Pl. Bosa-Macomer kozott jò règòta nincs vonatkozlekedès, ott nem kell fèlni. Macomer-Nuoro kozott van vagy 6 vonatpàr. Szerintem, ahol fèlnivalò van, ott van biztonsàgi megoldàs. Palau-Tempio kozott a Trenino Verde esetèn nyàron ùgyszint. Ugye ezek a règi szardìniai keskeny nyomtàvùak maradvànyai. A normàl vasùton, ami a Cagliari-Carbonia ill. a Cagliari-Sassari-Porto Torres/-Olbia-Golfo Aranci vonalat jelenti, a kereszteknèl abszolut megvan a technika.
A teknosbèkàk miatt van sok sebessègkorlàtozàs. Az egyetlen "hely" Euròpàban, ahol teljesen szabadon èlnek, mozognak. Szardìniàn kvàzi bun teknost gàzolni. Nagyon vèdik oket, ahogy tudjàk.
Szia! Igen, rémlik, hogy olvastam a korábbi bejegyzésekben, hogy nektek törték felé az autótokat. Hát, ez azért eléggé megkeseríti az ember szájízét.
Erről jut eszembe, hogy nekünk is jutott egy kellemetlen esemény, amit még nem írtam (mert elsősorban a pozítivumok ragadtak meg bennem). A visszaútnál a feleségem véletlenül nem a kézipoggyászba, hanem a feladandó csomagba rakta bele a pénztárcáját. Ilyent persze nem szabad csinálni, ezt ő is tudta, csak valahogy a reptéri kapkodásban összekeverte a dolgokat. Ez már a gépen jutott eszünkbe, ott el is kezdtünk aggódni, remélve, hogy azért nem lesz ebből baj. Sajnos lett. A pozsonyi reptéren mikor megkaptuk a bőröndöt egyből kinyitottuk, s már látszott, hogy valaki turkált benne, mert a bőrönd belsejében lévő hálós rész le volt szabva. Ott volt a pénztárca, de a tartalmát megvizsgálva egyből kiderült, hogy hiányzik belőle az utazás során megspórolt 100 eurónk, illetve a feleségem bankkártyája. (6.000 Ft az benne volt, az úgy látszik nem érdekelte a kutyát se...) Ez szörnyű bosszantó, mert egy ilyen élménygazdag út végén el tudja rontani az ember hangulatát. Hallott az ember anekdotákat, hogy a csomagokat átkutatják a reptéren (az átvilágításkor, vagy a csomagpakolók), de hogy ez ténylegesen így van, azt azért mégse gondoltam. Feleségem igen kikészült, mert magát hibáztatta az esetért. Egyébként írtunk egy rövid levelet az algheroi rendőrségnek, mert azzal teljesen tisztában vagyok, hogy tettes nem lesz, de mégis úgy gondoltam, hogy nehogy azt higgyék, hogy ilyent bármiféle következmény nélkül meg lehet csinálni, hisz a meglopott, többezer kilométerrel odébb landoló utas úgyse tud semmit se csinálni. Ha legalább lenne egy-két kihallgatás az ügyben, akkor talán valamit ráijesztene arra, aki csinálta. Vagy nem. De legalább valamit csináltunk.
A copertoval kapcsolatosan teljesen egyezik a véleményünk.
Ha Nápolyban nem nagyon vezetgettek, akkor szerintem semmi gond nem lesz. (Valószínű Nápolyban sem lenne, de oda azért kötélidegek kellenek. Tényleg nem láttam ép autót. A szállásadónk azt mondta, hogy egyenes terepen úgy illik megállni, hogy az ember nem húzza be a kéziféket, hogyha esetleg valaki nem fér ki tőlünk, vagy nem tud beállni, akkor odébb tudja lökni a kocsinkat.) Azért a Sorrento-Amalfi út nagyon zsúfolt, szűk és kanyargós, így ott nem árt a koncentráció, de mégse Nápoly... Gyönyörű vidékre mentek, az Amalfi-part szintén egy unikum...
Jaj, ne hozzd rám a frászt, épp tegnap este foglaltam egy kocsit Nápolyban, pénteken indulunk.
Konkrétan mondjuk Nápolyban nem áll szándékunk vezetni, de a reptérről Pompei-be majd Sorrentóba, Amalfi coastra
Én nagyon nem akartam, de 2,5 napra megyünk és 3 gyerekkel, így közlekedésre min. 140 eurót számoltam ötőnknek, de inkább az döntött, hogy iylen rövid idő alatt nem akartuk buszra várakozással eltölteni az időt. 3 nap 65 eurovolt+a benzin. Azért aggódom, bár azzal vigasztalom magam, hogy Cataniától csak nem lesz szörnyűbb.
