Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
totál megértelek, az eredeti cikkben ilyen megállapítás nem volt, csak statisztika.
látens a magyar címen bukott ki, amire több nap távolságáról nem is emlékszem, hogy pont így volt-e, de ha így volt, joggal. visszanézni most nincs kedvem.
barom, fiatal, semmire sem jó újságírók, akik a címek megalkotásával akarnak kitűnni.
több helyen látom a címet: megvakult a sültkrumplitól.
aztán kiderül, hogy attól vakult és süketült meg szerencsétlen, hogy kizárólag azt ette, semmi mást, vitamint egyáltalán nem kapott. ráadásul autista is, nem tudták rávenni, hogy mást is egyen(ételundor), vagy szedjen tablettákat.
miért nem lehet megérteni, hogy őt most kb. minden érzékenyen érint?
szerintem totálisan "kész" van :( ez most nagyon nem hiányzott neki.
ő most kicsit másképp látja a dolgokat, mint azok, akik nincsenek ekkora bajban.
csak egy kis empátia kellett volna :(
tudom, nem annyira jó példa, de amikor épp a nagyfiamat szültem, a férjem ott állt mellettem és próbált vicceskedni, humorizálni. de annyira fájt mindenem, hogy minden humorézékem cserben hagyott, nem tudtam venni a lapot. ingerült voltam és feszült, nem is értettem, minek beszél ennyi marhaságot pont akkor, pont ott. a férjem meg nem értette, hogy az általában jó humorérzékű felesége hova lett.
másik példa, szintén nagyfiam... nem volt valahogy önmaga, amikor a kemót kapta, az nagyon kikészítette. minden baja volt, pokolba kívánta az egészet, majdnem feladta. nem nagyon voltak érveim, miért is nem kéne feladnia, amikor azt mondta, ilyen áron nem kell az élet...
nem lehet, hogy Látensnél is ez van, vagy valami ilyesmi? vannak ilyen élethelyzetek, mint az övé is, hogy épp nulla humorérzéke van, és épp nem áll készen az ilyen vitákra? nem lehetne, hogy megértőbbek vagyunk ilyenkor? szerintem ő most épp nagyon nehéz, rendkívül feszült életszakaszban van. nem lehetne ezt figyelembe venni? mert amúgy jó fej, "ismeritek"
EQ-ból én se vagyok jó, de ez a vita... hát nem tudom, mire volt jó. miről akartátok meggyőzni? neki rosszul esett az cikk, ennyi... ezzel mit lehet vitázni? akármit mondtok, neki rosszul esett és kész. és ez független attól, hogy az újságíró mit akart ezzel közölni vagy mit nem, hogy mik a statisztikák vagy mik nem. NEKI rosszul esett, és ezt megosztotta velünk. ennyi
Ebben a topikban mindig ez van. Már amikor először benéztem(2013), nem is akartam belépni, akkor is vita volt, egymás meg nem értése, de Fenyvesic marasztalt a maga módján (és nagyon nagyon nagyon hiányzik innen), ezért leírtam akkor, amit szerettem volna. Aztán telt-múlt az idő és mindig volt, aki nem értett egyet a másik véleményével, de az esetek zömében ez megoldódott. Aztán már egyre többször volt felesleges vita és soha egyik sem engedett a sajátjából, és egyre keserűbb lett a hangulat. Többen is kiléptek, ki örökre, ki csak ígérte, hogy örökre, de aztán mégis visszajött. De a régi magból két ember maradt meg, mert a többieket mindig elűzte a sors, és valaki, vagy valakik a meg nem értésükkel és a makacsságukkal. Pedig itt olyan emberek vannak, akik nem a megszokott életüket élik nap, mint nap, hanem harcolnak az életükért, több-kevesebb sikerrel. Amiről ez a topik szól nem egy játék, nem egy vitafórum, mégis mindig ebbe torkollik, ha valakinek meg van a maga véleménye és más nem ért vele egyet. Mindig átmegy személyes ügybe, pedig legtöbbször nem az. És ez olyan szomorú. Nem mondok véleményt az itt állandóan mínuszolgatókról, de ők is azok közé tartoznak, akik elűztek valakiket, majd őket is elűzték. De lassan ez a topik már nem arról szól, amiről kellene és ezt nagyon sajnálom. Mostanában megint olvaslak titeket, hátha...., de nincs kedvem írni, ezt viszont nem tudtam szó nélkül hagyni, megint elment valaki, akinek pedig néha segített, hogy itt volt. Fogadjuk már el egymást olyannak, amilyen és nem kell vitázni, mert mindig ez a vége. Mindenkinek van és lehet saját véleménye, tiszteljük ezt. Sok szeretettel kívánok mindenkinek jó eredményeket. Syssy
Nagyon régen nekem is volt egy másik nick neve, ehhez hasonló, japipapa.
