„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
egy vagy két nemzedékkel később lettek az evangéliumok
Ki lett volna olyan hülye, aki ilyet akkor beleír: mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba, mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend...?
Talán a "tudományos" kreacionizmus segít abban hinni, ami eleve MESE?
Mi szüksége van egy hívőnek áltudományos ostoba támaszra, amikor olyanokat hisz, mint a "roppant ravasz beszélő kígyó" a „ füvet zabáló ragadozók”, "hal pocakjában kempingező ember" vagy a "víz felszínén, mint egy molnárka, sétálgató csoda rabbi, aki még elemózsiát is szaporít a csodálóinak"???
Pedig amit itt összeírtak, akkor amennyiben nem volt Özönvíz, azonképpen nem lesz az ember fiának eljövetele sem. Vagyis nem volt Özönvíz, sem Jézus nem volt.
"Több mint valószínű, hogy a II. évszázad második felében már mind a négy Evangélium – ha nem is széles körben - ismert, olvasott volt, más több tucat Jézus misztériumát tanító Evangéliummal együtt. Kelszosz ismerte, olvasta azokat és eredeti mivoltjáról i.u. 170. körül így ír: „átírták az eredeti Evangéliumok szövegét háromszor vagy négyszer, vagy még többször, azzal a szándékkal, hogy bírálóik érvelését megsemmisítsék.” [G. Stanton, ‘Gospel Truth'] A harmadik sz. legjelentősebb keresztény filozófusa, Origenész úgy írja: „Nyilvánvaló valóság az iratok megváltoztatott különbözősége, mely a másolok figyelmetlenségének éppen úgy köszönhető, mint arcátlan elferdítéseknek olyanok által, akik hozzátesznek vagy törölnek a szövegekből, ahogy az nekik megfelel”."
Salamon Reinach, 'Orfeusz' c. könyvében úgy írja: Irenaeus a négy hasonló evangélium anyagát négy vallásközösség gyűjteményéből szedte össze, majd azokat átgyúrva/átírva hozta forgalomba. Ebionitáké volt Máté - Markioné volt Lukács - Valentinoszé volt János, míg a legidősebb Márk ősevangéliuma eredetileg az alexandriai keresztények birtokában volt. Persze, ezeket nem szabad mai szövegformában, rendezésben elképzelni, sokkal inkább mint laza összefüggésű cselekménytörténeteknek, ahol a lelki tanítások domináltak, a krisztusi megváltás, stb. mint egy lezajlott esemény földi fontossága.
Azért néha hiba csúszott Irenaeus mesterkedésébe. „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás” (Luk. 3:1) Az evangéliumi szerző elbeszélése valóságát történelmi szereplőkkel szándékszik alátámasztani; Tiberius 15-ik éve: i. u. 28-29, Pilátus, prokurátor: i. u. 26-36, Antipas, tetrarcha: i. e. 4- i. u. 34, ez mind stimmel, de ki volt és mikor élt Lisániás? Abiléné egy kb. 50 négyzetmérföldet felölelő terület volt Szíriában és ott tényleg uralkodott egy Lisániás nevű 'negyedfejedelem', ám nem Tibérius császár 15. évében, hanem hatvan évvel korábban, i. e. 40-36 között. Josephus két helyen is említi nevét; Zsidó Háború, I.-248, mint Antigonus unokatestvére és s Zsidók Története, XV. 4-1, akit Marcus Antonius kivégeztetett. Még egy helyen említi Josephus Lisániást, akinek a földjét Claudius császár Agrippának adományozta. (Zs. T. XIX. 5-1) Irenaeus, ismerte és sok adatot átvett Flavius Josephus munkáiból, szinte kizárólag onnét iktatta át Pilátus, Heródes, Kajafás stb. neveket, de sekélyes felkészülésének köszönhetően elnézte, rosszul jegyezte ki Lisániás uralkodásának idejét és így az időszámításunk előtti éveket összekeverte az időszámításunk utáni évekkel. Minden olyan kísérlet, mely egy Jézus kora körüli időben élt, másik Lisániás létezését erőlteti: tudománytalan és patetikus. A hamisító egyszerűen hibázott és elírta.
"Nem tudjuk határozottan megállapítani hogy kik, mikor, s hol írták az Újtestamentum Evangéliumait, de az biztos, hogy I. Kelemen [meghalt 97.] sohasem idézi az Evangéliumokat, mert nem ismerte, nem hallott róluk. Római Szent Kelemen a második olyan történelmi személy [Pál apostol után] akit a korai keresztény egyház kialakulásában részt vett és történelemben képesek vagyunk beilleszteni. Római Kelementől egyetlen olyan levél maradt fenn, ami nem hamisítvány és amivel később részletesebben is foglalkozunk. Korai egyházatyák habár több Evangéliumot is ismertek a Bibliában található négy Evangéliumot egészen Irenaeus [130-202.] koráig egy sem ismerte, kivéve talán az egyetlen Papiász atyát [kb. 70-140], akiről szinte semmit sem tudunk. Euszébiosz írja vele kapcsolatban, hogy kis-Ázsiában volt püspök, és János Evangéliumát ismerte. Öt kötetes munkája amely csak töredékekben maradt ránk Jézus mondásainak magyarázatait tartalmazza.
.
.
.
.
Irenaeus atya legalább egy bő generációval később tevékenykedett, amikor, - ha szűk keresztény körben is - de már közkézen forgott mind a négy újtestamentumi Evangélium, mint misztikummal is megtöltött Krisztusi üdvtörténet. A dolog úgy áll, hogy maga Irenaeus sem ismerte a szerzők pontos nevét, munkásságuk helyét, vagy idejét. Azonban a lelkes korai ortodox atya mégsem adhatott csak úgy hasra ütött neveket a ‘szent' szerzemények [evangéliumok] mögött húzódó szerzőknek, és itt jött be egy történelmi homályba burkolt korai ‘apostoli' atya: Papiász. Rá hivatkozva mindjárt lett két név, akik nem csak alkotói lettek két szentírásnak, hanem egyenesen Jézus megnevezett tanítványai is. Ehhez a vonalhoz a sokkalta később élt Euszébiosz atya kapva-kapott és így már történelem lett olyan adat, mely más független forrásból alá nem támasztható.
Ismerve Irenaeus és Euszébiosz ‘egyenes', mindig ‘csak az igazat mondó' karakterét: ott vagyunk, ahol a part szakad!"
stb...stb...
Érdemes elolvasni, csak ugye a hívők berzenkednek az ellen, ha lerántják a leplet a szeretett mítoszukról.
Ám nem hegyezték volna ki az elképzeléseiket Jézusra, hiszen messiásnak sem fogadták el.
Amúgy:
Munkáiban allegorikus módon értelmezi a héber Bibliát, hogy megmutassa, az összeegyeztethető a filozófiával, különösen a középső platonizmussal és a sztoikusokkal.
És a lényeg:
Vitatott, hogy hatott-e az Újszövetségre, különösen JánosLogosz-tanára. Nála a Logosz az Egy (Isten) kisugárzása, mely az emberekkel kapcsolja őt össze, a Logosznak pedig az igazság és a kegyelem személyes jellemzőit tulajdonította.
