Ne haragudj, de mit válaszoljon erre az ember? Ha úgy közelítesz mindenhez, hogy ez vagy amaz a dolog mit bizonyít vagy cáfol... Nem hallottál még olyanról, hogy információátadás, tényközlés, találgatás, feltevés, szórakoztatás??? Rögtön mindenből messzemenő következtetéseket levonni, mindenben bizonyítóerőt/cáfolatot keresni...
"Galileát nemcsak történelme, hanem sajátos etnikai, vallási és szociális berendezkedése is némileg megkülönböztette az ókori Izrael többi részétől. Galíl héberül körzetet jelent, s Ézsaiás nyomán nem véletlenül nevezték a területet pogányok körzetének (galíl ha-gójim). Az északi országrész elpusztítása és Izrael tíz törzsének deportálása (i. e. 722) ugyanis alapvetően megváltoztatta Galilea népességének összetételét. Az asszírok a vidéket gyakorlatilag kiürítették, a zsidók helyébe pedig vegyes összetételű lakosságot telepítettek Mezopotámiából. A zsidóság jelenléte azonban sohasem szűnt meg teljesen Galileában. A Hasmoneus Simeon ugyan erőszakkal áttelepítette a zsidó lakosokat Júdeába, de nem férhet kétség hozzá, hogy a zsidó szabadságharc győzelmét (i. e. 164) követően nagyobb részük visszatért szülőföldjére. Galileában Jézus idejében és később is számos zsidó lakott, amint azt a területen nagy számban feltárt zsinagógák is igazolják. Sőt mi több, a pogányok körzete a zsidó nacionalizmus legradikálisabb irányzatának, a zélótizmusnak legfőbb fészke lett, miután a rómaiak Júdeát provinciává szervezték (i. sz. 6). Az evangéliumok és a kortárs történetírók egyértelműen tanúságot tesznek arról, hogy a júdeai hierokrácia (papi tekintélyuralom) ferde szemmel tekintett az általa mélyen lenézett, bugrisnak tartott galileai népességre. A farizeusok Jézust és az apostolokat lekicsinylő módon galileaiaknak nevezték, amivel egyrészt hírhedten rossz arám nyelvükre, másrészt a rabbinikus előírásokra vonatkozó tudatlanságukra utaltak. Mikor Fülöp apostol Kapernaum környékén találkozott Natanáéllel, és örömmel újságolta neki, hogy megtalálta Aki felől Mózes írt a Törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát a derék, törvénytisztelő zsidó csak annyit válaszolt neki: Názáretből támadhat-e valami jó? Natanáél szkepticizmusát nagyrészt a main-stream judaizmus Galileával szembeni általános szkepticizmusával magyarázhatjuk."
"Galilea annyiban volt falusias, amennyiben mg.-ilag jóval fejlettebb volt a déli országrésznél"
Kedves Epstein doki!
Ezt mivel látod igazolhatónak?
A Galilea-Júdea ellentéthez még egy adalék:
Azt hiszem H. D. Rops írta, hogy Jézus tizenkét apostola közül csak Júdás Iskariótes volt valószínűsíthetően júdeai származású, a többiek bizonyítottan vagy vélhetően galileaiak voltak.
Nem tudom, hogy van-e ennek jelentősége...
Pl. Simon Péter (Kéfás) és testvére András, a Zebedeus fia (Jakab és János), Fülöp és Nathanael, ill. Máté (Lévi) az evangéliumok alapján egyértelműen galileai férfiak voltak, a többiekről nincs egyértelmű adat.
Iskariotes jelentése az egyik lehetséges szófejtés szerint ish - óhéber férfi, Kariot - város Judeában, tehát Iskariótes azt jelentené, hogy Kariotból való férfi.
No, ha ezt a hozzászólást nem keveri le a Moszad, akkor egyiket sem:-)
Én egyébként nem vagyok ennyire szkeptikus az Ószövetség szövegével szemben.
Szerintem Ábrahám, de legfőképpen Mózes föllépése nyomán a zsidók többsége igenis monoteista volt és csak a környező politeista népekkel való érintkezés hatására tértek le időnként a Mózes által számukra kijelölt ösvényről.
