VIL egy VILágosságot kifejező gyökszavunk. Szavai : VILLAN, VILLOG, VILÁG, VILÁGOS, VILLÁM, VILLANT, VILLANY, VILLAMOS(ság), VILÁGÍT és ezen szavak összes toldalékolt megnyilvánulásai. alapértelmezett nyilvánvalóan a fény szóval való közvetlen kapcsolat, de csak értelmileg, és nem hangalak viszonylatában.
FEL szóhoz nem lehet köze, mert a VILL gyökszó az ILL(an) bővítménye, a magyar nyelv mindkét irányban toldalékol, itt szó elején bővült az ILL
ILLAN, ami elillan, az előtűnik, elénk kerül és gyorsan tova is tűnik. ILLAT is ilyen meg az ILL-ékony anyagok is, meg az ILLÓ-olaj is éppen erről szól. ILL-úzió is ide tartozhat.
ILLAN-VILLAN nem véletlen van gyakran ikerítve használva, vagy az ILLOG--VILLOG is gyakori párt alkot meg. Mert közvetlenül rokonságban állnak. És ez az ILL nem csak V hanggal bővült a szó elején, másképp is megtörtént. P-ILL-ANAT szó is az ILL-anatról szól, ami ILLÓ dolog. Nem a felsőségről szól. Az ILL-ásról.
Ugyanez az ILLAN létezik CS bővítménnyel is a szó elején és akkor CSILLan lesz belőle. Vagy CSILLOG-CSILLAG, CSILLÁM, CSILLANT is ebből az ILL-ó dologból van meg.
A VILLANY az VILLAN, ami VILLAN az ILLAN, a VILÁG meg a magyar nyelvben nem csak a bolygónkat jelenti, hanem bele értjük a CSILLOGÓ--VILLOGÓ égboltot is a CSILL-agokkal egyetemben. A VILÁG "VILLOG" általuk is, igen ilyennek látjuk a CSILLagokat ha jól megfigyeljük őket, hunyorognak úgymond, a CSILLAG meg CSILLOG. A VILágban VILágítást előidéző égitestek léteznek. S lőn VILágosság. VILÁG. Ez a lényege.
VIL-LÁM : VILágos lesz általa LÁM ! Igen a szó végén a LÁ(tá)M van a láthatóság a lényeg, gondolom ismerjük a régen használt formát is az igénkre. Ahogyan a LÁMpa szó első 3 hangja is erről szól.
Érdekesség hogy a VILLÁM szó néhány nyelvben a LÁMPA szót használja erre a jelenségre...
"A FIgyel szóban igen, de hol találod a 'világos' szóban?"
Jellemzően megmutatkozik a kérdésedben a látásmódbeli eltérés közöttünk.
Azért nincs különbség a figyel és a világos szó gyöke között, mert azonos hangkategóriába tartoznak és a jelentésük is ugyan az. Csak egymás változatairól beszélhetünk.
Akkor beszélünk eltérő gyökökről a hangkategória azonosság ellenére is, ha a gyök jelentése teljesen más.
Ebben az esetben viszont azonosság van a gyökök jelentését nézve.
"A gyökök rokonsága a gyököt alkotó hangoktól függ. Ha van azonos hang egy mási8k gyökben is, akkor az biztosan rokon, függetlenül attól, hogy a jelentésük teljesen elütő."
Gyökeresen eltér a szemléletünk, ez látszik ebből a mondatodból is.
Az álláspontom továbbra is az, hogy a gyök messze nem ennyire kötött a hangalakhoz.
Változhat és változik is a jelentését megőrizve, és ettől még az azonos alakú, de különböző eredetű gyökváltozatok egyáltalán nem lesznek egymás rokonai.
Az odáig jó meglátás hogy ez a LAP-PAL laposságot kifejező gyök ősnyelvi dolog lesz, és a LAP azaz L_P közé más magánhangzóval is működik ez, tehát a LEP, LÉP, LÁP, LOP (lopul-lapul) LAP témák magánhangzótól függetlenül viszik a LAP-os jelentést, amely a fő ezen szavakban. A magánhangzó meg finomhangol bennük.
De a TAP gyök az más, ez már nem a LAP-ról szól, hanem a TAP-intásról, a TAP-adásról. Mindjárt illusztrálom is hogy mire gondolok. Kezünkkel és lábunkkal is tudunk érinteni. Kézzel TAPintunk, TAPogatunk. Lábbal meg TAP-osunk, ráTAPasztjuk a lábunkat arra, mivel így teszünk. A látszat ellenére a TAPosás nem egyenlő a TALP szóval, mert utóbbi TALAP(zat) , a TAL-aj itt kulcsszó ebben. Meg az ALAP is. A TAPosás meg TAPintás, TAPadást fejez ki.
Egyéb TAP-adós szavak: TAPASZ, TAPIZ, TAPINTAT, TAPICSKOL, TAPLÓ (gomba) ez nem lapos, gömbölyű, de jellegzetessége hogy a fához TAPadó. TAPOS lábbal TAPad. TAPS a tenyerek összeTAPasztása. TAPPANCS : elég egyértelmű ez is.))
TAPÉTA: falhoz TAPasztjuk. TÁP és TÁPanyag : TÁPértéke van, anyagok TAPadnak belőle hozzánk, kalcium, magnéziumot veszünk fel belőlük, szó szerint TAPadnak hozzánk belőle. TEPer, mármint a leteperni fogalma: TAPintás feltétele ennek. TAPerolni kell hozzá. TÉP: elsőre nem ide valónak tűnhet, de TAPintás nélkül lehetetlen bármit TÉPni, alapfeltétel hogy kezünk odaTAPadjon TÉPéskor.
