Hello! Van egy pár új történetem. Nem is igazán a kollégáim viselkedése bosszant, hanem az, amit mondanak. Ugyanis:
biztosan ismeritek reklámokból a Match és Smatch áruházakat, amik régen Csemegék, vagy Julius Meinl-ek voltak. A TV-ben "macs"-nak és "szmacs"-nak mondják.
Az én kollégáim nagyon kreatívak. Minden nap dolgoznak a nevekkel, a tulaj céggel, magával is szoktak beszélni (ki tudhatná jobban, mint ők, hogy hogyan kell kiejteni), mégis a legkülönbözőbb hangzásokat találják ki. Pl: "mécs", "es-macs", "es-mécs", "esz-macs", "meccs", "smécs", "smacs" stb. Persze ugyanaz a kolléga is legalább háromféleképpen emlegeti ugyanazt a boltot. Én már nem is kezdem el magyarázni a helyes kiejtést.
Az én kis bűzbombám, senkit nem kímélve már korareggel ontja magából az izzadságszagot. Ráadásul most kapott először egy kis komolyabb feladatot, amivel nem tudott megbírkózni. És amikor a főnök mondta neki, hogy 5 perc múlva jöjjön a kész cuccal egyszerűen fogta magát, és elment 1 órára sétálni.
Tipikus főnök, aki azt hiszi, hogy ha letiltja a netet, akkor majd hatékonyabb lesz a munkavégzés. Annyi eszük nincsen, hogy léteznek azért más alternatív módszerek, bár sajna ebben az esetben nem biztos, hogy jobban is jársz velük.
Az én kibírhatatlan kollégám szabin van!!!
így most megkíméli az idegeimet.
Köszönöm, ezt érdemes volt végigolvasni, most tudom csak, milyen jól jártam: jelenlegi kolléganőm csak rádiózik feszt, de ha nagyon oda kell figyelnem a melómra, szépen megkérem és lekapcsolja. Összes rossz szokása az, hogy valami irdatlan illatosítóval fújja be magát, ha az irodából mindjárt randira megy. De azt meg kiszellőztetem és kész. Kein problem.
Régebben viszont volt egy iszonyat kolléganőm. Még nyáron is fűtésre állította légkondit, télen természetesen a legmagasabb fokozatra, hogy szinte szaunába érkeztem meg minden reggel. Sebaj, ezt még ellensúlyozni tudtam réteges öltözködéssel. Nem tudtam azonban mit kezdeni azzal, hogy valószínűleg fóbiája volt a saját testszagától, ezért irgalmatlan mennyiségű szintetikus pacsulit locsolt magára. Ha már nem volt kábítóan erős körülötte az aura, akkor előkapott egy másik típust és azzal öntötte magát nyakon. Kb. 3-4 féle lehetett nála raktáron, így kb. kétóránként újabb támadásba kezdett az orrom ellen, nem volt mese: a munkaidő végére már szédültem és hányingerem volt. Egy alkalommal helyettesített az egyik angolszász főnöknél, aki megkérdezte az irodába lépve, hogy "What is this smell in here?" Szegénykém erre mindenkinek elújságolta, hogy lám, még a nagyfőnök úrnak is mennyire tetszik az ő legújabb parfümje... Mamám... (Szerencsére azóta elhelyezték mellőlem, mert már a felmondást fontolgattam ...)
Ja WC! Nem akarom a jogászokat megbántani, de nálunk a jogászcsajok hagyják maguk után a klotyót letisztítatlan állapotban, + az osztályunkon lévő legcsinosabb csaj. Érthetetlen.
:)) Ez a munkahelyi étkezés tényleg eléggé kínos tud lenni.
Én is gyakran viszek itthon előkészített kaját, amit bent csak gyorsan bekapok, persze az asztalomnál, mert a konyhánkba kábé 2 ember fér el lapjával.
Ilyenkor özönlik el az irodát és nézik, mit eszek, meg hogy hogy kell azt elkészíteni, recept, meg ilyenek...
Ilyenkor kell aláírnom, ilyenkor jön rájuk a nyüzsöghetnék. És nem jut eszükbe, hogy visszajönnek majd 10 perc után. Neeem. Akkor rögtön kell minden.
A reggel se semmi. Általában egy kolléganő vásárol be néhány csajnak reggelit. Reggel elözönlik, elhozzák a cuccukat, ami általában jó morzsálós sajtos stangli. Na ezzel végigjárnak mindent, telemorzsálnak mindent, közben beszélnek, és száll a nyálas morzsa... ilyenkor visítanék, de ugye kultúremberek vagyunk, nem teszem...de hogyhogy nem veszik magukat észre ezek a "magasan képzett" hölgyek?
A másik még, hogy bejönnek cigarettával az irodába. Van pofájuk.
És arról ne is beszéljünk, hogy hogyan hagyják maguk után a vécét...hányinger...otthon is ezt csinálják???
