A szovjetek információit óvatosan kell kezelni. A szovjet birodalom és a bolsevizmus rendszerének lényege, lételeme volt a hazugság, hamisítás, manipuláció, provokáció, ezért a szovjetek információi nélkülözik a megbízhatóságot, pláne ha olyan információkról van szó, amelyekkel kapcsolatban politikai érdekeltségük van, például ellenségeik kompromittálása. Az NKVD bármiről és bárminek az ellenkezőjéről képes volt előállítani bőséges mennyiségű fényképet, tárgyi, okirati bizonyítékot, vallomást, bármit amire szükségük volt. Én nem vennék rá mérget hogy a szovjeteknek minden szavuk igaz.
Horthy sok gonosz dolgot elkövetett életében, de Cattaróban nem volt ott a matrózlázadás idején. Horthy a matrózlázadás idején Pólában volt, és sem a leverésében, sem az ítéletekben nem volt szerepe.
Viszont a király a lázadás miatt leváltotta Maximilian Njegovant a haditengerészet éléről, s így került a helyére Horthy.
Bármennyire is szomorú dolog, de asjnos a cattarói matrózlázadás leveréséhet Horthynam az égvilágon semmi köze nek volt. Egészen másfelé szolgált akkoriban a szerencsétlen.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy minden katonai műveletet részletesen dokumentálnak. Nekem is van olyan infom a cattaroi matrózlázadás leveréséről, ami biztos, hogy sehol nem lett dokumentálva, mivel Hothyra nem vet valami jó fényt. A naplókba ugyanis kizárólag az kerül, amit a parancsnok engedélyez.
"1974-ben a XIV. Gyarmat utcában együtt dolgoztam egy Kapui vagy Kapuvári nevű, akkor ötven körüli kőműves mesterrel. Ő honvédként megszállási feladatot látott el egy orosz faluban és a hivatalos állásponttal teljes ellentétben a legmelegebb viszonyról tanúskodott az orosz nők és a magyar honvédek között, hasonlóan, mint Szolzsenyicin a híres dokumentum regényében."
1945 óta csak a "bűnös nemzet" sulykolása történik. Helyben is vagyunk. Mert erre a reakció az, hogy mi hősök meg áldozatok vagyunk. Úgy egyben, mint nemzet, és egyenként is. Pedig mindkét állítás szélsőség, ergo nem igaz, és ennek megértése lenne az a bizonyos szembenézés. Voltak áldozataink, voltak bűnöseink, akadtak hőseink is; de ugyanez volt a helyzet az akkori ellenségeinknél is.
Elvesztettük a háborút, megfizettünk érte. A veszteségnek nem kell örülni, de napirendre kell térni felette.
Ha valaki a témát előveszi, attól még nem biztos, hogy agymenése támad, attól függ, mint mond. A dokumentumok, azok dokumentumok. Nem jelenti ez azt, hogy minden szó igaz bennük, nem is kell feltétlen elhinni. Felhasználás előtt ellenőrzendők.
Az ilyen "dokumentumokat" megkérdőjelezhetetlennek tartani,...
"A szembenézés nem hazugság cseréje másikra, hanem a tények megismerése, elismerése, tudomásul vétele."
Ez egy nagyon szép mondat, kár hogy jelen esetben másról van szó érzésem szerint.
Mit akarnak még szembenézetni a frontra kivezényelt katonákkal? Mit akarnak szembenézetni a magyarokkal? 1945 óta csak a "bűnös nemzet" sulykolása történik.
Mitől bűnös? Részt vett egy háborúban, amelyben az átlagember egyáltalán nem akart részt venni.
Más ország nem is vett részt a világégésben, csak a magyar. Csak a magyarnak kell bűnhődnie egyesek álláspontja szerint.
A vesztes oldalon álltunk, fizettünk is érte becsülettel. Csak azért nem írom le az aránytalanul magas árat, mert az árat a győztesek szabták meg.
