Az, hogy nem adják ki őket, csak annyi, hogy nincs aki a kiadást fizetné.
Attól a levéltárban még ott lehetnek, kutatók tanulmányozhatják. (csak azért nem mindenki, mert annak a technikai feltételei nem biztosítottak, különben meg olyan rohadt nagy igény sincs rá)
Akkor talán a "Válasz"-t kéne nyomni, nem az "Új hozzászólás"-t, de sebaj.
Viszont azt nem árultad el, hogy mi bajod az őszinteséggel? Miért ál-őszinteség az? Miért árt nekünk, ha végre nem maszatolunk? Odalesz a bátorságunk? (ja, tudom, a németekből is mi lett, lassan 70 éve már egy kis vacak háborút sem mertek kirobbantani, pedig előtte...)
Ezt a történelmi témát nem meghazudtolták, (ez a szó mást jelent,) hanem politikai okból ment az elhallgatás, szépítés, vagy az ellenkezője, mikor mi kellett, de miért kéne ezt folytatni, ezt magyarázd meg!
Huha ez a nagy "öszinteség" meg hogy "letagadjuk büneinket" stb stb
meg, hogy a hadsereg "egyes tagjai" Hábünt követtek el?
A II Vh-ba millios hadseregek harcoltak majdnem az egész világon
tengeren szárazföldön levegöbe, milliok haltak meg ártatlanul
egy piszkos háboru volt (mind minden háboru)
errefel kitör a nagy ÖSZINTESÉG, amiröl nem hires a magyar (ha politikárol van szo)
közben mindenki tudja, hogy ez csak ÁL ösznteség.
EZ a történelmi téma ugy megvan hazuttova kiforgatva hamisitva eben a országba, hogy passzoljon a renszereknek, aki ezt nem tudja, vagy nemakaja tudni az sajátmaga
"választhat"
van egy közmondás: a magyar a legnagyob ellensége a magyarnak
Ha valami nem válik be, azt a következő háborúban már nem alkalmazzák, de az adott háború során nem biztos, hogy nekiállnak új ötletekkel kísérletezni.
Mindenesetre az, hogy az embereknek éjjel-nappal folyamatosan nem volt nyugtuk, otthon sem és a gyárakban sem, az eléggé lerontotta a termelést, és ez egy háborúban lényeges, az ellenséges lakosság veszteségei kevésbé. C'est la guerre - hogy ne mindig magyarul írjam.
"Felülről nézve ezt úgy hívják, hogy a lakosság moráljának megtörése."
... nem teljesen, az is, sztem leglényegesebb a közigazgatás szétverése. A rendszer működtetői, egy ponton túl nem vállalják a feladatot, vagy valamilyen döntést erőszakolnak ki vele.
Drezdában nem jártam, jó néhány más városban igen.
A németek nem tagadják le a múltjukat, és nem is dicsekszenek vele.
Világháborús emlékműveik is vannak, de nem hülyítik magukat hősi halállal, meg effélével, az egyikre konkrétan ezt írták:
den toten zum Gedächtnis, den lebenden zur Erinnerung, den kommenden zur Mahnung (Celle)
A történelmüket megírják maguk, 50 év múlva nem fognak Drezdával kelni-feküdni, ma sem teszik, de letagadni sem fogják. A gyerekeik is több tényt fognak ismerni, mint a mienkek. Hannoverben a városháza aulájában 4 makett van a városról, az egyik a lebombázott állapotot mutatja, 90-95% rom, a maradék súlyosan sérült.
A szövetségesek meg amikor a saját történelmüket írják, nincsenek rászorulva, hogy ezeket az adatokat kisebbítsék.
A délvidéki magyarok témáját viszont tényleg nekünk kell a helyére tenni (mármint nekünk magyaroknak) Szóval ezzel még lesz probléma, ahogy magunkat ismerem.
A szovjet anyagok között is lehet forrásértékűt találni, persze nem a politikai megrendelésre készült "költeményekre" gondolok, hanem azokra, amikben nem volt érdek maszatolni, hazudni. (legjobb példa rá április 4.: a Sztálinnak ment jelentésben akkor "szabadult fel" az ország, de ha mélyebbre kotorsz, megvan a papír azokról a harcokról is, amik a következő héten még itt folytak. Egyértelmű, hogy melyik a hihetőbb.)
