Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nyári szabadtéri színházi előadásokra már vásároltam jegyet, köztük van a világirodalom egyik híres ajtócsapásának folytatása, örültem, hogy valakinek volt bátorsága folytatni Nóra történetét. Majd folyamatosan írom az élményeim :)
Színt vallok én is: jómagam is odatelepszem a fotózáskor, legyen szó híres, látványos hídról, szoborról, várról, bármilyen építészeti örökségről, természetről, mintha ezzel lenne hiteles, hogy ott jártam :)
Akkor most vallomást teszek: Én is hülye turista vagyok, mert Kaposváron fotózkodtunk a barátnémmal a csacsifogatos Rippl-Rónai szobornál meg az Ady és Rippl-Rónai kettős szobornál is.... És van még fotóm Gobbi Hildával is az új Nemzetinél :-)))
Emlékeim szerint itthon is vannak ilyen eszközök kiállítva a látogatható középkori várak pincéiben, alagsoraiban anno kialakított börtönökben, cellákban, mert mint ahogyan mondod, része volt a kornak. A különbség annyi, hogy a prágai múzeum koncentráltan szólt a kínzásról, büntetésről.
Érdekes látni-néznivaló lehetett... :) Ahogy kutatok az emlékezetemben, talán egyszer az egri várban volt hasonló, persze sokkal kisebb kiállítás, ott is lehetett borzongani.
Nem túl derűs nézelődnivaló, viszont nagyon is jellemző a korra. Gyanítom, hogy mindegyik korra. Ha más nem, is, de kaloda akasztófa és vérpad a nagyváradi várudvaron is látható volt.Annak sem túlzottan örültem, de a nyíllövő gép legalább érdekes volt.
Kicsit átlépem én is a határt, Prágában a Károly híd szomszédságában van egy múzeum, ahol három szinten középkori kínzó eszközöket lehet nézegetni, és hogy mindezeket a rémséges eszközöket jól lehessen érzékelni a bőrön és közben feljajdulni, az elhelyezett szövegek, illusztrációk alaposan bemutatják, hogy hol min érdemes csavarni, húzni, szorítani a fájdalom fokozása érdekében. Többnyire boszorkányok, lázadók, árulók, bűnbakok fenyítésére használták, de nem elhanyagolható a kifejezetten nők számára készült büntető eszközök a nőiesség házon belüli tartására. Fordítva ilyent nem láttam, ehh.
Hogy véletlen-e vagy sem, de több eszköz megnevezése előtt szerepelt a „spanyol” jelző, talán a legismertebb a spanyol csizma, aztán a spanyol vakaró, a spanyol ló. Hátborzongató és bizarr egy hely, mindemellett népszerű a turisták körében.
Persze, nem emiatt érdemes Prágába menni, de ha már van idegzet, miért is ne :)
Igen, szép hely. Egy kicsit meglepődtem, mert összesen is csak egy Szent László-szobrot láttam, azt is eléggé eldugva. Viszont legalább jó volt. Némi gondolkodás után rájöttem az okára.
Viszont amióta elolvastam hegedűs Géza Árpád-házi királyokról szóló könyveit, Nagyvárad számomra mindig Szent László városa marad.
Pótlólag megjegyzem, hogy Nagyvárad tetszett, nem is kicsit!Főleg a Kanonoksor, szép tiszta, rendezett. Jó ötlet, hogy a papi szállás, könyvtár, irattár előtt árkádos volt a hely, na és fapallóval borított. Így illő csendben lehetett járni rajta.
A hét végén Nagyváradon jártam egy rendezvényen, néhány hasonló érdeklődésű emberrel együtt. Meg akartam örvendeztetni a fiúkat, és elmondtam, hogy a főtéren autókiállítás van. Azt is, hogy veterán autók is voltak, ezekről elmondtam, hogy egyikük egy bugyikék Moszkvics. Az illető férfiak enyhe méltatlankodással közölték, hogy bugyikék VOLGA! A következő megjegyzésem pedig már-már felháborodott reakciót váltott ki, mert azt is mondtma, hogy volt egy olyan autó is, amire az volt kiírva, hogy Roll-Royce. Hárman egyszerre közölték, hogy nem csak kiírva volt rá, tényleg az.
No végre, találtam egy olyan témát, amiben egyetértettek.
Szombaton egy majálison is jártam, ugyanott. Ez pont olyan volt, mint bármely városban, sok büfé, kaja, sör, no meg műsor a színpadon. Egyházi iskolák növendékei énekeltek, az egyik csoport a palotás táncot mutatta be. Aztán két fiú botostáncot járt, amennyire megítélhetem, nagyon jól. Viszont nem maradtam sokáig, mert elég meleg volt. Ez a nagyváradi várban került megrendezésre, magából a várból is megnéztem egy-két dolgot. A bolthajlásos teremben, ahol beszélgettünk, jó hűvös volt, és ezt méltányoltam. Az egyik szobában középkori páncélos lovagok (nagyobbrészt keresztesek) ruhái és fegyverei voltak kiállítva, a másikban pedig szövőszékek, kisebek-nagyobbak, még olyan is, amin alighanem a kislányok tanultak be. Látható volt jó néhány olyan szövet, amit ezeken a gépeken szőttek, no meg pár olyan ruha, amit ebből az anyagból varrtak.