Ezekről a "kilengésekről" pedig többnyire az ószövetségi iratok is megemlékeznek.
"Az Ószövetség könyveiben megpróbálták elkenni ezeket a jelenségeket, úgy állítva be, mintha a zsidók csak ideiglenesen a szomszéd népek negatív hatására tértek volna el a monoteizmustól, de az összehasonlító vallástudomány kutatási eredméybei mást mutatnak.
Én azt is olvastam egy könyvbe, igaz, hogy nem vallásos szerző irta, hogy a zsidók eredetileg politeisták voltak és ugyanazokat az istenségeket imádták, mint az összes többi északnyugati szemita nép: az amoriták, az arámiak és a kánaániták.
Három osztályba voltak osztva ezek az istenek: voltak az élek, a baálok és a női jellegű asérák vagy astarték.
Mózes törvényei ugyan meghirdették a monoteizmust, de a politeizmus Izraelben még nagyon sokáig fönnmaradt. A déli királyságból Jósiás király idején irtották ki meglehetős kegyetlen eszközökkel, míg az északi királyságban a "bálványimádás" lényegében az aszír hódításig fennmaradt.
Az Ószövetség könyveiben megpróbálták elkenni ezeket a jelenségeket, úgy állítva be, mintha a zsidók csak ideiglenesen a szomszéd népek negatív hatására tértek volna el a monoteizmustól, de az összehasonlító vallástudomány kutatási eredméybei mást mutatnak.
Ashtart bears to El children who appear under Greek names as seven daughters called the Titanides or Artemides and two sons named Pothos "Longing" and Eros "Desire".
Ugyanis Istárt vagy Atartot hívták másként Elathnak az északnyugati sémi mitológiában. A vörös-tengeri kikötő neve is feltehetően innen való. Az Elathot egyszerűen Él nevéből képezték.
Azok a "bizonyos körök" éppenséggel a vallási topikokba ugyanúgy beleolvashatnak, mint ebbe. Úgyhogy, ha megengeded, itt folytatom.
A másik nagy vallási párt a szadduceusok pártja volt. Egy bizonyos Szádok (vagy Cádok) főpapról kapta a nevét, aki a Nehemiás utáni korszakban volt állítólag főpap.
A szadduceus főként a jeruzsálemi vallási és politikai elit irányzata volt.
Az irányzat középpontjában a jeruzsálemi Templom és az ott végrehajtandó kultikus cselekmények (áldozatok) álltak.
A farizeusokkal ellentétben tagadták a test föltámadását, sőt a halál utáni életet is.
Mózes törvényeihez nem fűztek kommentárokat és végrehajtási szabályokat, mint a farizeusok és nem alakult ki közöttük olyan fejlett kegyesség sem, mint a farizeusok között.
Ez a vallási irányzat a Templom Kr.u. 70-ben történt lerombolásával talaját vesztette és megszűnt.
Nem kell annyira félni ezektől a figuráktól, Galgadio nagyon jó anyagot rakott be ide, legfeljebb csak kiegészíteni lehetne (pl. Galilea annyiban volt falusias, amennyiben mg.-ilag jóval fejlettebb volt a déli országrésznél).
Jobb lenne ezeket a témákat valami vallási topikba átvinni, mert ha itt bizonyos körök beleolvasnak, lesz belőle olyan ugatás, mint ide Hódmezővásárhely:-)
Én protestáns létemre elfogadom a híres katolikus francia vallástörténész, Henri-Daniel Rops legtöbb megállapítását.
H. D. Rops leginkább a Kr.e. I. és a Kr.u. I. század izraeli és őskeresztény vallásosságának szaktekintélye, de foglalkozott a vértanúk és az egyházatyák korával is.
Visszatérve a korabeli Izraelhez, H. D. Rops megállapításai a júdeai és a galileai vallásosság különbözőségéről, ill. ellentéteiről elgondolkodtatóak.
Júdeára a korban a nagy és erős vallási pártok, a farizeusok és a szadduceusok ellentéte a jellemző, de a köznépre a farizeus irányzatnak sokkal nagyobb befolyása volt. A farizeus irányzatra az volt a jellemző, hogy Mózes törvényeihez számos kommentárt és konkrét előírást fűztek és vallási életük kiteljesedését ezeknek az aprólékos előírásoknak a szőrszálhaspogató betartásától remélték.
