Kedves könyvmoly! Köszönöm! Ha már itt az igazság pillanata, akkor én is beavatlak benneteket "magamba":)) Az én csúcssúlyom a 167 cm-es magasságomhoz 96 kiló volt, ami az akkori aktuális főnökömnek volt köszönhető, de ezzel most nem untatnék senkit. Amikor elértem ezt a súlyt, azt mondtam, itt a vége, ezt nem lehet csinálni. Ez 98 januárjában volt. Akkor kezdtem komolyan odafigyelni, és most 81 kiló vagyok. Az elmúlt 8 évben én sem voltam soha ilyen "könnyű". Nekem nagyon nagy szerencsém van, mert én - mások szerint - arányos testalkatú vagyok, tehát nem extrémen rakódnak le a kilók. De most ez az amerikai egy hónap nagyon nagy segítség volt, és én most arra áhítozom, hogy a nyolcas hetesre változzon:))
Ezer meg ezer gratula Mamintinek és könyvmolynak!
A cigi dolog elég nehéz ügy, igazság szerint én se merem abbahagyni, pont a kilók felszedése miatt.
A hétközbeni visszafogom magam és odafigyelés, és 7végi laza gyeplő nálam is működik. Némi testmozgatással megspékelve meg egyenesen szuper!
Nem én találtam ki, tudományos dolog ez. :-) Ezért nem ajánlják fogyókúrázóknak az erősen sós ételeket. [persze, tegnapra már visszament a mérleg az eredeti helyre.]
Én sokszor megmérem magam, ha ahhoz van kedvem, csak nem törődök nagyon a mérlegállással. Kobzoskával beszéltük valamikor, hogy úgy csináljuk, hogy vannak hivatalos mérlegelések és nem hivatalosak. Nem hivatalosak lehetnek naponta ötször is, csak nem kell miattuk elkeseredni.
Amúgy én úgy csinálom, hogy ha kedvem van, eszem, akármit, bármit, ha meg nincs, akkor nem nagyon. :-) De én nem is fogyókúrázom.
Maminti, te drága tündér, hát milliószoros gratula (tudtam ám, csak nem mertem ott kiabálni), babára nagyon vigyázz, mosolyogjál sokat, az jót tesz neki. :-)))))))
Lappa_lassan már azt se bánná, ha száztíz kilósra hízna a terhesség alatt... :-)
Azt én is tapasztaltam (amikor néha rámjön, hogy egy nap akár kétszer is megméreszkedem), hogy még egy napon belül is változhat az ember súlya. De ez a só - víz összefüggés még eszembe sem juttott.
Mivel még új vagyok itt, elkezdtem olvasgatni a régi hozzászólásaitokat. Biztosan találok jó ötleteket ami rám is fér, mert már rettentően unok pár ételt.
Ti ebédre/vacsorára rendes komplett kajákat esztek?
Én ugyanis arra állítottam be magam, hogy hétköznapokon nagyon odafigyelek, ebédre is csak saláta, üres spenót, tojás, stb, hétvégén pedig lazára fogom a gyeplőt, és szinte mindent megeszek, amihez kedvem van.
Sziasztok ismét! :)
Tudom, nagyon eltűntem, de nem igazán tudtam dicsekedni semmilyen fogyással, sőt, mondhatjuk úgy, az egész tavalyi és idei évem totális kudarc volt. Augusztus 20-án fogom ünnepelni a 2 éves évfordulót, amikor elnyomtam az utolsó cigimet, ami a súlyosabb bajok forrását is elindította. Perpillanat bagatel 30 kilóval vagyok több a kelleténél, de a fogyókúrát jó egy évre elhalasztom most, mégpedig amiatt, mert a 14. hétben vagyok! :) Aminek viszont nagyon örülök, hogy a terhességem óta kb. 1,5 - 2 kg jött fel rám mindösszesen! Persze rengeteg gyümölcsöt, zöldséget eszem, húsból márcsak a pipi és a pulyka esik jól, bár emellett eszek fehér kenyeret, péksüteményt is, noha csökkentett mértékben. Nagyon-nagyon fontos nekem, hogy semmiképpen se érjem el a terhességem és majd a szoptatás alatt a 100-as határt, nekem ez a lélektani pont, és úgy érzem, egyelőre jó úton járok (most vagyok olyan 91 körül).
