Na, ez meg az évszázad vicce, hogy ez a szlovák üzlet nem a szomszédból, Böszmétől rendeli meg a Testament-et, hanem Japánból hozatják a japán kiadást :D :D :D
Azt hiszem túl nagy elvárást támasztottam a Nostradamus-szal szemben. A Musical Witchcraft III-hoz jóval lazábban álltam hozzá, noha a mivel műfaj a szívemnek nagyon kedves (zsoltár, átirat, soundtrack), ezért hatványozottabban kritikus vagyok minden meghallgatott tétellel szemben.
Az album elején voltak számomra idegenül hangzó részek (inkább a soundtrackeknél, noha némely zenei ötlet nagyon ült bennük is), de aztán a számomra csúcstételig 10. 302.ének feldolgozás, alaposan összeállt az egész. A másik nagy csúcstétel a "kötelező" 200.ének feldolgozása (16.track). Ez utóbbinál külön értékelendő szerintem, hogy nagyon nehéz szépen megszólaltatni, egyrészt mivel az egyik legtöbbet megszólaltatott, legismertebb ének, másrészt csábít a végtelenbe elnyújtásra. A Mike Oldfield szerű középrész külön élményszámba ment. Bevallom férfiasan el tudnám képzelni, hogy a teljes énekeskönyvet végig hallgassam ilyen formán is.
Ez már végre (számomra is) kellően színes hangzású album volt (mondjuk akkusztikus hangszerekkel ez eleve könnyebb feladat, nem beszélve az együttes eleve egyedi hangzásvilágáról). Viszont ez az album jóval nehezebb, jóval kevesebbszer vehető elő bármikor.
Érdekes módon került elő nemrégiben az átiratok kérdése a komolyzene-topikban, sajnos nem találtam a vonatkozó hozzászólást. Van aki annyira nem szereti az "újrafelhasznosítást", hogy teljesen elveti. Én azt gondolom, hogy ezzel a megközelítéssel " a fürdővízzel a gyerek is kiöntődik". Én legalábbis per a mai napig nagyon élvezem a műfaj nyújtotta örömöket.
Az I.emelet, meg Napoleon Boulvard azok _alternativák_ voltak valahol, amiket én írtam azok multiplikációk. Kvázi azok mind benne voltak az eredeti Solarisban, csak később bomlottak ki, saját úton. És ilyen értelemben persze az 'igen' is helyes, hiszen az alternatívák is benne voltak a Solaris-magban.
Nagyon kiváncsi vagyok egyébként, hogy például a Nostradamus (akikben nagy életerőt és életkedvet érzek) tud-e a saját útján a Solaris időtállósága és sikerei közelébe férkőzni, legyen ez bármennyire nehéz feladat is.
Ami Robit illeti, az ennél összetettebb dolog.;) Azt hiszem, amit te nem tudsz elérni nála, azt senki emberfia nem tudná elérni. Jól-e gondolom? ;)
Ha valakinek mindenképpen írnék és mozgósítanék az Cziglán István lenne, mert az ő albuma folytatásért kiáltana, akkora csoda (legyen bármennyire oldschool a hangzása az elkészült albumnak (technikai korlátok miatt, vélem én). Sajnos ő már nincs köztünk. :o(
Aki még esélyes így első ránézésre az időtállóságra az a Musical Witchcraft, ma következik a III.albumuk meghallgatása, amit nagyon várok, ígéretessége miatt. :o)
De jó, hogy újra itt vagy köztünk :o) és leírtad a véleményed!
Ehhez a viágrekordhoz még azt is hozzá lehet ám tenni, hogy aktív korszakukban a Solarisból sarjadt ki két másik zenekar is, persze egészen más stílusban:
- először szó szerinti elfeleződésükkel létrejött az I. Emelet,
- majd később maguk a Solaris-tagok hozták létre a Napoleon BLD-t.
