"Mindenki ismeri a kifejezést: „becsődöltetni”; mindenki hallott már egyik cégből a másikba átmentett vagyonról; stb."
Mindenki hallott már olyan természetes jogi személyekről (emberekről), akik lopnak, csalnak, gyilkolnak, stb. Ennek ellenére eddig viszonylag kevés embernek jutott eszébe, hogy ki kell irtani az emberiséget.
"Nem szeretnék jogelméleti vitát indukálni, csak azt kívántam érzékeltetni, h könnyű azonosulni Drábik felvetésével"
Neked. Nekem pl. egyáltalán nem könnyű. Sőt!
"Drábikot kitüntették az USA alkotmányáról készített tanulmányáért"
Ha találkozol vele, légy szíves add át neki gratulációmat.
Ez az általad közölt tény azonban nem jelenti azt, hogy Drábik közgazdasági kérdésekben is kompetens. Pláne akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy vannak emberek, akik - bár korábban esetleg normálisak voltak - idővel elveszítik a józan eszüket.
Gyurica úr 2010.11.24 13:05:35 (19049) A vita éppúgy nem a leleplezésről, mint ahogyan nem a legyőzésről szól @
Ez igaz. Azért használtam ezt a szót, mert utalni szerettem volna arra, h többről lenne szó, mint egyszerű vitáról. Ebben az elképzelt vitában Babarczynak nem csak a vita adott tárgyában kéne érvelnie, hanem – sokkal inkább – a vita során rá kéne mutatnia azokra a logikai hibákra, amik igazolják a többek által megfogalmazott és tényként kezelt vádat, h a vitapartnere összeesküvési elméleteket gyárt, és ezért nem csak az adott témában, de általában is indokolt fenntartásokkal kezelni azt, amit az illető állít.
-------------------------
Gyurica úr 2010.11.24 13:05:35 (19049) Szerintem ezért érdemes olvasni ezt a topikot. @
Ha elfogadjuk akár csak vitaalapnak is Drábik lehangolóan ostoba megállapítását, akkor azt is el kell fogadnunk feltételesen, hogy több ezer év jogtudósai mind összeesküvő gazemberek voltak, kivéve természetesen Drábikot és ezt a Vargát.
@
Nem látom az összefüggést! Miért is kéne ezt a képtelenséget elfogadni?
Elárulom, h mi a nyilvánvaló: az un. jogi személyiség elnevezés egy olyan jogi absztrakciót takar, amelynek célja a felelősség korlátozása, nem csak anyagi, hanem etikai, erkölcsi értelemben véve is. Miért kéne személyekhez kapcsolódó jogokkal felruházni valamit ami nem személy, nem büntethető, nincs lelkiismerete, akár örök életű, stb.? Drábik, akinek rögtön két jogi diplomája is van, azt mondja, h nem kell, sőt kifejezetten káros struktúra. Mindenki ismeri a kifejezést: „becsődöltetni”; mindenki hallott már egyik cégből a másikba átmentett vagyonról; stb.
Nem szeretnék jogelméleti vitát indukálni, csak azt kívántam érzékeltetni, h könnyű azonosulni Drábik felvetésével, amivel szemben Te sem teszel mást, mint h minősítgeted:
baromság, futóbolond, ostoba, komplett őrület – mindezt egy kommentben. Illetve kategorikusan kijelented, h minden jó ahogy van, csak megfelelően kell használni. Nos, nem gondolom, h az ilyen típusú érveléstől bárki megnyugodna.
Babarczynak is csak akkor ajánlanám a vitát, ha képes ennél jobban érvelni, és nem muszáj közgazdaságtani témát választani, beszélhetnek demokrácia elméleti kérdésekről, alkotmányozásról – Drábikot kitüntették az USA alkotmányáról készített tanulmányáért -; vagy épp beszélhetnek a Szent Korona Tanról – hátha megtudja Babarczy h mégiscsak jó az valamire -; vagy épp az antiszemitizmusról - ha más nem jut eszébe.
„… Aki ilyen méretes baromságokat ír a jogi személyiségről például, arra a futóbolond kifejezés kimondottan dícsérő.”
1) A „futóbolond” szó azt jelenti, hogy habókos, hóbortos, szeszélyes, szertelen, kelekótya, kerge, bolondos, féktelen, zabolátlan… divatos kifejezéssel: hiperaktív, céltalanul jövő-menő, túl mozgékony, túlexponált, egzaltált, esetleg (és ritkábban) eszelős, rögeszmés, megszállott, mániákus… ember.
Mindennek pedig a „méretes baromságokhoz” kevés köze van. A tudatlan, buta, korlátolt, ostoba, primitív, dogmatikus fazon nem szükségképpen, de még az antiszemita sem föltétlenül futóbolond. Tudjuk, sok zseni futóbolond is, sőt némelyek szerint a kettő (a zsenialitás és az eszelősség) majdnem ugyanaz, miközben a zsenit nem a tudatlanságból fakadó „méretes baromságok” jellemzik.
2) Az adott kontextusban a „futóbolond” nem „dicsérő” (egyébként, ha az volna, akkor is rövid i-vel volna az), hanem mondjuk: „enyhe”, „még finom”, „mértéktartó” (esetleg „hízelgő”) kifejezés lehet.
Tehát, ha nem is írtál „méretes baromságot”, ám rövid mondatodba sikerült belekotornod (a helyesírási hibával együtt) 5 azaz öt dicstelen tévedést. Nos? Futóbolond vagy? Esetleg valami hasonló? Ezt csak te tudhatod. Az olvasó csupán annyit lát, hogy futóbolondnak nevezel (nagy hangon) valakit, aki, ha téved is egyben-másban, nagy valószínűséggel nem követ el annyi hibát egyazon mondatán belül, mint te.
Javaslom, ne legyél olyan, mint a lelkileg túlmozgásos Állományjavító néni, aki ugye önkéntes megmondó-emberként „javítja” itt az „állományt”, előszeretettel oktatgat másokat; ő már valóban kényszeresen, mániákusan közli a dőre világgal: mi helyes, mi helytelen, mi jó, mi rossz, mi erkölcsös, mi erkölcstelen, mi szakszerű, mi szakszerűtlen, mi tudományos, mi tudománytalan, mi logikus, mi logikátlan… miközben stilárisan is, logikailag is, nyelvhelyességileg is, tárgyilag is rendszeresen sikerül eltalálnia valamely méretes barom(ság) szarva közt a mérhetetlen tőgyét.
Az egyes ember, de a tömegek is szívesen esnek a Post hoc ergo propter hoc csapdájába. Minél tanulatlanabbak, annál inkább. A Varázsló azt mondta: eső lesz, majd lőn eső, ergo a Varázsló hozta azt el.
A "Cion" leírta ezt meg ezt, később bekövetkezett ez meg ez, tehát a Cion igazat vizionált.