Legvisszataszítóbb vonása ennek az irányzatnak az volt, hogy hajlamosak voltak a mások fölötti ítélkezésre, továbbá az emberekre olyan terheket próbáltak rakni, amit maguk sem tudtak elhordozni.
Ennek ellenére Júdeában Jézus fellépésekor a farizeus irányzat volt a legnépszerűbb.
Ezzel szemben Galiea vallási életét a zsidó vallás előírásainak egy lazább, nagyvonalúbb értelmezése jellemezte, a farizeus irányzat itt kevésbé volt jellemző.
Ráadásul Galilea lakossága részben pogány származású volt (Galil Gojim - Pogányok Körzete), emiatt aztán a zsidó vértisztaságra kínosan ügyelő júdeai papság csak egy fokkal tartotta őket jobbnak a szintén félig pogány szamaritánusoktól.
"Jöhet-e valami jó Galileából? " ez volt a júdeai papok és farizeusok kedvenc szavajárása, ha ez az északi tartomány szóba került.
A városiasabb Judea lakói ezenfelül a zömében falusias galileaikat a foglalkozásuk miatt is megvetették. Úgy hívták őket, hogy 'am-ha-árec', azaz a 'föld vagy a rög népe', de ennek abban a korban pejoratív jelentése volt, kb. olyan mint ahogy némely budapesti ejti ki a 'vidéki' vagy 'falusi' szót.
Szóval rövidre zárva a témát, Galilea lakosságánál az a fajta zsidó vértisztaság, amelyet Judeában Ezsdrá és Nehemijá óta szigorúan megköveteltek, nem volt biztosítható, sem bizonyítható.
Ábrahám népe pl. valószínűleg nem volt tiszta szemita, hurri és hatti elemek is voltak valószínűleg közöttük.
A másik témához pedig annyit: Jézus Galilea tartományban született, amelynek lakói az asszír uralom óta köztudomásúan nem voltak tiszta vérű zsidók, hanem zsidó-'pogány' keveréknép lakta.
Pogányon itt elsősorban Észak-Mezopotámiából betelepített népességre kell gondolnunk, akik később felvették a zsidó vallást és szokásokat.
Tehát - ismét hangsúlyozom - etnogenetikailag is, Jézus származását illetően is sok minden lehetséges, de azt ne felejtsük el, hogy a Názáreti Jézus zsidó vallási és kulturális közegben született, ill. nevelkedett.
"Már ha egyáltalán létezett, mert egyesek (pl. Tafkó Birgut) ezt is kétségbe vonták."
Hogy mit von kétségbe Birgut testvér????
Az Úr Jézus létezését?
Vagy Máriáét?
Ez számomra hidegzuhany, hiszen az ökumenikus teaház topikban ő a neoprotestantizmus egyik bástyája:-)
Jézus származásának kérdésével kb. másfél éve a parthus topikban foglalkoztunk. Magam is cáfoltam akkor Badiny egyes megállapításait a parthus vonal tekintetében (lásd: rombuszminták stb.), de Mária származásáról véleményem szerint csakugyan nem lehet kijelentő módban nyilatkozni. Vagyis nem biztos, hogy Jézus anyai ágon is zsidó származású volt. Már ha egyáltalán létezett, mert egyesek (pl. Tafkó Birgut) ezt is kétségbe vonták.
A parthusok kapcsán pedig vizsgálni lehetne, hogy volt-e etnogenetikai átfedés pl. a zsidóság ábrahámi ága (Padan-Aram) és őközöttük, én egyelőre csak a népnevek kapcsán hoztam feletimológiákat, sőt ha azt vesszük, még annál is távolabbról indultam el, hiszen mint láttuk, a habiru eredetileg nem is népnév volt.
A habirukat mint géreket a különböző államokban (pl. Egyiptomban) a legkülönfélébb szolgálatokra alkalmazták. Ez az egyik dolog. A másik, hogy valószínű: eredendően nem népnévvel állunk szemben.
Lachisi vizeskorsó a Kr. e. 1220 körüli időkből
A rajta levő jelek olvasata:
Juliusz Bruckusz