Akkor hasonló típusú játékkal találkoztam efjú koromban, vagy hatvan éve, ha nem több.
Teniszutánzat volt a sport... ahogy kinyitották a játéktáblát az asztalon, középen felállt a háló, és ahogy mondod, kaucsuk lapocskával kellett a korongot a háló felett a másik térfélre átjuttatni (pattintással). Ugyanazon szabályok szerint ment a játék és az eredmény számolása, mint a salakos nagytestvérénél.
(Sajnos nem találok képet róla, de megkérdezem öcséimet majd a nyáron, hátha megvan még náluk valahol.)
Bolha játék. Ma ippeg egy hete nem volt itt hozzászólás, gondoltam írok valamit ide. Emlékszik e még valaki a bolha játékra? Sajnos nem találtam róla képet a neten. Kisgyerek koromban ünnepekkor, összejött a rokonság, barátok, a nagy ovális ebédlőasztalra passzentos zöld filc terítőt tettek. Arra borították ki a kerek politúrozott fadobozból a színes bolhákat és a pöckölőket. Kicsik és nagyok körülállták az asztalt és mindenki kiválogatott magának egyforma színű bolhát. Hat szín volt, akár hatan is játszhattak egyszerre. Az nyert aki legelőször pöckölte be az összes bolháját az asztal közepére állított dobozba. Csak akkor volt gond, ha a Grósz bácsi is játszott, mert ő legtöbbször egyetlen pöccintéssel belőtte a bolháját a dobozba. Erre mondták a felnőttek, hogy ennek a Rezsőnek ördöge van. Mi egy kicsit féltünk is tőle, mert ugye az ördögöt nem volt szabad emlegetni, mert akkor megjelenik és néha a hátán lógó zsákban elviszi a rossz gyerekeket. Kicsit hasonlított még erre a játékra a gombfoci, amit egészen bizonyosan mindenki játszott. Kellemes ünnepeket és jó mulatást kívánok mindenkinek!
Azt azért így nem mondtam, hogy rejtett, csak az évekkel ezelőtti forrásom nem nevezte meg, én meg lusta voltam utánanézni. A végeredmény - gondoltam magamban - magáért beszél.
Nekem sem mond semmit a Lónyay-villa előző tulajdonosának neve, csak azért hoztam ide, mert Emma azt írta, hogy rejtett az illető személye.
Az idézett cikkben látható üvegfalat azért építették meg (tkp. 1:1-es modellként), hátha meggyőzi a hatóságokat. Ez nem sikerült, ezért a drága üvegeket lebontották, de utána az északi oldalon az ablakok a körülötte lévő kőfallal kifordíthatók voltak. Ez ma is látszik, mert az ablakok közötti kőfal függőleges fugái ott nem kötésben vannak, hanem egy vonalban.
Sok évvel ezelőtt néha be lehetett menni a félkész házba, sőt ott cégrendezvényeket is rendeztek.
A Duna felőli oldalon az épület előtt és alatt már a tulajdonosváltás után óriási gödröt ástak és ott az egész épület szint alatti része csak néhány vasbeton pillérre támaszkodott. Oda valószínűleg egy színháztermet építettek.
Azért húzodott sokáig a félbe hagyott épület értékesítése, mert rezidenciának, követségnek nem volt alkalmas a védhetetlensége miatt.
Fenomenális prezentáció. Komolyan hozzájárult képzőművészeti ismereteim bővítéséhez. Innen tudtam meg, hogy Hatvany kedvenc festője Szinyei Merse Pál volt. Mindketten kedvelték az erotikát, Szinyei bálványozta Jean Désiré Gustave Courbetet. Hatvany birtokában volt Courbet, L'Origine du monde, magyarul A Világ kezdete című, (néhány prűd szerint pornografikus) festménye. Courbet kedvenc költője és valószínűleg a fenti mű ihletője François Villon volt. Mikor ezt a képet Roger Eliot Fry, a befolyásos angol műkritikus meglátta, így kiáltott fel: “Gosh, this chap sure knows, where it’s at!” Azóta ez a mondás szállóigévé vált. Crispian St. Peters, Pied Piper című művében is megtaláljuk.