Ezért az úgy nevezett írástudóknak, ha van feladatuk egyáltalán, akkor az nem lehet más, mint az előítéletek szüntelen koptatása, hiszen azokat érczből öntik és nagyon nehezen bonthatók. Ha elvárunk bármit is egy publicistaként fellépő (tehát önmagát így pozicionáló) személytől, akkor az csakis az előítéletek elleni kíméletlenség lehet, más nem érdekel tőlük. Eszter publicista-létével az a probléma, hogy ezt a fajta eltökéltséget nála nyomaiban sem látni. Laza megengedései és az eszmei nonchalance az előítéleteket gerjesztő és fenntartó erőkkel (eszmékkel, egyénekkel, csoportokkal) szemben az ő esetében jóval zavaróbb, mint azoknál, akik nem írják ki a nevük alá, hogy publicista, hanem csak "simán" opportunisták.
Azt hiszem, itt nem a Babarczy-Drábik csereszabatosság vagy egyenértékűség a vita tárgya. Egy Drábikról szóló topikban nyilván Babarczy oda nem illő emlegetése volna helytelen.
ha Drábik olyan futóbolond lenne, mint amilyennek Te szeretnéd tudni
Nem "tudni szeretném", hanem tudom, hogy az. Aki ilyen méretes baromságokat ír a jogi személyiségről például, arra a futóbolond kifejezés kimondottan dícsérő.
Őszintén szólva nem ismerem Varga urat, akire itt jogi szaktekintélyként hivatkozol, de nem hinném, hogy Gaiusnál vagy Iustinianusnál jelentősebb gondolkodója az egyetemes jogielméletnek. Ha elfogadjuk akár csak vitaalapnak is Drábik lehangolóan ostoba megállapítását, akkor azt is el kell fogadnunk feltételesen, hogy több ezer év jogtudósai mind összeesküvő gazemberek voltak, kivéve természetesen Drábikot és ezt a Vargát. Engedelmeddel, én az ilyen vitát elutasítom, és még Babarczynak sem javasolnám, hogy foglalkozzon vele.
Azt mindenesetre megnyugodva érzékelem, hogy te sem tetted magadévá a komplett őrületet, mert drábiki méltatásod kételyekkel teli: nagyon helyesen. Hadd nyugtassalak meg, hogy a jogi személyekben megtestesülő tulajdonlási forma teljességgel alkalmas a tulajdonjog tisztességes és erkölcsös gyakorlására, még akkor is természetesen, ha égisze alatt jogot tipró magatartások valósulnak meg, miként az egyénhez kötődő magántulajdon terén éppúgy. A jogi személyiség konstrukciója az égvilágon semmiféle igazságnak és fejlődésnek nem akadálya, csak ha helytelenül élnek vele, de ez éppúgy igaz a legártatlanabb dolgokra nézve is. (Egy ma született báránnyal is agyonverhetek valakit...)
Ne merészelje nekem politikában tevőlegesen is jártas személynek feltüntetni magát olyan ember, aki képtelen válasz nélkül hagyni a minden relevanciát nélkülöző hozzászólásokat!
Miért kéne bárkit is leleplezni? A „futóbolond zagyváló” sötétben bujkáló ellenforradalmár? Népellenség? Kútmérgező? Plutokrata, kozmopolita zsizsik a nemzeti konkoly közé hintve? Vagy fordítva? Nacionalista konkoly a polgári zsizsikben?
Mi van itt? Intellektuálisan, szemantikailag a húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes éveket éljük?
A vita éppúgy nem a leleplezésről, mint ahogyan nem a legyőzésről szól (s nem is a „búsba küldésről” természetesen), hanem a vita az érveléssel azonos: tételezés (állítás, tagadás), illetve bizonyítás, cáfolás.
Almási Miklós többször idézett kijelentése szerintem szimptomatikus: „Mérleget vonni, pontosan felsorolni a pluszokat és mínuszokat. És azután udvariasan elküldeni az egész bagázst a búsba. Biztos harmincévesnek kell lenni ahhoz, hogy e szakma »fáradt akadémizmusát« – kiürülését – leírja valaki”.
Miért kéne a „szakma kiürülését” leírni? Még annak sincs különösebb értelme, ha valaki pusztán közli: kiürült a szakma, ti. ennyi erővel azt is közölhetné, hogy a politikusok hazudnak stb., míg leírni a szakma „kiürülését” annyit tesz, mint pl. leírni a társadalom kulturális „kiürülését” (értsd: kiüresedését), vagyis fölsorolni a tévéképernyőn egymást követő szappanoperákat stb.
Almási állítása azért szimptomatikus, mert nem az érvei miatt dicséri Babarczyt (nem is tehetné), hanem Almási szerint egykori tanítványa azáltal „leiskolázó”, hogy fölsorolja a (szerinte!!!) „pluszokat és mínuszokat”, majd azután mindenkit elküld a picsába. Jó, de Babarczy vajon miért nem bizonyítja, hogy a plusz plusz, a mínusz meg mínusz? Ez a nagy kérdés.
Babarczy Eszter „közszereplésének” fókuszában az ő „szerény” (értsd: szimpla) véleménye pipiskedik. Egyébként ez általános betegség: „véleményem”, „nézetem”, „meglátásom”, „megítélésem”, „álláspontom”… szerint, és ezzel ki is fújt.
Sőt Babarczy szubjektíve, „esztétikai” szintre zülleszti a vitát:
Azért mondom, hogy ezzel kifújt, mert ugyan Frizu néni általában folytatja a locsogást, de, jobb esetben semmit sem mond, rosszabb esetben bődületes baromságokat beszél:
Ugye?! Megint a „szerintem”. A „leiskolázó” esszéista szerint a demokráciák „szervesen épülnek”. Kérdezem: a hülye Állományjavítón kívül kit orientál szellemileg, hogy egy Frizu néni „szerint” a demokráciák evolúcióval vagy revolúcióval „épülnek”-e? Hisz’ már az általánosban tudja minden hetedik osztályos gyerek (aki nem bukott meg történelemből), hogy forradalommal „épülni” nem csak a demokráciák, de a diktatúrák sem bírnak (a forradalom kezdete ugyanis rombolás: „géprombolás”, „a Bastille lerombolása” stb.), míg abszolutista, önkényuralmi rendszerekből csak forradalmak révén alakulhatnak ki demokráciák. A forradalom gyökeres változást jelent (vagyis az ellenforradalom is forradalom). Mondom, ez annyira kétszerkettő, hogy Magyarországon egyedül Babarczy Eszter nem jutott el agyilag eddig a szintig.
A forradalmak gyökeresen más rendszereket szoktak eredményezni. Egész odáig menően, hogy forradalmi átalakulás végbemehet viszonylag békés reformok sorozatával, és persze fegyveres fölkelések, megmozdulások sorozatával is (pl. a cca. 100 évig tartó francia polgári forradalom). Sőt olyannyira, hogy egyetlen fölkelés révén még soha, sehol nem jött létre forradalom, esetleg hatalomátvétel (amennyiben nem verték le a fölkelést). Frizu néni nyilvánvalóan keveri a „fölkelés”, „puccs”, „államcsíny” fogalmait a „forradalom” fogalmával, illetve nem tudja, mi jelent a „diktatúra” szó, és úgy általában is, összevissza beszél. Például:
Ehhez kell ugyebár Babarczy Eszter a Nagy Leleplező. A Nagy Hazavágó. A Nagy Leiskolázó. Hogy közöltessék: Orbán vagy elindul a „lenini úton”, vagy nem, majd kiderül. Egy biztos: „éppen hadikommunizmust vezet be”. Na, de biztos ez?