Nagyon jó volt olvasni a Szardiniai élményeidet. Mi 11 napig voltunk és teljesen körbejártuk. Végére kezdtük pedzegetni a közlekedési táblák jelentését. Sok esetben a következő nagyobb kereszteződéshez vezető irányt és távolságot adta meg, nem a városét. Így történt, hogy a Giara fennsík körül keringőztünk egy kicsit.
motorcsónak bérlésnél azt gondoltuk, hogy majd kapunk egy kis csónakocskát, amivel kétségeim voltak, hogy eljutunk a legutolsó(nekem legszebb) Goloritze öbölig.
Aztán beindították a motort.... Engem csak az idegesített végig, hogy gumiból volt a jármű. A 4 gyerekünk nagyon élvezte, mindegyik akarta vezetni.
Írtad az árakat. Mi egyszer mertünk leüülni egy étterembe, amikor már nagyon nyavalyogtak a lányok. 3 adag ételt kértünk, meg magunknak vízet, hogy ne álldogáljunk már a gyerekek fölött, így leüültünk. Felszámoltak 6x2 euró kopertót, így máris fizethettünk 3600ft-ot anélkül, hogy bármit is ettünk volna.
Én ezzel a copertóval sosem fogok egyetérteni.
A múlt szombaton a Comói tó környékén jártunk. A barátnőm kért egy kávét, de gyanutlanul leüllt vele egy asztalhoz. Rögtön jöttek, hogy akkor nem annyi az annyi, igya a pultnál.
Szardinia egyébként gyönyörű volt, az autónk feltörését leszámítva és azt, hogy utána 3000km-t neylonnal beragasztott oldalsó ablakkal kellett megtenni, némi halláskárosodással, tényleg nagyon jó volt.
No, ha nem bánjátok még írok a szigeti tapasztalataimról, mert van jó sok…
KÖZLEKEDÉS
Kissé tartottam a szardíniai autózástól, mert én Nápolyból indultam ki, és ha van hely ahol nem szeretnék autóval furikázni, az Campania tartomány fővárosa, ahol ép, sérülésmentes járművek létezése a nullával egyenlő, de szerencsére minden félelmem alaptalan volt – Szardínia teljesen más. Szemben az általános vélekedéssel, már ami az olaszok közlekedési kultúráját illeti, a szárdok kifejezetten nyugisan vezetnek, nem kapkodnak, nem dudálnak, nem tolnak le az útról, szóval a klasszikus délolasz jellemvonások itt nem érvényesülnek – de mondom, szerintem ők nem olaszok… Az utak minősége kiváló, alig volt egy-két hely ahol kátyúkkal találkoztunk, még a földutak többsége is szépen döngölt kavicsút, ahol nem kell tengelytöréstől tartani.
Más itt a baj. Én korábban azt képzeltem, hogy Magyarország az indokolatlanul kihelyezett sebességkorlátozó táblák csúcstartója, de ezt most módosítanom kell. Szardínia az. Itt nem arról beszélek, hogy én száguldozni szeretnék, nem. De ilyent én még nem láttam, ahol ennyi tényleg céltalannak tűnő 50-es, 30-as sebességkorlátozó tábla lenne, nyílegyenes, lakott területen kívüli, széles, tökéletes burkolatú úton. Az esetek többségében fel nem fogja az ember, hogy miért is kéne itt most csigaként vánszorogni az úton, mikor az égvilágon semmilyen ésszerű oka ennek nem derül ki. Ezen kívül én 10 km/órás sebességkorlátozó táblát korábban még életemben nem láttam, most erre is sor került, számtalan városban megszemlélhettem ezt a kuriózumot, egyébként nem tudom autóval hogyan lehet 10-zel menni, de nem egyszerű az biztos. Klasszikus autópálya nincs Szardínián, van azonban 2*2 sávos osztott pályás autóút (ingyenes!), ahol elvileg 110-zel lehet menni, de erre nagyon ritkán kerül sor, mert szinte végig van táblázva. Ha valahol leágazás van, ahol le lehet térni az autóútról, illetve fel lehet hajtani, akkor már előtte egy kilométerrel 50-es tábla van, amit csak a felhajtó után vagy 1 km-rel oldanak fel. A leható, felhajtó autóknak természetesen külön sávjuk van, de azért mégis, biztonság kedvéért menjél csak 50-nel.
Emiatt Szardínián A-ból B-be eljutni egyáltalán nem annyi idő alatt sikerül, mint amit az ember gondolna, csak azt hiszi, hogy 60 km az semmi, mindjárt ott vagyunk, lesz az simán másfél óra, főleg ha jó szerpentines az út.
