Tudod megint itt a probléma, hogy mi vitatkozunk ezen a gondon. Az akiknél a macskák és kutyák szaporodnak, biztos nem szállnak be a vitába.
Addig, míg papiron ebben az országban 110-130 ezer kutya születik, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a kóborok falkában vadásszák a vadakat.
A macska születési számát nem tudom, de nem kevés lehet.
Addig, amig az állatorvosok csillagászati összeget kérnek egy macska vagy egy kutya ívartalanitásáért, nem fog semmi előrébb mozdulni. Helyi akciók lehetnek, de ez nem a kivezető út!
Ezért kellenének az ötletek, hogy lehetne a falvakban, és városokban megértetni az emberekkel, hogy nem kell mindenáron utodokat gyártatni. Félretájékoztatás az is, hogy 1x elleni kell egy szukának, teljes egészében hülyeség!
Én így gondolom, hogy valahol itt lehetne elkezdeni a madarak, a növények és nem utolsó sorban az ember védelmét.
Az örvösgalambot mondjuk pont nem veszélyeztetik a macskák. Az énekesmadarak körül nézz szét. Oké, azoknak a csökkenése sem látványos, mert macska az utóbbi párszáz évben mindig volt, és madár is van még annyi, hogy a kiirtottak helyére folyamatosan érkezzenek új párok. De - ajánlom figyelmedbe - ezek a madarak nem véletlenül védettek, legtöbbjük honi állománya nem kellően stabil. Így hát minden egyes példány kár a macskákba.
Apám kertjéről beszéltem már régebben. Idén tavasszal a három vagy négy rozsdafarkú-fészekaljból egy darab fióka nem maradt meg nála. Egy másik ismerősöm kertjében a sövényben öt rigófészek is lakott volt, ha négy fiókával számolunk fészkenként, az összesen húsz. A macskák az utolsó szálig elpusztították őket, amint kiugráltak a fészekből.
Az erdőkbe beszabadult macskák esetében ugyanez megy, csak ott alkalmasint még veszélyeztetettebb fajokat találhatnak akár a puszta földön is. Vadőr ismerősöm az idén úgy lőtt agyon egy kandúrt, hogy annak benne volt a szájában a lappantyú (e madár fokozottan védett, 50 000 Ft. az eszmei értéke).
":)) Azt hiszem a vaddiszno Mo-on oshonos vadallat :)). Meg az oz. Meg a pocok. Meg a lotetu. . .meg a . . .meg a. . .nyul. . ."
Ez egy válasz? Nem feltétlenül ezekre gondolok, hanem olyasmikre, amik a kertbe is bejönnek, esetleg ott vernek tanyát. Pl. sün, menyét, nyest, görény, vakond, pocok, cickány, mindenféle madár, békák, gyíkok, kígyók stb. Ezek a macskáktól mind zavartatva lennének.
"Az indok meg. . .kit is erdekel? Teged."
Te kérdezted. Elég gyerekes, hogy most azt mondod: kit érdekel.
Nem osztom soraidat, mivel a madarak számának csökkenését nem látom. 6 éve 1 pár örvösgalamb volt, az idén egymásba értek, és a legnagyobb problémájuk az volt, hogy a másikat, hogy lakoltassák ki. Ez csak egy példa volt.
Valójában saját magukat tizedelték ezzel a cselekedetükkel.
Volt szerencsém éppen a feketerigóra való vadászásukat megszemlélni kétszer is, nem mintha egér nem volna. S ez volt az a pont, amikor azt mondtam, én nem élek velük együtt. Azt hiszem, a privát szférában ezek olyan dolgok, amelyeket az ember maga dönt el. Ha én nem akarok velük együtt lenni, akkor ezt más nem várhatja el. Másfelől én kicsit másképp határozom meg a kert fogalmát, mint az emberek többsége, nálam nem ezer nagyvirágú külföldi növény terpeszkedik, hanem egy kisebb ősdzsungel. S a szelekciót legfeljebb az itt élő, honos ragadozók emlősök által tudom elképzelni. Felfogás, mindenkinek más. Az én szemléletembe a macskák nem férnek vele, de lefogadom, ha a macskák mondjuk nagy virágfejeket ennének, akkor többen nem szívelnék őket, pedig az is egy "hobby" vagy épp szemlélet, ha az ember ilyen növényeket tart (mint ahogy az is, hogy én egy természeteshez közelítő helyet akarok kialakítani).
