A forog egy másik szó, mint írtam, az indogermán sper, spereg. Sehogyan se lenne az ir, or fer tőből forog, mert teljesen más az alapvető jelentése is, teljesen másfajta mozgást jelent, ha hasonlót is.
Az, hogy a farok az uer, vagy wer tőből jön egy feltétlezés, nem több, de még akkor se lenne semmi köze a farkashoz, mert a vargs nem a farokhoz kötődik.
Persze elfelejtettem a Wajk-ra a legegyszerűbbet, a Wech nevet, ami a waig-ból ered és harcolnit jelent.
A ded szó meg szláv szó, nem kicsinyítőképzős, a tej és tehén germagyar szavak rokona, ahogy a dajka és a dédelgetnek is. A déd is szláv, tehát a ded és déd szláv,nem germagyar.
A ded gyereket jelent szlávul, egy szláv szó, a tej tehén rokona, ahogy a dajkának is a rokona. A tej és tehén szavak germánok a germagyarban. Kérdés: germagyar vagy szláv?
hogy nézheti be ezt egy szláv? Nem tud szláv Berci szlávul?
Mint a kicsike? Amúgy ez is indogermán, vagy germán.
De a k van kó melléknév képző és igében jelenképző is, mint ütKÖzik, illetve ka főnévképző, főként állatokra, ami újfent indogermán, germán, van a Verlaufsform ih, uh ik, ami a gót, ütközIK, ha ebből állatnevet csinálnánk, akkor lenne ütközikka, ami nem kicsinyítőképző lenne.
Aha, akkor a szék, kerék, derék stb. szavunk is mind becézett forma, hiszen jól látszik, hogy ezek képzett szavak.
??
Igen világosan, édes anyanyelveden mondtam, példával: "es egy adott kicsinyitokepzo nem csak kicsinyit. Lasd Vaj-k, Uge-k, mimellett a -k tobbesjel is.
Idiotizmus a magyar vezéreket beceneveken emlegetni.
Más "vezéreket" is becéztek: Attila is bece, Caligula is.
Továbbá amikor nevet kaptak csecsemőként, még nem voltak "vezérek". Így Vaj-k a "Baj"-ból (úr, gazdag ember), azaz "uracska", stb.
aki ezt kitalálta, az be volt szívva. B-ből sohasem lesz a germagyar nyelvben v, nincs példa, nem is szabályos, ráadásul hülye név is.
A Vajk alapja egy indogermán uel vagy uei lehet. Sok helyen a germán l-ből j lesz a germagyarban(bal-baj, seil-szíj, dail-táj) így a Vajk-ban a j lehet l is. Wal-ból van név a germánban, a Walamir, illetve van kó képzővel is név mint ildikó(hild+kó, ami harcias). A Wala vagy hatalmas vagy ölu, mint ölés, és a teljes név Vajkó vagy Walkó lenne, ami ha az ölből indulunk ki, akkor ölkó(öldök) lenne. a Walamir még visszamehet a választra is persze.
A név vitás, de biztos, hogy nem Baj-ból van, indogermán uei vagy uel gyökerű kell hogy legyen.
Úgy vélem, a székelyek nevének valamilyen módon köze lehet a Szék, mint ősfoglalást, önkormányzati rendszert, saját bíráskodást, katonai vezetést jelző közigazgatási egység megnevezéshez. A székelyek jogállásához.
Ahogy a nemes szó sem nemzetiséget jelent, talán a székely szó sem, hanem jogállást.
Megfontolandó a párhuzam a bíráskodási joggal: Úriszék, Székesfőváros...
Hát akkor nagy libcsi vagy. A nemes szót mint jogállás nem is igazán értem, olyan libcsi dolog.
A magyar középkori vagy előközépkori törvényeket nem ismerem, de tudni kéne, hogy hogyan is volt latinul a magyarban a nemes.
A nemzetiség is egy jogállás, a középkorban a székely szék a személyi jogi alapon műkodött, tehát a Székely szék előtt a Szász meg szász előtt.
A nemes később vált tán már az Árpád -házi dőkben is szolgálati nemességé, de azelőtt volt egy született nemesség, de az megint más mint a szabad, az ingenuus. Az ingenuus is nemes, mert benne van a Sippeben, tehát szabad, suebada, míg a libcsi a riba, lotyó, szajha nem nemes, mert libcsi, kivált.
A szolgálati nemesség nem nemesség, ahogy Szijjártó se lesz nemes, mert hivatala van, ráadásul ha még libcsi is.
Minden ember nemes, ami a sippeben van, ezért szabad és ezért ingenuus, de van persze igazibb nemes is, mégpedig az egyeneságú leszármazott, a nép mellett van ő, mert a nép itt egyben cognat, a nemes pedig agnat.