Nem mondom azt, hogy Orbán egy diktátor, és diktatúrát csinál Magyarországból -- mert egyelőre nem látom, hogy valóban diktatúrát akar. Erős hatalmat akar, de erős hatalmat demokratikus keretek közt is lehet gyakorolni.
Mégpedig úgy, hogy a demokratikus hatalomgyakorló „hadikommunizmust vezet be”. Érdemes figyelni: a két állítás között nem egészen fél nap telt el! Na most, a „kedves Eszter”-rel, az „ősindexesek” közül már csak a másik „kedves” (hogy finoman fejezzem ki magam), a „kedves Állományjavító” „vitázik”. A zsák a foltjával.
Éppenséggel. Mondom, egyik „kedvesebb”, mint a másik.
Ám ez egyáltalán nem vita. Hanem handabandázás.
A vitához minimum tudni kell, hogy:
1) Mi a hadikommunizmus (vö. Szamuely László: Az első szocialista gazdasági mechanizmusok)?
2) Hadikommunizmus-e, amit a Fidesz akar?
3) Egyáltalán tudható-e, hogy a Fidesz mit akar? Van-e koherens Fidesz-akarat? Van-e koherens Fidesz-teória? Ha van, egyezik-e az a hadikommunizmus elméletével? Ha nincs, milyen alapon állítja bárki is, hogy az a Fidesz-hadikommunizmus, ami nincsen (sem mint teória, sem mint gyakorlat)? Hát, hacsak nem azon az idiotisztikus alapon, mely szerint a „hadikommunizmusos metafora rossz vagy éppenséggel jó”… és így tovább, a végtelenségig. A lényeg, hogy ez nem vita, s annyiban „leleplezés”, amennyiben a tudatlan, korlátolt nickek üres fecsegésükkel leleplezik önmagukat. Nem kellek én hozzá, pl. Gördülő Kő számára is teljesen világos: egyáltalán nem lehet az ilyen embereket komolyan venni, mert nemhogy mások szövegeit értenék, de a saját kontextusaikat sem ismerik. Például:
Tiszta a lelkiismeretem. Ami megfizethetetlen. Ettől függetlenül kicsit keserű vagyok, abból kigyógyultam, hogy azt higgyem, bármiféle hatással tudok lenni bármiféle politikai szereplőre. Sokszor akarnak használni, ha éppen jól jön a nevem vagy az arcom, de a tényleges döntések olyan hatalmi mátrixban születnek, amire én nem vagyok hatással.
Rájött. Hogy ő nem van hatással. Az persze nem igaz, hogy ki is gyógyult e meglehetősen visszataszító, pszichés betegségből, ugyanis, ha kigyógyult volna, most nem keseregne (nem írná, hogy „keserű vagyok”), hanem derűsen mosolyogna egykori ostobaságán. Egyébként Kirké néni az alábbi hozzászólást az imént idézettnél pontosan fél órával korábban fogalmazta:
Kigyógyult? Cirka fél óra alatt gyógyult volna ki? Hisz’ 29 perc 15 másodperccel korábban még határozottan állítja: majdnem sikerült Bajnaiból miniszterelnököt csinálnia. Neki. Noha tudja, hogy a „tényleges döntések olyan hatalmi mátrixban születnek, amire [ő nincs] hatással”. Persze, igaz, ami igaz, a „majdnem”-hatás, gyakorlatilag nem hatás.
Babarczy Eszter semmilyen vonatkozásban nem vehető komolyan. Esetleg a frizurája, az viszont nem teoretikus probléma.
Almási professzor szerint a harmincéves Babarczy „hazavágta Rortyt”, „leiskolázta Susan Sontagot”, ami ugyan a könyvből nem derül ki, de tegyük föl, igaza van Almásinak! Úgy viszont azt mondom, nagy kár volt Geront néninek megöregedni! Lám, ma már a hamut is mamunak mondja, sőt a mamunak is homlokegyenest az ellenkezőjét, és nem is kell hozzá fél nap, elég szűk félórának eltelnie a két nagy leiskolázó állítás között.
Dr. Prof. Almási Miklós akadémikus professzor: „És azután udvariasan elküldeni az egész bagázst a búsba. Biztos harmincévesnek kell lenni ahhoz…”.
Biztosan. Harmincévesnek. Mert negyvenöt évesen már nem a „búsba”, hanem a „fenébe” küldözgeti a kormányt a Nagy Tanítvány, nyilván a Nagy Mester intellektuális útmutatása szerint:
De abban a pillanatban, hogy elküldöm a kormányt a fenébe valamiért, már utálni fogsz. Legalábbis ez a tapasztalatom a publicisztikáim kommentjei alapján.
Én nem Babarczy Esztert utálom (szegénykémen nincs mit utálni), hanem Almási Miklós professzort kárhoztatom itt valamelyest. Örök kérdés marad: nem szégyelli magát e dr. manus? Örök költői kérdés, tudniillik az efféle emberek szótárában nem szerepel a „szégyen” kifejezés. Almási professzornak a mai napig szent meggyőződése, hogy harmincéves tanítványa huszonnyolc évesen iskolázta le Susan Sontagot, negyvenhárom évesen pedig „majdnem elfogadtatta” Bajnait.
Almási professzor szerint Babarczy „mer póris lenni”. Hát merni mer, az biztos, például 2009. február 5-én Gyurcsány Ferenc hímtökét csócsálja (egyem a póriasan női száját), szó szerint így: „Gyurcsány fogja a párt tökét, a párt fogja Gyurcsány tökét, és közben meredten figyelik a népszerűségi mutatókat”. Amiből pedig arra a következtetésre jut Kirké néni, hogy mivel őnéki Bajnait csak majdnem sikerült elfogadtatnia, nem lesz itt válságkezelés egy szem se: „semmi se lesz itt, nemhogy válságkezelés. Miért tenné meg ezt a szívességet Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornak?”.
És lett válságkezelés. Közel két hónap múltán megalakult a Bajnai-kormány. Miért is? Mert előtte Szépszájú Eszterke (majdnem) leiskolázta Gyurcsány tökét a HVG-ben? Vagy azért, mert a hatalmi döntések egy egészen más „mátrixban születnek”? Egyelőre nem tudjuk. Majd akkor tudjuk meg, ha a „kedves Eszteréknek” sikerült itt kollektívan eldönteniük, hogy a „kedves Eszter” „hadikommunizmusos metaforája miért rossz vagy éppenséggel” miért „jó”.
Évfolyamtársaimmal (többségében szociológiát hallgatunk) beszélgetünk a topikról. Lesújtó amiket mondanak. Sarkosan az a vélemény fogalmazódott meg, hogy már-már a humor kategóriába tartozik
Hoppá! Netán jómagam is „szociológiát hallgatnék”? Merthogy a „kedves Eszter” és „kedves Állományjavító” idézett „vitája” szerintem is a „humor kategóriájába tartozik” – már abban az esetben persze, ha magam is buzgón keverem a humorost a röhejessel.
Nem tartozik szorosan ide, kizárólag a kacagni vágyó szociomókuskák kedvéért idézem:
Az argumentáció a logika része. Az érvelés, bizonyítás logikai művelet. A hibás érvelésen alapuló hibátlan logika olyan, mint az értelmes Állományjavító: nonszensz.
