Felejtsd el a belső utat Neumba. Esetleg a Cepikuce határátkelő lehet még opció, vagy a Metkovic melletti Gabela Polje. Most vasárnap 6 km-es kocsisor volt Metkovicnál horvát irányba, de Gabela Poljénál is 52 autó várakozott.
Ha km nem számít, akkor megpróbálhatod még Bijacát.
Még egy kérdés. Ha a Peljesac-félszigetre megyek, akkor merre menjek Mostar után? A fő út Metkovic felé vezet, az Igo is arra vinne. De ha az R426-os és az M17.3-as úton megyek Neumba, az hosszabb, de két határátkelést megspórolok. Szerintetek melyik a jobb?
Reggel 7 óra körül léptünk be Horvátországba, a donji miholjaci átkelőnél. Egy autó sem állt előttünk egyik oldalon se, a magyar rendőr kíváncsi volt az autó papírjaira is, a horvát kollégája csak a személyikre. Normál tempóban értük el az Eszéknél kezdődő A5-ös autópályát, ami becsatlakozik az A3 nevű, Zágráb-szerb határ pályára. A korábbi utakból tanulva nem Velika Kopanicánál, hanem Babina Gredánál jöttünk le róla, így kevesebb lakott településen kellett áthaladni a samaci átkelőig. Negyven kuna volt talán az útdíj, kártyával fizetve.
Fél kilenckor megérkeztünk Boszniába, a horvát oldalon 2 autó állt előttünk, a bosnyákoknál egy sem. A bosnyák határőr elkérte az autó papírjait is, a zöldkártyával együtt kezébe nyomott jogsira és forgalmira pillantást sem vetett, egyből adta vissza a személyikkel együtt. Vámos kollégája csak egy kézmozdulatra méltatott minket.
Samacban már vártak a tűzoltóságon, tőlük a BH Telecomhoz mentünk. A kinézett mobilinternet csak a már lejárt akciós ajánlatban volt annyi, amennyi, de így is vettem egy 5 GB-os, 10 napos netet 20 márkáért. Az eladó jól beszélt angolul, segítőkészen aktiválta is a kártyát. Később nagyon jól jött a lebeszélhető, SMS-re is felhasználható egyenleg. Samacban a kórháznál még begyűjtöttem pár mentőt, jókedvűen engedélyezték a fotózást.
Indultunk tovább Doboj felé, pár km után feltűnt az első rendőrautó az út szélén. Mértek, de nem minket, és mivel Peugeot 301-esük volt, bepróbálkoztam. A Republika Serbska rendőrei korábban sosem engedték az autóik fotózását, de most nagy nevetések közepette lekaptam a kocsit, kezet fogtunk, és integetve folytattuk utunkat. Nem rossz kezdet :)
Dobojban a tűzoltóságon pár perc duma után már álltak is ki a kinézett szerekkel. Aztán fél óra beszélgetés árán mindez megtörtént a rendőrségen is :) Angolul perfekt tiszt engedélyezte a fotózást, és felajánlotta, bármi problémám akad az országban, szóljak.
Kezdtünk megcsúszni az idővel, ezért haladtunk tovább, átlépve a Republika Serbskából a föderációba. Egy Bingo üzletben 1-1 darabot vettünk érdekesnek tűnő üdítőkből, csokikból, hogy hazafelé tudjuk miből érdemes nagyobb mennyiséget venni. Zenicába csak beugrottunk, parkoló hiányában mentünk is tovább. Zenicáig három rendőrautó állt az út szélén, bekapcsolt fényhíddal, de nem mértek, az autósokat sem ellenőrizték. 2:1 arányban hozzájárultak a fotózáshoz, a nemleges választ adó rendőr is mosolyogva, kezet nyújtva magyarázta, hogy a kapitányságra kéne menni.
Zenicától autópálya, Visoko után a pihenőből küldtem sms-t a szállásadónak, lehajtáskor 6 márkát fizettünk. Szarajevóban sűrű, de pörgős közlekedés fogadott. Szállásunk az Emily Apartments volt, a folyó mellett a bazártól 20 másodperc sétára. Közeledve az épülethez, sasoltam, hogy hol lehet a parkoló, de foglalt volt az összes felfestett hely. Egyszer csak kiugrott elém Mr. Musik, mutatta, hogy vészvillogót kapcsoljam be, átterelte a mögöttünk álló autókat a másik sávba, vissza kellett tolatnom az ő autójáig, annak a helyén felálltam a járdára, és ott volt a biztosított parkolóhely. Centire rá kellett állnom a másik vendégek autójára, és innentől ez volt a rutin, indulás, érkezés előtt sms, és így tudtunk parkolni. Volt, amikor végig kellett menni a járdán a 100 m-re levő kereszteződésig és ott tudtam kijutni az útra. Felcihelődtünk az 5. emeleten levő apartmanba, ahol a bekapcsolt klímának köszönhetően kellemes hűvös vár. Musik úr megmutatott mindent, minket elsősorban a tetőterasz érdekelt, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Szarajevóra és a legmelegebb órákban is kellemes szellő fújdogált, este pedig pólóban szinte fáztunk.