Tornázni az intim torna kivételével nem tornázok, sajnos az is megerőltető, ha feljövök az első emeletre, ilyenkor lihegek mint egy kiskutya, és mindenki rám szól, hogy ne rohanjak annyit... :))
Remélem, tudtok segíteni abban, hogy tényleg csak annyit szedjek fel, amennyi elkerülhetetlenül szükséges. Eddig csak a magam testével szórakozhattam, de a babára már nagyon kell vigyáznom!
Kedves Könyvmoly! Mintha a számból vetted volna ki a szavakat :) A számok is nagyjából stimmelnek csak én 10 cm-el alacsonyabb vagyok.
Én is voltam a Pados tanár úrnál, nekem is azt mondták, hogy fogyjak le és normalizálódnak a kis endokrin eltéréseim.
És tulajdonképpen egész életemben ezzel küszködök. Bár most nem olyan gyorsan, de azért biztosan (május 28. óta 7 kg), fogyok, úgy érzem, hogy valóban átálltam étkezésileg.
És nekem is a héten történt meg az első számjegy fordulás, természetesen lefele :)
Igazából aquilának is írtam :). Így látható, hogy milyen rögös út vezetett az első számjegy változásához. Neked is sikerülni fog! Szerintem nagyon jól haladsz (még nálam is jobban :).
Anno, amikor elkezdtük a közös fogyózást, kitaláltam, hogy ha netán-tán eljutok oda, hogy az első számjegy is változzon, írok egy hosszabb lélegzetű hozzászólást az eddigi fogyózós karrieremről.
Meg ez itt a 333. hozzászólásom :). Kicsit hosszú lesz, de ritkán szoktam ilyet csinálni, gondolom nem haragszotok meg.
Szóval a történet:
Kicsinek vékonyka voltam. Kicsit nagyobbnak is. De általános végén már nem, a gimi végére meg kifejezetten kövér lettem. Na ennek az egésznek csak úgy van értelme, ha adatokat is írok hozzá :). Elvégre most már nem is annyira sok :)
A magasságom (most) 171 cm. Általános végén, az akkori még kisebb magasságomhoz társult 85 kiló, érettségire már 91. Egy év alatt felment 107,8-ra :(. Ekkor ismerkedtem meg a Pados-féle 500 kalóriás fogyókúrával, kórházban. (Mindenféle mást is kivizsgáltak...) A kórházban fogytam bő öt kilót, utána otthon még tizet. Néhány hónap alatt lement a súlyom 92 kg-ra, aminek nagyon tudtam örülni :). És tudtam elég jól tartani is, pedig akkor nagyjából abba is hagytam a fogyókúrát.
A kórházi módszer azért volt sikeres, mert ott nemcsak az az egy hét a lényeg, megtanítottak nagyjából arra, hogy mit és mennyit szabad enni. Arra sosem voltam képes, hogy rendszeresen írjam amit eszek, pláne nem, hogy kalóriákat is számoljak, de úgy nagyjából 1200 kalóriás lehetett az a diéta, amit otthon folytattam. Még az orrom elé tett cseresznyés sütit is megálltam, pedig nagyon nehezemre esett, de ha egyszer szenvedtem egy hétig (ide behelyettesítendő mindig az aktuális időtartam), akkor nem fogok meghátrálni!
