"Az egész dolog felderítését és dokumentálását V. Csaba végezte el,"
Régen olvastam a könyvét és a nullás dologra nem emlékeztem, de most utánanéztem, és igazad van, a lascauxi barlangrajzokon is megtalálta a nulla jelét.
Ez nem a VON szó a számjegyek végén, hanem a VAN. HETVEN az 7-szer 10. Azaz tízesből HÉT VAN. A HÉT VAN összevonása HETVEN. Még az írott nyelvünkben is látni leírva a számjegyeket VAN véggel leírva, például HETVAN formában a mai HETVEN.
Ráadásul a hatVAN, nyolcVAN végin a konkrét VAN szó VAN elhelyezve , a többinél csak hangrendi okokból lesz VEN...
A vonás szó köszön vissza a -van, -ven, -von utótagban, ezt jól látod.
A régi számírás a pont-vonal számírás volt. Néha a pontot rövid vonással helyettesítették, de a lényegen ez nem változtat.
Később amikor "szétírták" ezt a rendszert, vegyes írásmódok jelentek meg mindenféle egyéb jelekkel tarkítva, majd a késő középkorban Európa áttért az "arab" számokra, ami egyébként nem más, mint a felismerhetetlenségig elváltoztatott pont-vonal írás, annak minden belső logikáját nélkülözve.
Ezért dívik az a tévképzet, hogy régen nem ismerték a nullát.
Ez nem így van!
A pont-vonal írás helyiértékes írásmód, amiből egyértelműen következik, hogy a nullát igenis ismerték és használták. A helyét üresen hagyták, ez jelentette a nullát.
Az egész dolog felderítését és dokumentálását V. Csaba végezte el, kiváló elődök nyomán és őket becsületesen idézve.
Erre az állatra, ha felülsz, lenget-lóbál > (aki) lóbál-og-ol > lób’-agol > LOVAGOL > LÓ
Kulcs-szó: „lóvá tesz”= becsap, azaz szédít, vagyis „lóbál”. Lásd a „ne szédíts!” szólást!
bele-lovallja magát: heveskedik, azaz elveszti a fejét, bele-„lóbálja” magát.)
Ide veendő még a LÓDÍT ige is: hazudik > becsap, vagyis lóvá tesz
---------------------
Számok
20 - húsz
A szó azt mondja: ha együtt volt kétszer tíz az összegyűjtött dolgokból, akkor a jelöléseit egy újabb vonással keresztben áthúzták: húzás – húsz-as -- HÚSZ
( Az angol score = húzás, és jelenti a húszat is!)
(A francia nyelvben húszasával számolnak: 80 = négy-húsz, quatre-vingts)
30. A harminc másképp alakult, mint a további tízesek: értelme szerint „hárman (vannak)-tíz”,
hárman-tíz: (összevonva: pl. hárman-tíz-kettő) – hárman-tz-kettő,
harmin-c-kettő, innen: HARMINC (a gyors számolás következményeként)
40-50-60-70-80-90
Vonások, mint mennyiségjelek után: négy VON, öt VON, hat VON, stb.
Ebből, a dallamosságnak megfelelően: negyven, ötven, hatvan, stb.
Ezután szóban is ez lett a számolás módja.(A török on = tíz, esetleg ebből van.)
"Negy-VEN, öt-VEN, hatVAN, nyolc-VAN ----- 8 VAN toldva egy nullával, vagy 8 VAN szorozva tízzel..."
Régen nem ismerték a nullát, így ez a megoldás elvethető. A szorzás elvben elfogadható, de sehol sincs arra utalás, hogy ami VAN (pl nyolc van) azt mivel kell szorozni, és szorozni kell-e, vagy osztani.
Többen használtak számjelölésre vonalat, vagy vonalat és pontot, vonalat és más geometriai alakot ahol a vonal egyet, (egyiptomi) vagy ötöt (Mayáknál) vagy tízet (ó-kínai és föníciai) jelentett. Könnyen lehet, hogy a -ven, -van toldalék eredetileg a VONal / VONás szó gyöke.