És akkor a múlt összekapcsolódik a jelennel: mert a Napoleon későbbi formációjában már oszlopos tag volt Barcsik Vali. Ezt a korszakukat őrzi a nagyon Solaris-os Egyenlítői Magyar Afrika c. anyaguk :o)
Amúgy..., tudom, hogy szereted Robi szólóanyagait: nem írnál Robinak, hogy adja már ki a Welcome to My Brain c. lemezét? Mi már annyit nyüstöltük ezért és még mindig semmi :o(
Azért szerintem világrekord (egyfajta értelemben), amit a Solaris együttes produkált. Erdész Robi jelentkezett saját albummal, illetve Cziglán István is, És persze Musical Witchcraft, Nostradamus, immár ugye Tompox, mind-mind a Solaris-örökség továbbvivői.
Ma nagyberuházást ejtettem meg Böszménél, ilyet emberemlékezet óta nem tettem. És természetesen azonnal a Testament albumot vettem legelőre meghallgatásilag, úgy, hogy fogalmam sem volt mire számíthatok, max prekoncepcióm lehetett volna, de azt már csírájában feleslegesnek ítéltem.
Örülök, hogy megvettem az albumot. Nagyon szívesen hallgattam meg és bizonyára még fogom is hallgatni eztán is (és talán végre egy koncertre is eljutok). De azt hiszem megöregedtem és/vagy túlságosan el vagyok kényeztetve jó zenékkel, mert én nem tudok lelkesedni az album kapcsán. :o( Leginkább az átütő erőt hiányolom a tételek szinte mindegyikéből, és az én fülemnek eléggé egysíkú a hangzás is. Ne haragudjon meg senki rám, az alábbi súlyos kritikáért -> nekem az az asszociáció ugrik be, mintha valaki Mozart halála után mondjuk 50 évvel Mozart-szimfóniákat kezdene el írni. Lehet ez érdekes, szép, jó, de mindenképpen marad hiányérzet az emberben a hallgatásukkor.
Azt gondolom iszonytató a konkurencia még a minőségi zenékben is, ha ekkora lenne az informatikában is, éhen halnék :o) Egyre nehezebb kiugró teljesítménnyel előrukkolni, pláne első nekifutásra. Márpedig én elkényeztetett hozzánemértő hallgató totális elvarázslást várom el 'minimum', nem pedig egy érdekes koncepciójú amúgy élvezhető zeneélményt.
Aki nincs annyira elkényeztetve, mint én, annak viszont nagyon is ajánlható az album.
Egyebek mellett azért választottam ezt a nevet, hogy senkinek ne okozzon problémát, mint a Solaris Fusion. Első koncertünk 2008. október 4-én szombaton 18 órakor lesz az Óbudai Művelődési Központban (1032 Budapest, lll. ker. San Marco u. 81.) Tehát 18 óra. A belépés ingyenes.
Műsoron: Természetesen Solaris számok, valamint saját és pl. King Crimson szerzemények. A zenekar: Balla Endre - billentyűs hangszerek (Ő egyébként kiváló fogorvos is. Rendelésre lehet jelentkezni a koncert után) Földesi Péter - fuvola (Aki tagja maradt a Nostradamusnak is) Kiss Zoltán - ének, gitár (Drappsapka, Age of Nemesis, Iron Maidnem) Rózsa Zoltán - szólógitár (Drappsapka, Kontinens) Szula Péter - dobok (Kontinens) Pócs Tamás (Tompox) - bass (Drappsapka, Solaris)
Közreműködik: Gömör László - dob (Drappsapka, Solaris)
Továbbra is számítunk Rátok, és várunk mindenkit a koncertekre.
Az angol nyelvűt az az Erik Neuteboom írta, aki a progarchives.com szakírója és akinek egyik kedvenc zenekara a Solaris :o), Top10-es albumai között pedig ott van a SOLARIS 1990.
Szia Stermi!