Legalább van rádió, itt meg csak ez a hülye állat duruzsolgat. HÁNYINGER!!!!! Ma úgy felhúztam magam a kebelpajtás kollegámon, mint talán még soha. Elég már az is, hogy nyálasssssssssss, pfúj! és azt hiszi magáról, hogy kib...ott jópofa, de ráadásul még udvarolgat is. Nem nekem szerencsére ettől azért megkímélt a sors, hanem az egyik kolléganőnek. Természetesen mindíg rosszkor megyek be az irodába, de hát mi a francot csináljak, ha 1x én is itt dolgozom. Ezek ha az ember kirakja a lábát, rögtön egymásnak esnek, és rendkívül fárasztó az egész szitu. Eleinte még diszkréten kimentem, de már annyira tele a tököm, hogy simán besétálok, vigyorgok kettőt, oszt csinálom a dolgom. Természetesen azt gondolná az ember, hogy ez majd zavarja őket de nem, tovább nyálzanak, cuppognak, gügyögnek stb. Ha lenne legalább egy rádió, akkor nem hallanám, de így..., őrület!!!!! és HÁNYINGER!!!!
Van egy Panic nevű katalógus, (amely tök jó csajokon tök jó ruhákat mutat be :-) ), és az emblémája egy fekete macska.
Okos kolléganőm: "Mit jelenthet a Panic magyarul? Biztos azt, hogy macska."
(Szerintem ide sem kell angol nyelvvizsga.)
E-mailen terjedt a mh-en egy poén, aminek az volt a lényege, hogy volt egy kérdés: elégedett vagy-e a fizetéseddel? (magyarul) és két válasz (így, angolul) Yes, No. A lényege az volt, hogy ha a No-ra akartál kattintani, akkor az mindig "elfutott" az "egér elől", és kénytelen voltál a Yes-re kattintani. Akkor viszont megjelent az a válasz, (szintén magyarul) hogy: Akkor minden rendben van. Aláírás: a főnököd.
Szóval valami ilyesmi volt a poén. Egy idősebb kolléganő, aki még a régi rendszerből ragadt itt, nyelveket nem beszél, noha olyan számítógépes programokkal dolgozunk, ahol tutira mejelenik egy-egy angol szó, ilyet beszól (szó szerint): "Hát igen, ez a játék annak jó, aki tud külföldiül."
(Csendben jegyzem meg, a yes-hez és a no-hoz szerintem nem kell tudni "külföldiül".)
meg suliban volt egy tagozatvezeto, aki minden nap minden orara bejott ellenorizni, hogy hanyan vannak bent. mar a vegen tobbet lattam, mint anyamat...
Ja, és az egyik kolléganő. Ő is séta közben eszik, elbeszélget ezzel is, azzal is (közben rág, rág, rág), fröcskölnek a morzsák, csupa vaj meg ketchup a szája széle... könyörgök, egy pedagógus!!!
Ugyanez a hölgy odajön hozzánk (nőkhöz :-) ), simogatja a karunkat, és mondja, hogy "tündérkém, drágaságom". Időnként levesz egy-egy hajszálat vagy szöszmöszt a ruhánkról, főleg, ha az a kebel vagy a popsi környékén van... ÁÁÁÁÁÁ!
Sziasztok!
ELolvasva a topicot, arra kellett gondolnom, hogy de nagy az Isten állatkertje... :-))
Úgy vettem észre, Ti többnyire irodában dolgoztok. Én általános iskolában. Tanítok. :-) Szeretem a kollégáimat, de drágajófőnökünk időnként az agyamra megy.
Napközis csoportot vezettem, egyik délután elmélyülten játszottak-tanultak a gyerekek, és bejött. Megállt az ajtóban. A kölykök köszöntek, aztán játszottak tovább (magyarán a továbbiakban le se sz***ták... :-)) ) Állt, álldogált egy darabig a diri (én sem foglalkoztam vele - szóljon, ha akar valamit, ne én kérdezzem meg), aztán, mintha valami isteni kinyilatkoztatást tenne, megszólalt:
- NO!
És kiment. :-)))
A hülye mondatszerkesztéseit jegyzeteljük az egyik kolléganőmmel (pl. "Itt van a dolgok lényege nyakonvágva!"), már tizenakárhány oldalnál tartunk. :-) Bő anyaggal szolgálnak az értekezletek... :-)
Barátomnak van egy 40 év körüli kolléganője, aki az Auchan, Cora, és egyéb katalógusokat olyan nagy élvezettel olvasgatja, mint egy izgalmas, érdekes magazint. Egyik nap Zoli pogácsát vitt reggelire, amit előző nap a Tesco-ban vásároltunk, és a papírzacskón ott volt a Tesco felirat. Erika észrevette, és izgatottan, felcsillanó szemekkel feltette a következő kérdést: Voltatok a Tesco-ban?