Akkor nagyon kezdő voltam, fürjeztem nagy erővel és egy győri hölgyel öszeszólalkoztunk. Vêgülmis mindkettőnket egy 7rőre, talonba tett az admin. Ên meg azt hittem a tiltás végérvényes, hát usgye, bejelenkezdtem erre. Próbáltam kérni az összefogást, de nem sikerült. Társaim nekem adtak igaza, kissebb palota forradaforradalom lett, érdekembe.
Vilâg életembe a végsőgig harcoltam az igazamért.
Persze, lehet, már hülyeség, de nem tehetek róla, az ostoba önérzet változatlanul erős, csak érvekkel tudom behajlítani a derekam, akkor viszont kêpes vagyok bocsánatot kérni.
Nem lettem érvekkel bizonytalanabb, de ennek ellenére a speciális helyzet miatt a témát rêszemről lezártam.
Mondjuk ezért kár volt új nicket regisztrálnod és atvenned a formázási szokásaimat. Simán vállalhattad volna az eredeti nickeden, tisztességesebb is lett volna.
Na, ez már kezd olyan lenni, mint a népmese. Mindenki egy kicsit elvész, egy kicsit hozzá tesz, így el lehet érni a megbotránkozást, lehet haragudni, -oktalanul.
Már ne is haragudj, honnan szedted idézeted? Mert ilyet sem az Index, sem BBC nem ír!
Teljesen nem ösztönöz senkit! Pusztán leírja a gyakoriságát! Látod ez a Index cikk az eredeti BBC átvételét jelenti, mely beszámol egy tanulmányról! Tényleg, átéltem a strokot, lerokkantam fiatalon, majd vénen a rákkal küszködök, ma! Qva jó nekem, hogy megtapasztaltam mind két szarságot! Gyerekkoromban gyermek paralizis kapott el, de szerencsére Sablon megmentett. Azután tini koromban a mának szarakodott, két évig többet voltam kórházban, mint iskolába. Arról nem is beszélek, hogy két éves koromban már megállapították a szív izom elfajulást. Hogy orvosi műthiba okán fél vak vagyok 70 éve már smafu! A szokások (volt) gyermek betegségeket már nem is említem.
Ez a cikk változatlanul állítom pusztán statisztikai adatsor, hülyeség belemagyarázni bármi mást.
De, lehet, hogy értetlen, érzéketlen, lelketlen vagyok. (viszont képzettségem okán statisztikus is volnék)
Azért nem kellene felfenni a vizet, ha éppen nem értünk egyet. Megírtam Neked, de adatlapom is feljegyeztem, mindkét vezető halál okot bekaptam, hidd el én igazán a pályán voltam, mint játêkos. Akkor, az agyiinfarktus, a stroke, fiatalon kapott el, kislányom 5 hónaposan pocakoakó volt. Akkor nagyon fêltem. 69 évesen már a rák sokkal kisebb traumát okozott.
(Nem szoktam beleszólni a topikba, de jelzem, hogy én megértelek.
Igazán lehetett volna kevésbé provokatívan felvetni a témát, vannak cikkek, ahol odaírják, hogy nem tartják etikusnak a reklámok elhelyezését - lehetnének cikkek, ahol nem tartanák etikusnak a provokatív nézőpontot. És ez igazán beleeshetett volna abba a kategóriába, ami sértheti nehéz sorsú emberek érzékenységét.)
Jobban nem tudtam volna megfogalmazni, maximálisan egyet értek. Leírtam, szerencsétlenségemre mindkét vezető halál okot begyűjtöttem, de lehet, akármi mâsban is elpusztulhatok. Csak emlékszem, fenvesic, aki Tibi volt ,nem a kegyetlen tüdörâkban húnyt el, szüntelen dohányzása ellenére.
Persze mindenki máskêppen fogja fel a kegyetlen statisztikát, pláne, ha benne van, de sajna egyenlőre akkor is a nagyszámok törvénye alapján is igaz. Valószínüleg, ha én is most középkorú lennék másképpen reagálnék, de most már életem vége felé piszkosul mindegy. Jó lenne, ha a vég nem fájna, de erről senki sem tud biztosítani. Ebben a korba már többnyire hideg fejjel tudunk gondolkodni, elfogadni, ha nincs más kiút.
Napokban, amint könyvet tartottam, meglepődtem hogy milyen lettek kezeim. Rögtön beugrott a kép Édesapám kezeiről, a megöregedett, szikár, pergament, erekkel kidűlt ráncos kezei. Az enyém is ilyen már!😂 Pedig hol vagyok az Ő 98 évéhez?
Szóval az cikk egyáltalán nem embertelen, szerintem, elismerem, felfogás kérdése.
Szív- és érrendszeri betegséget hallva mindenki az infarktusra asszociál, pedig a többség nem így végez az emberrel, hanem szövődményes, kegyetlen fajdalmakkal járó, hosszú betegség útján, pl magas vérnyomás, érszűkület, trombózis, tüdőembólia, stroke (vagy éppen agyvérzés), a magas vérnyomás szövődményeként veseelégtelenség.