A jóvátétel mennyi is volt? Pénzben, kincsben, muzeális értékekkel, élő munkaerővel, teljes gyárberendezéssekkel. Ott és akkor ez megtörtént. A győztes hatalmak bevasalták rajtunk a rossz oldalra állás árát. Középkorban, vagy előtte lehet eltüntették volna a győztesek a történelem porondjáról a magyarokat.
Nem így történt, lezárult. Megfizettünk érte.
A következtetések levonása lenne a soron, ami már szintén megtörtént.
Az, hogy valakinek még az az agymenése támad, hogy tovább ostorozza no nem önmagát, hanem a háborúban résztvevőket, akiknek a hasraütésszerűen írom le kb. 85%-a nem követett el semmi mást, csak kint volt a fronton, no ezt tartom aljas módszernek.
Ezek a dokumentumok, dokumentumok olyan formában, hogy levéltárakból kerültek elő, de gyakorlatilag és ez már ismétlés az a csoport készítette, amely csoport a Katyini vérengzés dokumentumait is összeállította, tehát a tartalmi hitelességük erősen megkérdőjelezhető. Az ilyen "dokumentumokat" megkérdőjelezhetetlennek tartani, ez kérdőjelezi meg a az egész ügynek a hitelességét.
Egyébként érdekesség, hogy amikor az oroszok átkeltek Szeged alatt a Tiszán, elébementek a városvezetők. Arra a kérésükre, hogy nem lesz katonai ellenállás csak ne lövessék a várost, a lityinánt azt válaszokta, OK, de ha nem, akkor túszokat fog szedetni.
Szerencsére ez nem történt meg csak a szokásos zabrálások, meg pittyputtyok.
A jelszóelfelejtés óta ff a nicknevem. nem tudommi volt az ok, hadtörténeti munkákból illetve néhai nagybátyám visszaemlékezéseiból idéztem. Igyekeztem mindenféle politikai felhangot kerülni. Hogy miért volt kizáró ok a szőnyegbombázás és a visszabombázás módszereinek ismertetése, nem fér a fejembe.
Felsőbb parancs: legalábbis a szakaszparancsonok állítása szerint - de a százados már meg sem próbálta feljebb tolni a dolgot.
A másik momentum is fontos: mi került az akció után a jelentésbe? Lényegében semmi, és nem lustaságból, hanem mert Calley tudta, hogy a parancs törvénytelen volt, meg ellett volna tagadnia. Nem véletlenül kapott életfogytiglant.
(És persze kegyelmet sem véletlenül kapott 5 év után, csak az már politika volt: leginkább a másfélmillió veteránnak - meg a fotelharcosoknak - szólt, a háború elvesztése miatti dühüket csillapítandó)
Világos, de egy reguláris seregben a koncolás is parancsra történik. Csak a partizánok szoktak partizánkodni. Biztos vagyok benne, hogy az NKVD-s német egyenruhába öltözős, falufelgyújtós, gyerekleölős, aztán jegyzőkönyvező, majd irattárba helyező megtévesztő akcióknak is volt írásos parancsa, ami még ma is ott lapul a moszkvai levéltárakban, de oda a derék sztálinista történészeinket sosem fogják beengedni. Pedig egy alomból származnak mindannyian.
A szervezett partizánháborút az amerikai déliek találták fel a polgárháborúban, ún. asszimetrikus háború, aminek célja a fővonal megbontása. Sikerrel alkalmazták a fnnek, az afgánok és a csecsenek az oroszok ellen is, sőt a kambodzsaiak is a vietnamioak ellen. A hátországban is zajlik - civilekkel, ha valamit odaad , vagy elad egy gyerek, az biztos robbanni fog, ezért jellemzője ennek a hadviselésnek a megtorlás olyan civileken is, akiknek közük se hozzá.
A háború elhúzódása és a kéretlen amerikai jelenlét gyűlöletet ébresztett a vietnamiakban az amerikaiak iránt, de az amerikai katonák is gyűlölettel voltak telve, egyrészt mert az évek óta zajló háború túl ment az emberek tűrőképességének határán és a civilek között könnyen megbúvó ellenséggel hagyományos nyílt harcot nem tudtak folytatni az amerikaiak.