TIPEG és TOPOG : ezek hangutánzóak, és megérkeztünk egy jó kérdéshez. Talán ebből lenne az egész gyök?... Meglehet, mert aki TIPeg-TOPog az is TAPPOG a lábaival TOPorog, ezáltal TAP-os és TAP-os hangot ad ki vele. Tehát ezt szerintem jól írod, ez a TAPP a dolog hangja, ezen valós hangokból a gyök. Csak ez már nem LAP, hanem TAP(adó) értelmű.
TIPOR: lábbal szokás ugye, megint TAPintunk mint a TAPosáskor. Most épp lábbal megint.
TIPLI: ez is rögzítésre szolgáló dolog, célja hogy a falra TAPadjon mondjuk egy kis polcos szekrény.
TOPÁZ: elektromos feltöltődő tulajdonsága végett TAPadhatnak rá dolgok, melyeket így magához vonz.
TOPÁNKA: TOPogós lábbeli, igen amúgy ez kifejezetten sík és LAPos, időnként ez egybeesik, mert nyilván a TAPadós dolgok gyakorta laposak. De más fogalmak ezek.
Haj TUPírozás : ez a művelet is sok TAPintást igényel. Érintés/tapintás/tapadás. TAPS mikor többen teszik épp ez a hangjai: T--PS, T-PS T-PS , T_PS. De ha egyedül kipróbáljuk akkor is ott a T_P hangpár.
A szavakban az --ing/ong/öng/eng vég szinte mindig a HANGot jelenítik meg. Ez lesz majd a következő témáim egyike...
Nyelvünk nem ilyen merev és vaskalapos módon működik. Kreatív és többféleképp hoz létre szavakat. Bizonyos keretek közt szabadon szárnyal. Ne csak egyféle sablonban gondolkodjunk !
A magyar szó végén és elején is toldalékolhat. Erre nincsen ökölszabály, egyszerűen úgy építi ezeket a gyök puzzle elemeket, ahogy kedve tartja. És kimutathatóan és egyértelműen nem csak hosszabbodnak a szavaink, hanem egyúttal rövidülnek és tömörödnek is. Erre sincsen ökölszabály bizonyos alapkeretek betartása mellett. Elég csak az újkori változásainkat megfigyelni, simán egy VISZONTLÁTÁSRA szóból VISZ-LÁT lesz, egyszerűen szólevágással tömörítünk, ha úgy adódik.
Vagy alig pár évtized elég volt hogy a TELEVÍZIÓ TÉVÉ, vagyis TV legyen,mert itt már a kezdőhangok vannak megnevezve. Pedig ez a szó 9 hangosan született, írásban már van hogy 2 hang mindössze ! A TV formából az előzmények ismerete nélkül rá se jönnénk hogy a TELE ürességet tartalommal TÖL-tő teljesség értelmét kifejező szavával állunk az első szó kapcsán szemben, mert ezt még a TÉVÉ szóból se tudnánk meg feltétlen.
LÓ szó is erősen gyanítható hogy szótömörödés eredménye, több nyelv végén -ALLO vagy ehhez hasonló van. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a görög ÁLOGO szó. A lónak több fontos tulajdonsága is van, de az mindenképpen jellegzetessége hogy a feje hosszú és LÓ(g). Sőt, talán a LÓG igénk is a LÓ által van megnevezve, mint oly sok más szavunk is. És talán ennél is lényegesebb, hogy a felnőtt LÓ majdnem mindig ÁLLÓ, még aludni is gyakran ÁLLÓ pozícióban szoktak, ami simán megadhatta az ősi nevét. Még messze az írott emlékeink előtt mondjuk. Mert az IST-ÁLLÓ szóban is ott van az ÁLLÓ, és a több állatok számára épített létesítmény közül ez főleg lovaknak épült.
Nincs FE gyökelem, hanem FEL gyökelem van. Az EL szó az alapja több helyhatározónknak : toldva ELÉ vagy ELŐ-re. EL(é) elé M hang toldással MELLÉ. EL szó első hanggal A-ként AL-ulra mutat.
EL szó fordítva LE. EL szó elején toldalékolva FEL. Ez így született meg. EL szó elején toldalékolva b-vel BEL. Látszik hogy mindet az EL tartja össze, ez a legtágabb fogalom, a többi már kijelöli az EL irányát.
De azt helyraggal elég szarul lehet mondani hogy FELN vagy BELN, így ilyenkor inkább összeolvasszuk az L hangot az N-el, és lesz belőle kettőzött NN . Ez meg is magyarázná miért duplázzuk a mássalhangzót.
Ráadásul tényleg több szót még az írott nyelvünkben megtaláltam BEL és FEL kezdéssel, ami ma már csak BE és FE kezdetű. Ergo ezek már rövidebb formációk. BENNEM szó kimutathatóan volt BELNEM is. Vagy X dolog FEJE tényleg FELJE volt. Nincs sértve semmiféle gyökszabály, kimondhatósági okokból van hol rövidül és nincs mindenhol a FE után L hang. De attól még FEL gyökű szó marad a FE is , csak próbáljuk már kimondani az L meghagyásával ezen szavakat: FEKSZIK helyett FELKSZIK. Vagy FEST helyett FELST. FEN helyett FELN. Bár FELNI épp van.)) FESZTÁV helyett FELSZTÁV lenne. Magyar nyelv nem szereti az ilyen nyelvbotlós torlódásokat, ha kell simán kihagy hangot a szóból, erre rengeteg példát lehet hozni más szavak kapcsán is a nyelvünkben.