Szintén a kivizsgálás eredménye, hogy valószinűleg hormonális okai voltak az elhízásomnak, de ez nem jelenti azt, amit pl anyukám gondolt eleinte, hogy akkor majd adnak valami gyógyszert, ami ezt helyrehozza és akkor máris fogyok. Hanem azt jelentette az orvosok olvasatában, hogy fogyjak le és akkor majd az egyéb problémák is helyrejönnek. :(
Na, ott tartottam, hogy abbahagytam. Hogy miért, az most nem fontos, de kellett hozzá még vagy öt év, hogy egy részét ennek visszahízzam, szóval nem vagyok tipikus jojós, mert lassabban ment fölfelé, mint lefelé :). Aztán megint el akartam kezdeni, de egyedül nem ment. Megint kértem kórházi segítséget és kaptam is. Odabent megint öt kiló körül, de utána már egyáltalán nem ment olyan jól az otthoni diéta. Olyan föllángolások egy-két hétre, amikor nekikezdtem, aztán szépen abbamaradt. Nem megy nagyon az önmegtartóztatás... Azt hozzá kell tennem, hogy ilyen vasszigorral betartandó kúrákba sosem kezdtem, eleve reménytelenek találtam. Amit ilyenkor csináltam, az az egészséges életmódra való törekvésnek nevezhető :).
Valamikor idén tavasszal megint sikerült elkezdeni és bár nem folyamatosan, de azért ment lefelé :) Akkor a kezdés környékén nem is mértem magam, saccra 95-96 kiló körül lehettem. Amikor a közös fogyózás kiírást megtette a topikban Kobzoska, akkor tartottam 93,5 kg-nál és most, a jubileum 89.
Igazán örömöt okozott, ezt elhihetitek :). Egyrészt már az érettségim előtt is súlyosabb voltam, másrészt sikerült átlépnem a 92 kilót (lefelé! :), amit amolyan lélektani határnak tartottam, mert korábban sosem sikerült.
Legyen egy pár szó a sportról is. Gimi alatt karate, ami mellett simán tudtam hízni :(
Később aerobic. Most egy elrettentő példa fog következni... Elég sokáig eltartott, mire megszerettem, még tovább, mire nagyjából végig bírtam csinálni egy órát. Nagyon büszke voltam magamra, szerettem járni, főleg a step-et imádtam :). És bár a mérleg szerint nem fogytam, de az ismerősök szerint igen, azaz változott az alakom :). Csakhogy ilyen túlsúllyal nem lett volna szabad és erre senki nem figyelmeztetett. Tönkrement tőle a térdem és azóta sem jött rendesen helyre. Mostanában bicikli, ami csak javít rajta :) Persze a doki szerint egy nap tíz-húsz perc kellene, szerintem meg ha már rákészültem és elindulok, akkor legyen több egy kicsit - egy-két óra minimum :). Sajna csak hétvégén. Itt lenne az ideje a hétköznapokba is beilleszteni valami sportot...
Viszont régebben sosem sikerült egyszerre a sport és a fogyózás. Most talán...
Az az igazság, hogy most sem megy a szigorú diéta, ha jobban megvizsgálom, még mindig lenne min szigorítani, de nem akarok. Ha így is megy lefelé, akkor jó, ha megáll, akkor is lejjebb vagyok, mint az elmúlt 8-10 évben bármikor :)
Persze lehet, hogyha tényleg megáll, én is kétségbe fogok esni, de sokat segít, hogy olyankor egyszerűen nem mérem meg magam hetekig :). Nekem többnyire elég az érzés, hogy megtettem amit lehet, vagy éppen hogy nem, de akkor meg miért méricskéljek, attól csak elkeserednék. Meg a nadrág dereka is jó jelzés :). Anno, a kórházban kétnaponta mértek minket, de otthonra a heti egy-két alkalmat javasolták, úgyhogy annál gyakrabban nem is érdemes.