A lényege ennek is az, hogy a célt mindenképpen el akarja pusztítani, a "mellékhatás" nem érdekli. Háborús logika.
És ha már itt tartunk, terrorbombázást is emlegetett valaki. Alulról nézve valóban az volt. Felülről nézve ezt úgy hívják, hogy a lakosság moráljának megtörése. Ronda cinikus megfogalmazás, de megintcsak a háborús logika eredménye.
Korábban hoztam egy példát a szovjet "dokumentumok" megbízhatóságáról, főleg ha azt az akkori NKVD-sek hozták össze. Az nem mondható, hogy magyar részről nem történhetett atrocitás, de az erre utaló dokumentumokat igencsak górcső alá kell venni és többszöri ellenőrzés alá kell ezeket vonni, mielőtt a végleges verdiktet kialakítják.
A Szovjetúnió ellen éppen a magyar csapatok indultak a legkevesebb indulattal, mert nem volt területi követelése az akkori Magyar Álamnak. (Németeknél a Lebesnsraum, a románoknál Transmissia volt az elérendő hadicél).
Persze adott esetben a háborús körülmények kihozhatták az állatot a katonából: az állandó életveszély, a mostoha körülmények, fegyver a kézben-vele szemben a fegyvertelen civilek, stb.
Az azonban, hogy éppen ki követte el az atrocitásokat, többesélyes a dolog. A szovjet visszavonulás közben az NKVD-s csapatok se éppen kesztyűs kézzel bántal el a vonakodókkal. (Gyengébbek kedvéért: ezek voltak azok, akik géppuskák mögül nézték a támadó szovjet csapatokat és aki meg mert fordulni, azt ők lőtték le). A partizáncsoportok egy része nem volt más, mint egyszerű rablóbanda: kiszabadult rabok (bár a rabokat is lődözték visszavonuláskor előszerettel a belügyesek), dezertált, lemaradt katonák, menekült civilek, stb. Ezek elsődleges célja magától érthetően túlélés volt, ott és azoktól szereztek élelmet, ahol és akiktől tudtak. A parasztokat se kímélték, tőlük is elszedték az élelmet. Ha meg "önként" nem adták ... Aztán a háború után ezt a partizánvilágot piadesztára emelték, s ezért a negatív eseményeket az ellenség nyakába kellett varrni.
A magyar katonák se voltak bizonyára egytől-egyig Grál lovagok, de amit a háború után a szovjet források összehoztak, az se igaz egy az egyben. Bizonyára van valóságtartalma, de inkább olyan, mint a néhai kvízműsor címe: "A fele se igaz."
A történelmet a győztesek írják, természetesen a megfelelő "tudományos módszerek" álcája mögé bújva. Drezda polgári lakosságának tűzhalála az egyik legsötétebb gaztett volt a háborúban, de a szövetségesek országai már dolgoznak rajta, hogy mindezt elfeledtessék a világgal. A tendenciákat tekintve 50 év múlva ez az esemény már csak egy kis jelentéktelen epizód lesz a történelemkönyvekben, a 40 ezer délvidéki magyar civil lemészárlása még ennyi publicitást sem fog kapni.
"Az 1954-es amerikai írás egyszerűen felsorolja a különböző forrásokból származó becsléseket."
Jah, becsülni én is tudok, sőt, azt becsülök, amit akarok, különösen, ha sáros vagyok az ügyben. Minekutána elég gyorsan nyivánvalóvá vált, hogy a szövetségesek népirtást rendeztek Drezdában, megpróbálták minden lehetséges eszközzel kisebbíteni a bűneiket. 9 évvel a háború után aligha álltak rendelkezésre megbízható adatok, mivel ezek jószerivel még ma sincsenek.
"Viszont a német történészbizottság 2010-es tanulmánya szerint az áldozatok száma maximum 25.000 volt."
Amióta a németek bűnös nemzetnek lettek deklarálva, azóta minden alkalmat megragadnak arra, hogy a saját fejükre szarjanak. Ebben még az se tartja vissza őket, hogy ha a saját halottaik emlékét gyalázzák meg. Ha egy milliós nagyvárost úgy perzselnek fel, hogy közben a földig rombolnak, ott nem csak pár tízezer halott marad. Kizárt, hogy a lakosság 97%-a ép bőrrel megússza.