Ami Váradot illeti, nagyon tetszett. Sok műemlék házat most újítanak fel, méghozzá sikerrel.
Igen, a lila akác nálam is alaposan elburjánzott, bár nyesegetem. A trombitafolyondár dettó, viszont a terasz elé ültettem, és csodás árnyékot adott.
Tegnap Diósjenőn jártam egy barátnőmnél, egy kicsit sétálgattam, jó sok nyíló orgonabokor volt, gyönyörködtem bennük és élveztem az illatukat. Furcsa mód legjobban arra figyeltem fel, ami nem az általam jobban ismert, sötétlila dupla orgona volt, csak az az egyszerű, az illata is gyengébb. Talán azért figyeltem fel rá, mert elütött az összes többitől.
Ez a metélőfokhagyma azóta forog a fejemben, mióta olvastam Csimpolyától..... Kellene ilyet szerezni. Gondolom úgy is fel lehet használni,mint a fokhagymát, meg úgy is,mint a snidlinget.
Lilaakácom szintén van, én nagyon szeretem, azt is megbocsátom neki,hogy sok szemetet csinál a lehulló virágszirmaival meg a leveleivel ősszel. A terasz lépcsőjénél áll,felfut a korlát mellett, a dús zöld lombjával árnyékot ad, a virágai meg gyönyörű hosszúak és az illatuk....! Idén ugyan nem sok virágfürt van rajta, megviselhette a fagy,de tavaly pl. tele volt. Jó sok éve megvolt már egyébként és soha nem virágzott. Édesapám el is határozta,hogy a következő évben kivágja,hisz minek.... Kitaláljátok,a következő évben hozott virágokat először:)
Lila akác is volt a darabban :) azt nem ültettem, mert a szakirodalom szerint invazív, így is van jó néhány növényem ami akaratom ellenére hódít magának teret más rovására.
Hát ezek kellemes emlékek, itt is akkora ricsajjal vannak a madárkák már kora reggeltől. Jönnek a méhek porozni, aztán később a lepkék is, az illatokról ne is szóljak, virágzik az orgona, hamarosan a lonc és még csak április.
A snidling jó darabig nálam is csodás volt, kipusztítani sem lehetett. Nem is kellett, mert egyszer csak magától eltűnt. Most itthon, cserépben próbálok ilyet növelni, egyelőre hajszálvékony kis zöld izé. A metélő fokhagymám viszont szép lett, szoktam is enni belőle.
A telek hivatalosan mezőgazdasági zártkertnek számított, volt rajta egy kis faház. Ezt főleg azért szerettem, mert jó hűvös volt, nagyszerűen lehetett aludni benne a meleg nyarakon.
Látom, hogy máshol már virágzik a lila akác, húsz percet is el tudtam nézegetni, és figyelni a méheket, zengőlegyeket, amint ott lakomáztak.
No, én meg a teleltető növényektől igyekszem szabadulni (nyomásra), vagy legalább minimálisra csökkenteni, mert egyrészt a hurcibálását sem szeretem, másrészt egész komoly négyzetmétereket képesek foglalni az amúgy értékes helynek tartott garázsban - ez a férjem véleménye, annyira nem osztom, de muszáj megértenem. Gyönyörűséges leandereket ajándékoztam el.
Kert-témához még egy kicsit visszatérve: Van néhány dolog azért,amit szeretek. Van egy tő trombitavirágom halvány narancssárga színben, na ezt hűségesen kiültetem tavasszal, beviszem ősszel és ha soha semmit,de ezt mindig locsolom,mert azonnal jelzi a levele,ha vízhiány lép fel és mindig személyes sikeremnek tartom, ha kinyitja a virágait. És még azt is gondolom,hogy a tulipán az ilyen lusta embernek való, mint én. Soha nincs felszedve a hagymája, minden évben mégis tele van a kert vele.... Ja és még a hasznos dolgok közé sorolom az egy bokornyi snidlinget (metélőhagyma), az olyan jó,hogy csak kimegyek és ollózok belőle.... és ezzel sincs semmi gond, mindig kihajt tavasszal. Szóval ilyen növények valók nekem! :-)
Az is igaz,hogy a kertben termett paradicsomnál (meg bármilyen zöldségnél) nincs jobb, ez néhány évig volt nálunk is,de amikor öklömnyi zöld paradicsomokkal tele valami betegség megtámadta a töveket és elfonnyadtak,felhagytunk ezzel.
Még emlékszem, milyen érzés volt kimenni a saját paradicsomért, meg spenótlevélért, friss zöldért a levesbe, de akkora nyűg volt ...ennek ellenére nem volt könnyű elengedni, meg belátni, hogy nem nekem való, meg a helyet hasznosítani.
Kedves, bájos zenés történet a húszas harmincas évek hangulatában.
Az akkori idők legnagyobb slágerein keresztül udvarol Péter, az Orfeum sztárja az éppen szárnyait bontogató Vilmának. Kellemes évődés, szerelem, szakítás, újra egymásra találás Szép Ernő és Molnár Ferenc stílusában, se veled se nélküled játéka zongora kísérettel. Gondolom, az nem véletlen volt, hogy az amúgy is jó külső adottságokkal megáldott Adorjáni Bálint Jávor Pál formáját hozta és Szávai Viktória is nagyon szép volt.
