"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Abban van az, hogy a főszereplő siet be az irodaházba és sürgető köhintéssel félretolja az útjában beszélgető biztonsági őrt. Az felhorkan, hogy tán magáé ez az épület? A társa meg csitítja, hogy kussojjámá hülye, tényleg az övé ez az épület.
Hja, szoktasd a kisfiadat ügyes, kedves, szófogadónak és engedelmesnek, aki meg sem kérdőjelezheti, amit neki mondanak, majd anyuci markából az asszonyéba kerülve a cseber-veder esete fog fennforogni.... aztán vagy észbe kap és rájön, hogy neki kell fejlődni, vagy papuccsá válik vagy időre-örökre kiiratkozik a társas kapcsolatból, vagy nekiáll önpusztítani.
Ha elfogadod, akkor az utsó mondatodat kicsit javítanám :
Az külön érdekes rész, hogy anyu igyekszik maximálisan kihasználni a saját helyzetét, de amikor egy másik nő ugyanazt megcsinálja a fiával - akkor az a nő egy szemét alak.
És mit szólsz ahhoz a saxöveghez hogy : kibelezem azt a szemetet, aki azt csinálja az én lányommal, mint anno én az ő anyjával...
Kedves Neingang.. kedves tőled a segítő jószándék.
De.. hm.. nem vagyok sem eszköztelen, sem tanulásképtelen. Élek, és működöm, és boldog is vagyok mostanában elég sűrűn.. és azt akarom üzenni a sorstársaimnak hogy nem az a boldogság amit el lehetséges még képzelni hogy valaki nagyonszerencsétlen lélek talán még-még irigyelhet is őtőle.
De tudom magamról, hogy a mostani boldogságomat a tizenöt évvel ezelőtti önmagam csak ajándékba fogadta volna el.. a házasságát tönkremenni úgy cakkompakk, és az utána következő mélyen repülős éveket nem vállalta volna - csak azért hogy most ILYEN boldog lehessen.
Magamnak üzenem, hátha valaki más is meghallja : nincsen harc nélkül béke. Aki nem vállalja a harcot, azt legyőzi a természet. (a női) Az hogy a lényegről próbálok ordítozni, azért is van, mert az olvasóközönség elnyomott tagjai még olvasni sem szeretnek az övékhez hasonló helyzetekről.
Szerintem is el lenne a normális - és ha ez elfogadott lenne, rögtön a töredékére esne a családon belüli erőszak is.
(Érdekes adalék: olvastam valami femcsi propagandában, hogy a homoszexuális pároknál is hasonló a bántalmazási arány, mint a heteróknál. Csak aztán valaki utánajárt, hogy ez a statisztika úgy jön ki, hogy a női pároknál sokkal magasabb, míg a férfiaknál sokkal alacsonyabb...)
Az otthagyás természetesen kínálkozó megoldás, de mi lesz akkor a gyerekekkel, a vagyonnal, nem olyan egyszerű az sem.
Bántalmazó kapcsolatból szerintem soha nem egyszerű kilépni.
Ha - ahogy mondtad - nárcisztikus személyiséghibával is él a bántalmazó, akkor nyilván nem akarja kiengedni a karmai közül a kontrollált, szubmisszív párját, megpróbálja teljesen elszeparálni a lehetséges menekülési útjaitól: család, barátok. Van szerettünk, akit sikerült kimentenünk más barátokkal együtt egy ilyen kapcsolatból, nem volt egyszerű kihevernie, átélnie: eleinte közös gyermekfelügyelet, aztán kizárólagos az ő javára, a bántalmazó fél dúl-fúl még mindig, ahol tud keresztbe tesz... Nem is hiszem, hogy belátja valaha, milyen rosszat tett a lányával...
Nem mindenki ilyen szerencsés. Sajnálom azt az apukát, különösen a gyermekeit. Remélem kiheverik.
(mégsem a Nő volt a hibás, hanem az ember, akivel az életét összekötötte - nézd el nekem, hogy egy kalap alá veszem az eltérő nemű bántalmazókat)
Ó, hát a lányom nagyon jól ment férjhez. Ráér később kelni, van takarítónője, szakácsnője, ebéd után elmegy shoppingolni, a férje fizeti.
Nagyszerű. És a fia?
Szegény szerencsétlen kifogta. A felesége délig az ágyban hempereg, nem törődik a lakással, nem főz, délután a plázákban flangál és elkölti a fiam pénzét.
Igen ... azt mondom . Utálom az erőszakot , de ha egy nő olyan ökör , hogy nekiesik a párjának a kloffolóval/partfis nyéllel/mittommivel , akkor annyi neki is kijár az egyenlőség jegyében . De fordítva is !
Kár, hogy már nem tudod megkérdezni tőle, miért vett el egy ilyen nőt? (mert ha csinos, nagymellű, élvezzék az életet, de ne kössék össze... arra keressen magának palimadarat az illető hölgyike... ja, hogy a palimadár a te ismerősöd volt?)
Megtörtént eset: elviselhetetlen, nárcisztikus nő, kényszeres zaklató, bántalmazó, stb. Szelíd, csendes férj, aki a légynek sem ártana. Mégis megértem, hogy maradt, egyrészt valamiféle félreértelmezett úriemberségből, másrészt mert nem akarta ott hagyni a gyerekeit, kiszolgáltatva az anyjuknak. Hát maradt, tűrt csendben, pár év múlva el is vitte valami betegség. Holott lehet, hogy ha az első agressziónál a sarkára áll és kijelöli a határokat, máig is boldogan élhetnének.
Szerintem meg nem lehet kedvére verbálisan SEM (fizikailag pláne) erőszakos. Nem teheti pokollá a párja életét. Ha a párja hagyja, mert mondjuk konfliktuskerülő, és inkább a szőnyeg alá söpri, előbb utóbb úgysem tud járni rajta, akkor már jobb előbb válni. Konfliktuskerülő lehet attól is, mert valami miatt kiszolgáltatott. Attól a szőnyeg alatt még gyűlik a cucc. Nem: gonosznak lenni a másikkal nemtől függetlenül nem lehet. Persze megtörténik, de helytelen. Abból a kapcsolatból ki kell lépni.
