CAMINUS : tűzhely, kandalló, kemence : KÉMÉNYES a pontos magyar hangalak amit ők átírtak ilyenre. Ennyire "latin" ez a szó is.)) A módosítást végezték el ők. A hozzávalók viszont tőlünk vannak meg természetesen.
GLOBUS : Univer vetélytársa.)) Amúgy: gömb, golyó, teke------- Ez a régen használt GOLYÓBIS szavunk pontosan. És a Föld kapcsán megemlítendő hogy őseink jól tudták hogy gömbölyű.
PRESSULUS : nyomogatás, nyomás, sajtolás ----- PRÉSELÉS a konkrét hangalak, amit ilyenre változtattak ők át. Nagyon szépen látszik a magyar nyelven történt toldalékolás is, PRÉS szóból PRÉSEL és PRÉSELÉS szavakat a magyar nyelv hoz létre...
Vagy mondjuk a FEJT szavunk is ige, de mintha ez a T már a tárgyra utalna, rövidítve T-re. Már a szó egymagában kimondva még főnév leírása nélkül is hordja hogy AZT6tehát valamit fogunk fejteni.
FEJ használatával rejtvényt fejtünk. FEJ-ÉT kell használja. De a másik fejtésre is jó, mikor babot FEJT valaki. A FEJ-éT kell eltávolítani idézőjelben annak a dolognak hogy hozzájussunk a babszemekhez. Viszont a tejet már nem fejtik, csak fejik , itt már T nincsen benne. Bár nem zárom ki hogy egykor lehetett...
Egyelőre csak röviden, lehet lesz hosszabb is erre:
igen, jó észrevétel és gondolat hogy egy szót nem csak a besorolás szerint érdemes vizsgálni. Azaz pélául az ADAT szavunk oké hogy főnév, de mintha már eleve hordozná ezt a múlt idő jelét a szó végén, hiszen az ADAT egy ADOTT dolog, épp ez a lényege hogy megadjuk őket valahová.
És igen, nem tudom mikor született meg a tárgyeset fogalma, illetve az erre való igény, de simán el tudom képzelni hogy magának a TÁRGY szavunknak a kezdőhangját jelöli meg ez a bizonyos T jelen esetünkben...
Hát állíthat épp ilyet valaki, csak szerintem ez helytelen megállapítás. Azaz nem tudok egyetérteni vele. Ez akkor lehetne valós állítás, ha egy mássalhangzó hangunk mindössze egyetlen jelentéssel bírna, ami meg egész egyszerűen nem igaz. HÉV mint hevület, HÉV mint zöld vonat.))
Már eleve azonos hangalakban is feltűnhet 2 különböző gyök, elég csak annyit mondani hogy KI .
Az egyik megszemélyesítő KI (valaKI), a másik meg amolyan helyhatározó, belülről KI. És ez csak egyetlen példa a sokból. AD szó/gyök sem párosítható a DE szóval, csak mert a D a közös mássalhangzójuk. Az egyik ADÁS értelmű, másik meg a tagadás tagadása, vagy ha úgy tetszik az eredeti állításunk igenlése...
"Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk"
Jó észrevétel... Nem véletlen, hiszen ez az egyik jelentése a hangnak, a másik meg a cselekvés, éppen az a cselekvés, amit az adott tárgy végez, vagy mi végzünk az adott tárggyal.
Már a TÁRGY szóba is ott a T hang...
Láthatod, sorra kerülnek felszínre a hangok önálló jelentéseinek bizonyítékai...
A sors fintora, éppen Te hozod a bizonyítékok egy részét, mégsem vagy hajlandó elfogadni ezt a kézenfekvő gondolatot.
Közben bontottam egy sört a továbbgondolást segítendő, mert éreztem, hogy nagyon jó nyomon jársz...
Nézd, és figyeld a következőket: Toldat, toldta, toldott... adat, adta, adott... mondat, mondta, mondott... tudat, tudta, tudott... stb. toldalékok mind közös (rokon) jelentésűek, valamilyen tárgyra vonatkozó múltbeli cselekményt jelentenek, s mindben ott a T hang, a múlt idejű igeragozás minden személyragjában is következetesen..., ellentétben a jelen- és jövő idejűvel.
Pedig a toldat, adat, mondat, tudat végén a T nem igeképző, vagy igerag, hanem főnévképző.
Sőt, az 'adott', 'mondott', stb. egyszerre lehet ige és névszó is.
Az előbbieknél (toldat, adat...) legalábbis ezt állítják róla, (hogy főnévképző) ide lett besorolva, mert a tárgyra vonatkozik, itt már nem annyira a cselekvésről, hanem sokkal inkább a tárgyról van szó!
Amit hozzárakunk valamihez az a toldat, és amihez rakjuk az a toldott, az van toldva. De ez mindenképp cselekvés, akár honnan is nézzük, meret akkor lesz valami toldva (akár toldat, akár toldott) ha ezt a műveletet végrehajtjuk.
