véletlen?... Ugyan már, ezt te sem hiszed el tán. Itt nem gyök-mássalhangzók változnak.
De még ki is hagytam szót ebből az egész ÍV témakörből, most ugrott be hogy van EVEZŐ szavunk is, és az tudod mit csinál valójában?... Hát pont "véletlen" az is egy ÍVEZŐ eszköz hoppá! És ez EV-EZ felépítésű szó, mielőtt még az jönne hogy a szóban víz volna. Nem az van. SZER és SZEREZ mintájára képzett. Ráadásul a madárra is mondják hogy szárnyával evez, igen jellegzetes látványra is ahogy ÍVEZ vele.
Jellegzetes ÍVEZŐ mozdulat az EVEZŐ használat is. Újabb véletlenbe botlottunk. Most ezzel a lázadással csak azt érted el, hogy még bővítettük is az ÍV értelmű szavak repertoárját.))
A napnak is ÍVES mozgása, ÉVES mozgása jelent egy évet. Csillagászat szintjén ez egy ÍV Egy jóval nagyobb körnek az ÍVE ez.
NAPÉV is van, a nap ÍVE amiről beszélünk. Az ÖV meg szélességi körök ÍVE is egyben.
ÖVEZET : "Földgömbre vonatkozólag bizonyos körök KÖZÖTTI TÉRSÉG, terület...
"Miből gondolod, vagy csak úgy hasadra ütöttél? Ha állítasz valamit igazold is valamivel..."
--------
Nem tudjuk mikoriak, úgyhogy te is csak a hasadra ütöttél. Te sem tudod igazolni.
Ha ugyanolyan ősi is lenne, mint a sötét és a világos, akkor is a felső erő színe a fehér, mert a FE ősgyök oda helyezi. Pont oda, ahová a fej szavunkat. Fentre.
Ám, ahogy montam, a sötét-világos is kimeríti ugyanis ezeket a fogalmakat. Oly annyira, hogy a magyar Vil (világos) szó gyöke megfelel a szláv fehér színnek - bel. Fehérvár jelentése Belgrád.
CzF.: Béla név: "Bélára nézve pedig figyelmet érdemlőnek tartjuk, hogy noha azt némelyek a szláv bél, bjél (= fehér) szótól származtatják, azonban föltalálható ugyanazon gyök a latin bellus, s ettől kölcsönzött franczia bel, olasz bello szókban is, sőt mindezek rokonok a magyar vil elvont gyökkel, melyből világ (lux), régiesen és mai tájejtéssel is velág, továbbá villog, villan, stb. származott Ezek szerint Béla annyit jelentene, mint szép, vagy fehér, villogó (régies részesülővel: villó, viló, vila, és Czech János tanusága szerént egy 1228-diki oklevélben csak ugyan fordul elő Wela = Béla.
Mindazonáltal a Béla egy tipikus magyar név. Ezen is el lehet gondolkodni.
---
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja igen piros értelemmel.
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, (ŤAz Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (14101412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.ť) A sárközieknél ma isfehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete IV. Kötet A DUNÁNTULI MAGYAR NÉP MŰVÉSZETE (VESZPRÉM, ZALA, SOMOGY, TOLNA) Bakonytól a tolnamegyei Sárközig
Az ősmagyar nyelvben a vi és a bÍ gyök jelentése nagyon hasonló, de kicsit eltérően fejlődtek ki.
A magyar, fehéret jelentő BÍbor szavunknak lehetséges, hogy a BŰv szavunkhoz van köze. Alapfogalomban a bámulási, csudálkozási bá hasonmása, mennyiben titokszerű hatásával bámulatra indít. Rokonai: pű! beh! Pű, mily csoda dolog ez! Beh szép! BŰvÖL = / = BŰbOR = BÍbOR
A VI gyök Ví-Vé-Vá -indulatszavakra mutathatnak vissza, ez lehet a Világ szavunk alapja is. A VI-dám VI-rít, VIrrad szavaink alapján is élénkséget jelent, csak úgy mint a latin virtus, vagy vitus (A villog-villan szavunkban már a pillanat fogalma is társul a fényesség mellé). A Világ szavunk mélynangzós rokon változata a Való - Van.
