Lehet, ha azok is csak sóskát ennének, akkor tovább élnének lehet, hogy nem, csakhogy kényszerítés nincs és ez a legkirályabb az egészben, hogy az ember dönthet a saját teste felől mivel a következményeket is ő viseli. Különben pedig szerintem a hosszú élet titka a kevés aggódás:-).
Szerintem Stoner is azért vitte el a kutyát, hogy nehogy megkívánja a kajáját. :) :/
Amíg volt kutyám, addig főtt csirkeszárnnyal (is) etettük és a mamám néha nem bírta ki, és leült főtt csirkeszárnyat falatozni - én nem szeretem, de az mindegy. :)
Tök magányos lennék egyébként 120 évesen, a kortársaim kihalnának mellőlem, a gyerekeimmel pedig nem tudnék olyan jókat beszélgetni, mint a kortársaimmal. Azt se tudnák mi az a hétfői aadásszüneti nap!, hogy a moncsicsit, a limot, a futrinka utcát és egyebeket ne is említsek :)
A nyersevésben egyébként nekem leginkább az nem tetszik, hogy kinyírná az életemből a gasztronómia művészetét.
Főzni - ha nem is mindig szeretek - egész egyszerűen jó érzés - nekem. Kísérletezni ízekkel meg mégjobb. Így lett a halászléből pl. passzírozott halászlé és került bele reszelt parmezán. Vagy így jöttem rá pl. arra, hogy ha madártejbe karamellizált cukrot teszek, akkor teljesen más minőséget kapok. De a párolt zöldségek reszelt pannónia sajttal, kupaknyi fehérborral szintén jó döntésnek bizonyult.
Szóval azt hiszem, hogy ha csak nyersen ennék mindent, akkor lemondanék a kreativitásom egy részéről amit szeretek nagyon ... és az evést pusztán funkcionálissá degradálná a szememben az alkotás, adás - végülis nem csak magamnak főzök - befogadás, közösségi esemény helyett. Én ezeket szeretem, és ha ennek az a következménye, hogy nem 120 évesen fogok meghalni, hanem 92, ám legyen .... :)
Na igen, valószínüleg kiegyensúlyozottabb egy aszkétizmusra hajló személyiség, ha hagyják aszkétaként élni, ellenben az aszkétizmusra nem hajlók kondija nem biztos, hogy nőni fog a sáska(sóska)evéstől.
Ami úgy néz ki, hogy nem vág döldhöz ha nem eszem húst egy darabig, most sem ettem meg a fasírtot, mert elmócsingozták, de azért a tatábifsztek, az tatárbifsztek! :)
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy bár nem vagyok konyhatündér típus - egyelőre - viszont nagyon szeretek alkalomadtán főzni és monjuk egy szarvaspörköltnek áfonya szósszal szemérmetlenül finom eredménye van, viszont nagyon nehéz lenne hús nélkül megcsinálni. Azt sem tudom, hogy a paprikáskrumpli vargánya perkelttel - nógrádi étel - az mondjuk vega kaja-e vagy sem, ellenben naggyon naggyon finom ... :)
naigen, tulképp az egész böjtsztoriból annyit szűrtem le, hogy némi aszkétizmus valóban jót tesz a kondinak meg tán az egészségnek is. Viszont asszem az aszkétizmusra való hajlam leginkább a személyiség része és a köztes állapotok sokkal élhetőbbek, persze mindenkinek, ami megéri.
Ja, messziről jött ember azt ír amit akar:-) Ha szétnézel a futóbolondoknál, vagy a teljesítménytúrázóknál, hihetetlen, hogy egyesek milyen teljesítményre képesek, akár 50-en túl is, teljesen kiegyensúlyozott táplálkozás mellett. Bármikor lealáznak egy tizenéves suhancot.
Nem csak emiatt írtam le bár full lelkesen kezdtem olvasni és bizonyos dolgokat még el is hittem neki, pl. mikor arról regélt, hogy mennyivel jobb kondiban van ő, mint az átlagkólaivó amerikaiak és még ilyen sivatagi túrákat is csinált, amint a fiatal csákókkal versengett, hogy a fiataloknak egy autón szállították a kólát meg a hamburgert míg ő csak a kis desztvizes kulacsát vitte és a kétnapos túrát mégis csak ő bírta. De mégis egyre több kétely merült fel, már pontosan nem emlékszem, hogy mik, csak végül ez a higanyszarás maradt meg bennem, mert ez tette be végleg a kaput.
A magam részéről imádom a csalánt. Ha vidéken vagyok, és összecsípkednek a szunyogok, ééés naagyon viszket, akkor letépek egy marékkal, kicsit megbizsergetem vele a csípést, és menten vége a vakaródzásnak. Ennek persze semmilyen tudományos alapja nincs, ne is próbálgassátok,
Á, emiatt nem kellett volna leírni (vagy nem emiatt kellet volna), pár nap éhazés után teljesen természetes ha az ember a desztvizes flaska helyett a higyanyosat huzza meg:-) Az meg mint, kevésbé mérvadó körökben tudjuk nem szívódik fel, hanem változatlanul áthalad az emésztőrendszeren, aránylag gyorsan.
Lehet, hogy ki kéne találnom valami jó világmegváltó tézist, akkor könnyebben menne a dolog. Pl. ezentúl azt fogom hirdetni, hogy ha vegetariánus vagy, nem válik el tőled a férjed (az enyém ugyanis még nem vált el), így megszüntethetők a csonka családok, és rögtön béke és boldogság köszönt a világra. Mit szóltok hozzá?
Paul Bragg: A böjt csodája c. könyvét még egyszer fanatikus evészavaros koromban megvettem és olvasni kezdtem, de sajnos teljesen hitelét vesztette, mikor azt írta le, hogy vmi negyven nap böjt és desztillált víz ivás után egyszercsak a méregtelenítés hatékonysága miatt egy tyúktojás nagyságú higanytömböt szart.
