Nem irigylem Trumpot. Obama öröksége ránehezedik mindjárt a kezdet kezdetén: az új hidegháború, a transzklotyók és a hatalmas állami adósság is.
A liberális média természetesen hatalmas eredményekről, virágzó országról beszél, amit majd a földig rombol az ördöggel is lepaktáló Donald Trump, ám ez közel sem biztos, hogy igaz. A leköszönő elnök eredményei sok szempontból megkérdőjelezhetőek: nincsenek bizonyítékok arra, hogy Obama mentette meg az országot egy nagy gazdasági válságtól, ahogy rezeg a léc az Obamacare alatt és az államadósságot sem sikerült csökkenteni, sőt. A legtöbb energiát talán a rasszizmus elleni harcba, a transzklotyók intézményének támogatásába és politikai korrektségbe rakta, ami viszont az átlagember hétköznapjaira semmilyen hatással nincs, de annál hamarabb nyúl a puskájához (szavazócédulájához), ha ezzel próbálják meg az ő jólétét igazolni.
Amikor 2007-ben bejelentette Obama, hogy elnök szeretne lenni, akkor a diákoknak még úgy tűnhetett, hogy ő lesz az, aki rendbe rakja a diákhitel-rendszert, amivel sokan egész életükben küzdenek. Obama megválasztása éppen ezért nagy százalékban köszönhető a fiatal szavazóknak, akik az anyagi terhektől elnehezülve lelkesen szavaztak a demokratára, de később csalódniuk kellett. A statisztikák szerint a diákok Obama után átlagosan 35 000 dollár (10 millió Ft) hátralékkal fejezik be az egyetemet, ami 17 ezer dollárral több, mint Obama előtt. A pénzügyi fogyasztóvédelmi hivatal (Consumer Financial Protection Bureau) ugyan működik, de az állami diákhitel-program ennek nem esik a fennhatóság alá. A jövő ifjúságának ilyen mértékű eladósítása felér egy pénzügyi káosszal.
A hidegháború újraindítása az Obama adminisztráció egyik legnagyobb hibájának tekinthető, hiszen, ahogy Donald Trump fogalmazott hülye az, aki nem akar jóban lenni az oroszokkal. Obama tehát hülye, mert a mindenre kiterjedő szankciók bevezetése, a hekker botrány kirobbantása, az orosz diplomaták és családjaik kitiltása egyáltalán nem segített semmin. Obama gyerekes rivalizálása távolról nézve nevetségesnek tűnik, azonban komoly hatása van a világra, gondoljunk például Aleppóra, amit szintén, tiszta lelkiismerettel nevezhetünk a leköszönő elnök örökségének. Hogy Trump hogyan fogja megoldani a helyzetet, azt még nem tudhatjuk, jó jel azonban, hogy a diplomaták kitiltására Putyin csak egy lesajnáló mosollyal reagált.
Komolyra fordítva a szót, a néger jazz, a cigányzene és még egy pár hasonló igencsak kis töredéke annak, amit ma az emberiség kultúrája alatt értünk. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy elhanyagolható, hiszen azzal együtt teljes a kép.
Azonban ha választani kellene, akkor inkább mondanék le a jazzról és a cigányzenéről a festészet, operák, komolyzene, irodalom, tudomány, stb. javára, amit akárhogyis vesszük, javarészt fehér emberek alkottak.
A dzsezz zsenik pláne ne közelítsenek hozzám a CERN-be, mert ha a zongorán nyúl mellé, legfeljebb improvizációnak adja el, de ha nálunk nyomkodja össze-vissza a gombokat, akár mini fekete lyuk is létrejöhet, és az nem csak a feketéket szívná magába, mert nem konzekvens.
Talán Trump alatt valamelyest kulturáltabban viselkednek majd külföldön, bár sokak szerint elnökök jönnek-mennek, de zsinórpadláson a helyzet változatlan, hiszen ha egyszer nem létezik az a fránya háttérhatalom, akkor ugyebár el sem tűnhet...
Nem túl változatos, de annál ellenszenvesebb a külpolitikai eszköztáruk. Bombázásos demokratizálás, puccsok tüntetések szervezése, felforgató tevékenység a csicskulni, gazsulálni nem hajlandó kormányfők megdöntésére.
Szarrágó, aki szarságokon lovagol, mint épp most te is. Még mielőtt ebbe is belekötnél átvitt értelemben, ha tudod az mit jelent. Lovagolás közben az ember fel-alá mozgása rúgózásra emlékeztet, de te ezek szerint még filmen se láttál lovast.
Az emberiség túl gyorsan fejlődött. A természet úgy gondoskodik arról, hogy néhány száz évet visszamenjünk a fejlődésben, hogy kipusztítja a fehérembert.
Aztán majd idővel feltűnik egy néger Gallilei, egy arab Verdi, egy délamerikai Edison. Csak ki kell várnunk.