Miért gondolom, hogy "igazabb", amit én mondok, mint amit Lázár mond? Nem ugyanaz a kategória. Nekem nincsenek pártpolitikai érdekeim.
Rossz válasz, logikailag is argumentációsan is. Egy véleményt nem lehet érvényesen cáfolni a véleménynyilvánító tényszerű vagy vélelmezett érdekviszonyaival. Ez megnyitja az utat annak, hogy mások meg a te elkötezettségeidnek a vélelmével vagy tényszerűnek gondolt elemeivel bírálják a te véleményeidet, amint az rendre meg is történik. A vélemény önmagában szövegként értelmezendő, ugyanis másként nem írható le az a folyamat, amely az elkötelezettségből a vélemény megfogalmazásáig elvezet. Lehet azt gondolni, hogy az üléspont meghatározza az állspontot, de ez elemzésekben csak akkor lenne használható, ha determinisztikus és kivétel nélküli lenne, ami nyilvánvalóan nem áll. Ez a válasz egyben jó igazolása annak a megállapításnak, hogy a "publicista", amennyiben nem hajtja végre nyelvi fordulatát, valójában nem tudja, hogy mire miért azt válaszolja, amit éppen válaszol, mivel nics a kezében eszköz arra, hogy a felmerülő probléma és a saját válasza közötti logikai és argumentációs viszonyt értékelje, hiányzik a "metaelemzés" visszacsatolása, azaz nem tesz mást, mint spontán belepisál az egymással tisztázatlan viszonyban álló "publicisztikák" miriádjainak zavaros áradatába.
Miért gondolom, hogy "igazabb", amit én mondok, mint amit Drábik mond? Az összeesküvéselméletek radikálisan leegyszerűsítik a valóságot, ahelyett, hogy tények alternatív elemzéseivel kísérleteznének, indulattal feltöltött hittételeket kínálnak. Egy összeesküvés-elmélet immunis a tényekel szemben. Én szeretném azt hinni magamról, hogy a tényeket képes vagyok felfogni, noha az értelmezésem eltérhet másokétól atekintetben, hogy melyek a releváns tények, és hogyan lehet őket értelmezni az adott politikai kontextusban.
Jó válasz logikailag, rossz válasz argumentációsan. Nem véletlenül választottam ezt a két példát, amúgy, az általad mutatotthoz hasonló spontán reakcióra számítva. Igaz az, hogy Drábik összeesküvéselmélet szervezttségű szövegeket produkál, és igaz az, hogy az összeesküvéselméletek invariánsak a tényekre. Ez a válasz magva, és pontosan megfelel annak, amit a publicisztika nyelvi fordulata első lépésként megkövetelne: a szövegkoherencia és a következtetési láncok strukturális elemzését.
Igenám, de ennek a megállapítása megmarad a metaelemzés szintjén, azaz, amint azt detkilb példaértékű reakcióiból látjuk, a metaelemzés ráolvasásszerű eredményközlése nem lehet hatékony a társadalmi tudatban "anyagi erővé vált" összeesküvéselméletek hatásának semlegesítésére. Ehhez a metaelemzés eredményeit vissza kell vinni a közvetlen kommunikáció szintjére, akár elrugaszkodva az elemzés szigorú követelményeitől is, megfelelő fogásokkal frappánsan bemutatva azt, hogy az ökörség miképpen szerveződik és miképpen terjed. Dolgunkat könnyíti, hogy az összeesküvéselméletek szerkezete és a terjedésüket elősegítő logikai hibák az unalomig egyszerűek, a metelemzés szintjén így pár oldalban valójában az összes igazi összeesküvéselmélet struktúrája felírható, terjedési útvonalaik elvághatóak (a Propp-féle mesemorfológia analógiájára).
Miért fontos tehát a metaelemzésen alapuló közvetlen kommunikációs szintű cáfolat, és miért nem lehet megelégedni azzal, hogy kimondjuk, hogy a dolog úgy marhaság, ahogy van? Mert az összeesküvéselméletek és a többi extrémen deduktív levezetési struktúrában megfogalmazott állítás nagyon hajlamos arra, hogy - a terminust ismételve - "anyagi erővé váljék", és ekkélnt multiplikálódjék és terjedjen. A világ kollektív tudása tele van gyilkos hatású összeesküvéselméletekkel és extrémen deduktív rendszerekkel, a Satu Ferdinánd fejétől Drábikon át Julius Evoláig. Nem csupán az összeesküvéselmélet belső struktúrája támadandó, hanem a terjedésének és önfenntartó mechanizmusainak struktúrája is, mert ekkor, a terjedés, azaz az argumentációnak látszó közlés során válik védtelenné, amikor a fejben megfészkelt és metasztázisokat kreált, azaz a többi tudattartalmat is átstrukturálta, a dolog sokkal nehezebb. Például a Cion Bölcseiről úgy lényegében az írni-olvasni tudók többsége elismeri, hogy hamisítás. Gátolja ez a hatásmechanizmusát annyira, hogy már ne legyen képes ártani? Korántsem. Miért? Mert a hatását pontosan ugyanúgy képes terjeszteni annak a segédtételnek a segítségével, hogy "lehet, hogy hamisítás, de annyira pontosan előrejelzi a világ történéseit, hogy ez nem lehet véletlen, tejhát a dolog, ha hamisítás is, valójában mélyen igaz". Na most természetesen ez is hülyeség, mivel a magyarázat igazságának bizonyítására a magyarázandó tények egy igazolatlan rendszerben összeállított együttesét használja fel, azaz cirkuláris, de láttál-e te már egyetlen publicistát, aki erre a közvetlen kommunikációs szintjén, tehát nem metaszinten rámutatott volna? Mert én nem, de nem is az a lényeg, hogy volt-e ilyen kezdeményezés vagy sem, hanem az, hogy ennek az eljárásnak kell rendszerszerűvé válnia ahhoz, hogy a divergens érveléssel meg az összeesküvéselméletekkel szemben felvedd a küzdelmet, ami viszont igen nyilvánvalóan már milliók életéről vagy életminőségéről szóló küzdelem.
Ezen túl egy feltételezés igazságértékét csak úgy lehet megállapítani, ha falszifikálható vagy verifikálható. A vélemények egy része nem tartozik ebbe a körbe, mert személyes preferenciákat fejez ki.
Nem így van. Ez iskolás szintű tudásra utaló válasz. A dolgok okaira vonatkozó állítások, amelyek a közéleti vélemények legnagyobb részét kiteszik, ismételhetetlen, mert történeti és komplex helyzetekre nézve nem falszifikálhatók a prediktivitásuk alapján, azonban nyilvánvaló, hogy belső koherenciájuk, előfeltevéskezelésük nem azonos értékű. Az összeesküvéselméletek és hasonló extrém deduktivitású rendszerek pedig, mint magad is megállapítod, invariánsak a tényekre, tehát nyilvánvaló, hogy hatástalanításukat nem a falszifikáció, hanem a belső koherencia vizsgálata alapján kell elvégezni, amint arra magad is utalsz.