Mindennek van oka. Kedvtelésből nem fog egy katona sem csecsemőket szuronyra tűzni.
A reguláris hadseregben nem nagyon van ilyesmi. Legfeljebb a partizánoknál. (partizánkodnak egy kicsit)
Calley az ügyben lefolytatott tárgyalás során azt vallotta, hogy Ernest Medina százados utasította arra, hogy mindenkit öljenek meg a faluban. William Calley-t 1969 szeptemberében bíróság elé állították, végül 1971-ben lefokozták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Többszöri fellebbezés után 1974-ben elnöki kegyelmet kapott, és szabadon engedték.
Szóval itt is volt felsőbb parancs. Azt senki nem tagadja, hogy a tisztek közt is van vérgőzös agyú. Ezt nehéz kiküszübölni, de a többség nem ilyen. Volt pár vietnámi film is, ahol begőzölt katonát próbált leállitani a szakaszvezetője, vagy fordítva, a vérgőzös parancsnokot próbálták leállítani a katonák. Ilyenek biztos voltak a valóságban is.
Aki volt katona, az tudja, hogy sokminden parancsra megy, de 1. nem minden, 2. parancsot lehet túl és alulteljesíteni is, bizonyos határig. 3. aki tudja, hogy problémás, amire parancsot ad, illetve amiről jelent, az igyekszik takargatni azt. Így születnek olyan eufémizmusok, mint a a rugalmas elszaakadás vagy a frontvonalkiegyenesítés (=visszavonulás), a lakosság pacifikálása (=lényegében lemészárlása)
"Tehát ha falugyújtás történt, annak nyoma kell legyen valami felsőbb parancsban, amit dokumentáltak is, amit megkapott a szakaszvezető, aki szól a közlegénynek, hogy gyújtás..."
persze, és a gyújtás helye irányítószámmal, helyrajzi számmal... Egy fenét.
A szakasz kimegy járőrbe, az útvonal van a parancsban. Hogy mit találnak út közben, azt előre nem tudni, reagálni meg azonnal kell. Aztán utána lehet végiggondolni, hogy mindebből mit és hogyan érdemes jelenteni, lásd My Lai történetét. (jobb, mint egy magyar példa, mert politikai változás nem zavarja a történetet)
Aki volt már katona, az tudja, hogy a katonák nem cselekednek maguktól, minden parancsra megy. Tehát olyan nincs, hogy az egyik gondol egyet és felgyújt egy házat, a másik meg felszúr 3 csecsemőt a szuronyára, mert neki úgy tetszik. Rajok, szakaszok, századok tevékenykednek parancsra. Tehát ha falugyújtás történt, annak nyoma kell legyen valami felsőbb parancsban, amit dokumentáltak is, amit megkapott a szakaszvezető, aki szól a közlegénynek, hogy gyújtás...
Az meg, hogy erről este levelet írjon haza, azért hihetetlen, mivel biztos, hogy elmondták a katonáknak, hogy felesleges harctéri élményeket ne írjanak a levélbe, mert a cenzúra úgyis visszatartja, tehát feleslegesen körmölte a több oldat. Szerintem ezeket a legegyügyűbb katona is megértette. Ezért hihetetlenek ezek a levélrészletek, ráadásul gondosan iktatva, és hazaküldve a levéltárba a postával, kockáztatva, hogy elkapja az ellenség. Ők meg a moszkvai levéltárba szállítják.:)
Szóval ezek a történetek mese habbal, vagy gondosan kivitelezett hamisítványok.
Ez a Krauszos könyv kb. 600 oldal. Le merem fogadni, hogy nincsenek benne az eredeti dokumentumok képei. Látta már vki a könyvet? A Hadtörténeti múzeumban ki lehetne állitani néhány mamának írott koncolós levelet. Szívesen szembenéznék velük.