"Ám ha ugyanolyan ősi is, mint a sötét és a világos, akkor ai a felső ererő színe:"
Ehhez mindenképpen az szükséges, hogy a szóalkotás előtt már legyen valamilyen uralkodó-alattvaló viszonyt jelentő fogalmi rendszer.
Ez elvileg elképzelhető, hisz' őseink természetfölötti erőknek tulajdonítottak sokféle jelenséget. Igaz ere is csak közvetett bizonyítékaink vannak, de jobb híján fogadjuk el.
Ettől függetlenül kétlem, hogy a vitatott színek (fehér fekete) eredete ide lenne visszavezethető.
"A Fekete pedig pont ellenkezőleg."
Épp ez az ellentét a kétségeim egyik alapja. Ui. mindkét szín a FE ősgyökkel kezdődik... Ez pedig tény kérdése, nem holmi okoskodás.
Amennyiben elfogadjuk a FEhér szín FElsőségét, akkor ugyanazzal a lendülettel a FEketéét is el kell fogadnunk, s akkor lőttek az ellentétnek...
Más szóval, ha a fehér és a fekete egyaránt felsőség jelentésű gyököt tartalmaz, akkor az alá-fölé rendelt viszony nem lehet a szóalkotás alapja. - Gondolom ez világos...
A fentiek értelmében - ha mindkét szín felsőség jelentést (is) hordoz - akkor csak az képzelhető el, hogy mindkettő felső hatalmakat jelent. Kézenfekvő a sötét és a világos, vagy fehér erőkre gondolni, mert így lehet a gyök és a jelentése, valamint a hit közt harmóniát teremteni.
Más szóval: mindkét színben felső erők, egyenrangú hatalmak képe körvonalazódik. Ez szerintem elképzelhető...
Természetesen ez nem zárja ki, hogy a két szín megnevezése korábbi keltezésű a hitnél. A hit megjelenésével a szín valamilyen erőhöz való kötése (mint az egyik, vagy másik felső erő szimbóluma) simán megtörténhetett a nevek megjelenése után. A bíbor is egy ilyen hatalmi szimbólum (eredendően ez sem szín, hanem egy csiga neve.)
További vizsgálat tárgya kell, hogy legyen a FE gyök jelentése, mivel egyáltalán nem biztos, hogy csak egy jelentése van. Gondoljunk csak a fény, fel, főz, forog, fekszik, függ, féreg, fut, fél, fúj, fúr, fáj, stb. eléggé különböző értelmű szavakra, melyekben ugyanennek az ősgyöknek különböző változatai szerepelnek...
Eddig nem nagyon foglalkoztam ennek a hangnak a jelentésével, konkrétan semennyire, mert elég kevés kiindulópontot találtam...
Hab a tortán, hogy a V és F hang csak annyiban különbözik egymástól, hogy az egyik zöngés, a másik zöngétlen... - Ez is csak bonyolítja a helyzetet.
Első nekifutásra: a fúj, fütyül, fúl, kis jóindulattal a fér, fél, fáj szavakban a levegő kiáramlása által keltett hang utánzása fedezhető fel... Egyelőre tovább még nem jutottam.
Addig vártak, míg megszületett a király, majd lelkesen felkiáltottak? Éljen a király! Te leszel a fehér, mi meg a feketék... És megszületett a két színt jelölő két szó...
-
Sötét világos abszolútértékkel kimeríti a fekete-fehér ellentétpárt.
Ám ha ugyanolyan ősi is, mint a sötét és a világos, akkor ai a felső ererő színe:
CzF.: Elemzésileg: fe-ér, annyi mint felső erejű, tulajdonságú vagyis olyan mint valaminek felső, azaz legvilágosabb része, oly világos, mint a felső vagyis mint a fénytől, naptól leginkább világosított részek szoktak lenni; úgy hogy hangban s értelemben öszveüt a hellen ϕαληρος v.ϕαλαροςszóval, melynek gyöke ϕαω v. ϕαινω szintén rokona magyar fény névvel, a héberben szintén am. fényes, világos.Sínai nyelven pe am. fehér.