Ha valamire azt mondjuk: TOLDAT, azt jelenti, hogy valamit valamihez hozzátettünk... És amire azt mondjuk TOLDOTT, azt meg kellett toldani (a múltban), el kellett végezni a toldást.
És itt esett le a húszfilléres...:
Az ősember nem a múlt időt akarta kifejezni, hanem valamilyen, az adott tárggyal elvégzettcselekvést kívánt jelölni vele, mert ez a megkülönböztetés a még be nem fejezettől érthetően fontos lehetett számára. Ami biztos, az az elvégzett cselekvés, a többi vagy bejön, vagy nem. Az ősembernek biztosra kellett menni, ha életben akart maradni, ezért volt számára olyan fontos az, amit elvégzett. Ami persze értelemszerűen már megtörtént, és a múltban történt...
Tehát őseink számára a tárgy és a(z elvégzett(!!!)) cselekvés nagyon szoros kapcsolatban állhatott egymással a fontossága miatt.
Függőben lévő, jövőben tervezett, azaz még bizonytalan kimenetelű cselekvések jele/toldaléka soha nem T, hanem vegyesen: M, D, J, K, SZ, stb... hangokkal alkotott ragok.
Így lett a T hang a múlt idő jele, és a múlt idejű igerag.
Ezt eddig nem értettem, mert nem tudtam sehogy összerakni ezt a múlt időt a T hang jelentésével... Talán most sikerült!
"...gyökök csak akkor transzformálódhatnak, ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik."
Más szóval: Minden olyan gyök rokonságban áll egymással, amelyikben legalább egy mássalhangzó körös. Az meg törvényszerű, hogy ilyen esetben a jelentésüket tekintve is rokoníthatók, hiszen a közös hang jelentése okán mindenképp lesz közös pont a két gyök jelentésében is.
"Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz."
Az -ÁNY képző jelentése nem ugyan az, mint az -ÁN helyragé.
Nem azért vannak benne más hangok, hogy ugyan azt jelentse a két (ős)gyök. Ettől függetlenül a rokoni kapcsolat mind alak, mind jelentés tekintetében nyilvánvaló.
A HAZA és HÁZ nyilvánvalóan rokon. A HOL és a HELY is, hiszen a helyre kérdezünk HOL formával. És ha MINDENHOL van , akkor minden HELY-en lehet valami. Ez eddig oké is. A HEGY szóhoz szerintem ennek semmi köze. A HELY is lehet hogy a HEJ ösztönszavunkból lett. Általában HEJ de jó megérkezni valaHOvá végre. A HEG, HÁG, HÁGÓ szavaknak már inkább a hegyhez lesz köze igen. Meg talán esetleg az EGY szóhoz, ami HEGY , az EGY irányba tart, ami hegyesül az egyesül a végpontnál. Lehet ebben is van valami.
A HOL és HON is rokon, ez sem kérdés. Utóbbin már a helyrag N lehet. Többes számban a daru-darvak esetében is oké a vendéghang szerepe ami a V, sok szavunkban van ilyen. DARUAK formában a kiejtése nehéz, a magyar nyelv nagyon nem támogatja az ilyet. Indokolt a vendéghang ilyenkor!
De a -VÁNY és --VÉNY toldalékunk esetén sok esetben indokolatlan volna a V használata ha csak vendéghang volna, mert ugye ez alapvető funkcióját tekintve a beszédünket könnyíti meg, a gördülékeny kiejtést.
De egy FELAD-VÁNY szót minek vendég- hangoznánk meg, ha ráadásul V nélkül még sokkal könnyebb is volna azt kimondani hogy FELADÁNY. Sokkal könnyebb volna ezt így ejteni, de csak ott van az a VÁNY., a V hang. Mert a feladvány feladva VAN. Valamiért csak kell oda az a V, ami jelen esetben semmiképp sem beszédkönnyítő elem.
Vagy épp a SZÓRVÁNY. Simán könnyebb volna beszédben kimondani azt hogy "SZORÁNYOS" , indokolatlan itt a V mint vendéghangot fölvenni, hacsaknem tényleg nem V-vel jelent valamit a szó. És jelent, mert a szórvány az SZÓRva VAN.
Ettől eltekintve a vendéghang szerepe fontos a nyelvünkben, és van mikor egyértelműen erről van szó. LÓ és LOVAS : olvastam már "nyelvésztől" olyan baromságot mikor valaki a VAS szót itt komolyan vette.))
Nincsenek itt vasak .)) LÓ van meg aki vele foglalkozik. Lehetne LÓS, vagy LOAS, meg ilyenek. De beszédben praktikusabb a LOVAS, és könnyű kimondani folyóbeszédben...
A -hely- fogalmát a hegy-ből vettük. Szavaink: Hon van? Hun van? Hol van? Mi helyt, helyütt van? Itthon van. Otthun van. Otthol van. Se-hol, se-hon, se-hun sincs, se-honnai.
Honnan? Honnat? Honnét? (A válaszban kiesik a H.)
Onnan, onnat, onnét.
Az -on, -en, -ön hely-helyzet-állapot kifejezője lett. A betoldott V pedig segédhang.