Én is nagyon örülök, hogy Te is itt vagy már köztünk és én is azt mondom, hogy a történtek miatt azért ne fogd vissza magad :o) Már csak azért sem, mert a Testament lemezen Tamás és Laci játékát is hallhatjuk még!
* * *
Már régóra szerettem volna írni és most végre szakítottam időt, hogy írjak a NOSTRADAMUS Testament lemezéről.
El kell, hogy mondjam, nálam ez a lemez is feliratkozott azon lemezek sorába, amelyektől egy jó darabig nem bírtam elszakadni :o) Már több mint egy hónapja csak ezt a CD-t hallgatom és még mindig nem tudok betelni vele!
Az utóbbi években (időrendi sorrendben) ilyen hatású lemezek voltak számomra Robi Meeting Point-ja, Attila Utópia c. lemeze és a 2. archív Solaris CD, a NOAB is (valamint egy KANSAS válogatáslemez is).
Tehát: Testament CD.
Már első meghallgatásra is eléggé bejött nekem ez a lemez, ám akkor még nem sejtettem, hogy ennyire elkap majd a gépszíj… :o)
1. Az indító Solarissimo hihetetlenül jó és erőteljes kezdés, nagyon jó bevezetése a lemeznek! Már a kezdő billentyűs futamok és hangszínek ismerős érzéseket kavartak föl bennem :o) Nagyszerű, ahogyan a bedúsuló billentyűszólamok és az erőteljes dobalap után fokozatosan belépnek a hangszerek: ahogy belehasít a gitár, vérbő hangzással belép a basszus és mindezek fölött megszólal a fuvola! Csodálatos dallamok követik egymást, újabb billentyű- és gitárszólókkal, váltakozva a fuvolával, mindeközben végig intenzív basszusjátékkal, majd - és most már végig - ismét a fuvola viszi a prímet sodró, szárnyaló játékával, alatta igazán dús hangzással. Hát…, nehéz ezt az érzést szavakba öntenem, de szinte izzik a vérem, miközben ezt a számot hallgatom és a szám második felében az a vezetődallam a fuvolán..., repíti a Solaris-os lelkemet rendesen! Eddig tipikusan ilyet csak Solaris-zenék esetében éreztem! Azt gondolom, hogy telitalálat ennek a dalnak a címe, ezt a zenét egyfajta tiszteletadásnak érzem a SOLARIS előtt!
2. A folytatás a Trójával (Troy) már más stílus, de szintén erőteljes zene, nagyon masszív basszus- és dobjátékkal, metálosabb megszólalással, kontrasztként változatos fuvola- és erre felelgető billentyűs témákkal. Majd a szám utolsó fél percében már komolyzenét idéző és virtuóz fuvolafutamok szólalnak meg a szimfonikussá szélesedő hangzás fölött! Egészen káprázatos ez a befejezés!
3. Lírai zongorarésszel indul a Shadow In The Rain, amely aztán a zongora mellett szívbe markolóan szép fuvoladallammal folytatódik – én kicsit szomorúnak érzem ezt a dallamot, de lehet, hogy csak a mostani lelkiállapotom miatt érzem ilyennek. Nagyon ízes gitártéma következik, majd ismét a fuvoláé a főszerep, melyet egy gyönyörű basszusjáték vált fel. Utána visszatér a fuvola vezérdallama és egyre inkább bedúsul a hangzás, majd a végén egymás után lépnek ki a hangszerek, míg végül már csak a zongora marad, ez is fokozatosan elhaló témával. Nagyon szép zene és nagyon tetszik ez a keretes megoldás!
4. Igazi metálos és kétlábdobos megszólalással következik a Divine Comedy (Isteni színjáték).
Egyetlen problémám ezzel a számmal, hogy szerintem túl sok torzítót használtak benne, így többször is massza-szerű a hangzás. Viszont éppen emiatt nagyon kontrasztos az e fölött tisztán megszólaló fuvola. De a dallamok, főleg a fuvolatémák, nagyszerűek és ennek a számnak a befejezése is szimfonikus jellegű!