"A fekete mindig a fehér alá rendelt szín volt őseinknél, ezért a neve fekete"
Aha... Ezek szerint az ősember, akinek nem volt uralkodója, addig nem is nevezte meg a feketét, meg a fehéret?
Addig vártak, míg megszületett a király, majd lelkesen felkiáltottak? Éljen a király! Te leszel a fehér, mi meg a feketék... És megszületett a két színt jelölő két szó...
"Ez itt lényegét tekintve mind EGY dolog. FEL vagy FÖL [és FŐ] az egyre megy."
A szavak rokon jelentése alapján igen, de mit kezdesz a FÜL, FAL, FÉL, FOL(yik) szavakkal?
"Azaz a FŐ szó már rövidülés. "FÖLÜL, FÖLYÜL, FÖJ/FÖL és FŐ "
Nehogy már a képzett szóból származzon annak gyöke!!! Ezt hogy képzeled el???
"FEL--FEJ átmenetet, és például a "fölyül" LY írása is pont ezt mutatja nekünk meg."
Semmilyen átmenet nincs, egyszerűen arról van szó, hogy ez a hang (amit ly-nal írunk) nem tiszta L hang, és nem is J. Valahol a kettő közt lehetett, közelebb az L-hez, de a latin írással korábban lehetetlenség volt különbséget tenni. Ezért LY-nal írták később. Azonban ebben az esetben valószínűleg az L hanggal írt változata is megmaradt, sőt, ez élte túl a másikat.
Emlékeztetőül: Az LY-os szavaink L hanggal is kimondhatók jelentésbeli változás nélkül. A "tiszta" J hangot viszont soha nem írjuk-ejtjük L-nek.
"És értelmileg is stimmel hogy a FELső rész legyen a FEJ, ez a FEL képzete..."
Igen, a szavak jelentésbeli hasonlósága alapján. De akkor magyarázd meg, honnan származik a FŐ és a többi gyök. És annak melyik jelentése, mert az sem mindegy! Mert ugye, sokszor kettő- három is van egyszerre, gyakran különböző jelentéssel:
FŐ - a fazékban a leves. Mi köze a fejhez?
FÖ - mint első számú valami/valaki.
FŐ - mint testrész.
FEL - mint irány
FAL - mint ige
FAL - mint építmény
FÜL- mint testrész
FÜL - mint edény, bögre része
A feladat: Rakd a gyököket keletkezésük szerint sorrendbe, melyik volt az első, amelyből a jelentésbeli rokonság elve alapján a többi keletkezett. És egy mondatnyi magyarázatos is adj hozzá, hogy értsem a miértjét...
"Igen, ez jó itt ezekkel teljesen egyetértek. A germán a FORRÓ szavunkból hozta létre az ő tüzüket"
Ki van zárva!!! Már egyszer leírtam:
Az angol FIRE, német FEUER nem származhat a magyar FORR-Ó szóból, mert Tök más a jelentésük. Ugye, a magyar FORR a forgás gyökkel rokon és semmi köze az égő anyaghoz, a tűzhöz.
A két előbbi (fitre és a feuer) a PIR gyök egy-egy változata.
Látod, látod, beleestél saját csapdádba, mert a szavak jelentéséből indultál ki, és még azt sem vetted figyelembe, - pedig biztosan tudtál róla - hogy a FORR-Ó szó jelentése egy hozzáadott jelentés, hiszen eredetileg forgást jelent.
"ÉV is a kör egy ÍVE, ne feledjük régen csillagászati értelemben gondolkodott mindenki időről"
Az ÉV nem a kör íve, hanem egy teljes kör, mégsem a KÖR gyököt használtuk ezen időszak megnevezésére, pedig sokkal jobban illene rá.
Továbbá az ÉV másik megnevezése az esztendő. Hol van itt az ÍV, vagy a kör hangalak? Sehol.
""Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
C-F is tévúton járt, mikor a szavak hasomló jelentését vette górcső alá a hangok helyett, amiket olyan szépen elkezdett feltárni, csak valamiért mindig áttért az előbbi gondolatmenetre.