Kétszer láttunk traffipaxot is, úgyhogy – ha nincs is észlelhetően nagy rendőri jelenlét – azért nem árt résen lenni. (A szembejövők egyébként mindkétszer becsületesen villogtattak.)
Szardínián én vonatot közlekedni nem láttam, de vasúti sínek azok vannak amik keresztezik a közutakat, én ezektől az elején frászt kaptam. Ezek kizárólag beláthatatlan kanyarokban metszik az utat, és sorompónak, jelzőlámpának híre-hamva sincs. Én először kiszállítottam a feleségemet, hogy nézze meg nem jön-e a vonat, én itt nem merek csak úgy blindre átmenni, aztán később már vagányabb lettem. Rájöttem, hogy Szardínián a vasúti síneken való áthajtás főszabályként arra a bizalmi elvre épül, hogy valószínűleg nem jön a vonat.
Navigációs kütyünk nem volt, viszont vettem egy nagyon részletes szigettérképet, ezzel elég jól elboldogultunk. Városokon kívül eléggé jól ki vannak táblázva az irányok, városokban azonban kissé kaotikussá nehezül a helyzet. Ebben Nuoro városa viszi a prímet, amit elkereszteltem egy „csapda-szivattyúnak”, ahonnan nincs kiút. Egy ideig követtem az Olbia felé mutató táblákat, egy idő után azonban már nem volt ilyen tábla – gondolom megunták kirakosgatni minden kanyarban – így egy rövid idő után a belváros szűk, egyirányúsított kis útvesztőiben találtuk magunkat. A városokban egyébként az a lényeg, hogy lehet, hogy van tábla, csak éppen nem abból az irányból, ahonnan mi jövünk (spórolnak, na). Ezért célszerű egy kereszteződésben össze-vissza forgatni a fejünket (főleg 180 fokban hátrafelé), mert lehet hogy csak a szemből érkezőknek, vagy az oldalról becsatlakozóknak van kiírva az az útirány, ami minket is érdekelne. Ettől függetlenül a helyzet így sem egyszerű, mert néha a vicces kedvű közlekedésfelügyelet így is megtréfálja az embert, mert éppen Nuoroban többször is szembesültünk azzal, hogy egy tábla azt jelezte, hogy Olbia balra, majd azon az úton kb. 50 métert haladva egy oldalsó tábla azt mutatta, hogy Olbia visszafelé (vagyis ahonnan mi jöttünk). Ez több nagyobb városban így van, így nagyon résen kell lenni, Nuoro azonban kitűnik a sorból a rendkívül speciális fekvésével, hisz ezt a városkát ezek a hegyi banditák a szokásostól eltérően a völgy helyett éppen a hegyek tetejére húzták fel, így lehet, hogy két párhuzamos utcát légvonalban kb. 50 méter választ el egymástól, köztük van azonban egy 500 méter mély szakadék, így egyikről átjutni a másikra komoly tájékozódási és vezetéstechnikai képességeket igényel, mert az út az esetek többségében egyáltalán nem arra fog kanyarodni, mint arra számítanánk.
(Fontos szabály az algheroi városi közlekedésnél, hogy az óvárosba nem helyi lakosoknak szigorúan tilos behajtani, többszáz eurós büntetés is lehet a vége.)
Úgy amúgy csodás élmény Szardínián vezetni. A táj általában gyönyörű, a forgalom városokon kívül nem számottevő, kamionok szinte nincsenek, a rengeteg sebességkorlátozás pedig lehetőséget ad a sofőröknek is az önfeledt bámészkodásra…
Érdekes ez a csónak ügy. Klassz lehetett nagyon. Biztos nem volt példa rá, hogy nem vitték vissza, ezért kezelik olyan lazán. Jövő héten már én is egy olasz szigeten leszek és ilyen tájban sok szőlőt szoktam venni mikor ott vagyok. Az a legolcsóbb és legjobb ennivaló ilyenkor én úgy tapasztaltam.
Élmény volt olvasni az utazásodról. Kacérkodtunk már mi is Szardíniával, előbb-utóbb eljutunk. Viszont képeket is szeretnék/nénk látni (ha lehetne) (szept. elején Jesolóban 2 euró körül volt a szőlő kilója, egy kagylós spagetti 15 euró, pizza 8 euró, 0,5 l sör 4 euró, 0,3l kóla 4 euró. Nem érdemes viszonyítani az itthoni árakhoz, a keresetük sem az itthoniak)
Most, hogy mondod a szőlőt, eszembe jutott, hogy bosai piacon olcsóbb volt, ott 2,20-ért adták. De szerintem az 1 eurós szőlőt elfelejtheted.