A személyes preferenciák valóban nem elemezhetők közvetlenül, mert logikailag nem lehet semmit tenni azzal, hogy valaki szeretne valamit, azonban ezek a személyes preferenciák valójában argumentációk vagy argumentációnak látszó, igazolhatóan hamis következtetések, hibás előfeltevések, divcergens érvelés stb. formájában alapoztatnak meg és főképpen így terjednek. Ezért a vitaszituáció az, ahol támadhatók és hatástalaníthatók. A terjesztőnek kell valamit mondania arról, hopgy miért igaz vagy miért kívánatos az, amit egy másik állítással szemben proponál. A publicisztika nyelvi fordulatának alkalmazása pontsoan azzal a következménnyel jár, hogy a "preferenciákról" lehántjuk a látszatargumentációkat, a hibás követkleztetéseket, az igazolatlan előfeltevéseket és megmutatjuk elfogadásuk következményeit, ezzel akadályokat állítunk tejedésük ösvényeire, és a végén ott marad, pőrén, a toporzékoló figura, akinek más nem marad, mint az, hogy azt mondja, "akkor is gyűlöllek", vagy éppen "akkor is szeretem". No, ezt nyugodtan meghagyhatjuk nekik.
Miért BE dolga lenne, hogy vitatkozzon egy futóbolonddal közgazdasági ügyekben, mikor nem közgazdász? Kezdesz olyan lenni mint EG, aki megmondja, hogy kinek és miről kellene vitatkozni vele, ennek elmaradása pedig nem az érdektelenséget jelzi számára, hanem hogy igaza van. Ergo elmebeteg. Na most, ha ezt a logikát folytatjuk...
Nem értem Babarczy teszőleges írása mennyivel tekintendőbb vele érdemben foglalkozandónak, mint Drábik - általad minősített - „szájbavert ökörsége”?
Na most, ha Drábik olyan futóbolond lenne, mint amilyennek Te szeretnéd tudni, akkor egy olyan nímandnak, mint Babarczy, kapva kéne kapnia a lehetőségen, h ezt a futóbolond zagyválót leleplezze, hisz ez nem lehet túl nehéz feladat számára, mert ugye csak „szájbavert ökörségeket” ír az illető, és egy ilyen [szélső]jobbos trófea begyüjtése után számos új megrendelést kapna B. a tartóitól, a népszabadságtól, hvg -től. Tököm tudja honnan még!
Tehát azért kellene B.-nek vitáznia vele, mert nyilván még egy Babarczy kaliberű embernek is könnyű lenne bizonyítani h Drábik hülyeségeket beszél, és ráadásul jelentős sikert könyvelhetne el magának, hisz egy népszerű szerzőről van szó. Feltéve, h Drábik valóban olyan mint Te gondolod! Babarczy pedig egyébként sem híres arról, h finnyás lenne vitapartnerek tekintetében.
Ezzel szemben mi történik? Illetve, mi nem történik? Drábikkal nem vitáznak, csak sértegetik, meg bélyegeket aggatnak rá. Ebből a földi halandó arra következtet, h először is: nem tekinti érvényesnek a bélyegeket, továbbá: igaznak véli amit Drábik állít, már csak azért is, mert senki nem vitatta azt.
A felvetett megjegyzésed érvényesnek tekinthető szerintem, eltekintve a prekoncepciódnak való kényszeres megfeleltetéstől – bár elég szerencsétlen példa a részedről, hisz ha valahol, akkor a BKV -nál biztos, h változtatni kell.
Valóban nem derül ki a videóból, h konkrétan az ilyen eseteket h kell elképzelni. De azért utal arra, hogy van elképzelés arra vonatkozóan, h komplex vagyoni struktúrákat h lehet személyhez kötni, Varga Istvánra (MAOSZ alelnöke) hivatkozik, mint a téma szakértőjére. Akár azt sem tartom kizártnak, h az állami cégeknél ha változásokkal is, de alapjaiban fenntartható ez a struktúra Nem tudom, Drábiktól kéne megkérdezni pl. egy vita alkalmával! Nem fog kitérni a válasz elől, biztos lehetsz benne.
Annyiban viszont nem tekinthető érvényesnek a megjegyzésed, h egy általános állításból hiányolod a felmerülő részprobléma megoldását. Nyilvánvaló, h számos hasonló kérdést meg lehet és kell fogalmazni, amik jogos kérdések, csak nem várható el, h ilyen rövid beszédben kitérjen rájuk. De hangsúlyozom, h utal rá: van megoldása a problémára.
Lehet. Akkor viszont (már amennyiben én vagyok a nő) nem a lenézés a nők „legnagyobb fegyvere”, hanem az „erőszakos nyomulás”. Legalábbis így logikus; igaz, éppen most lett itt kimondva: nem a logika a nők legerősebb harci eszköze.
Én a magam részéről nem nézem le Babarczy Esztert, nem kedvelem, ez tény, de nem nézem le! Ha pedig Babarczy tart majd egy rövidke szünetet a heveny-női lenézés közben, nos, azon tízperc alatt megpróbálhatná eldönteni: inkább lenéző nőként harcolna a fórumon, vagy szívesebben volna okos, pengelogikájú férfi, kinek a „publijaiból” „lenyűgöző” gondolatokat ollóznak össze nőies férfiak.
Anatolij Iszakovics Vasziljev kijelentette: „terroristának” tekinti magát, azt mondta, ha rajta múlna, az olyan embereket, mint amilyen ő is, ma már a színház környékére sem engedné, ám, mivel nem rajta múlik a dolog, „önkéntes száműzetésbe” vonult. Mégpedig azért, mert világosan látható: az Almási Miklós-féle, Babarczy Eszter-féle kvázi emberek menthetetlenül széttaknyolták a világot (nem szó szerint idéztem a rendezőt). Ёб твою мать! – mondta Töröcsik Marinak, s aki így válaszolt: „ezt csak Vasziljevnek bocsátom meg”. Tudniillik Töröcsik Mari is „terrorista”, értsd: az utolsó valódi emberek egyike.
Egyébként Almási is valami ilyesmiről nyammog a Mozgó Világban (mutatis mutandis), sőt egész odáig elmegy, hogy magamagát is gyáva szarnak állítja be, csakhogy – és ez az agyrém! – a „bátor”, „merész”, a posztmodernt „hazavágó” Babarczy Eszter magasztalása révén. Amivel szemben egyértelmű: Babarczy éppoly posztmodern Coca Cola-lovagina (hogy úja Vasziljev szellemét idézzem), mint Almási, P. Szűcs, Vitányi és a többi puhatestű polgári pöcs. Teljesen nyilvánvaló: a pénzük nélkül semmit nem érnek; például: egyetlen épkézláb mondat megfogalmazására sem képesek! Mert netán ez az volna?
Vasziljev azokkal szemben vallja magát „terroristának”, akik többes szám első személyben fogalmazva tekintik személyes birtokuknak, drága kincsüknek a kapitalizmust – miként anno a „szocializmust” Bőndörös elvtársék. Azok is posztmodernek voltak. Mintha emberek; „erőszakosabban, nyomulósabban” fogalmazva: takonyemberek.
Valójában arról a párhuzamról van szó, amelyet Eszter az orbánizmus jelen állása és a "hadikommunizmus" között vélt felfedezni. Ezt meg az eszteri, szerintem statikus és inkoherens diktatúradefiníciót érdemes itt talán véleményezni, a lenini út csak ennek a párhuzamnak a részeként került a krédóba, amúgy a leninizmus megítélésében közell átt a tiedhez a véleményem, a nep-ben kevésbé. De ez tényleg mellékszál.