De remélem, hogy az én gondom megoldódott, eddig se jártak itt macskák, s tán ezután se fognak.
Egyrészt tartottunk egy kis tereprendezést, felszámoltuk a hadiszállásukat a "bokrokban". Ezek a bokrok elnyílt egynyári növények voltak, így már éppen ideje volt kinyesni. Másfelől picit felstuccoltam a többi bokrot (ennek is ideje volt már), most a kutya remekül belátja a területet. Igaz, a kutya játszásiból megy oda más állatokhoz, csak ezt a cicák nem sejtik. Másfelől míg kinn voltam, újra megérkeztek a látogatók (egy vörös és egy fekete macska, külön-külön jöttek), s pont kinn volt apám slagja, így mikor ki-ki közel ért, egy vízsugárral célbavettem őket. (A slag erős, a kert hosszú; persze nem őket céloztam, hanem föléjük, így nem a sugár erősségéből kaptak, hanem a vízből, abból viszont rendesen.) Én bízom benne, hogy a macskák okos, tanulékony emlősök, s megjegyzik, hogy itt nem jó nekik. Egyébként azóta nem láttam őket, pedig ilyenkor reggel már itt grasszáltak mindig.
A velemenyedet teljes egeszeben feltetelezesre alapitod. Lattad a kertemet? Lattad a kornyezetemet? Fraszt.
"Azt, hogy részemről például pont azért nem kívánok a macskákkal együttélni, hogy együttélhessek azokkal az őshonos vadállatokkal, amiket a macskák elüldöznek vagy elpusztítanak."
:)) Azt hiszem a vaddiszno Mo-on oshonos vadallat :)). Meg az oz. Meg a pocok. Meg a lotetu. . .meg a . . .meg a. . .nyul. . .
Azt, hogy nem akarsz macskat, mindenki megerti. Az indok meg. . .kit is erdekel? Teged.
Erdekesseg keppen: igaz, nem celom "oshonos vadallatokkal" egyutt elni a kertemben, ennek ellenere nagyon sok van belole a kertemben. Lehet azert, mert a kornyezet invitalo a szamukra, talalnak elohelyet, buvohelyet, enni-innivalot. Megvannak, nem olik egymast, nem kell masik fajtat kiutalnom miattuk.
Azt hiszem, az oshonos allatok vedelmet valahogy maskepp kellene elkezdeni.
Hogyne befolyásolna bármit? Ahol te élsz, nyilván minden kert formára van nyírva, és egyetlen korhadó fa vagy lehullott levél nincs sehol. Ilyen állapoton a macskák már nem sokat tudnak rontani.
"Mit ertesz ez alatt?"
Azt, hogy részemről például pont azért nem kívánok a macskákkal együttélni, hogy együttélhessek azokkal az őshonos vadállatokkal, amiket a macskák elüldöznek vagy elpusztítanak.
Nekem negy macskam van (szinte mindig), es sok-sok madar. . . telen, nyaron, ennek ellenere a zsakmany 99%-ban eger.
Vannak madaretetoim, itatoim, madarhazaim - es hasznaljak is oket. Gondosan valasztottam meg a helyet, nem hinnem, hogy tobb madar pusztul nalam mint ott, ahol kozel-tavolban nincs macska.
A kertem meg szep! Nincs kar benne, a viragjaim, bokraim egeszsegesek, virulnak. A kar amit a macska szamlajara lehet irni, egy 30x30-as fu, amit az oregmacskam a Bugyi rendszeresen kikapar, WC-nek hasznalja, pedig van neki alom. Nem okoz gondot, ennyi "kart" el tudunk viselni. A szomszedok inteligens emberek - van akinek nincs allat, van akinek kutya - es megvannak a macskaimmal, sot! Szeretik, szivesen veszik ha meglatogatjak oket - hasonloan en is szeretem a kutyakat, akkor is ha nekem macskam van.
Szoval vannak helyzetek, amikor az emberek kepesek madarakkal, macskakkal, kutyakkal, viragokkal, halakkal, vadkacsaval egyutt elni.
Szerintem ezek olyan dolgok, hogy az én házam az én váram, az én kertem meg az én berkem. S ha én azt akarom, hogy a madaraknak egy nyugodt helye legyen (ha már a kutyám békénhagyja a vakondokokat, madarakat, csigákat stb.), akkor a macskák se tegyenek másképp. Nekem mindegy, más mit csinál a macskájával, szivecskéket vág a szőrébe vagy rózsaszín bugyit húz rá, viszont az én (itthoni) képembe nem férnek bele.