Engem is meglepett, de a motorcsónakra nem kértek semmilyen jogosítványt, sőt, még az útlevelemre se voltak kíváncsiak. Írtunk egy szerződést, ahol nekem csak a nevemet és telefonszámomat kellett megadni. Kb. 10 perc alatt elmutogatta a srác, hogyan is működik a csónak, aztán el is húzott, azzal, hogy kb. este 6-ig érjünk vele vissza. (Mindez Cala Gonone-ben volt.) Nagyon nagy élmény, 6-7 órán keresztül repkedtünk ide-oda az Orosei öbölben, szinte az összes fontos cala-t és barlangot megnéztük, úszkáltunk, piknikeztünk, én ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, ez olyan élmény, amiért tényleg nem kell sajnálni a pénzt. Ez a gumicsónak (gommone) nem csak afféle pöfögővel van felszerelve, hanem eléggé vadállat, 40 lóerős Suzuki motorral, a végsebességet a feleségem nem engedte kipróbálni, de 55 km/órával hasítottuk a vizet. Ilyenkor a csónak eleje jól felemelkedik a levegőbe, s csak úgy repül át a hullámokon.
Ez eléggé elterjedt dolog Szardínián. Nem csak Cala Gononeban van, hanem szinte minden komolyabb "turistakikötő" (porto turistico) ajánl ilyen szolgáltatást. Az Orosei öböl mellett talán az északi részen a legérdemesebb kipróbálni (pl. Palauban bérelni), mert akkor így lehet bebarangolni a Maddalena-szigeteket, ahol mi nem voltunk, de a prospektusokat elnézegetve talán az lehet a leglátványosabb.
Én is már sokszor bérltem autót (más országokban, olasz felségterületen még sosem), és nekem is ez volt az első ilyen élményem, hogy egyáltalán depozitot kértek, nemhogy ilyen összegben. Utazásom előtt érdeklődtem itt a fórumon, de senki nem tudott olyan előre foglalásos verziót mondani, amiben nem szerepelt a depozit. Azt írták, hogy azt csak úgy lehet Szardínián elkerülni, ha nem foglalsz előre, csak ott bemész egy helyi kölcsönző irodájába, viszont akkor meg jóval magasabb a bérleti díj. Nem ismerem a trawljigsaw-t, nem is hallottam még róla, de ha azt mondod, legközelebb kipróbálom.
Egyébként a 40 euró, amit írsz az valóban reális lehet, ha nem kérsz italt (se bort, se sört), és csak egy tál kaját rendelsz, az copertoval együtt is kijön 40 euróból. De szerintem az úgy is drága, hisz azt jelenti, hogy ételenként kb. 5.500 Ft-ot fizettél. Persze minden relatív, de az én felfogásomban ez drága. Én nem ismerem a menő budapesti helyeket, egyszerű vidéki gyerek vagyok, s én abból indulok ki, hogy nálunk a legdrágább étteremben is - a bélszínen kívül - minden étel megáll max. 3.000 Ft-ból, de a nagy része inkább 2.000-ből. Persze nincs értelme összehasonlítgatni egy vidéki magyar várost a mediterrán térség egyik ékszerdobozával, de ez akkor is mindig szubjektív lesz, így én a magyar forintból megkapott fizetésemből gazdálkodok Szardínián is, ebből a szempontból meg mindegy, hogy egy helyinek, vagy nyugati turistának az ő jövedelméhez mérve drága-e vagy nem.
Porto Cervoban egy kávézóban egy pikoló sörért (2 dl) konkrétan 6,5 EUR-t kértek, ami lefelé kerekítve is 1.800 Ft.
Ettől függetlenül igaz, hogy itt is ki lehet fogni az olcsóbb helyeket, főként városokban lehet keresni azokat, ahova helyiek ülnek be, amik nem a Centro Storico frekventált utcáiban vannak, ott valóban vannak olcsóbb helyek. A magyar áraknál az is biztosan drágább lesz, de megfizethető.
Amit biztosan tudok mondani - mert mindig pontosan összeírom és összehasonlítom a költségeket - hogy tavaly Andalúziában 10 nap alatt költöttünk ugyanannyit, mint most 7 nap alatt Szardínián, és ugyanolyan igényszinten éltünk, ugyanúgy kocsit béreltünk és hotelokban laktunk, többnyire vendéglőkben eszegettünk.
Köszi, hogy betetted az árakat is. Hát 1 kg szőlő 3 euro, ilyet életemben nem láttam még. 1 euro szokott lenni ilyenkor máshol amikor tele van vele Olaszország.