Eszter valamiféle "politikai piacról" beszél a lenini időkben, amelyeket fokozatosan "szűkítettek". No igen.
Ez némi felkerekítése (eufemizmus) a politikai ellenfelek és más pártok szisztematikus és kegyetlen fizikai lemészárlásának, ami Lenin alatt lezajlott, nem kellett azzal Sztálinra egy percet sem várni, már csak azért sem, mert a bolsevik vezetők akkor ebben az egyben tökéletesen egyetértettek és végrehajtásában együttműködtek. A mensevikek, eszerek, kadétok, anarchisták és még sokan mások nem annyira politikai piacuk szűkülése, mintsem a nyakukba vetett hurok szorulása miatt aggódhattak - teljes joggal.
A NEP pedig nem volt több, mint primitív gabonaspekuláció, ami nem jött be, és egy idő után abba is kellett hagyni, mert nem sikerült többletet kiszívni a parasztokból. Lenin egy pillanatig sem játszott a proletárdiktatúra "fellazításának" gondolatával.
3. klientúrák kiépítése. Ezek közül _bármelyik_ napirenden lehet a Fidesznél. De egyelőre _egyik sem_ következett be (a klientúra-építés elkezdődött, de nem öltött eddig jelentősebb mértéket, mint más kormányok idején).
Amíg 1-2-3 nem sérül (a Magyarországon szokásosnál jelentősebb mértékben), addig nem beszélhetünk egy diktatúra kiépítéséről, annak fényében, ahogy én a diktatúrát definiálom.
A harmadik pontod a "klientúra kiépítése" volt, nem a pártkéderek hatalomba ültetése, mint emlékeimben. Akárhogy is, annak előrebocsátásával, hogy egy definíciónak magának is koherensnek kell lennie, a taxatív megatározás elemeinek egymással értelmes kapcsolatban kell lenniük és meg kell kísérelniük, hogy használhatóan határolják el a definiálni kívánt fogalmat, s a te javaslatodra első ránézésre ez nem áll. A "klientúra" kiépítése minden ókori és modern hatalmi struktúrának alapja, demokráciáé és diktatúráé, a "cliens" szó római történeti hátterére nem is kell utalnom, ez anélkül is elég kézenfekvő. A gazdasági hatalom és az uralkodó politikai hatalom mindenütt és mindig bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyban áll egymással, az erős lobbik érdekérvényesítésétől a korporációs munkaállamig, itt nincs egy olyan elhatárolható pont, amikortól ez a diktatúra jellemzőjévé válna. Természetesen a "korábbi hatalom" is kiépített ilyesmit, meg az eljövendő is fog. Nyilvánvaló, hogy ahol már etablírozott gazdasági hatalmi erőcsoportok léteznek, ott a hatalom válogat és törleszkedik, ahol meg nem, ott inkább kiépít. Ez megint nem diktatúrakritérium. Az önkényuralmi hajlamú rendszer e tekinttetben arról ismerszik meg, hogy átlátszóan cirkuláris érvekkel definiálja a hozzá közel állókat népbarátoknak, a közel nem állókat népellenségeknek, a maga oligarchái nem oligarchák, mivel a nép ügyét szolgáló schaffendes Kapital legitim fegyvertárs a népellenes és idegen raffendes Kapital kiszorításában.
Nem teljesen igaz. A hadikommunizmus után jött a NEP. Lenin, úgy tűnik, a teljes gazdasági centralizációt átmeneti szükséghelyzet megoldásának gondolta, és egy ideig játszott a gondolattal, hogy a munkásosztály megvilágosodik és önként támogatni fogja a proletárdiktatúrát. Amíg a kohozosítás végbe nem ment (Sztálin alatt), addig volt valamilyen mértékű gazdasági és politikai piac, bár folyamatosan szűkítették.
Eszter, nem mondunk olyat egy vitában, hogy "nem teljesen igaz". Semmisem teljesen igaz az Úr előtt, legkevésbé lehet teljesen igaz egy történelmi korszakról a fórum terjedelmi lehetőségei és természete folytán három sorba szűkített vélemény. Úgyhogy ez vagy tautológia, vagy ún. Nirvána-érv.
A lényegről: az, hogy lenin hadikommunizmust vezetett-e be, adott esetben szükséghelyzetre adott lehetséges, de a rezsim által választott megoldásként, miközben amúgy "a teljes gazdasági centralizációt átmeneti szükséghelyzet megoldásának gondolta", és egy ideig játszott a gondolattal, hogy önként fogják azt akarni, amit ő akar, illetve "folyamatosan szűkít", vagy rapid módon vezeti be a totális alávetettség tömeggyilkos diktatúráját, az már mind a diktatúra hatalmi viszonyainak megteremtése utáni helyzetben és annak a talaján hozott autoriter döntés.
A diktatúra potencialitás, az önkény uralma, amely nem szükségszerűen az önkény összes lehetőségeit meríti ki ténylegesen s nem a ténylegesen meghozott, adott esetben enyhébb vagy bizonyos szabadságokat ideiglenesen vagy tartósan engedélyező döntések definiálják. (Az állítás persze árnyalható, különbözik egy éppen instaurált autochton önkényuralom a külső erőkkel fenntartott önkényuralom végefelé a maga totális hatásköreiből lassanként a civil társadalomnak ezt-azt átadó diktatúra, de ez kevéssé vág most ide.)
Nem lehet, hogy a vicc jobban érti a helyzetet, mint te, Eszter, a vicc, melyben a jóságos Lenin és az ablaka alatt játszó gyermekek közötti valós erőviszonyok jellemzője nem az, hogy mosolyogva kiintegetett az ablakon, hanem az, hogy "pedig közéjük is lövethetett volna..."
Az önkény tehát pontecialitás, a kontrollmechanizmusok intézményi és személyi felszámolása, a közösség életét szabályozó s ezen belül főleg a hatalom jogkörét korlátozó törvényesség bizonytalanná tétele, akár abszurd és kontrafaktuális forrdalmi történelemértelmezések kötelező kifüggesztetése, értelmezetlen, tehát az értelmezés és a helyes alkalmazkodás jogát a hatalomhoz rendelő "új rendszer" inaugurálása, akár az ad hoc alkotmánymódosítások rendszere útján. A tiltakozásnak akkor van helye és értelme, amikor az önkényuralom potencialitása kiteljesülőben van, nem akkor, amikor effektíve megszüntetik a szabad sajtót, hiszen a szabad sajtó annyira érzékeny, hogy pontosan elég neki, hogy a rendszerben adott, hogy lényeges intézményeiben megszüntethetik. Nem akkor, amikor vérbíróságok pallosa sújt a henteskampón függő ártatlanok ernyedt tagjaira, hanem akkor, amikor a parlamentben letartóztatások hírét az ítélet megelőlegezésével együtt közli a kormányfő, amikor a samesza leplezetnenül fenyegeti a még elvileg független lefőbb ügyészt, hogy mi lesz vele, ha nem parírozik. A pártkáderek hatalomba ültetéséről már inkább nem is írok. Folytatása következik.