Szusszanás után az ajánlott Ferhatovic étterembe vettük az irányt, ahol annyira ízlett az étel, hogy a későbbiekben még kétszer őket választottuk. Rövid sétát tettünk a bazárban és a Miljacka folyó mellett, utóbbiban elég alacsony volt a vízszint. A bírósági rendőrségnél végigfotóztam az autókat, elvileg kiabáltak utánunk, de én ezt nem hallottam.
Az este nagy részét a tetőteraszon töltöttük, a kilátás sötétedés után is lenyűgöző volt.
2.nap Sarajevo-Pale-Boszna forrás
Hajnalban konstatáltuk, hogy nincs víz. Szerencsére a wc tartálya elég nagy volt, hogy ez ne okozzon különösebb problémát. Reggelre ismét csobogott a csapokból, és bár nem értek hozzá, de a hazai vízhez képest nagyon lágynak tűnt, teljesen más volt vele borotválkozni, fogat mosni.
Délelőttre sétát terveztünk, így is lett. Látnivalók, pékség, bevásárlóközpont, rendőrségek követték egymást, mindenhol engedték a fotózást. Az egyik rendőrautó, amit mozgás közben fotóztam, megállt, odaintettek, 2 mondat után nevetve hajtották tovább. Apropó bevásárlóközpont, ezekben mindig találtunk ingyenes, kulturált angol wc-t. Ami még feltűnt, hogy az egyes üzleteket lelkesen takarítják, de a közterület szemetes, kevés a kuka, simán kidobják akár autóból, akár folyóba a szemetet. A legtávolabbi rendőrségtől taxival jöttünk vissza, az 5 kilométeres útért két eurót kért a sofőr.
Délután a palei tűzoltóságon vártak, legalábbis azt hittem. Ők nem tudtak rólam, de nem volt gond a fotózás. Innen elautóztunk Szarajevó túlsó oldalára, a Bosna folyó forrásához. 2 márka volt fejenként a belépő. Elég sokan piknikeztek a fák árnyékában, páran a bokáig érő vízben járkáltak. Na én nem, fürödni elég hideg volt az a víz, inni viszont tökéletes, mindenki az egyetlen csapnál töltögette a palackjait.
Pár kéklámpás lelőhely és egy Konzum áruház után ismét a tegnapi étteremben kötöttünk ki, ahol mint a többi étteremben is, villámgyorsan elénk került az étel, aztán tetőterasz.
3.nap Mostar-Blagaj
Korán indultunk, nagyon meleg időt jósoltak. Be is jött. Szarajevótól Tarcinig kész az autópálya, 2,5 márkáért vehettük igénybe. Jablanicában nem várt tűzoltóautókat találtam, aztán következett a megunhatatlan Neretva völgy. Mostar határában egy benzinkútnál rendőrautó került a kártyára. Blagajban már baromira meleg volt, és a korábban tapasztaltakhoz képest alig volt víz, a turisták viszont csak gyűltek, ezért gyorsan asztalhoz ültünk. Két adag fenséges csirkeétel, körettel, sopszka salátával, nagy ásványvízzel, valódi limonádé 19 euróba, vagy 36 márkába került. Fotózás, szuvenírvásárlás letudva, irány Mostar. A topiktársak által javasolt parkolóban hagytuk az autót, ingyen. Itt már 40+ fok volt, szerencsére a bazár egyik pontján találtunk egy nagyobb légkondicionált épületet, itt megpihentünk fél órára, de ettől is csak annyira tértünk magunkhoz, hogy visszavonszoljuk magunkat az autóhoz. Fél árnyékban 45 fok. Csak ültünk, és toltuk a klímát. Ráadásul a Szarajevó felé kivezető utat túrták, a GPS segítségével könnyen kerültük, ahogy mindenki más is, kamionok, buszok manővereztek a szűk utcákon. A város szélén BP Oil kútnál itattunk, aztán vissza Szarajevóba. Este még egy nagy séta a Bascsarcsiján, majd a teraszon elbúcsúztunk az esti látványtól.