Tehát a nemesekből kettő van, akik szabadok, mert sippések: az egyik az Agnat, az egyenesgáú, a másik a nép, a cognat a sippeben.
A magyar történelmet igazából nem értem, mert túlzottan a hivatali nemesség kerül előtérbe, a nemes a magyar történelmi nyelvben a szolgálati, hivatali nemesség. Nem tudok mit kezdeni vele.
Fehérvár = FEHERU, fehér, UARU, vár, út = UTU, hadi = HODU. Tehát a főnevek végén maximum u hang állhatott.
Az u germán és indogermán főnévek végén van.
FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA
Fehér= fahl, falhaz, itt az l kiesik, a végén a z furcsamódon északgermánosan r lesz. Más képzése a fakó, falkó, ugyanaz a képzó ami a viskóban vagy az Ildikóban.
uaru, vagy uuaru nem más mint a germán waru
a meneh szó kétséges, mert lehet Verlaufsform is, a gót uh, ih, ik
a hodu a germán hadu, hodu
az út szó egy nem germán szó, mert itt a g dh-vá válik, ez a német Weg, az ügetből vagy evickélből, albán vedh, uedhe az út
Fehérwaru, az egy telejsen magyar szó, mert germán
a men indogermán, lehet germán, az uh talán Verlaufsform
Most komolyan, mi ez a képzelgés, ahhoz képest, ami a topicban megy. Naki is joga van hülyeséget, és baromságot mondani, ha másnak joga van finnugorozni, szubboticiazni, meg minden más baromság, az egész nem különb.
A “-d” képzőnk eredetileg kicsinyítő képzős szerepére soha, semmilyen bizonyítékkal nem szolgáltak, azon felül, hogy ilyen funkciója is van a számos egyéb mellett, ám főleg későbbi korokból.
"Bulcsudi" 942-ből (az -i később lekopott tővéghangzó).
Alexandriai Hészükhiosz a trákok, trák–szkíták, avagy géták szavai között sorol fel egy görögösített, szőlő szavunkhoz hasonló alakú kifejezést: zelai (ζελαι).[2]
A görögös boro zelai szókapcsolat értelme eszerint sajtolt szőlő leve bor, magyarán szőlőbor.[4]
Krim-félszigeten a régészek szőlőművelésre, bortermelésre utaló jeleket, pl. szőlőmagokat is találtak.
Nem csodálkoznék, ha kiderülne a Hylea környék ősmagyar terület lenne. E témához kapcsolódik Dr. Aczél J. magyar-szkíta-ógörög nyelvi kapcsolatok kutatása, vagy mostanság Varga Géza meglátásai is efelé mutatnak.
Plusz van benne egy szakasz a szó etimólógiájáról.
"Det ursprungliga ordet för varg på svenska är ulv. Varg är ett så kallat noanamn, det vill säga en omskrivning för att slippa kalla djuret vid dess rätta namn. På andra germanska språk finns de med ulv besläktade orden "wolf" på engelska och tyska. På urgermanska hette varg "wulfaz", men i nordgermanska språk har w i början av ord fallit bort när det följts av o eller u. Ordet varg betydde ursprungligen dråpare eller strypare. På medeltidssvenska betydde "vargher" våldsverkare (jämför det gamla juridiska begreppet varg i veum).[59] Andra noanamn på vargen är gråben, tasse eller den gråe. Förmodat vargrika vildmarker har ofta kallats tassemarker."
Amennyit értek belőle a Google segítségével, az ~ annyi, ami a Wiktionary szócikkében szerepel.
1. Eredetileg ulv volt.
2. urgermanska farkas "wulfaz" (ógermán?)
3. nordgermanska ulf... (északgermán nyelvekben w eltűnik).
4. ulv helyettesítése vargher stb.
5. További eufemisztikus nevek a farkasra: tappancs (?), szürke.
Szóval, kb. ennyi a "a tudatlan előitéletesek nyomulása egyre gusztustalanabb..." benyögés valóságtartalma. ;-)))
"A magyar alkotmány egyik nagy hiányossága, hogy nem határozza meg az ország hivatalos nyelvét. A legtöbb európai ország alkotmánya ezt világosan tartalmazza. "
"Kemény nyelvi háborúk folynak állandóan az Európai Unió kerekasztalai körül. Az összeütközés nemcsak a nemzeti azonosság megőrzésével kapcsolatos, de gyakorlati kihatása is van. Például hány és milyen nyelveken kell a gyártóknak a használati utasításokat megadni a fogyasztók számára? Magyarország hiányosságai ezen a területen abból a tényből származnak, hogy nemzeti azonosságtudata gyakorlatilag nem létezik.