Én 2x voltam eddig Szardínián, de soha nem terheltek autóbérlésnél semennyit. Én vagy a trawljigsaw-t használom, vagy a wizzair autóbérlős oldalát. Azonkívül én 40 euró felett sose fizettem étteremben, pedig mindig ott ettünk, igaz, a nagyon drága halas és húsos kajákat kerültük és alkoholt sem iszunk. Hogy mi a drága relatív, menjetek el itthon egy jó!! olasz étterembe, vagy a Váci utca, rakpart környékére, megtudjátok, mi a drága. Porto Cervoban kávéztunk, sütiztünk, nem volt drágább, mint tegnap a Camponában a kávézójában, pedig a két hely között van különbség környezetben. Szóval szerintem nem az itthon jól ismert eldugott kifőzdékkel, meg éttermekkel kell a kinti árakat összehasonlítani.
Én is készültem már Szardíniára, és már végigolvastam a fórumot.
Látjátok ezért érdemes hónapokon keresztül (általában hiába) kattingatni a fórumra, mert megjelenik egy ilyen klassz írás, amiben nagyon sok érdemleges tartalom van, és segítség a később odautazóknak.
Szardínia drága. Olaszország is drága, de szerintem itt még rá kell pakolni egy jó 20%-ot az átlagolasz árakra. Ugyanakkor nem megfizethetetlenül drága, tehát nem egy Norvégiáról beszélünk, de magyar pénztárcának így is sok, nagyon meg kell gondolni mit vállal be az ember. Első örömhírnek elég annyi, hogy jelenleg az ólommentes benzin ára közelíti a 2 eurót, átlagban 1,92 euró (úgy 550 Ft). (A legtöbb 1,96 volt, a legkevesebb 1,86.). Az éttermi árak sem ránk vannak méretezve, a tészták és „ellentészták”:-) (pasti, antipasti) általában 8 és 14 euró között vannak, ezek afféle előételek (bár nem kis adagok), a második fogás valamilyen hús vagy halétel, inkább 13-14 eurótól indul nagyjából 20-ig, a saláták és desszertek 4-5 euróba kerülnek. Egy üveg bor úgy 12-20 euró. Vagyis ha két ember egy igazit akar vacsorázni (előétel – főfogás – desszert - bor), akkor azért egy 70 eurót készítsen elő erre. (Mondjuk nyilván nem kötelező ezt a menüsort végigenni, lehet csak egy valamit rendelni – akkor értelemszerűen kevesebből ki lehet jönni.) Olcsóbban elsősorban pizzát lehet enni, amit 6-12 euró áron adnak – no de ki akar egy hétig pizzán élni? (Egyik bosszúságom, hogy levest alig lehet enni a szigeten – a helyek 80%-ában nincs, ha meg van akkor megdöbbentően drága, általában 10 euró. Igen, a leves.) Egyik kedvenc olasz találmányom a „coperto”, ami nem segít megkedveltetni az olasz vendéglátást a turisták körében (én más országban ilyen formában még nem láttam ilyent), szóval eleve megterhelik a számlát egyfajta terítékdíjjal, ami fejenként elvileg 1-től 3 euróig terjedhet az útikönyvek szerint, de nem Szardínián, mivel itt láttam 6 (!) eurós copertót is, és 2 eurónál sosem volt kevesebb. Volt olyan hely, ahol a copertot nem is fejenként számolták fel, hanem a szerint, hogy hány tányér kaját rendeltél, tehát kértünk 2 tányér tésztát és 2 tányér húsételt kettőnknek, azt 4 db copertonak vették, vagyis – 2 euróval számolva – 8 eurót kanyarítottak oda a számlához. Ez néhány helyen - igaz nem sok helyen – meg van spékelve azzal, hogy a coperton kívül még 10% felszolgálási díjat (il servizio vagy angolul service charge) is kapásból odapiszkálnak a számlához. Ezek szerintem roppant dühítő dolgok. Éppen elég, hogy nagyon vastagon fog a ceruza az ételek árainál, ezek a kis apró lenyúlások csak keserítik az ember szájízét. Ezen okok miatt – hogy bunkóság-e én nem tudom – Olaszországban sosem adok borravalót.