Ti. a szavak jelentésének rokonsága a gyökben lévő hangok jelentéséből fakad, s etimológiai szempontból ez jelenti a gyök eredetének megfejtését, nem pedig a szavak jelentésének rokonsága, ami már csak egy következménye a gyökben lévő azonos hangoknak... Más szóval olyasmit vizsgál, ami magától értetődő, természetes dolog.
Ugye, az ÉV, KÖR és ESZTENDŐ e gondolat szerint nemcsak hasonló, de azonos jelentésű szavak. A gondolatmenet szerint egymással rokonok, viszont a hangalakjuk merőben különböző.Ugye, C-F is úgy fogalmaz, hogy az ŐV, ÍV - és hozzátehetném az esztendő, kör, gördül stb. szavakat is - alapfogalma a kerekség, kerítés. De ezzel valójában nem mond semmit, sőt teljesen zavaró, mert különböző hangalakú gyököket társít az egyébként valós közös (hasonló) jelentés alapján. De miért? Erre nincs, és nem is lehet elfogadható válasz, mert etimológiai szempontból értéktelen a gondolatmenet. Azért értéktelen, mert semmilyen épkézláb megoldást nem kínál egyik gyök eredetére vonatkozóan sem. Csak egy triviális kijelentés, mintha azt mondanám "zöld a fű". Persze, hogy zöld, milyen legyen?...
"És ebben semmiféle "kényszerképzet" nincs, hanem egybevágó hangalakok függnek össze értelmileg."
Ami teljesen természetes ott, ahol nincs hozzáadott jelentés. (átvitt értelmezés) Hiszen a hozzáadott jelentés már bármi lehet, mint pl a kék színnél az encián...
A "kényszerképzet"-et én arra mondtam, hogy ezzel a jelentésbeli hasonlósággal semmire nem lehet menni, mert semmi olyat nem nyújt, mely egy szó etimológiájának kiderítését segítené.
A gyöknyelvészek túlnyomó többsége sem tud ettől az egyébként tetszetős és látványos gondolatmenettől elszakadni, amin az MTA nyelvészei elnézően mosolyognak, - joggal.
Hiszen ezen az elven az év, kör, esztendő, kerekség, kerítés, levél, gördül...stb. mind rokonítható lenne egymással.
Ha pedig azonos, vagy hasonló a hangsor, de mégsem egyezik a jelentés, akkor meg tétlenül állnak a probléma előtt és csak néznek, mint borjú az új kapura...
Pedig az eredeti jelentés akkor is rokon, ha ma már teljesen más jelentését (hozzáadott jelentés) ismerjük a szónak.
"A valós hangalaki és értelmi összefüggéseket elfogadja, megállapítja és észreveszi ezeket..."
Ezen nincs mit felismerni, hiszen ha valaki nem vak, látja a rokonságot... Nem ezt kell felismerni, hanem ennek az OKÁT, a hangoknak a jelentését, mert az ad magyarázatot a gyökök közti rokonságra.
HAL szerintem a HALAD-ás szava lehet. HAL min főnév a vízben is folyton HALad szüntelenül valamerre. Az ige HAL is a tovább HALadásról szólhat. Ősi értelemben ez nem semmisülést, pusztulást jelentene hanem egyfajta továbbhaladást.
----
Egyértelműen. Ezt én is írtam korábban. Ahogy távoladnak a léptek, úgy HAL(kul) el a HANG is és HALványul el, szűnik meg a képe is annak, aki már régen elhaladt elődtünk. Aki nem beszél, az HAL-gat.
A HANG hehát = H + ang (mint b+ong, z+eng igeképző) Halk H-ból- ered, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ott a HATára a halható és nem hallható hangoknak, de gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva már csak arra vonatkozik, amit hallunk.
Megkérdezik hogy HALLOD?
Azt értjük alatta, hogy észleled? Mert azt halhatjuk csak, amit észlelünk. A hang, tehát egy HALLHATÓ - azaz észlelhető hang.