5. számként a This Is Not The Day Of Your Death következik, lassabb tempóval és sötétebb tónusokkal. Nagyon szép és kicsit „filózgatós” basszusjátékkal indul a zene, a háttérben leheletfinom szinti-dallammal, majd már erőteljesebb basszustéma fölött belép a fuvola is bársonyosan puha hangzással, billentyűtémák is kibomlanak, s mindezt nagyon szép és kiegyensúlyozott dobjáték kíséri. Belép a gitár is és egyszercsak mindez összeérik és már egy nagyszabású zene szólal meg ismét.
6. A Children’s Kingdom nagyon szép szinti-fuvola párossal indul, majd hirtelen kitágul a billentyűs megszólalás és a többi hangszer belépésével ismét erőteljes zene szólal meg több rétegben is. A fuvola időnként szinte játékos dallamát ismét szimfonikus hangzás kíséri.
7. számként a lemez legjókedvűbb darabja :o), a Run Of The World hangzik el. Fantasztikusan jó feelingje van ennek a zenének, igazi örömzene! A tömör megszólalás fölött hihetetlen felszabadult és vidám fuvolajáték dallamaiban tobzódhatunk.
8. És következik a lemez címadó darabja, a Testament. Nehéz szavakba formálni ezt a 14 perces kompozíciót, annyira sokféle hangulat jellemzi. Nagyon szép zongoratémával indul, melyhez hamarosan társul a fuvola is. Majd erőteljes basszusbelépést követően egészen sötét tónusú billentyűs témát hallhatunk, melyet kontrasztként csodálatos, fénylő fuvoladallam követ. Ezután nagyszabású, de továbbra is mély tónusú zene következik, melyet ismét a fuvola ellenpontoz magas dallamaival. Majd 5 és fél perc tájékán egy igen erőteljes lüktetésű zenébe fordul mindez, nagyszerű szintetizátortémákkal. Kb. 1 perc múltán a fuvola átvezetésével egészen más hangulatú zene következik: meghatározó basszusjátékkal és nagyon jó billentyűs témákkal egy kicsit dzsesszes, nagyon finoman lüktető zene szólal meg, melyet 8’45”-nél szinte észrevétlenül a fuvola köt vissza az eredeti zenébe. És innen a fuvola már át is vette a vezető szerepet, melyet csak időnként szakít meg a billentyűs téma, amely mellé fokozatosan fölzárkózik a többi hangszer is. Egyre dúsabb hangzás alakul ki, még több szintetizátordallam kapcsolódik be, s az egész fölött - időnként keleties ízekkel - szólal meg a fuvola. Az utolsó pár perc a végső fokozásé, igazi fajsúlyos megszólalás!
9. Ezután kell egy kis levezetés és erre nagyon remek a gyapotszedős dal, az African Cotton Typesetters In Ireland a maga könnyed, jókedvű gitárdallamaival és pikolójátékával.
10. /13. Az Emotion és bónuszos párja, a My Emotion szintén nem könnyű falatok: előbbi a fuvolás változat, utóbbi a meglepetésként föltett énekes verzió! Érdemes összehasonlítani a kétféle változatot! Lassan áradó a zene és az Emotion a fuvola miatt talán szellősebb megszólalású, viszont a jobban érvényesülő basszusjáték miatt sötétebb tónusú, míg a My Emotion-t egészen misztikus hatásúvá teszi ez az énekdallam. Közös viszont, hogy mindkettőben nagyon jól szólnak a karcos gitártémák. A kezdeti lazább megszólalást mindkét esetben veretes összhangzás váltja fel.
11. A Mystica sokkal lélegzőbb ezen a lemezen, mint a maxin, ugyanakkor jóval dögösebb is a megszólalás. A keleties fuvola- és szintetizátordallamok is jobban érvényesülnek így.