Joggal keresték TA-POLCÁN (!) ezeket a VASakat. Ez a TÓ POLCA ugyanis, ide készítették ki az akkor még csak LÓ-S emberek VASAIT.)) Ez volt a patkó! )) Mikor elkezdték patkolni a lovakat, a LÓS ember hirtelen LÓ+VAS lett. Csakis ez lehet a magyarázat mindenre.))
V mint vendéghang létezik természetesen, de nem a VÁNY, VÉNY toldalékolt szavak esetén. Egy szórVÁNY szó nincs meg régről V nélkül. De továbbra is a VAN szó toldalékként való felhasználását látom mögötte.
NY nélkül amúgy ugyanez számjegyeinken is megtalálható:
Negy-VEN, öt-VEN, hatVAN, nyolc-VAN ----- 8 VAN toldva egy nullával, vagy 8 VAN szorozva tízzel...
"Ez akkor lehetne valós állítás, ha egy mássalhangzó hangunk mindössze egyetlen jelentéssel bírna, ami meg egész egyszerűen nem igaz."
Már vagy százszor leírtam, miért nincs egyetlen jelentése egy hangnak. Még konkrét szavaknak is többféle jelentése lehet, milyen alapon várod el, hogy egy hangnak egyetlen jelentése legyen?
Az angolban különösen sok olyan szó van, melyek ugyanúgy, mint a hangok egész fogalomkört jelentenek.
Pl. WALK: 1. séta
2. kézbesítő körút
3. fasor, sétány
4. járda, gyalogút
5. baromfiudvar.
CLOSE: 1. csuk, zár
2. sikátor, köz,
3. zsákutca
4. befejezés
5. közel
6. fülledt, levegőtlen
7. tilos
8. tömött
9. hű
10. zárkózott
11. takarékos zsugori
12. alapos
13. pontos
Láthatod, hogy egész fogalomköröket jelent ez a találomra hozott két szó, s csak a szövegkörnyezetből derül ki a konkrét jelentésük. Megj. A különböző jelentések közt van tartalmi kapcsolat. - Ahogy a hangok jelentésénél is...
"De a -VÁNY és --VÉNY toldalékunk esetén sok esetben indokolatlan volna a V használata ha csak vendéghang volna, mert ugye ez alapvető funkcióját tekintve a beszédünket könnyíti meg, a gördülékeny kiejtést"
Jól látod!
A V nem vendéghang, hanem része a toldaléknak/gyöknek. De, ha része, akkorf annak oka van, s ez nem lehet más, mint a V hang jelentése. (Ugye, az -ÁNY gyökben nincs V hang.)
Megint egy közvetett bizonyítékát látjuk a hangok jelentésének.)
"LÓ és LOVAS : olvastam már "nyelvésztől" olyan baromságot mikor valaki a VAS szót itt komolyan vette.))"
Most már értem, miért keresett valaki vasat Tapolcán a tavas-barlangban...:D
CAMINUS : tűzhely, kandalló, kemence : KÉMÉNYES a pontos magyar hangalak amit ők átírtak ilyenre. Ennyire "latin" ez a szó is.)) A módosítást végezték el ők. A hozzávalók viszont tőlünk vannak meg természetesen.
GLOBUS : Univer vetélytársa.)) Amúgy: gömb, golyó, teke------- Ez a régen használt GOLYÓBIS szavunk pontosan. És a Föld kapcsán megemlítendő hogy őseink jól tudták hogy gömbölyű.
PRESSULUS : nyomogatás, nyomás, sajtolás ----- PRÉSELÉS a konkrét hangalak, amit ilyenre változtattak ők át. Nagyon szépen látszik a magyar nyelven történt toldalékolás is, PRÉS szóból PRÉSEL és PRÉSELÉS szavakat a magyar nyelv hoz létre...
Vagy mondjuk a FEJT szavunk is ige, de mintha ez a T már a tárgyra utalna, rövidítve T-re. Már a szó egymagában kimondva még főnév leírása nélkül is hordja hogy AZT6tehát valamit fogunk fejteni.
