Van még egy gondom ezzel a "kísérlettel". A foton nem csak egy energiacsomag, hanem van impulzusa is, amit vélhetőleg a születésekor kap és menet közben már nem változtatja meg. A gömbhullám egy makroszkopikus leírása az elektromágneses hullámnak, a foton esetében egy valószínűségi függvény, de a foton nem mehet akármerre, azaz olyan helyen nyelődik el, ami az impulzusának leadásához is megfelelő. Ezért nem lehetne detektálni a forrástól 180°-ban elhelyezett detektorokkal, pusztán a detektorok tologatásával úgy, hogy hol az egyik, hol a másik detektor szólaljon meg és ez a távolságtól függjön.
ezt a kísérletet sem tartom "borítékosnak", és én is valami hasonlót vetettem fel anno, ahol cselekednie kellett az egyik oldalnak, mint itt, mikor előre tolja a detektort.
tehát a nem olyan? kérdés csak az előre megbeszéltségre vonatkozik.
én már egyszer megkaptam egy relelm-es topikban, hogy az "előre megbeszéljük" típusú dolgok nem érnek. pedig nem is előre megírt boríték kibontása lett volna a kulcs két távoli megfigyelő között.
ez nem olyan?
miért nem?
mert most ezt nem mondja senki, teljesen más dolgokkal foglalkoztok.
Úgy tűnik, ezt a kísérletet nem publikálták (az ADS-en legalábbis nincs nyoma), az illetőt már nem lehet megkérdezni, a kísérlet (a részletek ismerete nélkül) nem ismételhető meg - innentől nincs miről beszélni.
Egy szó sincs arról, milyen kísérletet végzett el ténylegesen. Csak az eredményt adja meg, hozzá egy egy "magyarázatot", meg egy felhasználási lehetőséget. A "magyarázat" egy jellegzetes naiv, ismeretterjesztő cikkekből továbbgondolt hibás elképzelés a fotonok viselkedéséről.
Fotonokkal rengeteg kísérletet végeztek és végeznek, nem úgy viselkednek mint ebben a nem ismertetett kísérletben.ű
Erősen szkeptikus vagyok abban, hogy egyáltalán végzett-e ilyen kísérletet bárki. Antennáról ír, ami nagyon alacsony frekvenciára enged következtetni. Ebben a tartományban tömegesen keletkeznek és nyelődnek el a termikus sugárzás fotonjai, teljesen reménytelen egyfotonos kísérleteket végezni.
Ezzel a kísérlettel több gond is van. Egy foton energiája E=h*nű, ahol nű a frekvencia. Ez az energia már a mikrohullámok tartományában is olyan kicsi, hogy az egy foton kibocsájtása is komoly gond lehet, de a detektálása mindenképp. A detektor termikus zaja nagyságrendekkel nagyobb, mint amit detektálni akarsz. Ezért nagy valószínűséggel ennél a kísérletnél valami el volt rontva, valami nagyon rosszul lett "mérve".
Véleményem nincs, mert kevés az információ. Kérdésem viszont annál több, de most csak egyet kérdezek: miért nem a távolságarány számít? Fényéves távolságnál pár métert odébb mozdítani (a detektort) az olyan, mint méteres távolságnál protonátmérőnyit mozdítani. Arra viszont nyilván nem volt tesztelve a rendszer. Tehát a kérdés kicsit másképpen: mekkora az a minimális detektorelmozdulás a laborban, amelynél a foton a közelebbi antennát választja?
Mégis felteszem a második kérdésem: mekkora a blogban említett foton hullámhossza? Nagyobb, mint a kísérleti berendezésé?
üdv , láma kérdés : van ugyebár E=m•g•h képlet , talán ezt kell használni...
annyi a kérdés hogy 2m magasról leejtve / leesve egy 100kg tömegû test a leérkezéskor hány kg tömeggel nyomja meg a talajt/ becsapódási helyet? ott megakadok hogy J ban van az eredmény, abból hogyan lesz kg?
köszike
Nincs meg valakinek véletlenül a Budó Mechanika elektronikus formában? Én csak mindenféle gyanús oldalakat találtam ezzel kapcsolatban, amik egész mást akarnak velem letöltetni, mint ez a könyv. Papír formában ugyan megvan nekem, de teljesen elszoktam már a papír könyvek olvasásától.
valakinek esetleg nincs kontaktusa a BME szil. tan laborral? nemnagyon jön válasz mail re
okosba vagy butába kéne csinálni pár alaptesztet , karbon bicikli váz...villa... stb... köszi
Sok megoldása van. A légfúvós, a tapadókorongos, a pókhálós, az extralassú kinyitásos, a döntéses, a szivacséksoros és a gömbvillámos megoldásokat még nem is említettem.
téma : szakítási próba , Ugyebár van olyan hogy , először elasztikus majd egy bizonyos pont után plasztikus szakasz aztán szakadás, ez tisztasor,
adott 3 kül. anyag/alkatrész: vas , üvegszálas kompozit , gyurma.
kérdés: helyes- e az az értelmezés hogy a vasnak van elasztikus és plasztikus szakasza, a kompozitnak csak elasztikus , a gyurmának csak plasztikus szakasza a szakás előtt ? köszi előre is
...kezdek arra gyanakodni, hogy nincs is szennyezés, a tiszta Si-t veszik rá a vezetésre baromi nagy térerővel.
A drain - source elemeket valahogy létre kell hozni, a közöttük levő csatornát akár tiszta szilícium is alkothatná, de akkor összeérnének a kiürített rétegek.
Nem. Nem erről van szó. A vezetők vezetési sávjában levő elektronok száma véges. Ezért elegendően nagy áramsűrűség esetén az egyes elektronok kinetikus energiája is nagyobb lesz. Ezt normál "hétköznapi" körülmények között azért nem tapasztaljuk, mert a falban a villanyvezetékekre ekkora áramsűrűség csak extrém esetekben kerülhet és akkor is tizedmásodpercek alatt elpárolog. :o)
Hogy lehet ilyen kicsiben szennyezési profilt értelmezni? Hány atomra jut egy szennyező?
Ez jó kérdés. Az utóbbi húsz évben már nem követtem a technológia finomságait, úgyhogy a nanométeres tartományban milyen trükkökkel lehet adalékprofilt létrehozni fogalmam sincs. Arra tippelek, hogy precíziós szintre sikerült kidolgozni az implantációt. Valahogy el kellett érni, hogy adott esetben egy száz atom élhosszúságú kockában nettó 10-20 idegen atom legyen, de lehet, hogy ebben a mérettartományban már mások az arányok. A működtető feszültségeket is le kellett vinni egy volt környékére, hogy az elektronok ballisztikusan ne jussanak át a source-ról a drain-re.