12. A Secret In Hand egy nagyon érdekes hangulatú zene: sejtelmes szintetizátordallamokkal indul, majd ezek fölött kicsit arabos jellegű, hasonlóan sejtelmes vokál szólal meg; ezt egy rövidebb, álomszerű billentyűs részlet követi és ezután az egész átváltozik egy csodálatos, szinte klasszikus zenei gyöngyszemmé, egy fantasztikusan szép fuvola/akusztikus gitár párossá: lélekemelően gyönyörű!
Ha egyetlen szóval kéne ajánlanom a lemezt: pazar!
Ha több szóval: nagyon nagy öröm és élvezet hallgatnom ezeket a zenéket is!
Bár jellegében karakteresen más, de alapvető zenei stílusában (progresszív rock) és hangszeres felépítésében (vezető hangszer a fuvola) hasonló a két zenekar, ezért - talán szentségtörés ezt leírni, de mégis - én úgy érzem, hogy a SOLARIS-nak testvérzenekara lett a NOSTRADAMUS!
Utóbbi születésénél Tamás és Laci bábáskodtak, ezért is nagyon sajnálom, hogy Ők már nem tagjai a zenekarnak. Szerettem volna, ha az elkövetkező sikereket együtt élhetik át, de nem így alakult az élet.
Úgy érzem, ezek a zenék is sikerre vannak „ítélve”, a NOSTRADAMUS zenéi is megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk! A siker első jele talán, hogy a japánok már elkészítették saját feliratú verziójukat, vagyis már japán verzió is létezik a Testament-ből! A dátumból (2008-08-25) úgy látom, hogy éppen ma fog megjelenni!
A borító képe ugyan hiányzik még innen, de ha valaki kételkedik, hogy Róluk van szó, akkor beszédes az, hogy 13 számcímet sorolnak föl, és érdemes összehasonlítani a 10-es és a 13-as számcímek írásképét :o) És végül, ez már ugyan nem látszik, de amikor pár napja rábukkantam erre az oldalra, akkor a számcímek alatt oda volt írva, hogy Region: Hungary. :o)
Bosi! Köszi, hogy eloszlatni próbálod a "ködöt", de nem erről van szó: azért én is hallok/hallottam néha egyet s mást az elmúlt évek ilyen-olyan fordulatairól, kalamajkáiról, s ez a mostani egyszeren csak az a bizonyos csepp a volt a képzeletbeli pohárban. A másnak szánt válaszodra reagálva pedig számomra épp az a lényeg, hogy nem akarok "egyre több progresszív zenét játszó zenekart" (bocs, mástól nem sajnálom, természetesen a magam nevében mondom), nekem csak a magam jól bevált Solarisa kell! :)
... "elvesztettem a fonalat minden rendű és rangú (poszt)Solaris-affért illetően." (tillA)
Szia tillA! Affér csak egy volt, anno a Solaris Fusion név használata körül, de az már elrendeződött. A mostani tagcserék nem affér következtében történnek. Simán annyi a dolog, hogy Tamás és Laci más vonalon gondolták a lemez utáni folytatást, mint Vali és Bandi. Emiatt BÉKÉBEN elváltak útjaik. Remélem ezzel sikerült eloszlatnom a hozzászólásodból érzett ködöt. --o-- stermi! Örülünk, hogy az általad képviselt fiatal generáció is megtalálja a progresszív zenében az igényes megszólalást és vannak olyanok, akiket nem vakít el a "média-kommersz". Ne keseredj el, semminek sincs vége. Sőt, ha rajongói szempontból nézzük, akkor ugye van a Soalris (mert az nem változott), volt egy Nostradamus zkr. Most marad a Solaris, minden kiadványával és varázslatos zenéivel, lesz a Nostradamus két új taggal kiegészülve, folytatva azt a vonalat, amit első lemezükkel elkezdtek, és valószínúleg hamarosan Tamás is elárulja, hogy pontosabban mit is tervez a jövőről. Gyanítom, hogy az sem lesz messze a progresszív vonaltól, hisz ez az élete. Tehát ha minden igaz, akkor nem hogy csökken, de nőhet a progresszív zenét játszó zenekarok száma. Szeintem csak ezért nem megvenni a lemezt, nem jó gondolat. Ettől a lemez még nagyon is jó, csak megfosztod magad egy élménytől. --o-- A Nostradamus zkr. új tagjai már tanulják a számokat, egyelőre a kilétük nem publikus. Mindenképpen marad a progresszív vonal és mindenképpen marad az a stílus és zene, ami az új lemezen hallható. Erről bővebben is hallhattok majd egy hamarosan készülő rádió interjúból.