FEJ használatával rejtvényt fejtünk. FEJ-ÉT kell használja. De a másik fejtésre is jó, mikor babot FEJT valaki. A FEJ-éT kell eltávolítani idézőjelben annak a dolognak hogy hozzájussunk a babszemekhez. Viszont a tejet már nem fejtik, csak fejik , itt már T nincsen benne. Bár nem zárom ki hogy egykor lehetett...
Egyelőre csak röviden, lehet lesz hosszabb is erre:
igen, jó észrevétel és gondolat hogy egy szót nem csak a besorolás szerint érdemes vizsgálni. Azaz pélául az ADAT szavunk oké hogy főnév, de mintha már eleve hordozná ezt a múlt idő jelét a szó végén, hiszen az ADAT egy ADOTT dolog, épp ez a lényege hogy megadjuk őket valahová.
És igen, nem tudom mikor született meg a tárgyeset fogalma, illetve az erre való igény, de simán el tudom képzelni hogy magának a TÁRGY szavunknak a kezdőhangját jelöli meg ez a bizonyos T jelen esetünkben...
Hát állíthat épp ilyet valaki, csak szerintem ez helytelen megállapítás. Azaz nem tudok egyetérteni vele. Ez akkor lehetne valós állítás, ha egy mássalhangzó hangunk mindössze egyetlen jelentéssel bírna, ami meg egész egyszerűen nem igaz. HÉV mint hevület, HÉV mint zöld vonat.))
Már eleve azonos hangalakban is feltűnhet 2 különböző gyök, elég csak annyit mondani hogy KI .
Az egyik megszemélyesítő KI (valaKI), a másik meg amolyan helyhatározó, belülről KI. És ez csak egyetlen példa a sokból. AD szó/gyök sem párosítható a DE szóval, csak mert a D a közös mássalhangzójuk. Az egyik ADÁS értelmű, másik meg a tagadás tagadása, vagy ha úgy tetszik az eredeti állításunk igenlése...
"Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk"
Jó észrevétel... Nem véletlen, hiszen ez az egyik jelentése a hangnak, a másik meg a cselekvés, éppen az a cselekvés, amit az adott tárgy végez, vagy mi végzünk az adott tárggyal.
Már a TÁRGY szóba is ott a T hang...
Láthatod, sorra kerülnek felszínre a hangok önálló jelentéseinek bizonyítékai...
A sors fintora, éppen Te hozod a bizonyítékok egy részét, mégsem vagy hajlandó elfogadni ezt a kézenfekvő gondolatot.
Közben bontottam egy sört a továbbgondolást segítendő, mert éreztem, hogy nagyon jó nyomon jársz...
Nézd, és figyeld a következőket: Toldat, toldta, toldott... adat, adta, adott... mondat, mondta, mondott... tudat, tudta, tudott... stb. toldalékok mind közös (rokon) jelentésűek, valamilyen tárgyra vonatkozó múltbeli cselekményt jelentenek, s mindben ott a T hang, a múlt idejű igeragozás minden személyragjában is következetesen..., ellentétben a jelen- és jövő idejűvel.
Pedig a toldat, adat, mondat, tudat végén a T nem igeképző, vagy igerag, hanem főnévképző.
Sőt, az 'adott', 'mondott', stb. egyszerre lehet ige és névszó is.
Az előbbieknél (toldat, adat...) legalábbis ezt állítják róla, (hogy főnévképző) ide lett besorolva, mert a tárgyra vonatkozik, itt már nem annyira a cselekvésről, hanem sokkal inkább a tárgyról van szó!
Amit hozzárakunk valamihez az a toldat, és amihez rakjuk az a toldott, az van toldva. De ez mindenképp cselekvés, akár honnan is nézzük, meret akkor lesz valami toldva (akár toldat, akár toldott) ha ezt a műveletet végrehajtjuk.
Ha valamire azt mondjuk: TOLDAT, azt jelenti, hogy valamit valamihez hozzátettünk... És amire azt mondjuk TOLDOTT, azt meg kellett toldani (a múltban), el kellett végezni a toldást.