Egy meg nem nevezett üzletember építette újjá, tőle aztán megvette Matolcsy az MNB pénzéből. Pontosan még ma sem tudja senki, mire fogják használni - egyelőre tudtommal még üres. A videóban látható szobáknak - így hallottam egy megbízható forrásból - ma eltolható faluk van, üvegkockává változtatható az egész. (Ami biztos: egy fél köpésnyire van az új miniszterelnöki hivatalról, elvileg hozzá is csaphatják, reprezentatív céllal.)
Ez remek jó lett. BTW Hatvany-villa. Követtem, ahogy újjáépült, de azt nem tudom, hogy ki építette újjá és mi lesz az épület célja. (Bár igaz nem is nagyon keresgéltem utána)
Emlékeim szerint 30 igazolatlan óra után kihajították a diákokat a középiskolából. Szerintem az ország összes középiskolájában ugyanazzal a mondattal kezdődött az első osztály legelső osztályfőnöki órája: "Jegyezzék meg: ez nem általános iskola, nem kötelező idejárni; aki nem tartja be a szabályokat mehet ipari tanulónak!"
Az, hogy "1967-re van datálva", lehet tévedés is. Arra feltehetően pontosan emlékszik a "tettestárs", hogy 1969 őszén kezdte meg a középiskolai tanulmányait.
Miért lenne "kulcskérdés", hogy "mit vettek el a diákoktól"?
"Sőt, gyakran hagyták ki az iskolát, és mentek inkább az ügetőre lovagolni" mint tényállás, teljesen életidegen - ez mitől volna életidegen? A lógás miatt?
Én úgy értettem, hogy beszereztek több ellenőrzőt minden évben, és a már használtak egyikébe irkálták ezt a szellemességet... De a sztori engem is bántott a felszínességével és az elnagyoltságával. Ellenzéki felvonulás diákok részvételével március 15-én a hetvenes évek elején? Hát, nagyon fiatal újságírónak kell ahhoz lenni, hogy ezt valaki így leírja.
valószínűleg a tettestárs sem tudja pontosan, hogy mikor készült, esetleg egy régebbi ellenőrzőt dekoráltak ki vele? de ez már mindegy is.
A megoldást feltáró cikk nem igazán megnyerő nekem, bocsássa meg a szerző ezt az olvasói észrevételt.
Többek között pont a kulcskérdést nem boncolgatja : mit vettek el a diákoktól? Persze lehet, hogy csak ennyit lehetett kihozni a sztoriból, és a közlőből, de egy rövidebb, felesleges kanyarok nélküli cikk több lett volna.
Számomra a "Sőt, gyakran hagyták ki az iskolát, és mentek inkább az ügetőre lovagolni" mint tényállás, teljesen életidegen , pedig akkoriban voltam fiatal én is, cca 4 évvel korábbi, de már dolgoztam egy évet , és aztán mentem a felsőoktatásba.
És akkoriban még a "papírgyűjtés" volt, a "lomtalanítás" talán később kezdődött, nem?
A feltálalt történet nekem csalódás, avagy jellegében kezd hasonlítani az eredetire. Olyan szkeptikus vagyok :)
Mindenesetre a keresztrejtvényt szeretem - ahol tudom, hogy tudják a választ, és szeretem a megoldásra váró, kihívást jelentő feladatokat. Azt is szeretem, ha ezeket jól meg lehet különböztetni.
Ágota néném, isten nyugtassa, legkedvesebb története volt az 50-es évek közepéről: mikor a legjobb általános iskolai barátnője apukája - maszek szűcs! - elvitte őket a lóversenyre, és nagyon nyert, felrikkantott a büfében: Na, lányok, mit isztok? Mire a nénikém, valami mozibeli indíttatásból: Én egy gint! Erre az apuka: Egy ilyen kislány, gint?! Igyál inkább egy konyakot!