Egy FŰ szót nem tudhatjuk biztosra hogy a FEL szóhoz van é köze. Oké, tudom felfelé nő. Ahogyan minden ami növekszik, jobbára felfelé teszi ezt meg.)) Szerintem ennek van még egy igen erős alternatívája, ami lehet még ennél is jobb: a hangja, ahogy fújja a szél, vagy főleg ha közlekedünk benne, lépünk és :
FF-FF--FF--FF--FF--FF Éppen pont ezt fogjuk hallani, vagyis ilyeneket...
"A szó szoros értelmében nem magyar szó, viszont ősnyelvi gyököt használ,..."
Eddig egyetértünk.
"ami viszont a magyar nyelvre jellemző."
Ezt úgy írnám: ami viszont a magyar nyelvre IS jellemző.
Ti. sok más nyelvben is megtalálhatók a gyökök sokasága. Ráadásul némelyik koppra ugyan az. Persze, leginkább egy-kéthangú gyökökről van szó, melyek többnyire valamilyen végződések. Pl. a germán nyelvekben százával találsz ER végződést, még az átvett szavainkban is! Alig van egy-két magyar szavunk ezzel a végződéssel, pedig ez egy igeképző, hiába használjuk főnévként néhányukat. éber, hever, peder, inger, teher, iker, ismer, mer(!) nyer(!) seper, kever, teper, megyer, ...
Van háromhangú is pl. a latin CIR- CAR-, CER-, COR-, CUR-, gyök (a K_R megfelelője) mely szintén igencsak kiterjedt (talán még nagyobb, mint a miénk) szóbokor alapját képezi...
"Attól azonban elzárkóznék, hogy ilyen kategórikusan elválasszam az ilyen jellegű szavakat a magyartól."
Nem választom el, csak jelzem, más nyelveknek is sajátja a gyökrendszer.
S miután ez igaz, joggal állítom, nem magyar sajátosság. Ha pedig nem magyar, és nem is másmilyen nyelvi sajátosság, akkor a nyelveket megelőző ősi ("nyelvi") állapot hordozói, mikor még csak hangok, ill. azokból alkotott gyökök voltak a szavak, olyan szavak, melyek törvényszerűen hasonló módon, hasonló hangokból, hasonló jelentéssel bírtak, mivel a hangok jelentése többé-kevésbé megintcsak szükségszerűen azonos kellet, hogy legyen, hiszen hangokat utánoztak.
Az egy külön történet, melyik nyelv őrzött meg ezekből az ősi kommunikációs eszközökből többet... Jó eséllyel a magyar, de ez nem azt jelenti, hogy mondjuk százezer évvel ezelőtt bárki is magyarul beszélt volna.
"Teljesen más irányba tereli a gondolkozást, mert elidegenít a gyökök általi szoros rokonság belátásától."
A gyökök rokonsága a gyököt alkotó hangoktól függ. Ha van azonos hang egy mási8k gyökben is, akkor az biztosan rokon, függetlenül attól, hogy a jelentésük teljesen elütő.
Ha több hang is egyezik, akkor értelemszerűen a rokonság is közvetlenebb.
"A fene szó V.Csaba szerint mégis a fényessel, fenessel van rokonságban."
Ezt nem vitatom, hiszen lényegében azonos hangokból állnak.
"A "Fe" ősgyök pl. a világos és a figyelem szóban is azonos."
A FIgyel szóban igen, de hol találod a 'világos' szóban?
"Ebben tehát nem fogunk egyet érteni mindaddig, ameddig a hangcsoportok létezésének fontosságában nem jutunk dűlőre."
Nincs lehetetlen akkor sem, én másképp közelítünk egy kérdéshez.
Minden esetre azt gondolom - javíts ki, ha tévedek - hogy ez a hangcsoport kérdés V.CS. elgondolásával rokon.
Ui. az ő elgondolása szerint a gyökök csupán szó szerint két-három tucat ősgyökre vezethetők vissza. (Ö 20-max.30 ősgyökben gondolkodott) Ehhez pedig elengedhetetlen a hangcsoportok létezésének feltételezése. Én viszont (nem csak én, más is) azt a nézetet vallom, hogy nem gyökök, hanem hangok voltak az első gondolat közlésére alkalmas beszédelemek. Itt sem lehet néhány tucatnál többről beszélni, mert a hangok száma erősen korlátozott. Ebben az elképzelésben nem igazán jut hely a hangcsoportoknak, mert nincs is szerepük.
"A fetreng viszont a körrel rokon. Hang átvetés történt: ferteng."
A hangátvetésről az a véleményem, hogy ez a "jelenség" teljesen más okból jött létre, semmi ilyen szándék nincs mögötte, pusztán a hangok gyökké ragasztásának választott sorrendjének köszönhető, amivel természetesen más jelentésű gyököt alkottak elődeink. Pl. amikor két szót eggyé rakok össze, akkor azt kétféleképp tehetem, vagy az egyik, vagy a másik szó kerül előre, s ettől fog függeni az összetett szó jelentése. Mást jelent a vasbeton és mást a betonvas. A két összetett szó nem átvetéssel készült, hanem egyszerű összerakással. A kettőt nem lehet fölcserélni annak ellenére sem., hogy van köztök jelentésbeli rokonság. Remélem érthető volt a példa.
