Mi itt a protogermán? Az első hangeltolódás előtt vagy után?
Germán nyelv: Krisztus előtt... és Krisztus tuán 8. 9. század.
9.-től német
350-900 germagyar nyelv kiformálódása.
Germánnal nem foglalkozni, olyan, mint a saját nyelvvel nem foglalkozni, ahogy indogermanisztival nem foglalkozni, olyan, mint a magyar nyelvvel nem foglalkozni.
Ahogy nem tabu a dühor szó se, a düh-ből, ami a deuza, Tier, a dőre és bátrat jelent,, ahogy az ibrs vadkan is vezért, bátrat jelent. Ez animalizmus, bár inkább werdühör, úrdühor, Werwolf, mert az adott állat, az emberi tulajdonságok miatt sokkal veszélyesebben lesz beállítva. Az emberi és állati tulajdonságok keverése miatt az adott állatokra, dühorokra ez negatívan hat. A farkasban, a vadkanban és másban az ember jelenik meg így. Az ember a farkas a vadkan tulajdonságait magáévá teszi, de ezek a tulajdonságok brutálisabban fognak hatni, mint az állatnál, a dühornál.
erre nem hoztál semmilyen bizonyítékot. elég furcsa lenne ha a work és a wriggle mellett egy harmadik (és ellentétes) jelentése is lenne ugyanannak az alapszónak
szerintem ez itt téves feltételezés (hogy vágott rész értelemből jönne a farok):
Proto-Italic *kaud-a- "part; tail," from PIE *kehu-d- "cleaved, separate," from root *khu-. He writes: "Since words for 'piece, part' are often derived from 'to cut, cleave', the tail may have been referred to as the loose 'part' of the animal."
Mint írtam a farkas a vargs, az uer tőből ered, és nincs köze semmilyen ostoba tabuhoz, sőt, mivel a Varégok is Farkasnak hívják magukat. Sokkal inkább ez egy emberi tulajdonság, amit átvittek a dühorra. Egyfajta animalizmus ez.
A farkas egy dicső név(Walking Dead Farkasai, a Varégok).
Nyomulnak a gonosz előítéletesek, bántják szegény C.-t. Tényleg?!!
C. példákat kért és kapott: medve, farkas. Mit használtál az állításod alátámasztására (wargaz)?
Hát a Wiktionary-t!
Na, én is onnan idéztem, nem én találtam ki, hogy svédül varg = farkas. (Tilos kiejteni a tabuállat nevet, a svédek nem mondják, hogy farkas, hanem a pusztító, a bűnöző szóval helyettesítik.)
Egy indogermán uei tőből 22 szó van a germagyarban: ín, varsa, virgács szavak tán nem germagyarok.
Az ín görög, a varsa talán szláv, a virgács meg talán latin, ha nem germán, a ferde kérdéses, az örvény biztos hogy germán, az őröl nem őrül kérdéses, az ormány germán jellegzeteségeket mutat fel, az orsó isa só képzó miatt.
Szal 17 szó a 22-ből germán, tehát magyar,germagyar.
A forog és a pereg egy szavak, de nem germánok, és nem az wr, uer a tövük, hanem az indogermán sper, spereg, a forog lenne a germános változat, és nincs közük a ferdéhez.
A helyzet az, hogy egy tőből erednek, de már írtam:
uei+m=vima, vimla, wimeln=émely
uei+mb=wimbon=imbolyog
uei+p=Ipoly?
uei+pr=ipar, wǣfer
uei+s=visjó=vessző
uei+s+kó=viskó
uer tő vagy re tő: őr, ír ér, ör,far, fer,
farkas: wargs, wargr
féreg: frige mai ír nyelvben is, a germánban is,
öről: wriwōn, ureu (csak germánban) wribbeln őröl a lét forma együttese
őrül: wóra
wreng, wrjitn: őrjön, örjít
wreng:örjöng
irha: wrihan, wriha, befedni, burok,
ér+ték, érték: werdi(csak a germánban)
redő: wriþō
varsa: versóz, halászhaló, lehet germagyar? szlávban
orsó?
örvény mint warp, vagy a hwarwa
Ide tartozik még a virgács illetve a virgonc szavak is, illetve lehet, hogy a ferde, de nincs köze a pöröghöz.
Tehát: émely, imboly, ipoly, ipar, vessző, viskó, ezek germán szavak, ahogy germánok az őrjít, örjöng, őrül szavak is, ahogy az irha, érték és redő szavak is, esetleg idejön az örvény, ha nem hwarwa, és az érték szó is.
Ezek mind germánok. A farkas és a féreg f tipusúak, mint a fegyver az üt-ből, és ide jöhet a ferde, mint f-esek.