Magyarországon a magyar nyelv eredetét igazából csak a finnugor nyelvrokonságra vonatkozó föltevéssel kapcsolatban tanulmányozzák. Tökéletes hittétellé vált a föltevés, mely szerint a magyar nyelv - és az akadémikusok szerint ennek megfelelően a magyar nép - a finn, észt, mordvin és más, kis eurázsiai nyelvekkel áll rokoni kapcsolatban. Ezt az elméletet először német származású kutatók, Josef Budenz és Hunfalvy Pál vetették fel a 19. század közepén, amikor kutatásokat végeztek indo-germán nyelvészeti keretben a Magyar Tudományos Akadémián.
1858-ban, miután száműzetésbe vonult a magyar sereg Világosnál történt leverése miatt, Széchenyi így panaszkodott: "S most még talán ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkábul forgatva? Fájdalom, igen!
A finnugor nyelvi kapcsolatoknak a felfedezését lélektani csapásként mérték a magyarokra, akiknek büszkeségét és küzdőszellemét részben mindig is feltételezett szkíta eredetük táplálta. Budenznek és Hunsdorfernek szabad volt felhasználni a Tudományos Akadémia létesítményeit egy új magyar azonosság megalkotására – éppen a nyelv révén.
Attól kezdve a magyarok finnugornak kellett hogy tekintsék magukat, és bárkit, aki tudományos elméleteket dolgozott ki e tantétellel szemben, "tudománytalannak" minősítettek ezek az urak és hasonszőrű társaik. Azokat, akik dolgozni merészeltek másféle nyelvrokonsági elméleten, azonnal csodabogárnak, különcnek kiáltottak ki. A finnugor nyelvrokonsági elméletet és az ezzel járó feltételezéseket az azonosságról a kommunista rendszer is elfogadta azon egyszerű okból, hogy ez a feltételezett eredet aláásta és semlegesítette a magyar azonosságot, mint politikai tényezőt, és így számára politikai támaszt biztosított."
"- A finnugor nyelvelmélet rosszul van meghatározva. Úgyszólván lehetetlen csak finnugor nyelvekkel kapcsolatos szótani hasonlóságokat elkülöníteni és vizsgálni, figyelmen kívül hagyva más eurázsiai nyelveket, például az altáji nyelveket, a mongolt, török vagy tunguz nyelveket;
- Képtelenség finnugor hangtani törvényekről beszélni, amikor valójában inkább hangtani irányokról van szó. Nevezetesen az indogermán nyelvelmélet terén, ahol a hangtani törvény fogalmát először fölvetették, az ilyen elméletek többé már nem tarthatók;
- Az úgynevezett eredeti finnugor nyelv szókészleti elemeit véletlenszerűen következtették ki. Minden esetben a magyar szóalakokat származtatták kisebb finnugor nyelvekből, például a vogulok nyelvéből, nem pedig fordítva. Tekintettel a tényre, hogy a magyarok alkotják messze a legnagyobb csoportot a "finnugor" nyelvcsaládban, és ezen felül jókora államot is alkotnak együtt, ez az érv enyhén szólva gyenge lábakon áll;
- Björn Collinder svéd nyelvész Comparative Grammar of the Uralic Languages (Az uráli nyelvek összehasonlító nyelvtana) című művében a közös "finnugor" eredetű szavak számát, vagyis azokat a szavakat, amelyek a finnugornak tekintett nyelvekben közösek, legföljebb 400-ra becsüli.53 Ennek alapján a Magyar Tudományos Akadémia által adott becslés, mely szerint 1000 "finnugor" szónak vannak közös gyökerei, rendkívül magasnak tűnik, és mindenképpen további indoklást kíván. Továbbá meg kell jegyeznünk, hogy a javasolt közös szógyökök nem fordulnak elő minden finnugor nyelvben;
- Nincsenek írásos emlékeink a finnugor ősnyelvről, és ez lehetetlenné teszi a kikövetkeztetett finnugor szókészlet és az úgynevezett "hangtani törvények" okadatolását. Ezt a finnugor nyelvészek is elismerik. Hajdú Péter ezt írja Finnugor népek és nyelvek című művében: "mivel nincsenek szövegek a finnugor ősnyelven... ennek a nyelvnek a szókincse és nyelvtani szerkezete teljességében és részleteiben is ismeretlen marad. Tehát csak azt tehetjük, hogy megpróbálunk helyreállítani egy feltételes finnugor ősnyelvet."54 Nincsenek továbbá történelmi forrásaink azoknak az elképzeléseknek az alátámasztására, amelyek az ugor, volgai finn, stb. népekből álló finnugor közösség szétesése után feltételezhetően létrejött közösségekkel kapcsolatosak;
- A magyar nyelvtörténeti-etimológiai szótára (TESZ) sok ismeretlen eredetű alapszót tartalmaz. Feltehetjük a kérdést, hogy ezeket a szavakat miért nem ismerik el egyszerűen magyar szavaknak? Minden magyar szónak valamely más nyelvből kell származnia? A TESZ összeállítói szerint a magyarnyelvben aligha van szótani hasonlóság olyan nyelvekkel mint például a török vagy a sumér, holott ilyen párhuzamokat meggyőző módon mutattak be a témában készült számos más, feltáró jellegűtanulmányok.