A képlet ugyan az a hangok összerakása esetében is, hiszen azok is valamikor szavakként funkcionáltak, mivel valamit jelöltek velük. Tehát egy két-mássalhangzós gyök olyan mint egy összetett szó. Ennek mai megfelelői a mozaikszavak, ahol egy-egy betű (hang) egy-egy fogalmat jelöl.
Úgy gondolom, hogy a 'fetreng' szó gyökét (FET) képezték tovább: FET-R-ENG, hasonlóan a dereng ker-eng, mer-eng, töp-r-eng szavak esetében.
Ha helyes lenne a feltevésed, akkor a töpreng szó is rokon kellene hogy legyen: TÖRPENG változatban. De ugye, -teng, vagy -peng végződésünk nincs is... Önálló szóként előfordul, de végződésként soha. Így a hangvetés gyakorlata nem igazolható.
Több emberi láb ha együtt ad hangot, a következő lépésbe bele hallható egy elhaló L hang.
Más esetek:
A kalapács magyar szóalkotás. Alapja a „kopp” hang, a ráverés hangja.
Képzett alakja a kopp-as > kopács, és innen a ragozott változat: kopácsol
Hogyan került a kopácsol > kalapácsol szóba az L?
Ha ketten ütnek, például hídnak való kisebb oszlop leverésekor, a ritmus: ti-tá, ti-tá, ti-tá.
Ez gyors egymásutánban azt eredményezi, hogy az első ütés elhaló hangja még ott van a fülünkben, s a szóalkotó ős ezt egy betoldott L hanggal jelenítette meg.
Így a nedves, agyagos vízparton való járás „tapp-tapp” hangjaiból csinált talapp-ot > talap > talp
Ez a szó is az ősnyelv része egyébként, így például megvan a németben is: klappen, vagy az angolban: club.
(Ide vehető még a germán clump, klompen, Clogs, azaz klumpa, ami klappog, de akár a magyar cúgoscipőben való caplatás clappogása is.)
giling-galang, szól a harang
Orosz: колокол – harang, csengő;
Latin: clocca - csenget
Francia: cloche – harang, csengő
Német: klange - csenget
-----------
Perzsa:
کوپال kūpāl, A ponderous club, a mace; (egy súlyos bunkó; buzogány)
"A FEL meg ezen finomít és pontosít, azaz a józan ész úgy diktálná hogy EL majd FEL legyen a sorrend."
Csak akkor lehet két hangot összerakni, hogy új "szó" keletkezzen, ha mindkettőnek van már jelentése. Jelentés nélküli hangokból csak valami zagyvaság születhet, de a nyelvekben rendszer fedezhető fel a gyökök és hangjait illetően. @altercator példák tucatjait hozta erre...
"Az a bizonyos FE ősgyök meg szerintem FEL ősgyök, csak több helyen rövidült és már nem használjuk az L hangot."
Ez ellentmond a természetes folyamatoknak, ahol mindig az egyszerűbből alakulnak ki az összetettebb dolgok. Legalábbis a kezdeti időszakban.
Ugye, nem úgy készítünk autókereket, hogy egy meglévő autóról leszereljük... Bár így is lehet a bontóban, de nem ez a természetes sorrend...
A FEL gyök kétséget kizáróan két korábbi - már létező - ősgyökből lett összeragasztva, mint bármely más háromhangú társa.
C-F szerint:
"FE v. FÉ, gyökelem, melyből emelt helyzetre, magasodó irányra vonatkozó származékok eredtek, ú. m. fed, fedél, fék, fel, fenn, fény, fényű, fejlik, fejt,"
Majd írja, hogy az L hang nélkül is használták: "fément, vagy főment a hegyre". De ez nem elhagyás, hiszen már a FE gyök jelentése is elegendő volt ahhoz, hogy érthető legyen a közölni kívánt gondolat. Lásd a FŐ (fej, vagy elől levő, kimagasló) FA (magasba nyúló) FŰ (szintén felfelé növekvő) szavak jelentését, ahol nincs L hang.
"A soroltak közt van nem FEL értelmű is, például a fecseg szó az hangutánzó, illetve a FERgeteg a FOR gyök forgásértelmű szava, melyet FÖRgeteg/FORgatag néven is ismerünk."
Ezeknek a gyököknek nyilván nem lehet FEL értelme, mert más hangok vannak a FE gyökhöz ragasztva.
Tulajdonképpen a FE gyöknek sincs tisztán FEL jelentése, mert hiányzik belőle az L hang, ugyanakkor valamilyen irányultságot jelent, amit ma a FEL szóval fejezünk ki, hiszen önmagával semmit nem lehet magyarázni, valahogy körül kell írni....
Minden gyök öt alkotó hangban a jelenséget kell keresni, azt a jelenséget, amelyre jellemző az utánzott hang.
A B hang a buggyanó dolgokra vonatkozik, ezt jól látod. Természetesen a jelenség kíséretében lehet valamilyen alak is, jelen esetben a buborék, amit szintén ezzel a hanggal jelölhettek egykor (amikor még nem voltak megkülönböztető gyökök, szavak) Mi sem természetesebb, hogy később képzettársítással a (buborékban) bennlévőséget is ezzel a hanggal képeztük.
Mivel a buborékban van valami, amitől felfújódik...
"*bállik > pállik – mállik - válik"
Ezek a gyökök mind más jelenség hangját őrzik, illetve más hanggal utánoztak hasonló jelenséget. A BUggyanás hangja lehetne a PUggyanás is, mert nagyon hasonló. Ki hogyan hallja... Lásd. PUkkan.
