Koszi:)
Pedig ezt a verset nem ismertem csak valahogy a stilus bevillant.
Errol asszocialtam egy masik verse. Ezt is rejtveny, bar szerintem ugyis tudjatok. Na?
"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra"
Brother, my cup is empty
And I haven't got a penny
For to buy no more whiskey
I have to go home
I am the captain of my pain
Tis the bit, the bridle,
The trashing cane
The stirrup, the harness
The whipping mane
The pickled eye
The shrinking brain
O brother, buy me one more drink
I'll explain the nature of my pain
Yes, let me tell you once again
I am the captain of my pain
O brother, my cup is empty
And I haven't got a penny
For to buy no more whiskey
I have to go home
I cannot blame it all on her
To blame her all would be a lie
For many a night I lay awake
And wished that I could watch her die
To see her accusing finger spurt
To see flies swarm her hateful eye
To watch her groaning in the dirt
To see her clicking tongue crack dry
O brother, buy me one more drink
One more drink and then goodbye
And do not mock me when I say
Let's drink one more before I die
O brother, my cup is empty
And I haven't got a penny
For to buy no more whiskey
I have to go home
Well I've been sliding down on rainbows
Well I've been swinging from the stars
Now this wretch in beggars clothing
Bangs his cup across the bars
Look, this cup of mine is empty!
Seems I've misplaced my desires
Seems I'm sweeping up the ashes
Of all my former fires
So brother, be a brother
And fill this tiny cup of mine
And please, sir, make it whiskey
For I have no head for wine
O brother, my cup is empty
And I haven't got a penny
For to buy no more whiskey
I have to go home
I counted up my blessings
And counted only one
One tiny little blessing
And now that blessings gone
So buy me one more drink, my brother
Then I'm taking to the road
Yes, I'm taking to the rain
I'm taking to the snow
O my friend, my only brother
Do not let the party grieve
So throw a dollar onto the bar
Now kiss my ass and leave
O brother, my cup is empty
And I haven't got a penny
For to buy no more whiskey
I have to go home
Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai
kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az
uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is
árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a
csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a
hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog
- falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha
keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton
a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és
huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü
tarka lovat lát.
Annak meghalni is könnyű, kiért nem foly semmi könnyű...
[...]
De ti ne mondjátok, hogy fejem vettétek.
Hanem azt mondjátok, hogy megházasodtam.
Napnak e hugával, Foldnek a zsirjával.
Napnak e hugával, Foldnek a zsirjával.
Orbán Ottó: Hallod-e, te sötét árnyék
változat egy csángó népdalra
Lászlóffy Aladárnak
Hallod-e, te sötét árnyék, ember vagy-e vagy csak árnykép.
Nem vagyok én sötét árnyék, sem ember, sem puszta árnykép,
Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok,
Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok.
Ha te vagy az ég kabátja, én vagyok az, aki váltja.
Én vagyok az, aki vakon bámulok ki az ablakon.
Hívlak Isten, nyújtsd a karod, mikor szemem eltakarod.
Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod, legyen úgy, ahogy akarod.
Nyisd meg nekem a dombtetőt, a dombteton a temetőt.
A dombtetőn a temetot, adj odáig menni erőt,
Hadd készítsek ott heverőt, hadd feküdjem le a sárba.
Hadd feküdjem le a sárba, ahogy kulcs talál a zárba.
Búcsúznék már, de nem könnyű, szakad szememből a könnyű.
Ősz szakállal mennydörögve gyöngyöt szór az ég a rögre.
Szakad az eső a földre, fehér szemfödovel föd be.
Szakad az eső a földre, belemosódom a ködbe.
Faludy mellett a másik élő költőóriásunk (akinek remélhetőleg ugyanúgy vesz a Főv. Önk. egy 150 négyzetméteres lakást) egyik versét szeretném megosztani veletek. Mivel klasszikus, lehet, hogy többen ismeritek; ezúttal nem a szélsőséges műveltségemmel kivánok dicsekedni. A helyes megfejtők között értékes jutalmak kerülnek kisorsolásra (akár még az ihlet forrásáról is szó lehet) a Beac Maxi rajtjánál (ez nem kockakultúrlap, hanem túrakultúrlap, rájöttem).
Szomorún szikkad a szikla,
Rőten fonnyad a zsom-
béka üget a patakba
(De jaj! Hova tűnt el a csermely?)
S elmereng nedves alkonyokon.
Töpped a tegnapi zsömle,
Izzad a rúd, (a la Pick),
Zsákomban aszalódnak
Dzsemmé érett rút valamikk.
De jaj, nem viccel a sziksó,
A réten itt-ott jő s kicsapong,
Némán veszi ezt tudomásul
A szirmát (s kedvét) vesztett kis pityapong*.
Porporosan nyikorognak a táblák,
Körkörös írás: SOPRONI SÖR,
Ne gyötörj, ó bús felirat,
Mer' mingyár nem megyek arra a rohadványosan magas Pilisre föl!
Kábán kőröz fenn suta sólyom,
Csőre a szomjtól összeragad,
(már távoli kép csak a sör-felirat),
Ennek örülve nyúl fut a fűre,
Leül, relaxál, hőlead.
Porzik az út
És Korzika torkom,
Szögként karcol a lellei rost,
Sört ide pincér,
Sört ide nékem,
Sört ide gyorsan,
Sört ide MOST!
* pityapong=pitypang (kaszásdűlői nyelvjárás)
(A kiadó megjegyzése)
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad,
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nem sokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd képe helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fájón rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztálya több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriádból szedd elő
s dúdold még el, még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
s ha nincs szabad föld elvegyed,
az embert leöld s megegyed,
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
mihelyt a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek neked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
bár rég meghaltam, most is rád
néz ki szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
Nahát látod akkor én igazi kocka vagyok(bár én ezt sosem tagadtam), mert én azt gondoltam, hogy a Neményi Anna egy híres magyar költőnő olyan, mint az említett honlap többi embere (Dsida J. stb...).
Bár, most hogy mondod, tényleg nem volt 'benn a középiskolás szöveggyűjteményemben :))
De azért jó!
Hali!
Én is gondolkodtam, hogy beírom ezt a verset, de csak azért nem tettem, nehogy felvágásnak tűnjék: ezt egy barátnőm írta (évfolyamtárs volt itt az egyetemen.).. :)))
Lükepék!
Nagyon jó a link! Végigolvastam. Ha nem haragszol egy kedvencet beemelek ide... hátha másoknak is tetszik.
Remélem sikerülni fog... :))
**************
Majd egyszer talán elfelejtem a perceket,
amelyek fájnak.
Talán egyszer nemet mondok a muszálynak.
Majd egyszer talán nem emlékezem a
hazug barátra,
Talán egyszer könnyebben nézek a múltamra hátra.
S majd egyszer talán úgy őszintén nevetek
Talán egyszer sírok is veletek.
S majd egyszer talán elborzadunk a
Sátán diadalán.
Zelk Zoltán:
VERS A LEHETRŐL ÉS A NEM LEHETRŐL
A nem lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt! és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény...és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing s a váll s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet
