Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Hogy mit csinálj (illetve én mit csinálnék), az attól függ, hogy a gyerek hogy áll a dologhoz. Ha ő könnyen veszi az akadályt, és amúgy szeret odajárni, akkor max. nagyon udvariasan érdeklődnék a tanítónéninél, hogy nem lehetne-e kicsit több időt szánni az alapokra.
Az a baj, hogy elméletben azt mondanám gyors, de lehet, hogy a pedagógus úgy látja lehet és érdemes gyorsabban haladni a társasággal. Ők azért nem huszonsokan vannak például.
az én "értékelhető" gyerekem, aki nyolcadikos, folyamatosan hullámzó teljesítményt produkál :)) pedig elsőben még minden tárgyból dícséretes volt :) most jó négyes, de bőven elég, statisztikai alapon nem a kitűnők teljesítenek az életben jól
Eéllenben, hogy Lappának is adjak infot, nálam, igaz nagy a korkülőnbség egyes és kettes között, de lényegesen megváltozott az iskoláról alkotott elképzelésem.
És nem a részképességzavar miatt elsősorban, hanem láttam az x év alatt a poroszos, hagyományos rendszer összes buktatóját
(nemrég tettem be ezt a topicot a kedvencekbe, hogy gondoltam, majd tanulok belőle egyetsmást, hamar itt ránk is a kisiskolás ügybajvilág, hátizé, tanultam, igen. :))
Hat Zso, ez rajtad bukik el :) Egyik evben egesz jol odafigyeltel a gyerekre, a kovetkezoben (gondolom mig a masikokra figyeltel) kozepesre sikerult, majd a harmadik evben csak ra figyeltel :DDDD
Karácsonyra olvasás: én épp meg vagyok szeppenve, kezd az az érzésem lenni, hoyg az én lányom iylen osztályba jár, pedig év elején még esküdözött a tanítónő hogy nem:( De még csak 2 hónapja jár iskolába, és már olyan mondatokat kell összeolvasnia, hogy "a fiú fát hoz." Nem tudok többet fejből, de ilyen mondatből már van fél tucat, olyan 14-16 betűt ismernek és ezekből a betükből épített mondatok. Nem tetszik, nagyon nem, de most mégse rángatnám ki év közben az isklából, főleg, hogy ő szeret oda járni, és egyelőre bírja is a tempót, de... de egyre több bennem a de. Kérdésem, hogy szerintetek segítsek neki tartani a tempót gyakorlásokkal, vagy dőljek hátra és várjak ki?
de, mi történik akkor, ha mint esetünkben is, ugyanaz az anya, ugyanazon gyereke, egyik évben négyes, másik évben hármas, majd ötös tanuló?? akkor hogyan dől be a jól felállított elmélet?
de ők ehez nem értenek tehát nem kerültünk volna ezügyben a nevelésitanácsadó elé.
itt a válasz , nem? vagy én értelmezem rosszul? nem értenek hozzá, nem küldenek sehová.Már leírták előttem, hogy az óvónő óvónő, ezt a főiskolát végezte el, nem a gyógypedet.
Tudod, eléggé elavult az az óvoda, ahol leültetik a gyerekeket 20-25 percre és tanulnak!!! 20 évvel ezt tanultam, azóta hála az égnek rengeteget fejlődött a pedagógia, a pszichológia ( mert ez is része volt a felismerésnek, bármennyire csak a fogyatékosoknak valónak gondolod ) , s rájöttek, hogy az egyéni tapasztalatszerzés ( amit egyébiránt leírsz, mint otthon végzett dolgot ) a megismerés a legfontosabb a dolgok elsajátításában.
DE, gondolom, ez olyannyira idegen neked, mint az, hogy az iskolákban réges régen elavult dolog a frontális tanítási módszer.
innentől ignore.
kicsit olyan ez, mint a jéééé, mindenki szembe jön az autópályán.....nem gondolod??
Azért az ovis élet lényege a játék, az nem lesz uncsi azért, mert már tavaly is játszott..
A kirándulás sem ugyanaz akkor sem, ha már volt azon a helyen.
A gyerek meg (ilyenkor még..) azért tanul, mert kíváncsi, és nem létezik, hogy egy kíváncsi gyerek ne okosodna, ha nyitott szemmel jár-kel a világban.
Lehet, hogy tavaly a nyuszikról tudott meg mindenfélét a tanyasi látogatáson, idén meg a lovakról, vagy mittomén.. Szerintem sok évig lehetne okosodni egyetlen tanya élővilágát figyelve is.
De (legalábbis nálunk) nem voltak feladatok nagycsoportban sem, legalábbis úgy nem, hogy le kellett volna ülnie az ovisoknak, és kötelező jelleggel, iskolásan "dolgozni".
Úgyhogy ha tényleg az van, hogy a gyerek ugyanazokat a feladatlapokat tölti ki, vagy ugyanazokat a kötelezően megrajzolandó dolgokat rajzolja (vagy nemtommicsinál, amit ilyen ovi-órán kell) két egymás utáni évben, hát az uncsi, és valóban marhaságnak tűnik. De már először is az volt, szerintem.
Azt gondoltam, hogy már nem léteznek olyanok, akik azt hiszik, fejlesztés csak annak kell, aki szellemi vagy testi fogyatékos; aki szerint a pszichológus/pszichiáter csak az őrülteknek való; és akik szerint a Föld bizony lapos.
Nagyon könnyű pálcát törni más felett, vagy inkább hagyni hogy a nevelési tanácsadó,ill más gyerekekkel foglalkozó emberke hozza őket helyre:)
Persze én is elmehetnék foglalkozni bármi mással, csak velük ne kelljen!
Majd más megoldja, fizetek és kész:)
De ez nem egy beteg, fogyatékos viselkedészavaros gyerekekről szóló fórum,
ha erről lenne szó tényleg nem akarok a sorstársaitok lenni!!!:) Dehogy!!!:)
Annyi csak amit még leírnék hogy itt egészséges gyerekekről van szó.
Sajnos ahogy látom sok gyógypedagógus bejelentkezik ovodákba iskolákba hogy "felméri ingyen" a gyerekeket, és aztán majd meglátja kinek van szüksége a folytatásra.
Tehát nem a normális úton végezték ezt a vizsgálatot, hogy az ovónő behívatott volna minket, ír egy jellemzést miután mi felkeressük a nevelési tanácsadót.
Én utólag sokszor megkérdeztem az ovónőket van-e gond, láttak-e valamit rajta?
A válasz a nem volt, teljesen normális kislány de ők ehez nem értenek tehát nem kerültünk volna ezügyben a nevelésitanácsadó elé. Rájuk bízom a lányom napközban, ha szóltak volna hogy gond van hát elvittem volna..de így nem.
Abban pedig hogy valami kimaradt volna csecsemőkorukban és ezért gondjuk van..??-ez olyan "másra hárítom a felelősséget"-dolog.
Hát ha valakinek az elavult hogy a család és a családon belüli foglalkoztatás a fontosabb...????-ijjj!:))-lehet hogy foglalkozni kellene velük és nem lenne probléma?
"szerencsétlen megfogalmazás" plusz még sok bántó kifejezés....hogy lehet mégis egy ilyen mint amilyen én vagyok?-egy ilyen ember gyerekei akkor hogyan lehetnek az élmezőnyben, a havonta elért pályázatok helyezések??-de mindegy..csak érdekes ha már anyukát eleve ostobának írjátok le.
Na most hozzátok helyre az önbecsülésetek mondjuk ilyennel:
egyik problémás gyerek anyukája a másik problémás gyerek anyukáját bíztassa már hogy Én milyen hülye vagyok és Ő csinálja jól-holott bibi van a házatáján:)
A kiscsopost csak játék, az ismételni 3, 4 éves korban semmi hátránnyal nem jár, sőt! Az enyém pl. nagyon játékos, ismételt is kicsit, kellett neki.
A középsőben már nemcsak 4 soros versikéket tanulnak, egész hosszú mondókákat tehát az agyukat már mozgatják. A nagycsoport pedig tényleg "iskola előkészítő"
ha játékos formában, ha nem, de már számolnak, kirándulnak erdőbe, háziállatot tartó családokhoz...stb. Az óráknak inkább az a lényege hogy figyeljenek az ovónőkre, ha lehet 20-25 percig egy helyen üljenek, ne ficánkoljanak.
Biztosan volt már közületek sok anyuka nagycsoportos nyíltnapon.....nem semmi a tudásuk, és ha ezt ismétlik mégegy évig akkor nincs meg az az értelmi "húzás " ami kellene. De csak egyszerűen, a gyerek könnyen megtanul a nagycsoportban verseket, 10-ig számolni, kivonni, összeadni-a következő évben a megtanultakból "él" , csak emlékek-aztán rá pár hónapra már decemberre tanuljon meg írni olvasni?
Már miért állna a gyerek agya, ha kétszer járja a nagycsoportot?!
Ugyanúgy fejlődik tovább az agya, ahogy pl. a lába is tovább nő..
És komolyan mondod, hogy 4x20 perces ÓRÁK vannak az óvodátokban?! Jesszus.
És persze így messziről nem tudhatom, de nem lehetséges, hogy a kislányodnak jobb lett volna, ha még ovis lehet egy évig, és az iskolát rögtön sikeresen kezdheti?
Persze remek, hogy három év alatt sikerült neki ilyen klasszul "feljönnie."