A mállik, válik úgyszintén... De árnyalatnyi különbség mégis felfedezhető, hiszen ez utóbbiak már nem a "buborékról" szólnak. A V hang különösen nem, mert az inkább a VÁGás hangja, miáltal kettéVÁLLik valami. Gondolj az ősemberre, mikor pattintott kőszerszámával vágott valamit, (pl bőrt fejtett le a zsákmányról) annak hangja Vvvv-Vvvv-Vvvv lehetett, mert ma is ehhez hasonlít.
Talán innen származtatható a létezés, válás jelentése is, hisz ettől kezdve létezett számára a lefejtett bőr, amit valamire használhatott. Ez azt is megmagyarázza, hogy a VÁG gyökszóban miért nem a létezés, hanem a kettédarabolás jelentés húzódik.
" A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult,"
A gyökök nem egymásból alakulnak ki, hanem külön-külön jönnek létre. Főleg nem már összetett gyökökből.
Nem a beton-talpfából alakult ki sem a beton, sem a talp, de még a fa szavunk sem...
"A LÉTIGE
A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult, nyilvánvalóan események felemlegetése kapcsán:"
A létige a LÉTezik szó. Ezt jó, ha leszögezzük előre.
Egy másik hangsorral is kifejezhetjük a létezést: VAN. De ez nem VÁL. Ezt is érdemes axiómaként kezelni.
Ugyanis a VÁL gyöknek más jelentése van, mindenek előtt a VÁLÁS jelentést érezzük ki belőle: elVÁLik, VÁLtozik, VÁLlal, VÁLogat, VÁLaszt... s ez nem jellemzője az inkább állandósult létezésnek.
A VÁLik is épp ilyen változás jelölésére szolgál: Valaki/valami valamivé válik, megVÁLtozik, elVÁLik korábbi önmagától és valami más lesz belőle.
Persze, jelentésében hasonló, hiszen csak a létező dolgok változhatnak és lesznek valamivé...: VOLtam valami(lyen) és VÁLtam VALamivé...
Ugyanakkor jelentett múltban kezdődő jelenlévő-t is: "Mert valának sok valali." (Müncheni codex.) http://valal.szojelentese.com/
VALA:Ez is "Volt akkor; jelezte, hogy az állapot egy ismert múltbeli időpontban történt, vagy egy másik eseménnyel egy időben zajlott." https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Vala
Mindezektől függetlenül:
Akár honnan is nézzük, a V hang (más nyelvekben ill. régiesen W) viseli a gyök közös, egyben alapvető jelentését: LÉTEZIK, VAN.
Hozzászólásommal arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy megértsük a hangok jelentését (is) és ne csak a kész gyök/szó értelméből induljunk ki, mert az sokszor félrevezető lehet.
Megjegyzem, bármit is jelentsen a szótárak szerint a VALÉK, VALÁL, VALA szó, (+VAN) eredendően a létezést fejezik ki, mert ezt közvetíti a V hang.
Más lapra tartozik, miért egyszer az L, máskor az N hang került a gyökbe.
Sokszor hallani a valami, valahol helyett a van ami, van ahol kifejezést, ami csupán annyiban különbözik az előbbiektől, hogy külön írjuk. Ja, és a VAL gyököt önmagában már nem használjuk, helyette ott van a VAN...
Ebből is arra lehet következtetni, hogy a VAL=VAN. Azaz: VA-L = VA-N
Mindkét hang, az L és az N is (több más társával: R, T, K, S...) valamikor cselekvést, történést jelentett, olyat, amelyet ezen hangok kísértek. Így ezekkel a hangokkal tudták azokat megnevezni (utánozni).
Nem véletlen, hogy idővel toldalékként is megjelentek, mint cselekvést kifejező igeképzők, jelek, ragok. (A VAL és a VAN gyökben is ugyan ez a szerepük.) Ezek az toldalékként szereplő önálló hangok jelentése megőrződött, s innen a legkönnyebb megfejteni ősi jelentésüket.
"Az igaz, hogy a latinban is ugyan az K(C)_R gyök szerepel, mint a mi nyelvünkben, de a cirkusz szót a latinból vettük át. Ezt bizonyítja a magyar kiejtése is, hiszen mi nem KIRKUS-ként ejtjük, mint kellene."
Ha magyarul mondanánk akkor körkés-t, vagy körikés-t mondanánk.
A szó szoros értelmében nem magyar szó, viszont ősnyelvi gyököt használ, ami viszont a magyar nyelvre jellemző.
Nyugodtan kiejtésbeli változatnak is tekinthető, ez felfogás kérdése.
Attól azonban elzárkóznék, hogy ilyen kategórikusan elválasszam az ilyen jellegű szavakat a magyartól.
Teljesen más irányba tereli a gondolkozást, mert elidegenít a gyökök általi szoros rokonság belátásától.
Az EL és a FEL is igen ősi lehet. De úgy logikus gondolni hogy az EL a régebbi, ez a tágabb fogalom. A FEL meg ezen finomít és pontosít, azaz a józan ész úgy diktálná hogy EL majd FEL legyen a sorrend.
Az a bizonyos FE ősgyök meg szerintem FEL ősgyök, csak több helyen rövidült és már nem használjuk az L hangot. Sok helyen eléggé kimondhatatlan szavak lennének így mássalhangzó torlódással.