És itt esett le a húszfilléres...:
Az ősember nem a múlt időt akarta kifejezni, hanem valamilyen, az adott tárggyal elvégzettcselekvést kívánt jelölni vele, mert ez a megkülönböztetés a még be nem fejezettől érthetően fontos lehetett számára. Ami biztos, az az elvégzett cselekvés, a többi vagy bejön, vagy nem. Az ősembernek biztosra kellett menni, ha életben akart maradni, ezért volt számára olyan fontos az, amit elvégzett. Ami persze értelemszerűen már megtörtént, és a múltban történt...
Tehát őseink számára a tárgy és a(z elvégzett(!!!)) cselekvés nagyon szoros kapcsolatban állhatott egymással a fontossága miatt.
Függőben lévő, jövőben tervezett, azaz még bizonytalan kimenetelű cselekvések jele/toldaléka soha nem T, hanem vegyesen: M, D, J, K, SZ, stb... hangokkal alkotott ragok.
Így lett a T hang a múlt idő jele, és a múlt idejű igerag.
Ezt eddig nem értettem, mert nem tudtam sehogy összerakni ezt a múlt időt a T hang jelentésével... Talán most sikerült!
"...gyökök csak akkor transzformálódhatnak, ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik."
Más szóval: Minden olyan gyök rokonságban áll egymással, amelyikben legalább egy mássalhangzó körös. Az meg törvényszerű, hogy ilyen esetben a jelentésüket tekintve is rokoníthatók, hiszen a közös hang jelentése okán mindenképp lesz közös pont a két gyök jelentésében is.
"Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz."
Az -ÁNY képző jelentése nem ugyan az, mint az -ÁN helyragé.
Nem azért vannak benne más hangok, hogy ugyan azt jelentse a két (ős)gyök. Ettől függetlenül a rokoni kapcsolat mind alak, mind jelentés tekintetében nyilvánvaló.
A HAZA és HÁZ nyilvánvalóan rokon. A HOL és a HELY is, hiszen a helyre kérdezünk HOL formával. És ha MINDENHOL van , akkor minden HELY-en lehet valami. Ez eddig oké is. A HEGY szóhoz szerintem ennek semmi köze. A HELY is lehet hogy a HEJ ösztönszavunkból lett. Általában HEJ de jó megérkezni valaHOvá végre. A HEG, HÁG, HÁGÓ szavaknak már inkább a hegyhez lesz köze igen. Meg talán esetleg az EGY szóhoz, ami HEGY , az EGY irányba tart, ami hegyesül az egyesül a végpontnál. Lehet ebben is van valami.
A HOL és HON is rokon, ez sem kérdés. Utóbbin már a helyrag N lehet. Többes számban a daru-darvak esetében is oké a vendéghang szerepe ami a V, sok szavunkban van ilyen. DARUAK formában a kiejtése nehéz, a magyar nyelv nagyon nem támogatja az ilyet. Indokolt a vendéghang ilyenkor!
De a -VÁNY és --VÉNY toldalékunk esetén sok esetben indokolatlan volna a V használata ha csak vendéghang volna, mert ugye ez alapvető funkcióját tekintve a beszédünket könnyíti meg, a gördülékeny kiejtést.
De egy FELAD-VÁNY szót minek vendég- hangoznánk meg, ha ráadásul V nélkül még sokkal könnyebb is volna azt kimondani hogy FELADÁNY. Sokkal könnyebb volna ezt így ejteni, de csak ott van az a VÁNY., a V hang. Mert a feladvány feladva VAN. Valamiért csak kell oda az a V, ami jelen esetben semmiképp sem beszédkönnyítő elem.
Vagy épp a SZÓRVÁNY. Simán könnyebb volna beszédben kimondani azt hogy "SZORÁNYOS" , indokolatlan itt a V mint vendéghangot fölvenni, hacsaknem tényleg nem V-vel jelent valamit a szó. És jelent, mert a szórvány az SZÓRva VAN.