COPULA : kötő, kötelék, KÖTÉL ------ ez utóbbi konkrét hangalakból minden. A 3, hang az valójában T, de átírták P-re. Ez egynéhány hasonlóból egyértelműen kiderül. COPULATIVE : összekötőleg, egybefoglalva.----------- a konkrét hangalakunk a KÖTELEZVE, minden toldalékunk látszik az átírások ellenére is az "idegen" szóban is. Ja és még valami : nem gyökösítenek, már legalább 4 féle szavunkat látom COP hanghármassal leírva, de akkor lehet több is van még.
A 4 amit bizonyosan felismertem mögötte: 1 : mikor a COP --KÖT 2 : mikor a COP---KAP 3 : mikor a COP ----CSAP 4: mikor a COP---KÉP És mondom, ha így gyorsban ennyit találni lehet, akkor jó eséllyel több is van emögött. Ez 4 külön gyökerű dolog, de mégis azonos hangalakban írják meg. Már amikor úgy írják, mert ebben sincs állandóság.
IMMODICE : mértéktelenül, túlságosan---- NEM MÓDOS IMMODERATIO : mértéktelenség---- tehát NEM MODOROS, ez így van náluk kifejezve. Magyarul szépen ez már toldalékolva van.)) Némi torzítással "lett ez latin" szó. A késztermékből változtatták meg.
CORYDALUS : búbos pacsirta ----------- Eleje KÖR vagy tán CSŐR lehet ezt nem tudom de ami utána jön az igazán érdekes, mert bizony ezt még ma is szokás mondani hogy DALOS pacsirta.)) Hogy s hogy nem épp ez van a szavuk végén, letagadhatatlanul ott figyel ez a már toldalékolt magyar elem...
Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk
FESZÜL valami . FESZ-ÍT valamiT, tehát AZT . FOROG valami. FORDUL valami valahová. De ha valaki FORdíT, akkor óhatatlanul felmerülhet a kérdés hogy vajon MIT?... Hát éppen AZT, tárgyra utalunk itt, persze ettől még igeképző, de az igeképzők közt vannak különbségek...
Némelyik rokon, más meg egyáltalán nem. A --KONY nem rokon a --VÁNY végződéssel.
Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz. De van még ilyenre példa, többek közt az IDÉNY vagy épp a MELLÉNY szó végei is. Előbbi szó az IDÉN párja, a mellény meg a civil MELLÉN MELLkasán zárható ruhadarab neve.
"Így indult, mert egy EJ-T mond ki valaki, ez lett ige."
Ha azt mondom: kést, az meg miért nem ige?
Akkor lesz valami ige, ha vagy eleve cselekvést fejez ki (ír, kér hat, ránt...), vagy főnévként használtuk korábban és valamilyen vele kapcsolatos cselekvést akarunk kifejezni, ezért egy cselekvést jelentő toldalékot teszünk utána (tüz-el, lóg-(a)t...), mint ebben az esetben.
Ha a T hang csak a tárgyeset ragja lenne és nem jelentene cselekvést, akkor nem kerülhetett volna igeképzőként a szó végére.
Azért van a T hangnak legalább három jelentése, mivel a földre tett/ejtett tárgyak hangját utánozva magát a jelenséget, a cselekvést jelenti, továbbá a földet, ahova a tárgy esett, valamint azt a tárgyat, ami a földre került.
Ezért került a cselekvést jelentő T hang igeképzőként a szó végére, és ezért lett a tárgyat jelentő T hang a tárgyeset ragja, és a 'föld' jelentése miatt került szinte minden földdel kapcsolatos gyökbe.
Aki még nem tud tagoltan beszélni, annál nem törhet egy HUJJ szó a felszínre! Legföljebb valami Úúú, vagy Húúú. És az nem ugyan azt fogja jelenteni, mint a Hééé, vagy Óóóó,
vagy az Aaa..A...A.. mutató hang.
"Az viszont más kérdés hogy vannak akik a H és a J hangot eleve amolyan átmenetnek tartják a magánhangzók és a mássalhangzók közt, többek közt Kiss Dénes is fejtegette ezeket..."
Igen, ez is árnyaltabb dolog, hiszen - erről is volt már szó - vannak általam hamis mássalhangzóknak nevezettek, amelyek kiejtéséhez egyáltalán nem szükséges magánhangzó: S, SZ, Z, ZS, R, H... és vannak valódiak, melyeket viszont nem lehet magánhangzó nélkül kimondani: K, G, T, P, B,...
Amúgy a V is egy olyan hang, mely az U-hanggal rokonítható, van átmenet a kettő között, mint az angol W. Se nem V, se nem U.
És igen, a zöngétlen, ajakkerekítéssel kiejtett U hang valójában H hang, csak éppen nem hátul képzett.
"De ezek nem "változatok", hanem különböző a jelentésük:"
Nyilván, hiszen azért változatok, hogy az egyik fogalmat megkülönböztessék a másiktól, ugyanakkor a hangváz okán egymás rokonai.