A soroltak közt van nem FEL értelmű is, például a fecseg szó az hangutánzó, illetve a FERgeteg a FOR gyök forgásértelmű szava, melyet FÖRgeteg/FORgatag néven is ismerünk.
Több szónál még az írott történelmünk során is találkozni a FE kezdetű szavakat FEL kezdettel olvasni.
A FEDÉL szót látni még FELDÉL is megjeleníteni. Illetve amikor valaminek/valakinek a FEJÉRŐL beszéltek, akkor gyakran úgy van írva hogy a FELJÉRŐL .
Azaz a FEJ szavunk a FEL-ből van, a FEJ már összehúzott/tömörödött szó, valaminek a FELső része a FEL-JE, tömören a FEJ-E.
A nagyon rövid szavainknál is mindig érdemes számolni azzal a lehetőséggel, hogy egykor hosszabb szó lehetett. Például a FA fogalmát többször is megtaláltam úgy leírva hogy FAL. Végül is ez a legősibb FAL, ha úgy vesszük.)) És még vannak nyelvemlékeink például FENYŐ-FAL megnevezéssel.
"3: Azért módosul egy hangalak, mert abból közvetlen új szó születik meg általa."
Ez csupán féligazság, amiből annyi igaz, hogy másik hanggal megváltozik a gyök jelentése. Azonban ez nem tetszés szerint választott hangcserével történik, hanem olyan hang kerül a gyökbe, amelynek jelentése ezt indokolja.
"4: Ez az amit a magyar nem csinál, de az idegen megteszi az ősmag(yar) nyelvvel :"
Ez a csak átvétel esetében történik, egyébként nem. Minden nyelv a saját jelentéssel bíró hangjait rakja össze gyökökké. Természetes, hogy ilyenkor mind hasonlóságok, mind pedig különbözőségek előfordulhatnak aszerint, hogy egy adott nyelv (és terület) milyen jelentést tulajdonít egy-egy hangnak, s azokat milyen ''kép' alapján rakták össze.
Elvileg lehetséges, azonban ennek ellent mondanak a FE- ősgyökkel alkotott gyökök: FE-D, FE-CS(eg), FE-GY(elem), FE-J, FE-K(szik), FE-R(geteg), FE-S(t), FE-SZ(ít), FE-T(reng).
Valamint a FA, FŰ, FŐ szavak/ősgyökök. Ezekhez is rakható L (cselekvés)képző: FA-L, FŰ-L, FŐ-L, ide tartozik még a FÚ-L, FÉ-L is, valamint más jellegű cselekvéseket jelentő hangokkal toldott FO-G, FÁ-J, FÚ-J, FÚ-R, FÉ-R, FU-T, FO-N, FŰ-T, FE-D, FE-N, igeként funkcionáló gyökszavak.
Az F hang önmagában is nagy valószínűséggel 'felfelé' jelentésű lehetett, a felsorolt gyökszavak többségénél ez a jelentése érződik ki, s ez nem változik akkor sem, ha valamilyen magánhangzó van utána. Lásd: FA, FŰ, FŐ.
Az is igaz, hogy az L hang is alkot igeként használt gyökszavakat egy előtte lévő magánhangzóval: ÁL(L), ÜL, ÉL, de ezek jelentése is valamilyen cselekvésre utalnak. Az EL is, hiszen ez is mozgásról (távolodás) szól.
Tehát lehetséges, hogy FE-EL ősgyökökből lett összerakva a FEL gyök. Nem lehet tudni, melyik ősgyök (FE, vagy EL) volt előbb, az biztos, mindkettőnek meg kellett lennie ahhoz, hogy összerakják.
A VAGY és VAGY-ON + a létige levezetések elég jónak tűnnek. De a BE és a BELsőség fogalma az nem a VÁLÁS.
BÁLA szavunk sem a VÁLásról szól, hanem a szó más akcentussal annyit tesz hogy BELE.
Azaz a BÁLA rendeltetése éppen az hogy ez egy nagy csomag amibe BELE teszünk. BÁLA--BELE fogalmából létrejőve. BILI dolognak is ez a rendeltetése, hogy BELE. BULLA rendeltetése is az hogy BELE.
BALA-TON egy jó régies megnevezésű BEL-TÓ lehet.
De a PAL már egy egészen másik gyök, ez a LAPosság gyöke, ami fordítva PAL. A latin mocsár, a PAL-US szónak a PAL részét fordítsuk csak meg, mindent érteni fogunk: PALUS = LAPOS/LÁPOS LÁPos, mocsaras helyek LAPos vidékeken jönnek létre. Így születnek latin szavak, hogy módosítják a magyart.))
PAL-(l)ánta se mállik, se nem válik, hanem az a lényege hogy LAP-os még, ez gyökfordítva PAL és LENT van még, a LÁNTA gyakorlatilag a LENT szavunk, a PAL kezdet meg a LAPosság kifejezője. Hiszen a palánta kezdetben még ott LAPul LENT a földben...
Még némi kiegészítés. Tehát ha nálunk hangváltozás van akkor:
1: beszédünk javítjuk, hasonulás történik, vagy egy nyelvtörős nyelvbotlós nehéz kimondhatóságot oldunk meg. Ekkor akár még hangot is elhagyhatunk. Vagy vendéghang felvételére is tudunk példákat ugye. De tömörítéskor simán kivágunk a szóból elemet.
2: A saját szavunk idegenben módosulva visszakerül hozzánk, és ha ez nem okoz problémát a nyelvünkben, illeszkedik bele, akkor használjuk úgy is.