Akár hangos, akár halk.
A hangos szvaunk úgy keletkezett, hogy a néma H-t gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva tovább erősítettünk azáltal, hogy még s melléknév képzőt is kapott.
Gyakorlatilag a még Hallható Halk H-ból Hangosig fokoztuk.
HAL szerintem a HALAD-ás szava lehet. HAL min főnév a vízben is folyton HALad szüntelenül valamerre. Az ige HAL is a tovább HALadásról szólhat. Ősi értelemben ez nem semmisülést, pusztulást jelentene hanem egyfajta továbbhaladást.
Hogy ezt most épp a mennyország vagy a reinkarnáció vagy épp valami más, azt hol épp hogyan gondolták,
HALAD tömörebben HAL. A RAGAD dolgot hoznám mintának, aminek szintén van egy RAG tömör verziója is, például a szavak végén RAG van, kvázi ez ugyanúgy egy RAG-asztás a szóhoz.
Hasonló mintájú viszonyt sejtek a HAL--HALAD esetében...
Erről amúgy is akartam írni, a HŐ dologról és ezek megnyilvánulási formájáról. Régebben is már témáztam róla, de jobb újra elővenni ezt.
HŐ és HŰ egyrészt ellentét (mert így használjuk), ugyanakkor másrészt mégis jó barátok és ezek nagyon is összetartozóak. Mert ezek ösztöngyökök, ösztöni hangutánzó elemekből építettük fel a ránk ható HŐmérsékletnek bizonyos különféle szavait. Ugye a HŐ-mérő se csak a hőséget méri, hanem a HI (Hííí ) dolgot is, ami nekünk HIDEG, azt is méri.
HÓ is a témakör szava, és az is HI-DEG . HIMALÁJA HI-je is maga a HÓ
A HÓ szó kapcsán van egy terjedő nyelvész írás is, aminek nézetem szerint semmi köze a (hangalaki) valósághoz, nem azért HÓ a HÓ mert hogy ez a "befedés" ősgyök volna, meg mert befedi a tájat és takarja azt és ezáltal felül is van.))
A fentiek amúgy éppenséggel tényleg igazak a hóra, de ezt a valamit most tegyük inkább félre, mert ennek semmi köze sincs a HÓ valódi hangalakjához és nem is ad igazi választ erre . A HÓ is a HŐ(hatás) szava, ez is egy HŐhatás eredménye, ez éppen HIdeg, a hangalaki közelség is a hideg HI-jével van, itt kell keresgélnünk valójában, és ez ad nekünk választ a valódi és konkrét hangalak miértjére . Nem a takarók meg a leplek és a fedők. Az egy X féle értelmezés, de mi hangalaki ok-okozatot keresünk, ez egészen más.
Azaz összefoglalóan ezek a HÍÍ, meg HŰŰŰ és HÚÚ, valamint a HŐŐ HÉÉ meg a HÍÍ dolgok ösztöni hangutánzó valódi emberi reakciók az embertől a komfortérzetétől jelentősen eltérő HŐmérsékletekre.
Mindegy melyik irányba megyünk, ha a számunkra komfortostól nagyon eltérő hőjelenséget észlelünk, akkor jönnek a HÚÚ ez a víz basszus de hideg,(HÍÍ de...) vagy kilépünk és megcsap hideg vagy a hőség, jönnek a HŰŰ micsoda és a HŐŐ meg a HIJJ milyen idő lett gyerekek, és az ehhez hasonlók. Ezek a valóság hangjai lesznek.
És nem jártam még Polinéziában, de gyanítom ez ott is pontosan nagyon hasonló reakciókat vált ki ma is 2024-ben is. Ősi és jelenlegi ösztönszavak adhatják az alapját ezeknek a H kezdetű bármiféle hőmérséklethez köthető szavainknak, ez az ősnyelv amit logikus szógyökerei által ma is ugyanúgy beszél a magyar.