Miért kellene érdemben foglalkozni olyan szájbavert ökörségekkel, mint amit például a jogi személyekről makog ez a Drábik?
Tegyük fel, hogy előállna az orvostudomány körében egy alak, aki olyan kijelentéseket tenne, hog a vakbél a füljáratban helyezkedik el. Köteles lenne vajon a derék orvosi kar leállni "vitatkozni" egy ilyen futóbolonddal?
Megjegyzem, ha a vagyont kizárólag magánszemélyekhez kötnék, úgy megszűnne az állami-önkormányzati tulajdon is (hiszen ezek is jogi személyek), és például ha a BKV akar vásárolni egy buszt, akkor össze kellene trombitálni a kétmillió fővárosi lakost, hiszen nyilván ők lennének a közlekedési vállalat tulajdonosai. Ez a kétmillió ember egy adott időpontban bepréseli magát a BKV tanácstermébe és érett vita után felelősen szavaz a busz megvásárlásáról. Mondanom sem kell, hog a következő busz (villamos, troli, metrókocsi, síndarabka, taliga, megállóhelyi pad) megvásárlásakor/eladásakor ugyanezt az aktust le kellene bonyolítani.
Természetesen a felelősség kiterjesztése és a csalás meggátlása végett, ahogy ez a géniusz jelzi az idézett elmeháborodásban.
Esterházy Péter szerint Babarczy könyve „Szép, nagy olvasmányélmény; el voltam varázsolva. Jólesett olvasnom ezt a finom, beszélgetős értekező prózát, ami, az esés, számomra fontos szempont. Tájékozottságnál több, műveltség, ez az, amelynek a természetességét itt látni lehet, amely tehát nem mutatni akarja magát, csupán van és működik; ritkaság. Birtokolva és használva van. A szövegek nyugodtsága főként innét. Hogy a bölcsességük honnét, azt nem tudom”.
És persze Dr. Prof. Almási professzor sem tudja, honnét, ő is csak azt tudja, hogy van: „Mérleget vonni, pontosan felsorolni a pluszokat és mínuszokat. És azután udvariasan elküldeni az egész bagázst a búsba. Biztos harmincévesnek kell lenni ahhoz, hogy e szakma »fáradt akadémizmusát« – kiürülését – leírja valaki. Ami nem bók, mert Babarczy ezt olyan műveltséggel és originalitással teszi, mintha koros guru lenne”.
Mintha. Miközben a professzor-kritikus még arra sem veszi a fáradságot (az olvasó kedvéért), hogy megnézze: az 1996-ban megjelent könyv tárgyalt fejezetét a szerző 1994-ben (28 éves korában) írta, vagyishogy nem 30, hanem 28 éves „gururól” van szó, s amely különbség (ebben az életkorban még) egyáltalán nem elhanyagolható!
Nem az a tudás, ha gondolok valamit, vélekedek valamiről, ám, hogy a véleményem „honnét, azt nem tudom”, hanem akkor mondhatom el, hogy tudok valamit, ha a véleményem okát, eredetét ismerem. Tehát az a szerző, aki állít valamit, miközben hozzáteszi: nem tudja, mit miért állít, nemhogy nem kritikus, de még csak nem is „liberális”, „megértő”, „megengedő” stb. esszéista, hanem részint tudatlan, részint buta ember. Tudatlan, mert (bevallottan) nem tud: nem tudja, „honnét a bölcsesség” (például), illetve buta, merthogy a nem tudásával, a tudatlanságával érvel, indokol. (A tudatlan ember nem szükségképpen buta. Akkor buta valaki, ha fitogtatja is a tudatlanságát, mint például a taxisaz Andrássy úton.)
A 25-29 éves (a wittgensteini filozófiáról 25 évesen értekező) Babarczy Eszter bölccsé, guruvá avatása óta eltelt 13-14 év. Ma a „guru” (immár közel 45 évesen) így fogalmaz:
Most pedig, ha valamit ér a szavad, kérlek, hagyd el ezt a topikot. Bárhol máshol folytathatod szabadon az eszmefuttatásaidat, de, ha jól értem, itt köt az ígéreted.
Bölcs ember. Honnan a bölcsessége? Megmondom: sehonnan. Külön Almásinak és Esterházynak: a bölcsesség az életkorral nő, nem pedig csökken. És a bölcs ember akkor sem fogalmaz (különösen nem nyilvánosan!) imperatívuszokban, ha határozott meggyőződése, hogy igaza van. Míg Almásiék bölcs guruja kategorikusan szólít föl távozásra valakit (ha valóban bölcs volna, tudná, ennek súlyos következményei lehetnek), ráadásul úgy utasítgat, hogy közben megvallja, egyáltalán nem biztos abban, amit állít: „ha jól értem”.
És ha nem jól érti? Ráadásul megszokhatta volna már: általában nem ért jól semmit. Konkrétan ezt sem értette jól. És Esterházy is így „érvel” (kritikusként), csak ő más szavakat használ: „honnét, azt nem tudom”. Hadd kérdezzem meg: akkor mit tud?
Almási professzor pedig feltételes módban lévő igére („lenne”) vonatkozó kötőszóval „érvel”: „mintha”.
Esterházy: „Hogy a bölcsességük honnét, azt nem tudom”.
Jogod van hozzá, jogodban áll tudatlannak lenni, ám akkor vajon miért írsz, miért beszélsz? Hogy hűljön az arisztokrata gyomrod? Vakbelet is műtesz majd egyszer? Nem tudod, hogyan kell csinálni, de az ipszilonod arra is följogosít?
Ha te tudnád, mennyire, kiabáltam és üvöltöttem egész 2008-ban. Majdnem sikerült Bajnait elfogadtatnom, de persze Gyurcsánynak esze ágában nem volt lemondani, Lendvai pedig hű volt hozzá (nemtom miért -- mindenki rosszabb lett volna?). Lendvai azt mondta, a frakció sosem fogadná el Bajnait, a többiek pedig sakkban tartják egymást.
2006-ban és 2007-ben még csak baszogattam és cseszegettem.
Vagyishogy a Lendvai a hibás. Babarczy Eszter pedig egy aktuálpolitikai Kirké (Κίρκη), aki az ifjúkomonista miniszterelnököt hazug disznóvá változtatta (antiőszödi cseszegetéssel és baszogatással), a poszkomonista-globalista mocskos egy fúj a belem jön ki disznót pedig Majdnem Miniszterelnökké varázsolta. És még csak ki sem kellett fáradnia a frizubúra alól, ahol – mint tudjuk – az egyetlen érdekes (és bölcs) dolog bodorodik sejtelmesen:
Emlékszem, és most már belátom: helytelen következtetésre jutottam. Ugyanis Kirkének nem csak a frizurája érdekes, hanem a varázsereje is figyelemreméltó. De nevezzük őt – miként itt illendő – kedves Kirkének, hiszen Állományjavító szerint Kirké „bájos és kedves és helyénvaló és jókedvben teremtett”, miközben, sajnos, „morális öngyilkosságot” követett el; ámde még azt is helyénvalóan tette!!! Hiszen gyakorlatilag föláldozta magát a Szebb Jövő oltárán, jelesül azért, hogy a globalizmus setét ősmocsarában hányódó árva kis Hazánk balliberálisan disznó jelenét fénylőn turulröptű Nagymagyarországgá változtassa át. A „belevaló magyar kanok” kékeresen nyilas hím-varázs-vesszejével varázsolva természetesen. És bölcsen. Így történt. Ezért „kedves” most a Kirké. Nem redves (az én vagyok!), hanem kedves!