3: Azért módosul egy hangalak, mert abból közvetlen új szó születik meg általa. Ez már nem igazi hangváltás, mert ilyen esetben egy új szót nevezünk meg egy régebbiből, és valami módosul a jelentésben is ilyenkor. Tehát A-val nem lesz pont egyenlő a B, így akár joga és oka van egy kis módosításnak.
4: Ez az amit a magyar nem csinál, de az idegen megteszi az ősmag(yar) nyelvvel : feltehetőleg van olyan is hogy szándékosan változtatja el az eredeti hangalakot. Célja bármi lehet, akár kivagyiság is, hogy "nehogy mán úgy beszéljünk mint azok", vagy csak egyszerűen másképp akarnak beszélni mint a többiek. De a félrehallás fogalma is szerepet játszhat ebben, a B hangot P-nek hallják, az M hangot N-nek hallják és hasonlók.
Ott van még az idő, és elszigeteltség esete, ha X gyerek maga körül a tájszólást hallja csak, és nincsen alternatíva, ő is úgy fog beszélni, ahogy a többiek. Ha találkozik a megszokott beszéddel is ezzel egyidejűleg, akkor idővel a "rendes" beszédet használja.
BÁNYA: szinte biztos vagyok abban, hogy itt a BENN az alapfogalom, bányászni BENtről lehet. BE szó az alap, majd a BENN.
VALL: ennek nincs köze a VÁL gyökünkhöz. A létigéhez VAN köze. VAN-al szavunk is volt, talán ez lett összehúzva. Aki VALL bármit, az úgy tartja hogy ez márpedig így VAN. De aki beVALL valamit, az is előjön valamivel ami így VAN. Ez VALA maga a kapcsolat a létigével...
Szerintem a FEL előzménye az a szó hogy EL. Ami EL annak még nincs meg az iránya. AL formában már lentre mutatunk. FEL formában meg fentre. Szó elején toldalékolt. B-EL formában bentre. Azaz BE-EL hosszabban BEL..
"a fenék alapja a fekszik, ahogy a fene fekély fészek"
Tévedés... Ezzel az erővel a fekszik alapja a fenék, stb... Ez egy teljesen önkényes eredeztetés...
"a fenn alapja a fel,"
Vagy fordítva?
Amúgy a fenn=fent. A végén a T helyhatározóval. A FEL pedig FE-L igeképzővel a végén.
"a fen alapja talán a fényesít"
Az N és NY hangok sokszor felcserélhetők, Hallottam már úgy is, hogy megfenyem a kést, de itt sem arról van szó, hogy az egyik gyök a másikból alakult volna ki, hanem egyszerűen ezekből a - jelentést hordozó - hangokból rakták össze azokat. (mint ma tesszük azt az összetett szavakkal) S miután a hangok csaknem azonosak, így a gyök jelentése is nagyon hasonló.
A FENN, FEN, FÉNY összefüggőek, sorrendi különbség van köztük mindössze. Nyilván a FEL/FEN(N ) a valószínűsíthető első fogalom ezekből, mármint a FENti helyre való mutatás.
Angol WALL valóban az mi nálunk FAL, de ezeket a változásokat idegen nyelvek teszik meg a magyar szavakkal túlnyomórészt, és nem a nyelvünkben történnek meg. És a FAL FEL is épül, de az AL gyök is a szóban. Talán mert ALulról épül FEL, összeházasítva FAL. Ugyanez történik egy FAL(ás) során is az étellel.
Viszont ezek a "szóváltozatok" nem szóváltozatok a B--P---V---F kapcsán. Hanem különbözőképp épült és képzett szópárok. Ezt hangsúlyozom kismilliószor, hogy ezek tök másból jöttek létre, könyveket kiadott nyelvész képes összekeverni ezeket. Az érintett szópárok is már ki tudja hanyadjára téma itt, teljesen visszavezethetőek másra, azaz nem történt ennél a néhány párnál semmiféle hangváltás.
Akkor sem ha x nyelvész írja, vagy épp V.CS. írja sem. Akkor hibásan írják és rosszul. Nem a külföldi mintáját nézem, hanem a magyar párokat, tök másból vannak ! De kimutathatóak, és eredeztethetőek, bizonyíthatóan másból vannak ezen szópárok:
VÁL(y)Ú és PÁLYA : gyök szintjén sincs közük egymáshoz. A VÁJÚ szónak két használt formája volt egykor 2 gondolat által, a VÁJÚ a kiVÁJt dologból született meg, a VÁLU meg az elválasztottság fogalmából lett, az állatok külön étkezőrekeszeire utalt. Ezek egyesültek, és hogy talán ne legyen vita létrehozták a VÁLYÚ szót, melyben ott van mindkét korábbi forma is. És igen ez az egész, a VÁL(ni) fogalmából született, ez eddig helyes.
No de ennek aztán köze sincs a PÁLYA szóhoz. Ez a LAP-PAL LAPosságot kifejező gyökén van. Bármi amit pályának neveztek, már egy direkt épített dolog, LAPos, LAPÁLY(os) !() helyen megépítve.
VER ige és a FAR-kas : Előbbi az ERŐ ER gyökének a szó elején történő toldása. A farkas meg egyszerűen a FAR-OK szóból van, amely szónak a FAR a töve, hiszen a FAR-ból jön az ki, azaz van itt egy ER(ő) gyökünk a FOR gyökkel szemben. Teljesen különböznek.