Egy csomót vacilláltam, hogy megírjam-e a pontos súlyomat. Elvégre ismerősök is kószálnak errefelé :). De most igenis büszke vagyok magamra! És nagyon remélem menni fog a továbbiakban is - ha meg nem, akkor elfelejtem a mérleget :))
Ebben a topikban ez a leírás végül is tekinthető egyfajta bemutatkozásnak, amit érthető okokból csak később közöl az ember :).
Ne add föl aquila!
Ha mindent megteszel, akkor menni is fog. Csak felejtsd el a mérleget vagy két hétre, akkor elég az az érzés, hogy mindent megteszel és nem adod föl olyan könnyen.
(Mondom én, aki egy csomó ideig lazsált a fogyózással... De nekem legalább eleve ritkán jut eszembe mérni magam :)
És közben kissé irigyellek is, én még nem fogytam annyit, hogy elérjem ezt a platót :)
SEGÍTSÉG!!! Írjatok gyorsan-gyorsan valami bíztatót, amivel ki lehet bírni, hogy egy hete nem ment lejjebb egy rohadt dekával sem a mérleg, vagyishogy a súlyom:( Pedig én mindent, de igazán mindent megteszek:((( Ismerem ezt az állapotot, csak most valahogy nehezen viselem. Szerintem ma este csúnyán be fogok zabálni bánatomban fóliában, parázsban sült finomságokból:(((
Tegnap moziban voltunk (Simpatico, sose nézzétek meg, igen rossz), rossz filmet ellensúlyozandó, elfogyott egy csomó popcorn, olyan sós volt, hogy azt ki se lehet mondani, reggel a mérleg két kilóval mutatott többet, vicces, hogy a só hatására az amúgy dekánnyi kaja mennyivel több súlyt képes mutatni, minden vizet benntart, amit csak utána fogyaszt az ember.
[nem a panasz vagy az ijedtség végett mondom, csak mert tényleg vicces.]
Ez nekem is tetszik. :-)))
Nyaralásnak vége, leadott kilók egy része vissza, de nem baj, mert szuper jól éreztem és kényeztettem magam. / jégkrémhegyekdögivel!/
majd most megint ráállok az odafigyeléses útra és tornára.
Ooops, magukévá tették a felfogásomat... [Nincsen nekem felfogásom, vagy ha van, akkor az nehézkes.] :-)
Most olvastam egy hozzászólásban itt az indexen egy gondolatot, tetszik: lehet az embernek az alsó határon tartani a súlyát, csak az körülbelül olyan fárasztó, mint egy labdát állandóan nyomni le a víz alá.
Épp csak bekukkantok, mert most vagyok online még kb egy órán át.
Gratula a sikereknek, a kismamáknak, csak igy tovább!
Kirké: miért van hogy mostanság nem futunk össze a teremben? Ugye jársz még? Félre ne érts, ez nem szemrehányás, csak néha szólnék egy-két szót valakihez nem csak egyedül (magazinokkal) taposnám a pedált :))
Lappa, kedves, annyira oda vagyok a felfogásodért, hogy teljesen a magamá teszem... úgyhogy a nyaralás cseppet sem volt görcsös, kajahegyek és vidámsághegyek...
hanka: az otthoni kazik nekem nem jönnek be, teljesen unalmas és egy idő után már bekapcsolni sincs kedvem, pláne, hogy hozzászoksz a programhoz és akkor már nem ér annyit. Lényeg a változatosság: futás, bicaj, görkori, aerobic, pingpong, tollas, ami jön... lehetőség van bőven. Futni (ha megfogadsz egy baráti tanácsot) ne betonon, ha lehet füvön, de min. aszfalton. Sok sikert!
Tudom, hogy igazad van. Azt hiszem az a legnagyobb gondom, hogy még nem tapasztaltam ki, hogy hol van az a határ, ameddig elmehetek anélkül, hogy visszajöjjenek a kilók. (Ráadásul élek-halok az édességért!)