Nálunk 2 főre napi 80 euróra volt belőve a költőpénz. E költségvetés nyilván nem tette lehetővé, hogy mindig vendéglőben együnk, úgyhogy azért ügyeskedni kellett. A bolti árak nem vészesek, nagyjából a magyar árszint + 15%. Viszont én eléggé szegényesnek láttam az árukínálatot, legalábbis csomó olyan dolgot nem találtam, amit kerestem (nagy hipermarketben nem voltunk). Sonkából, szalámiból, sajtból jó a felhozatal, meg pékáruból is, de például a konzervek teljesen hiányoznak a kínálatból. Mivel mi főzni nem akartunk (lehetőség sem lett volna rá a szállásokon, illetve idő sem akadt), így jó lett volna néha egy konzerv egytálételt mikróban megmelegíteni,ha mégis meleget szerettünk volna enni, de ez nem jött össze. (Még konzerv virslit sem találtam.) Így volt egy-két nap amikor csak hideget ettünk, szendvicsek, gyümölcsök, ami persze egyáltalán nem tragédia, főleg hogy nagyon finomak a helyi sajtok és sonkák, meg a pékáruk.
A különféle belépők árait nem nevezném drágának, egy-két kivétellel. Példák egyes áruk és szolgáltatások áraira:
- belépő valamilyen nuraghi-hoz – ált. 3 EUR
- Santa Cristina – nuraghi és „kúttemplom” – 5 EUR
- oristanoi régészeti múzeum – 5 EUR
- Neptun cseppkőbarlang – 13 EUR
- hajókirándulás a cseppkőbarlanghoz – 14-18 EUR
- bosai Malaspina vár – 5 EUR
- egész napos hajókirándulás valamerre – 40-45 EUR
- motorcsónakbérlés egy napra – 70 EUR + benzinköltség (kb. 25-30 EUR)
- üveg sör a boltban - 0,8-1,3 EUR
- üveg bor a boltban – 2,5 EUR-tól felfelé
- 30 dkg pecorino sajt a boltban – kb. 4 EUR
- prosciutto crudo (15 dkg) – 3 EUR
- 1 kg szőlő – 3 EUR
- parkolás egy felkapott strand közelében – 2 EUR/óra
- kisüveges Ichnusa sör vendéglőben – igen nagy szórás – orgosoloi kiskocsmában 0,80 EUR, algheroi tengerparti étteremben 5,5 EUR.
- pozsonyi reptéri parkolás – 38 EUR/7 nap
Autóbérlés:
- egy hétre egy kis C1-es – 148 EUR/7 nap (előre foglalva interneten) (+ 700 EUR kaució + 38 EUR biztosítás – erről majd később)
- benzin kb. 1.000 km-re: 105 EUR
(útdíjak nincsenek)
Szállás:
- Royal Hotel Bosa (3 csillagos jó kis szálloda) – 110 EUR/két éjszaka reggelivel/2 fő
- B@B Sa Corte Oliena (hangulatos családi panzió) – 130 EUR/két éjszaka reggelivel/2 fő
- Club Hotel La Conia (klubhotel rengeteg turistával és teljes ellátással) – 89 EUR/1 éjszaka/2 fő
- Alghero Republic (barátságos hostel az óváros közelében) – 110 EUR/két éjszaka reggelivel/2 fő
Repülőjegy:
Pozsony-Alghero-Pozsony (Ryanair)
1 feladott csomaggal két főre 220 EUR
Az utazás teljes költsége 2 főre: kb. 1.400 EUR
A repjegy ugye korábban fizetve, pozsonyi reptéri parkolás, a szállások díjait és a benzinköltséget előre elkülönítettük, ezen felül volt a költőpénz (napi 80 EUR), amiből egészen jól ki lehet hozni a napot, csak figyelni kell rá, hogy ha egyik nap túlléptük, azt próbáljuk a következő nap visszaspórolni. (Nekünk a motorcsónak-bérléses nap kemény volt, akkor 160 EUR-t sikerült összehozni, ezt azonban a következő két napon – boltban vett kajákból készített vacsorákkal – sikerült ledolgoznunk.)