"De a HI-ÁNY ÁNY része meg inkább a helyrag lesz, mert a HÍJ-ÁN az egyértelmű rokona neki."
Rokona, csak éppen nem helyrag az -ány... Mint a példány, vagány, vágány, puhány, talány, rakomány, arány, parány, stb. szavakban.
A rokonság nem jelent azonos jelentést. Ezt is már sokszor megvitattuk. Nem lehet egy gyök jelentését rokon gyökökre ráhúzni, még akkor sem, ha sokszor azonosnak látszik (ugyan az a jelentés beleérthető) két különböző gyök (vagy toldalék) jelentése.
"A VÁNY és VÉNY formákra a VAN létige passzol, a sorolt példák szerint értelmezve. "
Passzol, vagy sem, a VAN és a VÁNY különböző jelentésűek. Nem azt mondom, hogy nem rokoníthatók, csak azt, hogy nem azonosak. Ha azonosak lennének, nem lenne különböző a két gyök hangsora.
"És még biztos van ami megfejtésre vár, többjelentésűek ezek..."
A latin itt is a készre ragozott magyar hangalakokból építkezett:
METAPHORA / METAFORA : hasonképlet, képMÁSolat -------------- MÁSFORMA az eredeti magyar kifejezés, ebből van az egész. Ez a költészet metaforájára is igaz, hasonlat, képMÁSolat a dolog lényege, MÁSFORMA. A META a MÁS-A valaminek. METAkommunikációnál például MÁSodlagos kommunikációról beszélünk. Egyfajta eltérő kifejezési mód. METASTATIS: átváltozás--- MÁS lesz.
MISSILE : mindenféle fegyver amit hajít az ember, hajító-dárda, minden amit kivet az ember ----------------
Ez a szó a magyar MESSZIRE szó módosított torzított kiadása. MISSOR : lövész --- messzire teszi.
MISSZIÓ szó is ide tartozik. És minden ami latinban "miss" kezdetű, az a MESSZE szavunkból van.
Ez csak a két S hangosokra áll meg, de azokra minden esetben, nagyjából egy tucat szó ez ott mindössze.
MISSI-CULO : küldözget ---- MESSZI- KÜLdő. Angol MISS-ing : hiányzó, elveszett--- tehát MESSZE van, és nem itt. Kristálytiszta a dolog egészen, hiszen a MISSILE már magyarul ragozott szavunk átírása ilyenre.
IMPARILIS: egyenetlen, össze nem illő, különböző ------ magyarán mondva NEM PÁROL-ÓS /PÁROSÍTható dolgok ezek. Az IM itt a NEM szavunk. A PAR az a PÁR , a többi a magyar toldalék kesze-kusza megnyilvánulása. Egyéb hasonlók:
IMPAR : egyenetlen, nem egyforma, nem megfelelő, és párost és páratlant játszani . Csak hogy látszódjon ez a PÁR.)) IMPAR---NEM PÁR átírása, itt ragozás nincsen. Ugyanakkor itt viszont egy halom magyar toldalék lesz : IMPARTIALITAS : pártatlanság------ igen, de itt az a gyönyörű, hogy a kifejezésben van 3(!) magyar szó + három egyértelműen magyar ragozás is. Nézzük:
IMPARTIALITAS ---- NEM PÁRTI ÁLLÍTÁS : Ergo NEM ÁLL PÁRT-jára senkinek, marad egy bizonyos kérdésben független...
AGGESTUS : összehordás, halmozás ----------- EGYESÍTÉS szavunk alapján mindez. Nem, nem építettek itt fel semmilyen szót, ez PONT az a szavunk ami. A latin csak eltorzította az eredetit. EGY szavunk + 3 színmagyar toldalék van itt a latin formában ugyanúgy benne.))
AGGREGO : gyűjt, összegyűjt, halmoz, egyesít valamivel -------- EGYRE-GYŰ(jt) kifejezésünkből. Itt már az EGY az EGY-RE toldalékolt szó, AGGRE itt pontosan az EGYRE ragozott magyar szó.)) A GO vég a GYŰ volna.
És igen, az angol AGREE is szó szerint és pontosan ugyanez, az EGYRE szavunk "átdolgozott" kiadása.
Angol AGREE: megegyezik, EGYeztet, EGYezség, EGYetért, EGYRE jut valaki valakivel !
EGY szóból EGYRE a magyar nyelv toldalékol, tagadhatatlanul ez is nyelvünk alkotmánya.
ALLECTIO : választás---- lehúzták simán csak a kezdő V hangot "vallectio" formában mindjárt kiolvashatjuk a szavunkat.)) És így a "VÁLASZTÓ" hangalak az amit így kapunk meg.
ALIQUANDO : egykor, néha, valahára, kissé, némiképp ---------------- írtam hasonlót nemrég. ALIG szóból van mindez. De amiért újra hozom az a tipikus magyar ragozás lesz. Ugyanis nálunk ha valami kevés az ALIG, ha pont jó akkor viszont ELÉG . ELEGENDŐ szavunk ma is van. Lehet valaha használtuk az ALIGANDÓ formát is az ELÉG mintájára.)) De az ALIG az 100%, és ez már időhatározós szó, az -IG a magyar nyelv eleme...