A tudomány fejlődése sajnos(?) ilyen, a vezető halálokot kiiktatja, mindenki örül, kivéve az eddigi ezüstérmes halálok. De ez nem jelenti azt, hogy most számszerűen többen halnának meg rákban, csak az arányok tolódtak el.
Azon is mindenki hüledezik, hogy emberek 80-90 évesen daganatban halnak meg. De miért? Mert javultak a diagnosztikai módszerek, nőtt az atlagos élettartam. Régebben is ugyanennyi öregember halt meg daganatos betegségben, csak senki nem diagnosztizálta őket, mert egy 90 éves nem fog elmenni orvoshoz, ha fullad és köhög.
Nem tudom, hogy a cikket is elolvastad-e, vagy csak a címét sikerült, a hozzászólásod alapján az utóbbira szavazok. Pedig érdemes elolvasni, nem hosszú, és egyáltalán nem arról szól, amit itt implikálsz.
Azért én nem érzem tragikusnak magát a cikket, hisz végső soron nem mindegy? Saját tapasztalatom is van, hisz 1984-ben elkaptam a stroge-t, belerokkantam, de túl éltem. Azután 2016-ban eltalált a rák is. Egyenlőre ezt is túl êltem.
Az újságíró szerintem nem elemez, idéző jelekben is közöl egy állítólagos tudományos statisztikát, és mint ahogy minden statisztika csak trendre "hajaz", esetleg figyelmeztet. Azután éppen a legfejlettlenebb kultúrházban, vagy gazdasági, vagy és kommunikációjában maga az adatgyűjtés is bizonytalan, szakmai felelősséggel nem lehet megítélni, legfeljebb tênylefg csak trend.
Úgy hogy én a közlőt nem ítélem el, pusztán tényleg szakmai (stisztikai megfigyelés) alapon értékelem, nem érzelmileg.
Amúgy hogy érzed magad? Picit erőre kaptál? Engem e hőmérséklet változás kicsit kiborít, marha módon legyengít, pedig sokat kell lêtráznom, szedem az almàt, azután indul a lé tartósítása.
Helló, ezek az orvosok láttak már vagy kismillió limfómás nyirokcsomót előtted, szóval ha azt mondják, hogy ez nem "olyan", akkor az úgy is lesz. Van valami krónikus gyuszid valahol, ennyi, megtalálják, rendbe teszik, kész, mehetsz.
Nem vagyok L.L.Junior rajongó (sőt), de az mindig valamiféle hidegleléssel vegyes borzongással tölt el, ha valakinek meghal a gyereke. Igen, off a hozzászólásom.
Valami filmben láttam, talán írtam már ide is, hogy nincs arra szavunk (magyarul legalábbis), hogy az az ember, akinek meghal a gyereke, az úgy micsoda? kicsoda?
Mert, ha meghal a házastársam, özvegy leszek, ha nem élnek a szüleim, akkor árva leszek. De, ha meghal a gyerekem? Az mi? Akkor mi vagyok én? Nem tudjuk ezt szavakkal kifejezni. Fú, basszus, ezt senki nem érdemli :(
Jó, kicsit szentimentális ez a duma :( De annyira hiányzik a fiam, na :( Bocs...
5 éve volt, hogy helyette mentem beiratkozni az ELTE szociológia szakra, mert épp az első műtétje utáni zárójelentésre várt. Aztán... az első félévet sikeresen abszolválta, miközben sugárra járt a kékgolyóba heti 5x. S mindeközben dolgozott, koncertezett (dobosként). Azt hittük, minden rendben, fiatal, mi ez neki.
Jaj, nincs kedvem a többit elmesélni :( Olyan borzasztó volt. Páran úgyis tudják :(
Ne hari, de én még mindig ott tartok, amit "tettél" magaddal. Hát egyrészt felnézek rád a bátorságod miatt, másrészt kicsit olyan... nem tudom... nem találom a megfelelő szót. Csak magamból tudok kiindulni, én nem lettem volna ennyire vagány, mint te. Szörnyű, hogy ezt kellett tenned :( Azért annak nagyon örülök, hogy a döntésed téged igazol :)
Ha nem haragszol, nem olvasom el azt a könyvet, de a címe sokatmondó. Azzal maximálisan egyetértek, hogy egyik legnagyobb genyaság visszaélni azzal, hogy a súlyos betegek az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodnak és minden pénzt megadnak néha vacak szarokért, aminek jó a marketingje, de ezen felül nem ér semmit, csak pénz-lenyúlás. Ezeket hívjuk ugye itt a fórumon "sárkányfűárusoknak". Azokat, akik akár culevitet, avemart, mittomén milyen teát, meg egyéb no-name szarokat árulnak, megígérve, hogy a beteg jobban lesz, netán meggyógyul(hat).
De abban nem vagyok biztos, hogy csak a tudományosan bizonyított dolgok valóságosak.
A kemó jut eszembe pl., hogy basszus, biztos oda-vissza bizonyított, hogy milyen remek és hatásos, na de tényleg? Mindenkinek? Hát nem, a jó durva életbe.
