Nyilván hazudik ugyanis mind orosz, mind ukránoktól jött zsidók vannak Izraelben. Nincs tudomásom súrlódásról. Miért is lenne? Zsidóként jöttek vagy mi a szösz.
Vannak már fotók a gázai terület déli részéről, hogy most mi van ott? Sátrakban éjszakáznak, vagy hogy? És a segélyszállítmányok át tudnak menni Egyiptom felől?
Ahelyett, hogy a Hamász arra fordította volna a pénzt, hogy a gázai lakosságnak jó legyen. És hogy ne kelljen telesipákolni a világot, ha a szomszéd állam elzárja a vizet.
De nem erre fordították, ergo, a Hamászt nem érdekli a gázai övezet lakossága, tojnak magasan a fejükre.
Már tegnap is volt erről szó, arról is, hogy egyáltalán nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy ez légicsapás volt, arra meg még kevesebb, hogy Izrael követte el.
takija= hazugság (álcázás, alakoskodás) a vallás terjesztés érdekében legismertebb Hadísz gyűjteményből a Szahíh Buháriból és Szahíh Muzslimból, Umm Kulthum „ Nem hallottam, hogy megengedte volna [Mohamed] a hazugságot bármiben, amit az emberek mondanak, három dolgot leszámítva: háború, nézeteltérések elsimítása, és ha egy férfi a feleségével beszél, vagy fordítva (a különbségek elsimítása véget)”
A törvénykezésről szóló, az iszlám szunnita ágában elfogadott „Az utazó bizalma" című írás megengedi a takíját, vagyis a szent cél érdekében elkövetett hazugságot, az igaz hit letagadását és elfedését. „A beszéd a célok elérésére szolgál, ... Amikor igazmondás helyett a (dicséretes) célok elérése csak hazugsággal lehetséges, akkor megengedett a hazugság, akkor, ha a cél megengedett, és kötelező hazudni, ha a cél is kötelező
Ez az engedély sajnos igen tág: az iszlamisták rutinszerűen azt állítják, hogy a nyugat harcban áll az iszlámmal, a muszlimoknak (másokhoz hasonlóan) vannak rendezendő nézeteltérései, és ez rutinszerűen érvényes a feleségükkel való kapcsolataikra is. A híres iszlám filozófust, Ghazalit szerint: „A beszéd a célok elérésére szolgál, … Amikor igazmondás helyett a (dicséretes) célok elérése csak hazugsággal lehetséges, akkor megengedett a hazugság, akkor, ha a cél megengedett, és kötelező hazudni, ha a cél is kötelező.” (‘Utazó Bizalma’ (szerzője Ahmad ibn Naqib al-Misri , 1302-1367). 745. oldal.)
Mivel az iszlám terjesztése (az iszlám szerint) hasznosnak és kötelezőnek tekintett, ezért az iszlám előrenyomulásának érdekében lehet hazudni. Abu Darda, Mohamed próféta harcostársa ezt így fogalmazta meg: “A hitetlenek (nem muszlimok) arcába mosolygunk, miközben a szívünk átkozza őket”.