A szembenézés nem hazugság cseréje másikra, hanem a tények megismerése, elismerése, tudomásul vétele.
Például annak a tudomásulvétele, hogy az emberek többsége nem önként vonult be, és ment a frontra. Mert ezt ugyan senki nem tagadja, mégis hősi halottakról beszélünk, holott áldozatokról kéne.
Krausz nem a megvizsgálást nehezményezte, hanem a megkérdőjelezést, amikor komoly érv nélkül tagadják egy - általa ellenőrzött, és megbízhatónak talált - dokumentum hitelességét.
Ez tényleg manipuláció, mármint az ellenkező oldalon, ugyanis a megkérdőjelezésnek egyetlen oka volt, hogy nem tetszett a dokumentumok tartalma, de azon nem tudtak igazi fogást találni, ettől érzelmi, indulati síkra csúszott a vita.
Minden hadseregben akad, aki élvezi az ilyesmit, büszke az efféle tetteire, és beszopja az ellenséget démonizáló propagandát.
Ebből a szempontból nem perdöntő, hogy egy filmben idézett német levelekben mi van: nem csak más hadsereg, más fegyelem, más cenzúra, és más hadi körülmények, hanem ráadásul a német levelekből is csupán egy más szempontú válogatás.
Azon kívül figyelembe kell venni a bombázás pontosságát az akkori technikai eszközökkel és a sebtében tömegesen kiképzett személyzettel, mindez éjszaka és/vagy légvédelmi tűz alatt. Még a várost sem mindig sikerült eltalálni, nemhogy egy konkrét objektumot.
Ha a magyar hadsereg egyes tagjai háborús bűnt követtek el és azt letagadjuk, attól még a tény még tény marad, őseink becsülete nem lesz fényesebb.
Ha az egészet egyben letagadjuk, és bárki akár egyetlen esetet is ránk bizonyít, akkor simán hazugságban maradtunk.
Ha beszélünk róla, tisztázhatjuk, hogy igen, a mi eleink sem voltak mind a legkiválóbb jellemek, de ezt mi sajnáljuk, büszkék meg végképp nem vagyunk ezekre az esetekre.
Konkrét bizonyítékok vannak, azok alapján konkrét embereket is meg lehetett volna vádolni, mára már nincs kit, de nem is ez a feladatunk.
Szembenézni a tényekkel, levonni a tanulságot, az viszont fontos lenne.
Például azért, hogy az ilyen "tipikus magyaros"-szerű feljajdulásokat érv helyett ne használjuk.
Február 13-15 között több, mint 3000 t bombát szórtak le Drezdára, a rákövetkező légicsapások ezt meg sem közelítették. Arról nem is beszélve, hogy 3 héttel a háború vége előtt mi a fenének bombázták volna porig az amúgy is már romokban heverő várost.
Ezek ugyanazok a források az archivumból, amik Katynt pl. a németeknek tulajdonították annó.
Az oroszok '47-től felfüggesztették a halálbüntetést, így az összes vallomás stratégiája az együttműködő bármit beismerés....ha más követte el, vagy másra lehetett kenni. Erre történész nem emel várat, legfeljebb Krausz.
>>Miért okozna ez bármilyen problémát a magyar-orosz kereskedelemben?
Léteznek érdekek, akik számára előnyös, ha a magyar társadalom bizalmatlan/ellenséges az oroszokkal, nincs társadalmi támogatottsága egy orosz nyitásnak. Ezt a bizalmatlanságot legkönnyebben azzal lehet elérni, ha orosz irányból mutató méltánytalanságot provokál ki valaki és széles körben elterjesztheti.
Remélem itt Krausz marad a feketeseggű és nem az oroszok, akiknek a bőrére játsszák a játszmát.
Sunyi módon terelgetsz. Kizárólag a '45 február 13-15-i terrorbombázásról van szó, a későbbiek össze sem mérhetők ezzel. A februári egyértelműen népirtás volt, amit az is bizonyít, hogy az üzemek veszteség nélkül megúszták.