1: ES a gyökszó. A toldalék többféle lehet. T mentes is lehet. De ha az, akkor is : ES-TE, ES-ET, ES-ETT, ES-ŐT és stb... Itt a toldalékok képzők, múlt időt jelöl, vagy épp tárgyesetet jelöl.
2: Nagyjából igen.
3: EJJ az ősszó, nyilván később lett EJT. A T igeképző, de a tárgyra utal. Így indult, mert egy EJ-T mond ki valaki, ez lett ige. Amúgy minden ige cselekvésre utal, hiszen a definíciója is ez neki.)) De van ige nem egy, ami még ma is ugyanazon hangalakban egyszerre főnév is. KÖVET valaki valakit az utcán. Ez IGE
Bemegyünk egy külképviseletre és bent van a KÖVET. Ez FŐNÉV, egy konkrét SZEMÉLY, valaki lesz.
És még odébb is dobhatunk egy KÖVET. Így meg FŐNÉV TÁRGYESETBEN.
4: Az ösztönszavaink egészben lényegesek , mivel így jön ki az emberből, itt nem hinném hogy bármi helye van fontossági sorrendnek. Minden hang eredeti és ösztönös egy mondjuk HUJJ szóban, egyenrangúak, így tör a felszínre. Az viszont más kérdés hogy vannak akik a H és a J hangot eleve amolyan átmenetnek tartják a magánhangzók és a mássalhangzók közt, többek közt Kiss Dénes is fejtegette ezeket...
De ezek nem "változatok", hanem különböző a jelentésük:
A "KÁNY-KANY dologgal többször foglalkoztunk, KANY-ar értelmű többnyire. SÁR+KÁNY, és ez a sárban kanyargó tömören, mivel ugye ez eredetileg kígyó megnevezése. Vagy aL-KONY az AL-ulra KANY-arodó napot jelenti. De itt sem minden KONY egy egység, mert a GYÚLÉK-ONY szónál nem KONY önálló egység van, csak --ONY, mert itt a GYÚL-IK(ék) -ony a rendes bontása. Más a képzése neki.
De a HI-ÁNY ÁNY része meg inkább a helyrag lesz, mert a HÍJ-ÁN az egyértelmű rokona neki.
A VÁNY és VÉNY formákra a VAN létige passzol, a sorolt példák szerint értelmezve.
És még biztos van ami megfejtésre vár, többjelentésűek ezek...
"2: Az ESTE szavunk gyöke az esést kifejező ES gyökszó. Ebben nincs is T hang eleve. Esés szóban nincs T hang ! "
Nincs, nem is mondtam, hogy van. Viszont utána van a T(e, a, o, i, u, vagy ü) gyök.
"Az S az egy hang. Valószínűsítem hogy az ESŐ nevű meteorológiai jelenség hangjából indult tán az egész az útjára : S-S-s-s-sSS-SS , ezeket halljuk közben. Ez az én elméletem, természetesen időutazás nélkül ezt inkább gyaníthatjuk jobbára. "
Igen, az esőnek is ilyen hangja van, meg a süvítő szélnek, a súrlódó dolgoknak... Csak ezekben már más magánhangzó van a gyökben, jellemzően az utánzott hangnak.
Az biztos, senki nem fogja megmondani, hogy az először kiejtett Ssss hang éppen melyiket hivatott utánozni.Csak később, mikor egy magánhangzó is hozzá kapcsolódott lett a jelentése (amit utánozni kívántak) pontosabb.
"3: EJJ ösztönszó és T tárgyraggal."
Az ősember nem használt tárgyragot!!! Azt sem tudta mi fán terem!
Az ejt szóban cselekvést fejez ki, igeképző: ejt, irt, hat, csakúgy, mint az -at, -et képző T hangja: üget, siet, éget, ölet, etet...
"4: Mássalhangzókkal is fejezünk ki ösztönös reakciókat. A J és H hangok kifejezetten gyakoriak ezekben...
HÚJJ, HEJJ, HŐŐ, jÓÓ, JUJ, AJJ, HÍ, HŰŰ, EJJ, EJHA és még egy halom ilyen..."
Ezek a gyökök mássalhangzó nélkül is kifejezik ugyan azt az érzelmet: Úúúú, Eeee, Őőőő, Aaaa, Iiii...
"A KÍVÁN és KÍVÁNCSI szavakat a korábban leírtak szerint gondolom, azaz hogy a KI és a VAN szavakból lettek ezek összeállítva,"
Annak ellenére, hogy a VÁNY/VÁN gyökből kihallatszik a VAN jelentés, a két gyök nem azonos, illetve nem a VAN jelentés az eredeti, hanem az irányultság, hajlam. (ami persze, a VAN gyökre is igaz.) Ti. ennek a gyöknek vannak további változatai is: ONY, KONY, ÁNY, KÁNY, GÁNY, ÉNY, KÉNY, UNY, KUNY, stb... És ezekben már a VAN jelentés nem található meg.