Mellesleg meglepődés nélkül tapasztaltam, hogy a harmadik Solaris Archív megjelenési időpontja még mindig nincs elég későn. :) Az oldalukon az áll, hogy a megjelenési időpont a mai nap. Ehhez képest semmi hír...:(
Sziasztok! Fiatal rajongónak számítok szerény 16 évemmel, az egyetlen Solaris koncertélményem a 2006-os MüPa-koncert. A zenekart édesapám után szerettem meg (akiről nem túlzás azt állítani, hogy 2 kedvenc magyar zenekara a mai napig a Solaris, illetve az After Crying). A fórumnak eddig csak figyelője voltam, most úgy döntöttem, mégis írok. Hogy mi ennek az oka? A keserűség, és a szomorúság, a fórum eddigi tartalmát olvasva, és a jelenlegi helyzeten...hát...kiakadva. Komolyan, ennyi év után egy név miatt minden eltűnik, amit eddig Solarisnak hittünk? És most még Tamás és Laci is kiléptek a Nostradamusból? Pedig már éppen azt tervezgettem, hogy elmegyek, és megveszem az új Nostradamus-lemezt, de így...kellemetlen keserűség fog el, ha erre az egészre rágondolok... Talán tényleg szerencsés lett volna a fiúk részéről, ha a Solaris Fusion, mint név, sose jön létre. Akkor nem alakult volna ki a jelenlegi helyzet, és mégis egy remek progresszív rockbandával bővült volna a magyar zenekarok listája. Így most egy kicsit úgy érzem, mintha a Solarist lélekben teljesen eltemettük volna... Halványan azért még mindig reménykedek...de talán valahol valóban azt érzem, hogy a Solarist, és a - most már - Nostradamus zenekart sosem kellett volna név, illetve számok tekintetében összemosni. A Nostradamus-lemeznek csak a demóit ismerem. A Solaris-életművet teljesen. Az Archív harmadik anyagát például tűkön ülve várom, mind a mai napig. Mindkét zenekarnak remek szerzeményei vannak. Mint ahogy sokan korábban írtátok, kitűnik a koncert-élményeitek alapján, hogy Vali is egy egyéni stílusú billentyűs, és Robi is az. És ez a 2 zenekar különböző tagjairól mind el volt mondható. Más, és mégis ugyanazt a stílust csinálják. Mi lesz most? A Nostradamus vajon talál új zenészeket Laci és Tamás helyére? Vagy egyszerre 2 legenda szűnik meg? (Igen, már a Nostradamus is az!) (zárójeles megjegyzés, hogy a saját iskolám újságjának a főszerkesztője vagyok, és indítottam az újságban egy zenei rovatot. Zenekarokról szól, saját megítélésem szerint. Most döntöttem úgy, hogy előre dolgozom, és megírtam bele egy ajánlót a Solarisról. Természetesen az újság csak valamikor ősszel jelenik meg, és természetesen csak az iskolában, ugyanakkor úgy érzem, hogy erre a cikkre most nagyon szükség lesz!)
"Amennyiben igaz a hír, és mondjuk engedték volna a névhasználatot, akkor most esetleg fennálna a lehetősége annak, hogy egy olyan zenakar viselje a Solaris nevet amelyikben egyetlen klasszikusan vett Solaris tag sem lenne. "