AUTÓBÉRLÉS
No, ez újabb olaszos simliskedés. Én csak innen a fórumból tudtam, hogy legalább 700 EUR depozitot igényel az autókölcsönző, vagyis az autó átvételekor ezt az összeget zárolják a bankszámlámon, és akkor oldják fel, ha minden rendben van, békében, karcolásmentesen átadtuk az autót. Mikor néztem az autóbérlő cég oldalát (argusrentals.com) konkrét összeget nem írtak, csak a sokadik oldalon volt egy figyelmeztetés, hogy a társaság fenntartja magának a jogot, hogy egy bizonyos összegű depozitot zároljon a számládon. Felhívtuk az oldalon megadott olaszországi telefonszámot (olaszul!), hogy mégis mennyi ez az összeg, erre azt közölték, hogy ha nem kötünk külön biztosítást akkor 700 EUR, ha meg kötünk, akkor csak 250 EUR. Na ez már jobb, így kötöttünk külön biztosítást ezen a honlapon, összesen 11.600 Ft-ért. Erre Alghero-ban a reptéren eléggé megrökönyödtem, mikor mondja az autóbérlő cég alkalmazottja, hogy akkor tessék, itt írjam alá, hogy beleegyezem, hogy 700 EUR-t zároljanak a számlámon. Mondom a telefonunkat, a biztosítást, a 250 EUR-t, a hölgy mosolyogva ingatja a fejét, hogy ilyen valóban van, de csak akkor, ha közvetlenül az ő társaságuknál kötjük meg a biztosítást. De mi nem ott kötöttük, hanem az ún. operátor-cégnél, amelyik csak kiközvetíti az autóbérlési igényeket a helyi autókölcsönzőknek, így az, hogy ott milyen biztosítást kötöttem, őket nagy ívben nem érdekli, vagyis bizonyhogy kell a 700 EUR depozit, különben nincs autó. (Persze vicces ez, hisz mikor a neten kiválasztom az autót és lefoglalom, akkor még egyáltalán nem lehet tudni, hogy melyik cégtől fogom effektíve bérelni az autót, mert ez csak igazából a helyszínen derül ki. Nekünk az argusrentals.com küldött e-mailben egy „vouchert”, amiben az állt, hogy a Dollar nevű cég autóját fogjuk vinni, a helyszínen azonban mégsem ők, hanem a Sicily by Car adta az autót, az ő fejléces papírjukkal. Hogyan kössek így biztosítást, ha nem tudom ki adja az autót? Valószínűleg csak a helyszínen. De hát ilyesmit nekünk a kutya se mondott.)
Mivel nekünk az egész szardíniai turné az autóra épült, így kénytelen voltam belemenni a 700 EUR blokkolásába, kész szerencse, hogy volt annyi hitelkeret a számlámon, hogy ez megoldható volt, de egyáltalán nem örültem, mert ez azt jelentette, hogyha valami váratlan költség adódik, akkor a bankkártyámra nem számíthatok.
Ezen túlmenően eléggé macerás volt az ügyintézés, mert az algheroi reptéren egyetlen kis pici kalitkában bonyolítják a Thrifty, a Dollar, a Sicily by Car és az Auto Europa ügyleteit, így szép kis sor fogadott, egy szál csajszi intézte egyetlen ablaknál az összes autóbérlést. Kb. 1 óra 40 percet kellett sorba állni, mire mi következtünk, úgyhogy szépen be is sötétedett. Nehezítette az ügyletmenetet, hogy csomó embert újdonságként ért a depozit-dolog (pl. az előttünk álló cseh pár szabályos idegsokkot kapott), így rengeteg reklamlás és veszekedés is lassította a haladást.
Az Alghero-Bosa autóút az egyik legszebb állítólag a szigeten, mi ezt sajnos sötétben tettük meg az elhúzódott ügyintézés miatt. Egy kis C1-et kaptunk, aminek csak akkora csomagtartója volt, hogy 1 db csomag fért bele, a másik kettő a hátsó ülésen utazott. (Egyébként érdekesség, hogy még sosem kaptam ugyanazt az autót, mint amit lefoglaltam előzetesen. Valószínűleg a foglalás csak típusra vonatkozik...) Ettől eltekintve a C1 nagyon szépen teljesített, kezes kis jószág volt, igaz hogy hegyoldalon felfelé 3-asban padlógázzal sem akart egy hangyányit se gyorsulni, de nem is volt baj, a szardíniai közlekedés úgysem a száguldásról, meg az előzésekről szól, de inkább erről írok majd egy külön kis fejezetet. Városokban kifejezetten hasznos volt, hogy ilyen kicsi kis autónk volt, sikátorokban is jól elfértünk. Meg aztán átlagban úgy 5,5 litert fogyasztott, ami ilyen benzinárak mellett nem megvetendő szempont.
Hazatértünk Szardíniáról! A kirándulás legfőbb tapasztalata az, hogy a hír igaz: tényleg itt vannak a legszebb strandok, tengeröblök – partszakaszok egész Európában. De tényleg.
És valójában ez az amiért Szardíniára el kell menni. Vannak ugyan hangulatos, mediterrán városok, de ezek nem különlegesebbek a hasonló olasz vagy spanyol városoknál, történelmi emlékekben pedig nem versenyezhet a sziget a híres dél-európai látnivalókkal (kivéve persze a nuraghi-kultúra emlékeit!) Szép és érdekes a táj, változatos, helyenként dimbes-dombos, valahol komoly magashegység hatást is keltenek az ég felé meredő sziklaormok (különösen a Supramonte csúcsai), a sziget – legalábbis most szeptemberben – meglepően zöld, a növényzet is bőven megéri a szemlélődést – mégis, önmagában még ez sem unikum.