PÖRÖG---FOROG : egyet jelentenek, de különböző dolgokból jöttek létre. Nem "csak úgy" hangot váltott bárki, senki sem váltott hangot itt. Kimutathatóan különbözőek :
FOROG szó visszavezethető egy FOR gyökre, ami pontosabban egy F_R mássalhangzóváz. Ez mint te is írtad nem rég valóban hangutánzó elem, ez az a bizonyos első szint ugye. Ami ezen F_R van, az szinte mind forog: FORR-FORRÓ víz, innen indul tán minden. FAR-ag, FÚR, FÉREG is FOROG, FÜR-dés szabad vízben, FER-geteg/FORGATAG/FÖRGETEG. FÜRKÉSZ--FÚRKÁSZ FAR FAROL, FERDÜL--FORDUL és a többi.
PÖRÖG: ez bizonyíthatóan visszavezethető a PIR(o) TŰZértelmű gyökszavunkra. Van olyan igénk hogy PÖR-göl és ebből lett közvetlen PÖRÖG ez a lassú tűzön történő PIR -ítás. Ilyenkor az egyenletes sütés okán pörgetjük a nyársat. PERGEL---PÖRKÖL--- PERGEL---PÖRGÖL mind egyféle dolog, itt van némi hasonulás a G és K kapcsán, magyar legfeljebb beszédjavítás okán változtat hangot és nem önkényből meg "csak úgy"-ból. PER-EC : forgatva sütötték eleinte.
PARÁZSOL--PERZSEL---PORZSOL---PÖRZSÖL mind a tűz körüli sütés-PIRítás témaköre, szinte édestestvérek ezen szavak, mindennek alapja a PIR (PER-POR--PÖR--PAR) PR-PR hangpáros, a tűz hangjai. A láng is forog már, meg a levegő körülötte.
VERES--PIROS : 2 féle szóképzésből. A PIR-oS az épp imént említett téma, a szín a TŰZ színe, ebből a neve.
A VERES meg a VÉR színe lesz, senki sem váltott hangot sehol, 1 jelentés 2 úton kialakítva. Ez a nyelvészek jolly joker játéka, ha nem értenek valamit hogy miből van, hát előhúzzák a jól bevált hangváltósdi szöveget, az mindig segíthet nekik. MAGYAR nyelvben nincs önkényes hangváltás, vagy egy hasonulás miatt történik meg, vagy egy tudatos X fogalomból közvetlen születő szó lesz kicsit másítva, de ekkor már viszont új szó jön létre. Piros-veres egyféle szín, értelmileg van kapcsolat. De hangtani kapcsolat nincsen ! Mert az egyik a TŰZ (PIR) szava, a másik a VÉR szava. Ez mindössze olyan mint a FAGYASZTÓ és MÉLYHŰTŐ esete...
"1. az nem jelent semmit. számos szóról (amelyek altai / szkita szavak) kimutatható rokonság az IE nyelvekben."
Természetesen, csupán arra akartam utalni, hogy más nyelvekben is érdemes kutatni, mert enélkül csak egyoldalú eredményre jutunk, mint a nyelvészek, akik nem is akarnak tudomást venni más nyelvekről...
"2. pont azért mondtam (mert a magyar nem IE nyelv), h ki kéne előbb mutatni, aztán lehet fantáziálni, mert anélkül súlytalan"
Éppen ez a gond! Ha a magyar nem IE nyelv, akkor ne csak az IE nyelvekben keressünk megfelelőket. Ha az IE nyelvekben nem lehet kimutatni, attól még más nyelvekben találhatunk párhuzamokat.
Felületesen, első ránézésre igaznak tűnik, ha azonban jobban megnézzük teljesen másról van szó.
PER—VER , (pöröly = verőkalapács)
A PER a pereg, perdül, pernye, permet, perel szavak gyöke, és a VER gyökhöz csak annyi köze van, hogy az R hangjuk és annak gyökbe bevitt jelentése közös.
PÖRÖG—FOROG
Ezeknek a gyökei a PÖR és a FOR, ahol szintén az R hang a közös, de ez közös az előbbiekkel is.
VERES—PIROS
Itt a VER és a PIR gyökök találhatók, megint csak az R hang a közös a fenti gyökök R hangjával is.
Ugye, azt tudod, hogy a piros a PIR 'tűz' jelentésű gyök származéka: PIR-os, azaz tüz-es (színű, merthogy a tűz színéhez hasonló.) A 'veres' meg a 'véres' szó változata, s a vér színével való hasonlóságra utal.
"FAL (paries, wall) >>> FEL > FEL-en > FENN > fenn-et > FENT"
A FA-L gyök a FA szóból képzett. A szó jelentése: fából készít. (szó szerint fa-készít) Ui. a fal eredetileg fából készült... Lásd: nyal, nyel, kel, lel, szel, tol, stb...
egész másról beszéltem, ugyanazon szavak egy nyelvcsaládon belüli változásában is kimutatható.
ahogy a magyaron belól is kimutatható, csak természetesen jóval kevesebb lesz, mert egy nyelvnek megvan a saját változata
ahogy említetted
lepke [1467 tn. (?), 1673] Hangfestő eredetű szó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Feltehetőleg összevonással és szófajváltással főnevesült a lebeg ige -e folyamatos melléknéviigenév-képzős származékából (a képzőre vö. cinege, fejsze), a ’szállongó, lebegő’ jelentésű, régi nyelvi lebeke szóból [1516–1518].
pötty pont : szl. bod : ang. point : trk. puan : hindi. bindu : kor. baneul : mong. bair : örmény. vair