"Pontosan eligazít, ha megnézed a "haj", "hajnal", "J" címszavakat a Cz-Fo-ban."
Ezt azért nem állítanám...
HAJ:
"Eleme az elvont ha, hó, mely tetőt, magasságot, fölt jelent, s megvan a német hoch, Höhe, a szláv hőre stb. szókban. Azo- nos vele a magyar héj, továbbá a hiú, Uji, (a has födelének ürege, padlás)"
Fura, hogy nem hozták összefüggésbe (pedig mindenképp illett volna) a magyar HAR gyökkel, - ha már a szláv 'hőre' szóra is hivatkoztak - ami szintén nagy-ot, magas-at, s ezekkel rokonértelmű dolgokat jelent. Lásd: Hargita, haraszt, harsog, harap, harsog, harag, harc, harács, három... Ez utóbbi kettő a számosság nagyságára utal. 1, 2, sok (nagy számú)
HAJNAL:
"Eredetileg idöhatárzó, s ám. reggel, korán reggel, nap költe előtt. Régiesen : hóival. [...]
Hóival gyöke kétségtelenül hol, ugyanaz , ami hold és holnap szóké. S hol-val épen ' úgylett,mintreg-vei (v.reggel=:r ök-vel,rökönyötől), éj-vel (v. éjjel), és napval (vagy | nappal). Ellenben haj-nal gyöke haj, vagyis a nyilast jelentő aj, innen lett : aj-on-val v. haj-on-val, v. haj-on-nal, a öszvébbhúzva : haj-n-nal, haj-n-ál."
Azt sem értem, miért AJ gyökről beszélnek, (ami elé egy H hangg került) mikor már a sínai nyelvre hivatkozva több-ezer éve is HA:
"A sínai nyelvben is hiao ám. hajnal,...."
És azt sem értem, miért az ajtó/ablak nyílásával hozza össze:
"...reggel; továbbá : világos, és hi ám. kétfelé nyiló ajtó vagy ablak"
Ti. a NYÍL- / VIL- és HAJ- gyökök nem is hasonlítanak egymásra... Ez csupán egy képzettársítás a résnyire nyíló ablak és a szintén résnyire derengő hajnal között, mindkettő 'hasad'.
Az igaz, hogy az AJ gyök 'nyílás' jelentésű, de abból nem lett HAJ. Lásd: AJtó, AJak, s így lehetne ebből eredeztetni a HAJ- gyököt, de ez elég izzadságszagú...
A -val, -vel toldalék is sántít, hiszen az AJ-VAL (azaz RÉS-vel) szó értelmetlen, pláne az előtte lévő (o)N hang, amit meg sem próbál magyarázni. Mit keres ez a hang a szóban? Mi a jelentése ott? Egy -on rag?
Ha viszont a HAJ- gyök mögé a -NAL toldalékot tesszük, akkor értelmes szót kapunk, mert a HAJ jelentése felfelé, előrefelé, azaz valamilyen törekvést fejez ki.
A -NAL, (-nál, nyíl, nyúl, nyal) gyök pedig a kiterjedés, szétnyúlás, kinyílás jelentést adja hozzá, s így értelmet nyer a HAJNAL szó is. Ez még akkor is megállja helyét, ha a HAJ gyököt a HA- és az -AJ ősgyökökre bontjuk.
2: Az ESTE szavunk gyöke az esést kifejező ES gyökszó. Ebben nincs is T hang eleve. Esés szóban nincs T hang ! Az ES az az S hangunk megnevezése, azaz ES betűnek is nevezzük. Az S az egy hang. Valószínűsítem hogy az ESŐ nevű meteorológiai jelenség hangjából indult tán az egész az útjára : S-S-s-s-sSS-SS , ezeket halljuk közben. Ez az én elméletem, természetesen időutazás nélkül ezt inkább gyaníthatjuk jobbára. Érdekes az ógörögben ez HUETÓS, azaz magyarul mondva HŰT-ŐS dolog. Való igaz hogy ilyen.))
3: EJJ ösztönszó és T tárgyraggal. Aki kimondja hogy EJJ, az EJ-T mond ki, megszületik az EJT fogalma. Ennek sok köze nincs a gyakorító igeképzőnkhöz.
4: Mássalhangzókkal is fejezünk ki ösztönös reakciókat. A J és H hangok kifejezetten gyakoriak ezekben...
HÚJJ, HEJJ, HŐŐ, jÓÓ, JUJ, AJJ, HÍ, HŰŰ, EJJ, EJHA és még egy halom ilyen...
" De a betűk megközelítőleg sem azonos jelentésűek a kiejtésük magyar megfelelőjével "
Miféle betűk?.... a kínai több ezer írásjelet használ, ők nem hangokat jegyeznek le. De a magyar ma már igen. És én a kiejtést tudom itt nézni ami a magyar KÍVÁN szóra hajaz, hiszen egy "ksziván" féle hallható a kínai nyelvben. És továbbra is úgy gondolom, hogy ez nem véletlen.
