Most, hogy verseny alig, a topik süllyedésnek indult, ami tűrhetetlen, úgyhogy kénytelen vagyok újra teljesen lényegtelen ámde helytálló információkkal untatni a kedves olvtársakat. :-)
A csapat ugyebár Luxemburgi bejegyzésű. Hogy miért esett Johan választása a nagyhercegségre, azt csak ő tudná megmondani, bár gyanúm szerint köze lehet ahhoz, hogy az országot adóparadicsomként szokás emlegetni. :-)
Kis ország, kis városok, a csapat székhelye Pétange (rue Prince Jean 5.) is mindössze 14.600 lakossal bír. Fekvését tekintve Luxemburg délnyugati csücskén található a városka, és Belgiummal valamint Franciaországgal is határos, már amennyiben beszélhetünk még határokról ebben az Egybesült Ajrópában.
Pétange meglehetősen régi település, első említése 938-ra datálódik, de a városka melletti Kelta romok még régebbiek. Azt nem mondhatni, hogy nagy jelentőségű lett volna, volt időszak, amikor csak 25-en lakták. A történelem szépen keresztülment a falun, tartozott Franciaországhoz és Hollandiához is és arról is nevezetes, hogy itt léptek a Szövetségesek először Luxemburg földjére 1944 szeptember 9-én. A középkorban még szépen vegetált a település, aztán jött az ipari forradalom a bányászattal meg a vasúttal és véget ért a vidéki élet. A település fontos csomópont lett (4 vasútvonal találkozik itt), és még ma is van forgalom. A főpályaudvar:
A városka büszkesége az 1910-ben alapított Club Sportif Pétange labdarúgó csapat, mely 2005-ben Kupagyőztes lett, így az UEFA-kupában is szerepelhetett. Eme szereplés azonban meglehetősen rövid és kevéssé dicső volt, a Finn AC Vantaan Allianssi ellen hiába volt a hazai 1-1, idegenben sikerült bekapni egy triplát, így 1-4-gyel búcsúztak. Viszont van saját stadionjuk, fedett lelátórésszel, külön szurkolói klubbal, 3.300 néző befogadására hitelesítve:
A jelenlegi keret ölég nemzetközi, a 6 Luxemburgi játékost 5-5 Bosnyák és Francia, 2 Portugál és 1-1 Algériai, Brazil, Guineai, Olasz, Marokkói, Román, Szerb és Kongói idegenlégiós egészíti ki. Ez aztán az internacionalista brigád. :-)
Városi Polgárjenő a Keresztényszocialista Pierre Mellina, aki e kies kis hivatalból irányítja a várost. Valószínűsíthetően kellő szívóssággal, mivel hosszútávfutó volt, 5.000 és 10.000 méteren bajnoki címet is szerzett. És azért Mellina úr (és elődei) tudhatnak valamit, ha egy 15 ezres városka képes eltartani egy ilyen igaz kicsi de helyre stadiont, szép Városházát, és csinos pályaudvart, miközben kétmilliós Székesfővárosunkban egyik-másik csapat csak szeretne ilyen állapotú gyepet, az utazóközönség meg már nem is remél ilyen szépen tartott állomást.
Végezetül, hogy legalább is kicsi kerékpár legyen az irományban, idén Pétange-ban rendetrék a Flèche du Sud prológját. És az Astana nem indult... Botrány.
Emlékszem. Csak tudnám az a pasi akkor minek aszalódott ott az út mellett. Én tuti rögtön odaugrottam volna és minimum 20 közeli fotót ellőttem volna. :)
Nem tudom emlékeztek-e rá, két éve, a giro első, németalföldi szakaszainak egyikén Savoldelli defektet kapott. Megállt az erőd közepén, kerékcsere, föl a nyeregbe, Bruyneel megtolta ahogy kell. Mellettük állt egy férfi, és egyetlen pillantásra se méltatta se a kétszeres giro győztest, se a hét tour győzelem atyját, szenvtelenül elnézett a fejük felett. Akkor mondtam, hogy én valószínűleg elájulnék az örömtől, ha mellettem két méterre megállna egy kétszeres giro győztes. No, nem baj, majd az osztrák körig erősítek mentálisan. :-)
Egyébként a velem tartó barátnőim rendesen be vannak zsongva az úttól, így remélem semmi nem jön közbe. A hétvégén egy laza "oktatófilmmel" vezetem majd be őket az országúti kerékpár rejtelmeibe, csak, hogy képben legyenek. Tavaly az OB előtt már sikerrel alkalmztam ezt a módszert, szóval terjed a köreimben a versenyláz. :)
No, lássuk mit hozott az utolsó hétvége. Szombaton elég nagy meglepetésre a Liquigas fiatal cseh versenyzője leiskolázta a mezőnyt. Ez az a tipikus szituáció, amikor hiába jó az ember gyereke, ha van egy még jobb. Klöden kitett magáért, Morabito meglepően jó volt, és azért az összes Astanás végigcsinálta szintidőn belül ezt a kegyetlen napot.
Mára már nem maradt kérdés az összetett győzelem sorsa, Klödi egy ezüstéremmel ünnepelhetett. Kár, hogy nem lett jobb, de azért nincs min szomorkodni, a nagy ellenfeleket simán verte. Egy rendezetlen ügy azért marad még, Maximnak volt egy kis vitája Looslival a hegyi trikó ürügyén. Az utolsó hegyen le is játszották szemtől szemben, ahogy kell, így már nem érheti szó a ház elejét, Maxim (és a csapat) trófeagyűjtemény egy rózsaszín trikóval gyarapodott. :-)
A fiúk nyerték a csapatversenyt is, ezzel megerősítették az Astana vezető pozícióját a PT összetettben. Immáron 18 pont az előny a Caisse és 19 a CSC előtt, ami elég biztosnak mondható.
Júliusban sajnos nem lesz túl elfoglalt a csapat, hó elején-közepén a Sógoroknál vendégeskednek, majd július végén Wallonia körversenyén szerepel az Astana. Közben pedig olyat tehetnek, amit sokan közülük már nagyon régen: TV-n nézhetik a Tourt
Ez relatív. A vacsoránál hasznosabb, de a downhillben az újság jobb. Bár ha belegondolok, ez is megfogja a szelet és a plussz súly is jól jöhet. Csak nehéz begyömöszölni a trikó alá. :-)
Maxim bátyának megteccet Albertó rózsaszín trikója és elhatározta, hogy az első adandó alkalommal szerez magának egyet. Ez az alkalom most jött el, mivel Svájcban ilyen szép pink a hegyi dressz. :-)
Pontegyezőség van David Looslival, szóval ma még lejátszák a maguk kis meccsét. :-)