De ezt olyan hangsúllyal és lelkesedéssel kérdezte, mintha egyenesen most jöttünk volna New Yorkból, és a legmenőbb áruházban vásároltunk volna, ahova ritkán jut el az ember.
Rendszeresen főzök otthon, ezt tudják a kolléganőim is, de mikor beviszem a munkahelyre az előző nap készített meleg kaját és elkezdek enni, odajön mindegyik egyesével megnézni, hogy mit eszek, és a következő kérdések hangzanak el: mit eszel? te főzted? mikor főzted? miért ezt eszed? stb... mintha még soha nem láttak volna ennivalót. Utálom, amikor belenéznek a "számba".
És nekem egyesével válaszolgatnom kell. Tökre idegesít a dolog. És azt sem bírom elviselni, amikor sorban jó étvágyat kívánnak. Tudom, hogy ez udvarias gesztus, de amikor tele van a szám, úgysem tudok mit mondani, csak bólogatok, hogy köszi, egyre jobban felhúzom magam, és a huszadik jó étvágyat-nál, már tisztára ki vagyok akadva.
Ti hogy bírjátok? :-)
Nálunk szerencsére nagyon jó a csapat, nincs kibírhatatlan kollégám egy se, a barátnőm viszont totál ki van akadva. Amerikai típusú, paravánokkal tagolt munkahelyen dolgozik (ami, mint tudjuk, az áthallást kb. 0 %-kal csökkenti), és a szomszéd kolléganő felől egész nap ezt hallja: "Na, gyere te kis egér, most ezt a képet innen lehúzzuk, ide ni. Ejnye, te csúnya táblázat, hát miért nem akarsz nekem összeállni? Ezt a mondatot most ideírjuk, így ni, és már kész is vagyunk! Nahát, te pontosvesszőcske, merre vagy, nem talállak!" Hát én majd megszakadtam a röhögéstől, de nagyon sajnálom szegény barátosnémat, egész nap ezt hallgatni...nem tudom, hogyan bírnám.
Nagyon jókat virultam a topicon, micsoda nehéz dolog ez a munkahelyi összezártság : )
Nálam a csúcstartó hülyeségben egy új kolléga, 3 hónap alatt sem sikerült még megjegyeznie, hogy hogy kell elindítani egy programot, de egyéb problémákkal is küzd:
Tegnap megkérdezte, hogy ha egy ügyfél véletlenül a barátja, akkor is magáznia kell-e, merthogy olyan kellemetlenül érezte magát, mikor telefonon beszélt vele, az illető ugyanis nem értette a szituációt : )
Kétszer kellett vele megismételtetnem a kérdést, mert nem hittem el... "ha a barátnőd épp ügyfél lenne, őt is magáznád? "
nos a jó hir igy szól: ma/tegnaptól már semmilyen kibirhatatlan kollega nincs körülöttem. Élvezem a szabaccságot ezerrel!!! :)))
Nektek pedig kitartás és tolerancia-hegyek...
2i
Meg se halld... Az ilyenek az otthoni elnyomást akarják a munkahelyükön kiélni, azt hiszik hogy attól ők fontosak lesznek.
Az okosakra lehet hallgatni, az okoskodókat le kell ejteni. :)
Van egy kolleganőm, aki - most, hogy felújították az irodáinkat - mindenkinek beleszólt, hogy hogyan rendezze be/át a szobáját. Nem lehetett lelőni, mindenbe beleugatott. Még abba is, hogy melyik szekrénybe milyen iratot tegyünk. Nooormális? Mi a franc köze van hozzá??? Nem t'om mit tegyek vele ...
Jaj az ilyen pofátlanok...
Az ő feladata volt? Őt bízták meg vele? Akkor mit pattog? Mi az hogy örüljél...
Én lehet, hogy kihívattam volna valakivel valami ürüggyel, és valamit elállítottam volna a gépen, amitől nem működik tovább...
Még jó, hogy eszembe jutott ez a topik, és jöhetek ide panaszkodni, nem a kollégák előtt adom a bunkót.
A munkahelyemen két nagy fénymásoló van, az egyik a pincében, ahova senki nem szeret járni, mert 5 lépcsőt le kell menni, a másik az én szobámban. Megbeszéltük, hogy ezt 1-2 lapok másolására használjuk, ha valami sürgősen kell.
Erre a kolléganőm beállít több ezer oldallal, hogy a lenti másoló nem jó és ezt neki rögtön le kell másolnia.
Tűröm békével, de egyszer csak kiderül, hogy ez az anyag valamikor a jövő hét vége felé kell, addig akár meg is szerelik a lentit. Ráadásul egy másfél éves program pénzügyi elszámolásán dolgozom, ezer számoszlop, és teljes kavar, zavar a zúgás.
Szóvá teszem ezt a kolléganőnek, nem agresszívan, csak finoman, szinte bocsánatot kérve.