Tehát innentől Állományjavító modorában: Kedves Kirké, tudatom Véled, hogy a feleségem szerint én egy nagy disznó vagyok, főként, amikor a fiammal az intellektuel-bögyösen szexponált amazonok rovására szórakoztatjuk egymást, igen, a nejem szerint én vagyok ebben az elsődleges disznó, merthogy még a gyereket is teljesen elrontom. Ezért hát nagyon kérlek, kedves Kirké, változtass engem disznóból, ha nem is mindjárt Miniszterelnökké, sőt még csak nem is Majdnem Miniszterelnökké (nem vagyok annyira mohó!), de változtass legalább valaminő „magyar kanná”! Belevalótlanná, ha szabadna kérnem, merthogy immár mindenkinek szeretnék tetszeni, szeretnék általánosan megfelelni a fórumon. És lennék én Esterházy Péter „holdórája” is, fordított holdóra nyilván, oly „enyhe szédülés”, mely éppen, hogy elhessenti Esterházy roppant „főfájását”, ti. valóban nincsen itt semmi jónak örülve. Például Állományjavító még annak sem tud maradéktalanul örülni, hogy a kedves Eszter morális öngyilkosságot követett el (bölcsen), ugyanis a kedves Eszter az ő morális öngyilkosságát nem vetette koherenciavizsgálat alá.
Egyeseknek semmi sem elég, jól látja tehát a Nagy Író: szinte semminek sincs itt igazán örülve! És pontosan ezért jő ránk a holdóra időnként, s ezért lennék én boldogan enyhe szédülés, amely még a jeles Babarczy-kritikusból is felhőtlen derűt fakaszt, volnék én megannyi belevalótlan, magyartalan nőstény (a magyar kanok esztétikai pandanjaként nyilván).
Esterházyt „zavarja, ha lát valami jót, és annak nincs örülve”. Na most, ha engem, kedves Kirké, vén disznóból ifjú szédüléssé varázsolnál, úgy Esterházy Pétert sem zavarná többé semmi a világon, a cseszegetés sem zavarná, de még a baszogatás sem (már amennyiben a baszogatás nem inkább az öröm kifejeződése az általad determinált Nagypolitikában), hanem viszont volna itt örülve a Szebb Jövőnek főként (és bölcsen), méghozzá kivétel nélkül mindenki által volna örülve. Ez egészen biztos! Sőt talán kialakulhatna bennünk ama több ízben reklamált, mélyreható koherenciavizsgálat is a nácizmus iránt, ám e kérdésben maradjunk inkább mértéktartók, ne tegyünk elhamarkodott ígéretet, merthogy azokat még évek múltán is a fejünkre olvashatják:
Jó, kössünk ithakai-aiaié-i alkut, kedves Κίρκη! Ha te redvás nagydisznóból visszavarázsolsz engem oly kedves kis nem disznóvá, hogy még Állományjavító szigorú szíve is megenyhüljön irántam, akkor beváltom ígéretemet, véglegesen eltűnök mindenki életéből, így értelemszerűen nem zavarom tovább Állományjavító s a „kedves Eszter” által közös-koherenciavizsgálat alá vetett Szebb Jövő végleges kibontakozását sem!
Nem fáradság, és nem is magyarázkodás, hanem konkrét ígéret, márpedig én mindig állom a szavam, de leginkább úgy, ha átvarázsolsz disznóból majdnem miniszterelnökké, akkor ugyanis akár cseszegetnél, akár baszogatnál, részemről felhőtlenül volna örülve mindennek! Vagyishogy a többi már Almási Miklóson és Esterházy Péteren múlik.
magyarul nincsen pénze, ettől nem tud ugrálni, magyarul szük a mozgástere, nos nem ö nem ad magának pénzt, hanem mások, akkor ki szükitette le a mozgásterét, nyilván mások....észrevette, ezért körülnézett hol lehet pénzt találni, hogy növelje a mozgásterét, rájött, hogy ott ahol van, tehát onnan kell elvenni, akkor neki lesz és nem lesz szük a mozgástere......
ezt mindenki tudhassa, aki ismeri Ilf és Petrovot....haggya, hogy osztap bender meséljen neki a kalandjairól...
Asszem félreértjük egymást. Én arról beszélek, hogy a kvázi diktatórikus és demokratikus irányítás optimális esetben együtt van jelen. Lehet diktatórikusan irányítani az államapparátus egy részét, és demokratikusan kell irányítani magát az országot. Egyelőre pedig a demokratikus elemek kinyírása folyik, ahol meg kőkemény vezetésre lenne szükség, ott nem történik semmi.
Hogy világos legyek: A Költségvetési Tanács tönkretétele növeli az emberek alulinformáltságát, ezzel pedig a valódi választási szabadságot rombolja. Az önmagában, hogy négyévente választások vannak, kevés a demokratikus működéshez. Ahhoz az is szükséges, hogy megalapozott információk alapján lehessen választani. Mint ahogy az is szükséges feltétel, hogy semmelyik kormányzat ne kezdhessen kontrollálhatatlan és gyakorlatilag semmilyen módon nem megakadályozható ámokfutásba.
Adott esetben a "hajóskapitányok" korántsem arra kapnak felhatalmazást, hogy korlátlan úrként irányítsák a hajót, Arra kapnak felhatalmazást, hogy egy igen erősen szabályozott rendszer keretei között vezessék azt legjobb tudásuk szerint. Lehet, sőt biztos, hogy ez gyakran kényelmetlenségekkel, a hatékonyság csökkenésével jár, viszont ez garantálja sokféle és fajta érdek érvényesülését és megóvását.
A balközép uralomra jutva kedveskedett volna uj nemzeti szinházzal. Aztán a jobbközép uralkodott és ők is nemzeti szinházzal kedveskedtek,de jusztazértis egy teljesen másik helyen.És még egy Torroristaház Muzeumot is csináltak.Pénz nem számit. Azután a balközép jött megint és csinálta a Müvészetek Palotáját. Fussa a hülye adózó fizet szó nélkül ! Lám ehun-e megint vitéz nagyonmagyar Viktor és mivel bájolog a magyaroknak : Tom Lantos Alapitvány kapjon egy székházat és kutassa a demokráciát ))Mi a rosseb kutatnivaló maradt még azon.
És a magyar ezt kedvesen eltüri,bólogat "mink a Viktort szeressük" tüzön vizen át. Ébresztő nemzetem ! Ami pártsemleges ebben az országban az INTELLEKTUÁLIS TULTERMELÉSI VÁLSÁG. Tele vagyünk szinház,muzeum,ilyen palota,olyan szümpozion,intézet és fesztivál----de ha protézis kellene és lerohadsz "nincs rá pénz" tessék várni öt évet.Ha ÁLLMAMI-GARAMCIÁS nyugdijasházat keresel hát várjál hat évet.Ovoda és bölcsöde is kevés.
Miközben H Ü L Y E S É G E K R E szétpazarolják az adófizetők pénzét !