A varsa és az orsó kérdésesek, a virgács vagy germán vagy latin, de ebből a tőből van, és még van a virgonc is.
Greek ergon "work" Armenian gorc "work;" Avestan vareza "work, activity;" Gothic waurkjan, Old English wyrcan "to work," Old English weorc "deed, action, something done;" Old Norse yrka "work,
Most komolyan mi a fene ez, ilyen angol-kínai nyelv? Van pofája ennek megkövetelni a határozott névelőt, miközben a finnugor nyelvekben még csak nem is létezik(!) határozott névelő(ami gót a germagyarban)!
Itt valami nem stimm!!!!!!
Le a kínai-angol flektáló új magyarral! Éljen a nyalt szintaxisú germagyar nyelv, ami agglutináló, nem flektáló.
Jut eszembe, azért mert a magyar vagy germagyar képzésket nem rendesen ragozzák, amiatt a magyar nem agglutináló, hanem hajlító lett.
Példák:
mi látunk vagy ők látnak.
Helyesen látumak lenne, a látnak meg helyesen esetleg lát+n+uh, ik, eredetileg nd.
A mai nem agglutináló, hanem hajlító.
Vagy:
én eszek és ő eszik, ez teljesen hajlító, mert a harmadik személy nincs képezve, ezért egy belső hajlítás határoz
A látják meg mi? Felszólító? Lássak egyes személy? Látjak egyes személy helyesen, Verlaufsformban.
Látjak és látják között mi a különbség? Az egyikben a másikban meg á, tehát ez így hajlító, helyesen látjanak lenne, hogy ne legyen hajlító, viszont ez nem tévesztendő össze a látjumak-val.
A mai magyar nyelv nem agglutináló, hanem mert a képzésket elbasztának, ezért hajlító.
Csak úgy lehet megkülönböztetni aztán a látjak és a látjákot hogy a lássak átalakul, de a lássák is van van, ami helyesen megint lássanak lenne, tehát látjanak a helyes.
Szal, a mai magyar nyelv nem agglutináló, hanem flektáló. Agglutináló az eredeti germán forma, vagy indogermán forma, viszont a mai az flektáló.
tető – ‘felülről lezáró elem’: a doboz teteje; ‘épületet felülről borító egy vagy több sík’; ‘legmagasabb rész’: fatető, hegytető; ‘fej(tető)’: tetőtől talpig becsületes ember; ‘csúcs, netovább’: ez aztán mindennek a teteje!; ‘értelem ‹valamiben›’: a tervednek semmi teteje. Származékai: tetős, tetőtlen, tetőz, tetőzet, tetőzik, tetejébe. Az elavult tetik (‘látszik’) ige folyamatos mellléknévi igeneve, amely ‘messzire látszó’ jelentése alapján a ház legfeltűnőbb részének neveként főnevesült; egyéb jelentései ebből vezethetők le. Lásd még tetszhalál, tetszik, tettet.
Ez egy történelemhamisítás. A tető szó a germán teh, deh tőből ered, vagy indogermán, a decken van benne.
A tető esetében a h elntűnt, de még kimondáskor érzékelhető. A tő képző egy indgoermán képzés, itt germán, a tó vagy a latin tio, mint a natio, generatio, vagy a germán flehtó, ami a faj tőből ered: faj+ kausatív t=fágy(fáty)+tó, akkor a tető=teH+tó.
Az ó és az ő képző nem török kicsinyítő képző, hanem a germán-indogermán io és jó képző. Mindegyik vizsgálata az indogermanisztika és germanisztika alá tartozik, és nem a finnugorisztika alá, ahogy a vány és vény melléknévképző is, hisz ez a germán in, illetve van a nőnemű nja képző is, ahogy a vá is ide tartzik, mint az özvegy(widwón), fösvény.
Ezeket nem lehet megközelíteni se turkológiailag se finnugorsztikailag, csupán germanisztikailag.
A sumér dolog ugyanolyan baromság, mint a finnugor vagy a török.
A magyar agglutináló, de indogermán módon agglutináló, nem más nyelven. Szinte az össze képzés a magyarban, amit ki lehet mutatni germán és indogermán, az agglutinálás egynémely része úgy jött létre mint a perzsában vagy a kurdban, és a germagyar a germánból.
Volt példaszavak és példamondtok: látjumak a látomásom,
Látom a házat, izzik, ég, hallom hírét garázdának ( itt a nak nem germán, de lehet indogermánból levezetni)
"Szintén: a lélek kizárólagosan PRIVÁT-nak volt tekintendő, hiszen az egyén lelke (és nem az őséé) ment a pokolba/mennyországba, a viselkedése függvényében."
Az Isten szó, biztos, hogy nem magyar, germagyar, de az is lehet, hogy nem is indogermán.