Ettől eltekintve a vendéghang szerepe fontos a nyelvünkben, és van mikor egyértelműen erről van szó. LÓ és LOVAS : olvastam már "nyelvésztől" olyan baromságot mikor valaki a VAS szót itt komolyan vette.))
Nincsenek itt vasak .)) LÓ van meg aki vele foglalkozik. Lehetne LÓS, vagy LOAS, meg ilyenek. De beszédben praktikusabb a LOVAS, és könnyű kimondani folyóbeszédben...
A -hely- fogalmát a hegy-ből vettük. Szavaink: Hon van? Hun van? Hol van? Mi helyt, helyütt van? Itthon van. Otthun van. Otthol van. Se-hol, se-hon, se-hun sincs, se-honnai.
Honnan? Honnat? Honnét? (A válaszban kiesik a H.)
Onnan, onnat, onnét.
Az -on, -en, -ön hely-helyzet-állapot kifejezője lett. A betoldott V pedig segédhang.
COPULA : kötő, kötelék, KÖTÉL ------ ez utóbbi konkrét hangalakból minden. A 3, hang az valójában T, de átírták P-re. Ez egynéhány hasonlóból egyértelműen kiderül. COPULATIVE : összekötőleg, egybefoglalva.----------- a konkrét hangalakunk a KÖTELEZVE, minden toldalékunk látszik az átírások ellenére is az "idegen" szóban is. Ja és még valami : nem gyökösítenek, már legalább 4 féle szavunkat látom COP hanghármassal leírva, de akkor lehet több is van még.
A 4 amit bizonyosan felismertem mögötte: 1 : mikor a COP --KÖT 2 : mikor a COP---KAP 3 : mikor a COP ----CSAP 4: mikor a COP---KÉP És mondom, ha így gyorsban ennyit találni lehet, akkor jó eséllyel több is van emögött. Ez 4 külön gyökerű dolog, de mégis azonos hangalakban írják meg. Már amikor úgy írják, mert ebben sincs állandóság.
IMMODICE : mértéktelenül, túlságosan---- NEM MÓDOS IMMODERATIO : mértéktelenség---- tehát NEM MODOROS, ez így van náluk kifejezve. Magyarul szépen ez már toldalékolva van.)) Némi torzítással "lett ez latin" szó. A késztermékből változtatták meg.
CORYDALUS : búbos pacsirta ----------- Eleje KÖR vagy tán CSŐR lehet ezt nem tudom de ami utána jön az igazán érdekes, mert bizony ezt még ma is szokás mondani hogy DALOS pacsirta.)) Hogy s hogy nem épp ez van a szavuk végén, letagadhatatlanul ott figyel ez a már toldalékolt magyar elem...
Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk
FESZÜL valami . FESZ-ÍT valamiT, tehát AZT . FOROG valami. FORDUL valami valahová. De ha valaki FORdíT, akkor óhatatlanul felmerülhet a kérdés hogy vajon MIT?... Hát éppen AZT, tárgyra utalunk itt, persze ettől még igeképző, de az igeképzők közt vannak különbségek...
Némelyik rokon, más meg egyáltalán nem. A --KONY nem rokon a --VÁNY végződéssel.
Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz. De van még ilyenre példa, többek közt az IDÉNY vagy épp a MELLÉNY szó végei is. Előbbi szó az IDÉN párja, a mellény meg a civil MELLÉN MELLkasán zárható ruhadarab neve.
"Így indult, mert egy EJ-T mond ki valaki, ez lett ige."
Ha azt mondom: kést, az meg miért nem ige?
Akkor lesz valami ige, ha vagy eleve cselekvést fejez ki (ír, kér hat, ránt...), vagy főnévként használtuk korábban és valamilyen vele kapcsolatos cselekvést akarunk kifejezni, ezért egy cselekvést jelentő toldalékot teszünk utána (tüz-el, lóg-(a)t...), mint ebben az esetben.
Ha a T hang csak a tárgyeset ragja lenne és nem jelentene cselekvést, akkor nem kerülhetett volna igeképzőként a szó végére.