Mindenesetre reményeim szerint ma délután sikerült felszámolni a macskakérdést (nem öltem meg őket/senkit). Meglátjuk, milyen eredménnyel.
Azért ne hasonlítsunk már egy akitát egy macskához. A macska számára nem létezik kerítés és határ, felmegy a fára is. A madarak - különösen a fészket nemrégiben elhagyó fiókák - képtelenek védekezni ellene.
"Az tény, hogy néha 1-1 áldozatul esik, de a vadon törvénye szerint, aki nem képes eléggé figyelni a veszélyre, az ne is örökítsen a következő év tavaszán!! Lehet kissé kegyetlenül hangzik, de én még ezt tanultam."
És azt nem tanultad, hogy egy adott ökoszisztémában az őshonos ragadozók végzik a szelekciót? Ha rászabadítasz az élőhelyre egy olyan ragadozót, amilyet az ott élő állatok még nem láttak, akkor az játszva kiirtja nagy részüket, és ez messze nem természetes szelekció. Olyan, mintha elengednék egy T-rexet a Váci utcában, és azt mondanám, hogy tja, a szelekció, aki nem tud vigyázni magára, ne szüljön gyereket.
A kutya és a macska ilyen a természetben. Nem szelektálnak, hanem mészárolnak. A legtöbb házimacska meg sem eszi a madarat, amit megfog és megöl, mert a házikoszt finomabb. Viszont sportból reggeltől estig madarat fogdos.
Nekem nincs macskám, csak azért, mert akitáim vannak. A kert rendben tartása küzdelem a számunkra, mivel az akita is valamennyire macska és vadászösztönnel van megáldva. Ami mozog azt elkapja, nem válogat. Légy, bogár, madár,....stb. Felássa a pocokért a kertet, stb.
A madarak, mivel egész télen etetem őket, megtanulják, hogy figyelni kell az akitákra! Van olyan, hogy reggel, mikor kiteszem a magot 30 - 50 db jön enni.
Az tény, hogy néha 1-1 áldozatul esik, de a vadon törvénye szerint, aki nem képes eléggé figyelni a veszélyre, az ne is örökítsen a következő év tavaszán!! Lehet kissé kegyetlenül hangzik, de én még ezt tanultam.
Ne féltsd a madarakat! Próbáld olyan helyre tenni az etetőket, ahol elég nagy a tér a figyelésre, nem fogja tudni a macska elkapni. Télen meg amúgy is a meleg szobában a kályha mellett fekszenek.
ezek a cicák nagyon édesek!! hozzám pl simán beköltözhetnének:))))
macska-madár kapcsolatról: szüleimnél a macska sokat szokott nézelődni a konyhaablakból. Az ablak előtt van egy fa, azon pedig madarak. (Ablakból a fa nem érhető el, de jól látszik). A macska persze rendszeresen onnan ellenőrzi a helyzetet (ez egyfajta TV neki szerintem). A kis büdös madarak viszont olyan szemtelenek, hogy direkt hergelik a macskát. Kijönnek az ág szélére, ott csivitelnek, verdesnek a szárnyukkal, és nézik a macskát, aki persze tiszta ideg. Teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy a madarak tudják, hogy nem éri el őket a macska, viszont idegesíteni tudják. Olyat is láttam már, hogy a madár egészen az ablakpárkányig is elmerészkedett, na az már vakmerőség volt...
Én most találkoztam először testközelből ezzel a macskaproblémával. Két macska egész egyszerűen beköltözött a kertünkbe egy bokros területre. Ez még hagyján lenne, de pont rájuk látok és folyamatosan csesztetik az "itatónál" lévő madarakat. Még az sem érdekel, hogy belevakarnak a "virágos" kertrészembe, mert eddig sem érdekelt az esztétikum, bár azért ha választhatnék, nem kívánnám más állatát a saját kertünkbe. Úgyhogy most ott tartunk, hogy nézem az ablakból őket és ha átjönnek, elzavarom őket. Mit ne mondjak, nem valami hatásos, mert két hete játsszuk ugyanezt, változás nélkül. A madarak meg azért szerettek eddig ide jönni, mert macskánk nincs, szinte egész nap nem látnak embert, de tele van minden fákkal, van víz, telente kevéske kaja, a kutya pedig rájuk se tojik. Ezután érkezik meg a két hívatlan vendég...
Emberek mi a probléma mivelünk??
én is hozzájárulok a képsorhoz,