4.nap Sarajevo-Brcko
Reggel lecipekedtünk, elköszöntünk vendéglátónktól,és feltekeredtünk az autópályára. Zenicára rászántunk egy órát, a rendőrségen elhajtottak, de a mentőknél és a tűzoltóknál készségesen engedték a fotózást. A hazaút monotonságát Dobojnál törtük meg, ahol a megszokott útvonal helyett Gracanicán át Brckót céloztuk meg. Gracanicáig nem okozott semmi meglepetést az út minősége, de onnan volt 10 km-es rali. Brckó-ban vártak minket a rendőrségen, a forróság miatt ők sem marasztaltak sokáig. Egy nagy Konzumban telepakoltuk a bevásárlókocsit az új finomságokkal. Annyira meleg volt, hogy étterem helyett inkább egy komzumos grillcsirkét toltunk a kocsiban. A határátlépés pillanatok alatt megtörtént, és huszonpár kilométer után ismét az A3-A5 pályákon hasítottunk 47 kunáért. Eszéktől Donji Miholjacig alkalmazkodtam a helyi autósok ritmusához, utunk során a magyar rendőrnek kellett először csomagtartót nyitnom.
Ennyi. Elfáradtunk, tömény volt, de minden percét élveztük.
Kis utóirat, milyen finomságokat fedeztünk fel: üdítőket, csokikat, jól ismert gyártók itthon nem forgalmazott kapucsínóit.
Tegnap este hazaértünk Boszniából, 3 éjszakát töltöttünk Szarajevóban. Lefelé Samac-Doboj-Zenica-pálya útvonalon, visszafelé Dobojnál elkanyarodtunk Gracanica felé, és Brcko-nál léptünk ki az országból. Igyekszem összehozni egy útleírást, de addig is szívesen válaszolok, ha valakinek van kérdése.
Igen, Bence. Mi ajánlottunk neki és mi is sokszor és jó szívvel gondolunk rád. Éva Ritával kicsit gyakrabban beszélünk, tőle szoktunk érdeklődni rólad.
Szia, nagyon köszönöm. Örülök, hogy csupa jó élménnyel lettetek gazdagabbak és azt hiszem tudom ki a fiad , remélem a Bence. :) Mintha ők mondták volna , hogy szüleit is idegenvezettem :) Remélem jól vagytok! Szeretettel gondolok rátok! :)
Szia, mi július elején voltunk Trebinjében. Odafelé Mostar felé mentünk, haza Foca felé. Nos, a látvány páratlan, ezt a tájat (nemzeti park) mindenkinek legalább egyszer látnia kell, aki Boszniába megy. De 124 km-rel többet mentünk Foča felé, így 1 órával tovább tartott, míg elértük a amaci határátkelőt. Ha nem vagy időhöz kötve, akkor indulj el haza Foča felé.
Mi 2013-ban találkoztunk, idén a fiam és a barátnője élvezte a társaságodat. Én mindenkinek jó szívvel tudlak ajánlani, mert érdekes, szakszerű és még 100 pozitívum!:-)))))
Sziasztok! Mostarban élek már 8 éve, idegenvezetéssel foglalkozom.ha bármi kédésetek van nyugodtan keressetek.Elég sok munkám van, nem biztos hogy feltudok ide mindig jönni, de ha küldtök e-mailt a : mostarviki@gmail.com e-mail címemre akkor ott mindenknek válaszolok. Idegenvezetés már 2 főtől, természetesen magyar nyelven. Van pár hely még augusztusra. :)
Ez az a trafik, de valójában ez már nem így néz ki, ez egy régi 2011-es google adat, ezen még nincs rajta a parkoló, vagy is a jelenlegi formája. Trafik háta mögött közvetlenül van a parkoló. A bejárat ahonnan be lehet hajtani, vagy is a sorompó ott van, ahol a képen sétál a fazon.
Nem ott van, ahol Fekvőrendőr írta, az öböl csücskében a Batala felirat környékén. Ez azért jóval közelebb van, a híd ettől a parkolótol legalább 1,5-2 km-re van, de innen is a vár 20-25 perc gyalog. Mi hárman voltunk, nem volt probléma a gyaloglás. Holnap este megírom a gps koordinátát, ha érdekel.
itt is. Felejtsétek el a lanovkat.:)))...pedig a Jahorinan-is voltunk sielni,nem csak a Tatra-ba vagy barhol meg a kornyeken:),Skoda YETI-1.9 TDI- a teton 380L-tetobox,megtomve silecekkel,es a lanovkat epp ugy megertik mindt minden mast,mert addig masztunk fel.:)
ozzátenném, hogy itt Blacéban a Szlovákok elfelejtettek magyarul. :D:))))))))..hat ott nincs ra szukseg:)),epp ugy mindt a nemet vagy akar a angol nyelvre:))))