Járogattam aerobicra is egy barátnőmmel, de az utóbbi hetekben elmaradt. Ő nem ér rá a munkája miatt, egyedül meg nem szeretek eljárni. Arról nem is beszélve, hogy ebben a melegben kedvem sincs hozzá.
Otthon is tornásztam, de szerintem egy idő után halálosan megunja az ember mindig ugyanazokat a gyarkolatokat csinálni a videokazettákról. Pedig van vagy öt különböző kazettám.
Azt hiszem, megpróbálkozom a futással. Volt már egy erőtlen próbálkozásm pár hete, de nyocszáz méter után majdnem meghaltam.
fügét ettem, de nem aszaltan, hanem úgy nyersen, korábban ilyet még sose ettem, de tök jó de még milyen jó, imádom!! Apukám gyerekkori barátja lát el minket vele. Olyan aranyos volt most legutóbb, tudja, hogy imádom és azt mondta, hogy a fügefa kijelentette, ha nem nekem hozza el a termést, nem is terem többet :)
Tavaly San Remoban meg Antibes-ban vettem kilószám a fekete fügét, valami csodálatos volt!
Fogyás ügyben némi súlycsökkenésről tudok beszámolni, ami nem szándékos igazán, szerintem lelki oka van, de majd csak túlleszek rajta...
Nagyon gáz dolog az állandó para és a lelkiismeret-furdalás. Nem ér annyit az áhított súly. Nem ér annyit semmi. Tönkremennek bele kellemes, szép, élvezetes pillanatok.
De azt mondják, a babát váró másképp néz már a súlyára. Nem parázik. Nyugodt. Örül a gyerekének.
Sziasztok!
Én még új vagyok itt, de nagyon örülök, hogy rátok találtam.
Én január óta próbálok okosan táplálkozni. Igazán túlsúlyos nem voltam sosem, de rájöttem arra, hogy ha így folytatom, az évi 1-2 kg hízások nem vezetnek semmi jóra. Most már hónapok óta tartom a súlyomat (55 kg, 168 cm), de egy állandó aggodalom az életem, hogy visszahízok. Minden kis kicsapongás után bűntudatom van. Ti hogy vagytok ezzel?
Arról nem is beszélve, hogy a közeli jövőben szeretnénk babát a férjemmel, és már látom lelki szemeim előtt, ahogyan "most igazán megengedhetem magamnak" jelszóval összeeszem mindent.
Pedig a cigányasszonyos történetből kiderült ám. :-))
De nem is az a lényeg, mennyi vagyok.
A hányinger tényleg nem túl jó, főleg, hogy állandó légzésgyakorlatokra indít. Még evés közben is figyelnem kell a légzésemre.
A füge nagyon finom aszalatlanul, apukám ültetett egy bokrot nekem otthon, de sajnos a telket pont most adták el. Jó sok benne a cukor az biztos, de nagyon finom.
beny, neked viszont szerintem hamarosan vége lesz, mert azt mondják, hogy ha megmozdul a baba, akkor nem lesz tovább. Én pedig ebben nagyon reménykedem.
Ez a hányinger cucc, ez elég gáz lehet. Van olyan ismerősöm, aki a terhesség első pár hónapjában annyira beteg volt, hogy fogyott egy csomót. Szegény.
Ontopic is lennék, csak nem nagyon tudok, fügét ettem, de nem aszaltan, hanem úgy nyersen, korábban ilyet még sose ettem, de tök jó. Gondolom, kalóriatartalma a banánnal egyezhet meg - na, nem mintha számítana.
Lappa.remélem, az anyukám este lecsóval vár :-)
off. szia, Kirké, majd megy ám mail, csak még rákészülök :-))) on.
Kedves kockas:
Tegnap nagy büszkén mondtam, hogy napjában csak 1-2 x jelentkezik a hányinger, hát sajnos például tegnap este folyamatosan az volt és éjjel 1/2 12-kor meg volt az első hallózásom a WC kagylóba! Na ezeket a részeket valahogy kihagynám a kismamaságból!