( Varga Zsigmond, Ötezer év távlatából, Debrecen, 1942; Kálmán Gosztonyi, Dictionaire D'etymologie Sumerienne et Grammaire, Sorbonne, Paris, 1975 )"
"Nyelvtani szempontból a magyar meglehetősen elkülönül a többi finnugor nyelvtől. Csakúgy mint az összes finnugor nyelv, a magyar is ragozó nyelv, de ez közös vonás nagyon sok eurázsiai nyelvben. Számos alapvető nyelvtani különbség van a magyar és más finnugor nyelvek között. Például igéknél az igekötőhasználata, amely oly jellegzetes vonása a magyar nyelvnek, és csak a magyarra jellemző. Finnugor nyelvészek is elismerik, hogy a magyar mondattanilag elkülönül."
Semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottak annak a ténynek, hogy a finnugor nyelvektől való különbözőség jelenségei közül egy sem fordul elő az összes finnugor nyelvben. Ezek után meg kell kérdőjeleznünk az ilyen "finnugor" tipológiák meggyőző erejét. Az ellenkező elmélet, vagyis hogy talán éppen a magyarok vándorlásai miatt őrizte meg nyelvük az eredeti elemeket, egyszerűen fel sem merül az ilyen jellegű vizsgálatokban. Az egyetlen lehetséges következtetés az, hogy a finnugor nyelvrokonságra vonatkozó kikötések alapja nagyon ingatag. Meg kell mondanunk, hogy 130 évnyi kutatás ezen a területen, egy nagy tudományos intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül, meglepően kevés eredményt hozott. Módszertani aggályokat fenntartás nélkül elfogadtak, de az alapvető kérdések megválaszolatlanok maradtak. Ideje, hogy a mítoszt alaposan felülvizsgáljuk."
"Magyarországon az emberek mereven ragaszkodnak ahhoz az elmélethez, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. Ez nyilvánvalóan több mint puszta nyelvelmélet.
Tehát a finnugor nyelvelmélet többet akar jelenteni, mint egy nyelvi elmélet, elméletet akar nyújtani a magyar nép eredetéről is, és így messzemenő hatással akar lenni a magyar azonosságtudatra. Mivel ez a nyelvi föltevés nem tudományosan megalapozott tényekre alapul, ezért ebben az esetben a hagyomány kitalálásával van dolgunk abban az értelemben, ahogyan ezt Hobsbawm antropológus leírta.59 A múlt században számos nép számos kultúrában alkotott mítoszokat saját azonosságáról, eredetéről, és legtöbbnek a célja az volt, hogy saját műveltségét, és mozgósítsa a nemzetképző erőket. A finnugor rokonságról szóló föltevés ebbe a csoportba tartozik, azzal a fontos különbséggel, hogy a finnugor azonosság és eredet mítosza nem a magyar kultúra felértékelésére irányul, hanem inkább a leértékelésére. Németek alkották meg ezt az eredetmítoszt a magyarokról, és rájuk erőltették egy olyan időszakban, amikor a magyarok a legsérülékenyebbek voltak. A finnugor mítosz célja az volt, hogy a magyarokat valami homályos, bizonytalan jellegű népekhez kapcsolják".
Íme a finnugor származás elmélet a maga pőreségében! Politikai manipuláció, bizonyítatlan dogmák, fizikai és logikai képtelenségek halmaza. Ez a finnugor származás és nyelvrokonság elmélet.
Mi itt a protogermán? Az első hangeltolódás előtt vagy után?
Germán nyelv: Krisztus előtt... és Krisztus tuán 8. 9. század.
9.-től német
350-900 germagyar nyelv kiformálódása.
Germánnal nem foglalkozni, olyan, mint a saját nyelvvel nem foglalkozni, ahogy indogermanisztival nem foglalkozni, olyan, mint a magyar nyelvvel nem foglalkozni.
Ahogy nem tabu a dühor szó se, a düh-ből, ami a deuza, Tier, a dőre és bátrat jelent,, ahogy az ibrs vadkan is vezért, bátrat jelent. Ez animalizmus, bár inkább werdühör, úrdühor, Werwolf, mert az adott állat, az emberi tulajdonságok miatt sokkal veszélyesebben lesz beállítva. Az emberi és állati tulajdonságok keverése miatt az adott állatokra, dühorokra ez negatívan hat. A farkasban, a vadkanban és másban az ember jelenik meg így. Az ember a farkas a vadkan tulajdonságait magáévá teszi, de ezek a tulajdonságok brutálisabban fognak hatni, mint az állatnál, a dühornál.