Azért van a T hangnak legalább három jelentése, mivel a földre tett/ejtett tárgyak hangját utánozva magát a jelenséget, a cselekvést jelenti, továbbá a földet, ahova a tárgy esett, valamint azt a tárgyat, ami a földre került.
Ezért került a cselekvést jelentő T hang igeképzőként a szó végére, és ezért lett a tárgyat jelentő T hang a tárgyeset ragja, és a 'föld' jelentése miatt került szinte minden földdel kapcsolatos gyökbe.
Aki még nem tud tagoltan beszélni, annál nem törhet egy HUJJ szó a felszínre! Legföljebb valami Úúú, vagy Húúú. És az nem ugyan azt fogja jelenteni, mint a Hééé, vagy Óóóó,
vagy az Aaa..A...A.. mutató hang.
"Az viszont más kérdés hogy vannak akik a H és a J hangot eleve amolyan átmenetnek tartják a magánhangzók és a mássalhangzók közt, többek közt Kiss Dénes is fejtegette ezeket..."
Igen, ez is árnyaltabb dolog, hiszen - erről is volt már szó - vannak általam hamis mássalhangzóknak nevezettek, amelyek kiejtéséhez egyáltalán nem szükséges magánhangzó: S, SZ, Z, ZS, R, H... és vannak valódiak, melyeket viszont nem lehet magánhangzó nélkül kimondani: K, G, T, P, B,...
Amúgy a V is egy olyan hang, mely az U-hanggal rokonítható, van átmenet a kettő között, mint az angol W. Se nem V, se nem U.
És igen, a zöngétlen, ajakkerekítéssel kiejtett U hang valójában H hang, csak éppen nem hátul képzett.
"De ezek nem "változatok", hanem különböző a jelentésük:"
Nyilván, hiszen azért változatok, hogy az egyik fogalmat megkülönböztessék a másiktól, ugyanakkor a hangváz okán egymás rokonai.
"De a HI-ÁNY ÁNY része meg inkább a helyrag lesz, mert a HÍJ-ÁN az egyértelmű rokona neki."
Rokona, csak éppen nem helyrag az -ány... Mint a példány, vagány, vágány, puhány, talány, rakomány, arány, parány, stb. szavakban.
A rokonság nem jelent azonos jelentést. Ezt is már sokszor megvitattuk. Nem lehet egy gyök jelentését rokon gyökökre ráhúzni, még akkor sem, ha sokszor azonosnak látszik (ugyan az a jelentés beleérthető) két különböző gyök (vagy toldalék) jelentése.
"A VÁNY és VÉNY formákra a VAN létige passzol, a sorolt példák szerint értelmezve. "
Passzol, vagy sem, a VAN és a VÁNY különböző jelentésűek. Nem azt mondom, hogy nem rokoníthatók, csak azt, hogy nem azonosak. Ha azonosak lennének, nem lenne különböző a két gyök hangsora.
"És még biztos van ami megfejtésre vár, többjelentésűek ezek..."
A latin itt is a készre ragozott magyar hangalakokból építkezett:
METAPHORA / METAFORA : hasonképlet, képMÁSolat -------------- MÁSFORMA az eredeti magyar kifejezés, ebből van az egész. Ez a költészet metaforájára is igaz, hasonlat, képMÁSolat a dolog lényege, MÁSFORMA. A META a MÁS-A valaminek. METAkommunikációnál például MÁSodlagos kommunikációról beszélünk. Egyfajta eltérő kifejezési mód. METASTATIS: átváltozás--- MÁS lesz.
MISSILE : mindenféle fegyver amit hajít az ember, hajító-dárda, minden amit kivet az ember ----------------
Ez a szó a magyar MESSZIRE szó módosított torzított kiadása. MISSOR : lövész --- messzire teszi.
MISSZIÓ szó is ide tartozik. És minden ami latinban "miss" kezdetű, az a MESSZE szavunkból van.
Ez csak a két S hangosokra áll meg, de azokra minden esetben, nagyjából egy tucat szó ez ott mindössze.