A szárd gasztronómia megint más lapra tartozik, mert akiket motiválnak az efféle élvezetek, azok bizony jó pár meglepetéssel találkozhatnak, és most nem is a légylárvás sajtra (casu marzu) gondolok, hanem egyéb nyalánkságokra: kecskeragú párolt zöldségekkel, szamárkolbász, pane frattau (fűszeres mártásban áztatott újrasütött kenyér tükörtojással), langusztahússal töltött pirog-félék (culurgiones), vagyis akinek a pénztárcája bírja, az nagyon érdekes gasztronómiai kirándulást csaphat itt, mert sokkal több kulináris kuriozitást rejt a sziget, mint sejteni lehetne. Nem tipikus olasz konyha, ezt bőven állíthatom…
Mindemellett a lényeg Szardínián: a tenger, pontosabban a tenger és a szárazföld találkozásai. Eléggé sok helyen jártam már, de Európában – kibővítve a Földközi-tenger teljes térségével – ilyen tömény szépséget még nem láttam. Pedig egyáltalán nem vagyok egy folyton strandon heverésző típus, nem is bírom sokáig, max. 1-2 óráig, viszont a természet szépségei mindig lenyűgöznek. Szardínián valójában összegezve van a teljes mediterráneum: hátborzongatóan bizarr szikla-alakzatok, gyönyörű, vakítóan fehér homokplázsok, jókora dűnék, kvarc-kristály fövenyű kristálytiszta öblök, lagúnák, többszáz méteres mélységek, gránit , mészkő és homokkő falak, finomszemcséjű apróhomok, durvább kavicsos rész – egyszerűen nem is tudom, hogy létezik-e olyan partszakasz-típus, ami Szardínián ne lenne megtalálható. És persze a legjobb móka e csodás természeti ajándékok aktív „megtapasztalása”, vagyis trekingelés, sziklamászás, bulderezés, vizi kajakozás, motorcsónakozás, hajókázás, úszkálás, szörfözés, barlangászás, parti biciklizés, meg minden ami az ember eszébe jut az ilyen helyeken. Ennél jobb helyet ezekre földrészünkön nem tudok elképzelni.
Mivel csak tegnap éjjel érkeztünk haza ezért élményeim még nagyon frissek, így ha nem bánjátok, megosztanám e fórumon azokat. Nem kizárólag pozitív élményeim vannak - de azok vannak többségben. Az olaszokkal kapcsolatosan nekem világéletemben előítéleteim voltak, egyáltalán nem tartom őket azoknak a szenvedélyes, de mindig laza, vidám és segítőkész embereknek, akiknek magukat láttatni szeretnék Ezen a véleményemen alapvetően Szardínia sem változtatott, de most nem láttam őket annyira vészesnek, aztán meg arra is gondoltam, ezek nem is olaszok, ezek szárdok. Szerintem ez egy külön nép, hisz saját nyelvük is van, ami jobban hasonlít a latinra, mint a mai olaszra. Arra jutottam, hogy ezt a szigetet az olaszok csak gyarmatosították párszáz évvel ezelőtt. Na, szóval a szárdok nekem egyáltalán nem voltak unszimpatikus nép, kedvességgel és segítőkészséggel is találkoztam, valamint azok a jellemző rossz tulajdonságok, amiket nem kedvelek az olaszokban, itt talán sokkal kisebb fokban jelentkeztek. Persze „copertózás”, meg „apróbb” átverések azért itt is jellemzőek, amik tipikus taljánságok – de kevésbé mint a kontinesen.
No, végülis az lett a megoldás az autóbérléssel kapcsolatban (telefonos egyeztetés eredményeképpen), hogy kötöttem napi 1.600 Ft-ért egy külön biztosítást, s ezért az autókölcsönző cég eltekint a 800-900 eurós kaució zárolásától, megelégszenek 250 euró zárolásával, melyet az autó átadásától a visszaadásáig blokkolnak a kártyámon. Ez azért talán mégis tolerálhatóbb. (Ez az Argus nevű kölcsönző cég.)
Vasárnap indulunk, már szívesen ott lennék. Persze úgyis tudom milyen hamar le fog pörögni ez az egy hét...
Lehet, hogy későn írom, de érdemes lenne megvizsgálni a hitelkártya kiváltásának lehetőségét is. Nem tudom milyen banknál vagy, de szerintem sok helyen adnak alapból ekkora hitelkeretet, és akkor csak azt zárolják az autóhoz, és nem a számládon lévő pénzt.