A KÍVÁN és KÍVÁNCSI szavakat a korábban leírtak szerint gondolom, azaz hogy a KI és a VAN szavakból lettek ezek összeállítva, ezt akkor is így gondolom ha épp más nem. Nem vitatkozom én ezen. A VÁNY és VÉNY toldalékunkat már írtam, számomra egyértelműen a létige, azaz a VAN jelentését hordozza a szavak végein. A --kÁNY meg egyebek nem idekeverendőek, a VÁNY és VÉNY dologról beszélek.
SZABVÁNY : szabva VAN ------ SZÓR-VÁNY : szórva VAN ---- ZÁR-VÁNY : zárva VAN ------ ÁS-VÁNY : ásva VAN ---- és ez így praktikus, nem egy kétszavas mondat kell hozzá, hanem egy szóba tömörítve VAN. Nézzünk néhány VÉNY végűt is : KÉR-VÉNY : kérve VAN ---- SZEL-VÉNY : szelve VAN -----
EMEL-VÉNY : emelve VAN ---- SZÖKE-VÉNY : szökve VAN ---- ÖNT-VÉNY : öntve VAN ----
SZÖVE-VÉNY : szőve VAN ---- FÜGG-VÉNY : függve VAN ---- REJT-VÉNY : rejtve VAN
Ez az egész a hasonlóan képzett szavak túlnyomó részénél csodásan működik, látszik az egésznek az értelme. Az esetleges pár kivétel nem igazán zavar meg, 1-2 szónál lehetne esetleg kötekedni ha valaki nagyon szarrágó, de vagy ott is megvan a magyarázat, vagy tényleg nem ehhez tartozó eset. Lehet épp ilyen is. A döntő többségénél a -VÁNY és --VÉNY képzőnk esetén gyakorlatilag kapásból látni ennek a VAN nevű létigénk értelmét a szavak végére helyezve...
"De ha kívánunk, akkor az gyakorta és sokszor KI VAN mondva."
Látszólag... Vagy még úgy sem... Ha pedig a hangok/gyökök jelentését nézzük, akkor sehogyan sem...
A 'mondva' szót csak hozzágondolod, sehol nem jelenik meg a KÍVÁN szóban, enélkül lényegében értelmetlen a szó.
A VÁN (án, ány, ván, vány, kány, gány, stb) toldalék jelentése nem a VAN, hanem az irányultság, hajlam, stb. kifejezője. (Persze, a VAN is ide tartozik, de az csak egy speciális eset és nem általánosítható.) Jól látható az irányultság a KÍVÁN szóban, hiszen valaminek a megszerzésére irányul, és KÍVÁNCSI-nál is, hiszen az sem más, mint egy erős hajlam a megismerésre, az ismeretek megszerzésére.
"De a KÍVÁN és a KI VAN dolgot a kínai is igen jól ismerheti , mert ez a XI-WÁNG történet az úgy nagyon durván komoly.))"
Már annyiszor szóltam, ne adj a látszatra!!! Nem lehet mindig csak a látszatra adni, van mikor lehet, van, mikor nem... A látszat még semmit nem bizonyít, azt mindig igazolni kell. Most is ezerrel futottál ebbe a hibába. Azért, mert egy szónak hasonló a kiejtése a jelentése lehet merőben más, mint most is:
A kínaiban a kíván, remél = 希望 kiejtve: xīwàng De a betűk megközelítőleg sem azonos jelentésűek a kiejtésük magyar megfelelőjével.
Az első betű kiejtve xí, eredeti jelentése:"†Original form of稀 (xī, “rare; sparse”)". azaz ritka, kivételes, elszórt. Ill. "to hope; to expect; to strive for" azaz remél, vár, gondol, törekszik valamire.
A második betű kiejtése wáng, de a jelentése eredetileg szem, "Originally written 𦣠, an ideogrammic compound (會意／会意): 臣(“eye”) [szem]" ebből lett a néz to see; to watch(especially from a distance). [néz, figyel]
Illetve Hold jelentése is van. (a felnéz jelentésnek képzettársítás útján történő alkalmazása az égitestre)
"3: ES-TE mintájára készült jó pár szavunk. Ami főnévként funkcionál, így értve : csörTE, sörTE, körTE, RÖPTE, menTE, remeTE, csemeTE, stb...
Az vizsgálandó hogy mennyire ugyanazokról van szó, mutatószavak végein is ott: közTE, eleinTE, stb...
Időt kifejező szavakon: évenTE, heten-TE, stb..."
Szinte biztos, hogy nem lehet mindet egy kalap alá venni, egyetlen jelentéssel jellemezni, mivel n+1-szer bebizonyosodott (és a logika is ezt követeli meg) az egyes hangoknak több jelentése is volt.
"A konkrét ESTE esetében ez nekem a múlt időre hajaz a leginkább, elvégre a már lente ESETT nap nevű égitestről szólna, csak így meg főnévként használjuk már."