Ditta Voltunk a Bizottságnál, saját kérésre, de ott is csak az általános "emocionális és viselkedészavar" címkét kaptuk, ráadásul kamaszkorinak megfelelő BNO-kóddal (a gyerek 6 éves volt), szóval nagyon odafigyeltek. De javasoltak pszichológiai támogatást, ez lett volna a Nevtan többedik kísérlete, mikor is továbbra is az én szülői kompetenciámat vonták kétségbe és nem vették figyelembe, amit mi szülők mondtunk a gyerekről. Most szeptemberben elvittük a pszichiátriai zárójelentést a Bizottsághoz, azonnal elfogadták és átírták. A sulival szerencsénk van, a tanítónő gyógypedagógus is, szereti, értékeli és elfogadja a gyereket, volt mát ilyenje, mondta, hogy felsőben nyerni fogja a versenyeket, csak addig kell kibírni. :-)
Hannabori, Én vittem el még ovi előtt (ötéves korában ment csak oviba, mivel az öccse is itthon volt). Mikor elkezdte az ovit, mentem volna vele újra, akkor már más pszichológus volt, az, akivel nem jutottunk dűlőre. De jó óvónők is voltak, ők is küldték volna, hiszen nem igazán tudott beilleszkedni. Ezt is jól kezelték, hagyták elkülönülni, olvasni, no meg az öccsével is sokat játszott. És csa az idősebb óvónő mondta, már hétéves korában, hogy mintha autista lenne, neki ugyanis volt már hasonló "gyereke".
Másodikos "nagylányomnak" gyermekfilm-dvd-t szeretnénk ajándékozni karácsonyra. Tévénk nincs, rajzfilmet néz néha a gyerek 2-3 havonta egy-egy hétvégére nagyszülőknél (Pom-pom, Vizipók, Pettson, nagyon ritkán kevés minimax). Szerintem ennél igényesebbet, "nagyosabbat" is lehetne már, de hol lehet igazán jó gyermekfilmeket kapni? Tudtok ajánlani? Kislánykoromból a Heidi-re emlékszem nagyon, de azt soha nem láttam dvd-n, pl. Váratlan utazás-t hol keressek? Üdv atigrah
:) ezt olyan jó érzés hallani. Úgyhogy gratula :) A nagyfiam nálunk is szépen kanyarítja a betűket. A rajzolása valószínűleg soha nem lesz tökéletes, de ahonnan indultunk, ahhoz képest ez is nagy előrelépés.
No akkor: ad 1: nekem is 3 gyerekem van ad 2: nem esem haza esténként idegroncsként ad 3: álltam én szemtől-szembe olyan óvónővel, aki harsogta, hogy ő így tanult fejlesztő pedagógiát meg úgy, és olyan mértékű baromságokat hordott össze a fiamról, hogy az nem volt hétköznapi. ad 4: felhívnám szíves figyelmedet, hogy a spanyolviaszt feltalálták, neked már nem kell; valamint a bölcsek köve nem létezik, tehát ha azt gondolod, nálad van, akkor tévedsz ad 5: lehet, hogy a te gyerekeid tökéletesek, te tökéletesen neveled őket, és ettől minden nagyszerű, de azért mert SZERINTED a fejlesztés hülyeség, és azért mert SZERINTED nem úgy kell felmérni, ahogy te gondolod, attól még bizony lehet, hogy az másképpen van. Tedd össze a kiskacsódat és adj hálát az égnek, hogy a te tökéletes gyerekeidnek semmi ilyen borzalomra nem volt, nincs, és remélhetőleg nem is lesz szüksége, mert te mint az ő tökéletes anyukájuk a fészekmeleggel, a babválogatással és a sétálgatás közben játékos matematika feladatokkal kiválóan megoldottad, hogy ne legyen szükségük fejlesztésre. ad 6: Viszont mivel mások nem érik el azt a magasságot, amit te, így add meg az esélyt nekik arra, hogy legyen valaki, aki korrigálja a gyermekükben a problémás részeket. ad 7: én a helyesírási hibák felemlegetését kihagyom, helyette sokkal inkább azt jegyezném meg, hogy ameddig nem ismered egy szó pontos jelentését, addig inkább ne használd, mert így nem követsz el olyan hibákat, hogy a szenzomotoros fejlesztést összetéveszted a bébiszitterrel. Tudod, aki szerint az igényes együttlét elég ahhoz, hogy a gyerek ne szoruljon fejlesztésre, az legyen igényes arra is, amit leír.
Majdnem elfelejtettem most is, hogy miért jöttem erre.
Boldizsárnak nagyon sokat javult az írásképe!!!!!!!!!!!!!!!!!! tataaaaammmmm :o))))))))))))
Beszélgettem a tanítónénivel és ő mondta, hogy már sokkal szebben színez, és szebben formálja az íráselemeket is. A tegnapi és a mai házifeladata pl. szerintem már kifejezetten szép volt!!!