És az utódnyelvek (annak tartom őket) bár már nagyon sok mindent össze vissza turmixoltak és egyszerűen átírtak, de ezek a HŐ-S szavak szintén világszerte léteznek és megvannak a nyelvekben teljesen hasonló külsőkben. Nem mindig a magyar szó párjánál fogjuk ezeket megtalálni, sokszor egy másik szinonimánál vagy egy rokon értelmű szónál fedezhetjük épp fel.
Angol HOT vagy épp a HEAT is épp a HŐT említi meg.
A HŐ és a HŰ szavakat ellentétes előjellel használjuk, de mint "hőhatás" szavak ösztöni hangutánzójaként egy dologhoz kötődnek: Az ember valós reakciójához a hőjelenségekre.
Mégpedig azért, mert a HŰT-eni annyit tesz, mint HŐTLENÍTENI minek következtében elszívódik a HŐmérséklet. Aki pedig már nem HÍVE valakinek, az HŰTLEN lesz,
azért, mert a HÍV szavunk is ide kapcsolódik. Ha valakit magunkhoz tudunk HÍVNI, akkor A Hívőnk/ hívünk lesz, és HŰséget fogad nekünk.
A hit, a hinni, a hisz tehát azt jelenti, hogy valami, vagy valaki ELHÍVOTT minket, és ennek következtében ELVIVATOTTÁ váltak akik hisznek ebben.
Az ígét ugye el is lehet hinteni!
Remélem, nekem is sikerült és nem szózsoglőrködésnek fogjátok tartani.
Ugyanis azzal lehet csak így zsonglőrködni, ami zsengéjében hordozza a "zenét".
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
--
Jav.:
Rideg és Hideg szavunkban a fő gyökelem, amit az R és a H - elé kerülve módosít, az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
Lehet arról beszélni, hogy utólagosan alakult ki közös jelentéstartománya ezeknek a szavaknak, de nem hiszem, hogy erről van szó.
Sokkal inkább arról, hogy rá kell jönnünk mely gyökrészen van a hangsúly mindegyik szóban.
Praktikus okokból a legrövidebb szó fogja a közös nevezőt kiadni.
Hogy mondjuk másképpen, hogy idegen? GYÜTT-MENT
Mi az ideg tulajdonsága? JÖN-MEGY = jö-eg, jö-d-eg = / = ing
Az ŐGYeleg szavunk és az ÜGY-el szavunk is megőrízte ezt az ingó mozgást, ami az ideg tulajdonsága.
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
A rideg már nem ring, hanem RIAN - RIAD - Tehát a mozgás következtében törik. RITKA = széttöredzett részek messze egymástól.
Hogy igezam van bizonyítja az alábbi szópár közös nevezője is.
el-RIAD = elIJED
Az IN (ing, indul) mint az íjon található ideg így kerülnek szoros kapcslatba egymással. Az ÍJ szavunk is ebbe a láncba kapcsolódik be (a hajló mozgással) az Íjat pedig fel kell AJ-zani.
Felajzott állapotban lenni = felhúzott, feszített állapotban lenni.
Ez itt lényegét tekintve mind EGY dolog. FEL vagy FÖL az egyre megy. A szavaink rövidülnek is, ezzel mindig számolni kell egy igen rövid hangalaknál hogy simán lehet rövidülés eredménye.
Azaz a FŐ szó már rövidülés. "FÖLÜL, FÖLYÜL, FÖJ/FÖL és FŐ Ez "E" akcentussal is végigjátszható de "FE" szavunk ott már nincsen, csak "FEL"-ig egyezünk, addig viszont meg tök mindegy melyik hanggal mondjuk ki, vagy úgy is mondhatnánk hogy különböztetni FEL/FÖL szintjén ez már FELESLEGES. Vagy inkább FÖLÖSLEGES ?.))
Ráadásul mint ezt már többedik ízben is mondom, a régi szövegeink teljesen alátámasztják a FEL--FEJ átmenetet, és például a "fölyül" LY írása is pont ezt mutatja nekünk meg.
Abban igazt adok hogy a latin(os) írásra nem szabad hagyatkozni, mert az egy eleve torzított formátum.
És értelmileg is stimmel hogy a FELső rész legyen a FEJ, ez a FEL képzete...
.jpg){kind=link}