Ez a megoldás is jónak tűnik... Bár ebben az esetben fordított a hangsor: Nem TE, hanem ET. Így én inkább a helyhatározóra (földre) szavazok.
"4: EJ-T esetében meg tárgyrag gyanús a dolog nekem. Mint a FEJ és FEJT. Azaz FEJÍT valamit, hiszen a FEJIT használja aki megfejt.)) "
Ezt viszont teljesen hibásnak tartom, mivel a T itt cselekvést kifejező igeképző. Úgy, mint a lejt, hajt, fejt, olt...
A gyakorító képzőkben is ugyan ez a szerepe Pl. -GAT: Itt is egy cselekvést jelent, amit a G hang tesz szaggatottá. A -TAT gyökben a G hang helyéh nem véletlenül a T hang áll, mert ez a toldalék nem a szaggatott cselekvés kifejezője, hanem simán cselekvésről szól. (Ugye, arról írtam, hogy a T a földre tett/esett tárgyak hangja, ami egyszerre jelenti magát a földet és a tárgyat, valamint a mozgást. E három dolog kísérő jelensége a T hang, amit utánoztunk, s amivel "megneveztük" ezt a három egymással összefüggő dolgot.
"Gondolkozik, de nem jut eszébe, EJJ (!) a francba, még valósan el is hangzik ez az EJ indulatszó."
Tény, ez egy indulatszó. Érdekessége, hogy itt nem a J hang fejezi ki az indulatot, hanem a magánhangzó. Lásd még EH, De az EJ lehet még EI is... - Ha ráütsz az ujjadra...
Az érzelmek kifejezésére általában a magánhangzókat használunk.
ALTERATIO: változás, másítás, változtatás, szóvita ------- konkrét és pontos ELTÉRÉS szavunkból mindez. Dehogy gyökösítenek, a ragozott kész magyar formát változtatják meg.
ESITO : eszik, eddegél ---- ESZ-ÍT-Ő .)) Igen, ezt ha ma -ÍT képeznénk igére, mint a "fesz-ÍT" szót, akkor ez "eszítő" , de erre csak annyit mondunk ma hogy EVŐ. Mondjuk az nem kizárt hogy még az írott emlékeink előtt volt ilyen is használva. Mindenesetre a magyar ÍT igeképző ott figyel az ESZ evést kifejező szón.
COQUUS : szakács------- SZAKÁCS szavunk van ott igen csak szétváltoztatva.)) De azért még látszik belőle hogy a COQ rész a SZAK. És a szóvég magyar toldaléka is ott, ÁCS átírva erre az UUS valamire.
CORRUGUS : csatorna ---------- CSORROGÓS .)) a víz már csak ilyen belőle kijőve. A magyar nyelv toldalékai és ragozásai már -már természetes hogy ott vannak jelen benne.))
COTARIUS : köszörűs------ pont a KÖSZÖRŰS konkrét és pontos hangalak alapján. Mondjuk ez nehéz szó egy hanghiánnyal küzdő nyelvnek, de azért legalább a 3. hangnál a T helyett nyugodtan írhattak volna S-et.)) De azért még így is felismerhető ahhoz képest. A magyar ragozás itt sem hiányozhat a végéről természetesen...
Ezek a "latin" szavak szintén magyarul toldalékolt késztermékek átvételei, és ezeknek önkényes hangalaki módosításai a latin megfelelők:
ARESTATIO : letartóztatás, börtönzés------------------- ŐRIZTETŐ szavunk alapján , többszörösen toldalékolt a magyar nyelv által már, csak hát ők ezt eltorzították ilyenre. De jól látszik minden, amint ezt felismertük.
AUGUSTANUS : császári --------- AUG az ÉG . USTANUS az ISTENES . Hasonló mint a nem rég írt MEGISTANES, de itt ÉGISTENES magyar szópár az egész alapja, kristálytisztán látszik a magyar ragozás is benne. Nem gyenge beképzeltségről és arcosságról árulkodik ez, hogy így nevezteti magát egy "vezető" féleség.))
CAPACITAS : fogékonyság, KÉPESség.---------------------- KÉPESÍTÉS az a konkrét magyar szó, amivel itt pontosan találkozunk. Fel is bontom, KÉP-ES-ÍT-ÉS . CAP itt KÉP majd 3X(!) toldalékol a magyar nyelv , tehát ez a KAPACITÁS dolog is a magyar hangalak megváltoztatott formája. Hasonlók még:
CAPAX : fogékony, ügyes , alkalmas, KÉPES ----- Ez a KÉPES szavunk elváltoztatott alakja. Színmagyar minden eleme. És vannak további CAP kezdetűek is, viszont más esetben ez már a KAP szavunk lesz.
CERVA : nőstényszarvas ------- A konkrét magyar szó ragozva így hangzik hogy SZARVA . Ez van átírva itt, egyszerűen az SZ hangunkat átírták C-re. Ilyeneket csinálnak. Akkor is a magyar nyelv szava.)) És frankón látszik a szó végén a magyar nyelv birtokos személyrag/birtokos személyjel nevű nyelvtani eleme.))...