Tegyük fel, hogy az Isten-ben az is a görög esu, eu, ami a jó, és akkor az Asok a germán Istenek nietzschei alapon a jók volnának, ahogy a Gott sem az ugat-ból van, ezért a gudja az nem kutya, ahogy Grimm veszi, hanem a gut-ból van.
Vannak a szavak: örmény isxan, ami urat jelent, van a perzsa ahura, ami ugyanúgy urat jelent, viszont jöhetnének a jóból, az eus-ból vagy az eu-ból, ahogy az Ázok is.
Az örmény isxant nem teljesen sorolják az indogermánba, bár mint mondom, nagy az esélye, már nietzschei szemszögból, hogy a jóból, az eus, eu-ból ered.
"Marhaság: az "isa" ilyen jelentésével nincs értelme a mondatnak a HB-ben."
Csak így van értelme. Nem csak por és hamu vagyunk, hanem ős-lélek is. :))))
isemüküt = ősünket
Az ős szó egy indogermán szó, latin awu, avitus germán ai, awi, afi, az alapja au indogermán auos.
formailag a germagyarban lévő germán forma közel áll, de egyértelműen indogermán.
Az isemüket a helyes forma, úgy jött létre, hogy volt egy igei változat, ami mondjuk beiram, bírum, aztán ráépült az új Verlaufsfrom, a gót ih, ik uh, és lett bíramuk, ez hozzá lett téve egy főnévhez, és lett isemük.
Egyetlen magyarban is meglevő szóval tudsz csak jönni?
A szláv átvételre pont az a közvetett bizonyíték, hogy a magyar szókincs alaprétegében tendenciózusan vannak jelen a TABU szavak (Eső, este, ér, folyó, víz, tűz, serés, farkas, szarvas stb.).
A tabu dolog a legnagyobb marhaság, amúgy a szarvas és a sertés nem magyar szavak, mindegyik zátemnyelvi, a serte tán litván, a szarv is zátemnyelvi, amúgy a Horn, Hirsch a szarvas, latinul cervus.
A farkas szónak nincs köze a farok szóhoz, hacsak annak is a töve nem-é az uer. A farkas és a féreg egy tőből erednek, az örvénylés a tő, itt a w vagy u f-vé vált mint a fegyver esetében is.
A farkas a Würger, a féreg pedig a feirg, wierg, az örvénylő, a Wurm, mó képzéssel, férmó, vagy ormó, ami az ormányban van benne. Az ormány az ami tekerődzik, az ormány meg egy nja-s képzés, illetve lehet germánból még melléknév is, mint fauswón, ami a fösvény(ez egy bonyolult germán-indogermán képzésdolog).
jó lenne, ha B Berci nem tenne ilyen megtévesztő szavakat egymás mellé. A germán flau az indogermán pel tőből ered, míg a latin flumen a bővülből ered, ha valaki nem tudná, hogy a latinban a b-ből f lesz, és alapvetően nem egy faszanyelv, mert a p az p marad, míg a germánban f.
Amúgy a germán flau-ból jön a foly szó, a folyik viszont Verlaufsform, a gót uh, ih, ik. A foly-ból jön a germán flaumó, ami a germagyar folyam, illetve kausatívképzéssel, a flaut ami a folyat. Ebből a tőből jön a fél-ni is, ami remeg( mint Vegita Dermesztő előtt). A fel-ből jön a Volk, a fulkó, a falka, illetve még a pillangó, flattern, Falter, aminek persze az első töve indogermános, a második, a képzés germános.
lóg – ‘súlypontja fölött felfüggesztve függ’; ‘súlyánál fogva lefelé húzódik’: lóg rajta a ruha; ‘kötelességét mulasztva hiányzik ‹iskolából, munkahelyről›’; ‘tartozik’: lógsz nekem ötszázzal; ‘lézeng, csavarog’: egész nap az utcán lógsz. Származékok és kapcsolt szavak: lógás, lógós, lógat, lódul, lódít, lódítás. A szócsalád ló- alapszava ősi finnugor örökség: cseremisz longam (‘szór’), finn luoda (‘ledob’), lapp lagnit (‘leemel’). A lóg–lódul szópár a cseng–csendül, forog–fordul mintáját követi. Lásd még lóbál, lődörög.
A lóg szó valójában a lebeg szó összevonása, ami a germán lób, és leb hozzáadva egy germán vagy indogermán og képző. Ebből a szóból jön a lompos is.
Leb és lob+indogermán og=lobog, ami összevonással=lóg
A leb mp-s változata, ami képzőt már sokszor megemlítettem a lompos. ebből jön még a lóbál ami a germán lobba.
Lebeg, lóg, lompos, lóbál germán szavak és germán képzésekkel.