MISSI-CULO : küldözget ---- MESSZI- KÜLdő. Angol MISS-ing : hiányzó, elveszett--- tehát MESSZE van, és nem itt. Kristálytiszta a dolog egészen, hiszen a MISSILE már magyarul ragozott szavunk átírása ilyenre.
IMPARILIS: egyenetlen, össze nem illő, különböző ------ magyarán mondva NEM PÁROL-ÓS /PÁROSÍTható dolgok ezek. Az IM itt a NEM szavunk. A PAR az a PÁR , a többi a magyar toldalék kesze-kusza megnyilvánulása. Egyéb hasonlók:
IMPAR : egyenetlen, nem egyforma, nem megfelelő, és párost és páratlant játszani . Csak hogy látszódjon ez a PÁR.)) IMPAR---NEM PÁR átírása, itt ragozás nincsen. Ugyanakkor itt viszont egy halom magyar toldalék lesz : IMPARTIALITAS : pártatlanság------ igen, de itt az a gyönyörű, hogy a kifejezésben van 3(!) magyar szó + három egyértelműen magyar ragozás is. Nézzük:
IMPARTIALITAS ---- NEM PÁRTI ÁLLÍTÁS : Ergo NEM ÁLL PÁRT-jára senkinek, marad egy bizonyos kérdésben független...
AGGESTUS : összehordás, halmozás ----------- EGYESÍTÉS szavunk alapján mindez. Nem, nem építettek itt fel semmilyen szót, ez PONT az a szavunk ami. A latin csak eltorzította az eredetit. EGY szavunk + 3 színmagyar toldalék van itt a latin formában ugyanúgy benne.))
AGGREGO : gyűjt, összegyűjt, halmoz, egyesít valamivel -------- EGYRE-GYŰ(jt) kifejezésünkből. Itt már az EGY az EGY-RE toldalékolt szó, AGGRE itt pontosan az EGYRE ragozott magyar szó.)) A GO vég a GYŰ volna.
És igen, az angol AGREE is szó szerint és pontosan ugyanez, az EGYRE szavunk "átdolgozott" kiadása.
Angol AGREE: megegyezik, EGYeztet, EGYezség, EGYetért, EGYRE jut valaki valakivel !
EGY szóból EGYRE a magyar nyelv toldalékol, tagadhatatlanul ez is nyelvünk alkotmánya.
ALLECTIO : választás---- lehúzták simán csak a kezdő V hangot "vallectio" formában mindjárt kiolvashatjuk a szavunkat.)) És így a "VÁLASZTÓ" hangalak az amit így kapunk meg.
ALIQUANDO : egykor, néha, valahára, kissé, némiképp ---------------- írtam hasonlót nemrég. ALIG szóból van mindez. De amiért újra hozom az a tipikus magyar ragozás lesz. Ugyanis nálunk ha valami kevés az ALIG, ha pont jó akkor viszont ELÉG . ELEGENDŐ szavunk ma is van. Lehet valaha használtuk az ALIGANDÓ formát is az ELÉG mintájára.)) De az ALIG az 100%, és ez már időhatározós szó, az -IG a magyar nyelv eleme...
1: ES a gyökszó. A toldalék többféle lehet. T mentes is lehet. De ha az, akkor is : ES-TE, ES-ET, ES-ETT, ES-ŐT és stb... Itt a toldalékok képzők, múlt időt jelöl, vagy épp tárgyesetet jelöl.
2: Nagyjából igen.
3: EJJ az ősszó, nyilván később lett EJT. A T igeképző, de a tárgyra utal. Így indult, mert egy EJ-T mond ki valaki, ez lett ige. Amúgy minden ige cselekvésre utal, hiszen a definíciója is ez neki.)) De van ige nem egy, ami még ma is ugyanazon hangalakban egyszerre főnév is. KÖVET valaki valakit az utcán. Ez IGE
Bemegyünk egy külképviseletre és bent van a KÖVET. Ez FŐNÉV, egy konkrét SZEMÉLY, valaki lesz.
