Nagyon örülök neked, hogy újra látlak. Igen, ez elég közel áll ahhoz, amit én gondoltam róla. Egyszerű, lecsiszolt, fölösleges cirkalmak nélküli, szép -- mint amiket írni szoktál.
A tiéd is tetszik. El is gondolkodtam azon, hogy mennyire tükör egy haikuferdítés, magunkra szabott, és hogy attól van-e ereje, hogy saját magunkat pillantjuk meg benne fordítás közben... Vagy attól, hogy olyan test elhagyásos élményünk van fordítás közben. Nekem volt már ilyen is, olyan is, de aki olvas, annak lehet, hogy pont fordítva érződik egyik vagy másik az adott fordításról...
Ó, mennyire másképp raktad össze! Ha nincs kifejtett, valamennyire rögzített értelmezés mellette, nagyon más tud lenni! De szépen játszol a tűzzel! :) Én arra gondoltam, ez a hai arról szólhat, hogy az az igazi bölcsesség, amikor valaki nem feltétlenül világosodik meg pont a villámfénynél, mert az annyira konvencionális, sablonos, kiüresedett tud lenni egy haikuban, mint természeti kép. Hú, de érdekelne, hogy Zoli mit gondol róla, hogy értelmezi, de éppen annyira az is, hogy mások mit... Egyébként csak a biztonság kedvéért raktam be angolul is, hátha van, akinek az angol verzió többet mond. Eléggé korrekten fordítanak általában, egyszerűen, nem bonyolítják túl, bár biztos nem ugyanaz, mint az eredeti, azért nyúltam kicsit félve hozzá.
Zoli és kedves mindnyájatok, örülök, hogy ennyien jelentkeztetek. Én is minden nap járok ide, még mindig, ha hozzászólni nem is mindig van elég agyam, örömmel olvasgattam a topikot. Értem, ha nehéz már újat találni, de sajnálnám, ha ez a topik elhalna, mert amolyan tiszta vizű forrás volt számomra, kikapcsolt.
Zoli, nagyon köszönöm, hogy eddig is gondoztad és a blogodban is örömömet lelem!
Ha nehéz újat, autentikusat találni, mi lenne ha hálón elérhető közvetítő nyelvek segítségével fordítanánk tovább, vagy leporolnánk néhány magyar szerző fordítását? Van valakinek bármi egyéb ötlete, amivel nem kizárólag Zolira hárulna a ferdíteni való földobása?
"Hangoskodva, a virágzó fák árnyékában: játékosok"
Nem derül ki, mit játszanak a fák alatt az emberek: talán go-t, vagy valamilyen szerencsejátékot, - ez utóbbira utal a haiku környezete: ez egy 6 versből álló sorozat tagja, amely a Tiszta Föld irányzat szerinti hat lehetséges reinkarnációnak felel meg (a pokolban; kísértetként; állatként; démonként; emberként; és buddhaként a paradicsomban).
Én azért szeretem ezt a haikut, mert Pascal gondolatait juttatja eszembe a szórakozásról: ha az ember valóban eredendően boldog lenne, nem lenne szüksége szórakozásra... Na majd keresek ide egy Pascal idézetet...