És még odébb is dobhatunk egy KÖVET. Így meg FŐNÉV TÁRGYESETBEN.
4: Az ösztönszavaink egészben lényegesek , mivel így jön ki az emberből, itt nem hinném hogy bármi helye van fontossági sorrendnek. Minden hang eredeti és ösztönös egy mondjuk HUJJ szóban, egyenrangúak, így tör a felszínre. Az viszont más kérdés hogy vannak akik a H és a J hangot eleve amolyan átmenetnek tartják a magánhangzók és a mássalhangzók közt, többek közt Kiss Dénes is fejtegette ezeket...
De ezek nem "változatok", hanem különböző a jelentésük:
A "KÁNY-KANY dologgal többször foglalkoztunk, KANY-ar értelmű többnyire. SÁR+KÁNY, és ez a sárban kanyargó tömören, mivel ugye ez eredetileg kígyó megnevezése. Vagy aL-KONY az AL-ulra KANY-arodó napot jelenti. De itt sem minden KONY egy egység, mert a GYÚLÉK-ONY szónál nem KONY önálló egység van, csak --ONY, mert itt a GYÚL-IK(ék) -ony a rendes bontása. Más a képzése neki.
De a HI-ÁNY ÁNY része meg inkább a helyrag lesz, mert a HÍJ-ÁN az egyértelmű rokona neki.
A VÁNY és VÉNY formákra a VAN létige passzol, a sorolt példák szerint értelmezve.
És még biztos van ami megfejtésre vár, többjelentésűek ezek...
"2: Az ESTE szavunk gyöke az esést kifejező ES gyökszó. Ebben nincs is T hang eleve. Esés szóban nincs T hang ! "
Nincs, nem is mondtam, hogy van. Viszont utána van a T(e, a, o, i, u, vagy ü) gyök.
"Az S az egy hang. Valószínűsítem hogy az ESŐ nevű meteorológiai jelenség hangjából indult tán az egész az útjára : S-S-s-s-sSS-SS , ezeket halljuk közben. Ez az én elméletem, természetesen időutazás nélkül ezt inkább gyaníthatjuk jobbára. "
Igen, az esőnek is ilyen hangja van, meg a süvítő szélnek, a súrlódó dolgoknak... Csak ezekben már más magánhangzó van a gyökben, jellemzően az utánzott hangnak.
Az biztos, senki nem fogja megmondani, hogy az először kiejtett Ssss hang éppen melyiket hivatott utánozni.Csak később, mikor egy magánhangzó is hozzá kapcsolódott lett a jelentése (amit utánozni kívántak) pontosabb.
"3: EJJ ösztönszó és T tárgyraggal."
Az ősember nem használt tárgyragot!!! Azt sem tudta mi fán terem!
Az ejt szóban cselekvést fejez ki, igeképző: ejt, irt, hat, csakúgy, mint az -at, -et képző T hangja: üget, siet, éget, ölet, etet...
"4: Mássalhangzókkal is fejezünk ki ösztönös reakciókat. A J és H hangok kifejezetten gyakoriak ezekben...
HÚJJ, HEJJ, HŐŐ, jÓÓ, JUJ, AJJ, HÍ, HŰŰ, EJJ, EJHA és még egy halom ilyen..."
Ezek a gyökök mássalhangzó nélkül is kifejezik ugyan azt az érzelmet: Úúúú, Eeee, Őőőő, Aaaa, Iiii...
"A KÍVÁN és KÍVÁNCSI szavakat a korábban leírtak szerint gondolom, azaz hogy a KI és a VAN szavakból lettek ezek összeállítva,"
Annak ellenére, hogy a VÁNY/VÁN gyökből kihallatszik a VAN jelentés, a két gyök nem azonos, illetve nem a VAN jelentés az eredeti, hanem az irányultság, hajlam. (ami persze, a VAN gyökre is igaz.) Ti. ennek a gyöknek vannak további változatai is: ONY, KONY, ÁNY, KÁNY, GÁNY, ÉNY, KÉNY, UNY, KUNY, stb... És ezekben már a VAN jelentés nem található meg.
