"A tiplizés vagy a lamellózás nem abból indul ki, hogy megnöveljük a ragasztandó felületet (de ez is bejátszhat!) hanem az az asztalos alapigazság, hogy egy kötés akkor a legbiztosabb, ha azt a lehető legkeveseb irányból lehet szétválasztani. Erre egy példa: egy keret összeállításánál alapból két lehetőség közül lehet választani."
Ráma - ha már asztalosságról beszélünk... ;)
"1) rálapolás. Ez olyan, hogy mikor a keretanyagot anyagvastagságában két 50%-50% os arányban ki lapoljuk a ragasztandó (összeillő) felületén. Ezen látszik, hogy ezt gyak 3 irányban szét lehet szedni.
2) ollós csapozás. Ezen alapból látszik, hogy 1 irányból már nem lehet oldani, így csak 2 irányú oldása lehetséges roncsolás nélkül."
No meg van még jópárféle hogy csak a félig rejtett csapozás(okat) emlegessem föl példának, de a legfontosabb szempont a ragasztási felület növelése volt mindig is. Csak azoknál az eseteknél van igazad, ahol a kötéshez nem alkalmaztak raganyagot, de ha jól emlékszem az már ácstechnika. :)))
Én ezt a szöget mint jelölőtüskét alkalmazom, így nem marad benne a fában!! ha kész a "mű". Ugyanaz a szerepe mint a stucinak, csak kicsit macerásabb a használata, és messze nem annyira termelékeny mint a stuci.
Egyébként nem rossz elgondolás az sem, haezek a szögek bennt maradnak a fában, DE! én ha lehet nem használok olyan megoldást amivel "feleslegesen" bennmarad valami vasalkatrész a munkadarabban. Azért mert ha valaha valaki át akarja formálni ezt az anyagot nem számíthat arra, hogy ezen az anyagon belül vasat fog fogni... Igen drága szerszámot is le lehet amortizálni egy ilyen megoldással valamikor a "jövőben"...:( És akkor még a leendő balesetveszályről nem is írtam. Szóval én ha lehet kerülöm ezeket a rejtetten de benntmaradő megoldásokat.
Tévedni tetcik, egyáltalán nem volt vicc a szögezés! Azért kell, amit Erzsébeti nagyon szakszerűen leírt: merev, mechanikus kapcsolat legyen, ami átviszi az erőket. Beleverem az egyik oldalba, mint 1 tiplit (persze intelligensen, kicsit előfúrva, nehogy szétrepedjen a lap), finomul beállítom derékszögbe, lecsípem kb. 1 centisre, kihegyezem, és "ráhúzatom" a másik darabot. Szerintem menni fog.
A lapcsere nem igazán megoldás, 30 éves cuccról van szó a megfelelő "patinával", nehéz lenne úgy megcsinálni, hogy ne üssön el.
Lehet ezt igényesen csinálni. Persze vannak ehhez célszerszámok (lásd az általam berakott képet) DE sokszor a helyszínen kell megoldást találni egy akkor, és ott fellépő problémára. Ilyen lehet ez a szeg dolog is! Mi aszatalosk is rendszeresen használunk ilyen "gagyi" megoldásokat. Végül is a végeredmény a lényeg!:)
A tiplizés vagy a lamellózás nem abból indul ki, hogy megnöveljük a ragasztandó felületet (de ez is bejátszhat!) hanem az az asztalos alapigazság, hogy egy kötés akkor a legbiztosabb, ha azt a lehető legkeveseb irányból lehet szétválasztani. Erre egy példa: egy keret összeállításánál alapból két lehetőség közül lehet választani.
1) rálapolás. Ez olyan, hogy mikor a keretanyagot anyagvastagságában két 50%-50% os arányban ki lapoljuk a ragasztandó (összeillő) felületén. Ezen látszik, hogy ezt gyak 3 irányban szét lehet szedni.
2) ollós csapozás. Ezen alapból látszik, hogy 1 irányból már nem lehet oldani, így csak 2 irányú oldása lehetséges roncsolás nélkül.
A 2. példán látszik, hogy ez a jobb megoldás.
Visszatérve a lépcsőhöz: ha betiplized akkor jobb megoldást választassz mert a tiplizés után már csak 1 irányban oldható a kötés! Én éppen ilyen dolgok miatt sokszor előnybe helyezem a tiplizést a lamellózással szemben. Persze ez feladatfüggő. és nagyon sokszor sem tiplizni, sem lamellózni sem érdemes.. mint pl itt a lépcsőnél.. Ha nincs extrém terhelése a lépcsőnek (nagy súly, rideg körülmények) akkor a sima lapos ragasztás is megfelelhet... eredetileg sem volt más:)
De a ragasztó az legyen tuti!! vigyázzatok ezek a vizes diszperziós ragacsok FAGYVESZÉLYESEK!!! ezt azt jelenti, hogy ha kint tároljátok az erkélyen, vagy a sufniban akkor annak lehet, hogy ma reggelre lőttek:( Semmi elváltozást nem lehet látni azon a ragasztón amelyik egyszer "megfagyott" csak annyi, hogy hiába vársz rá 24 órát nem vagy csak félig ragsztanak meg dolgokat.. Sok, nagy bosszúság lehet a vége... Megtudni azt, hogy egy ragacs jó e még nagyon egyszerűen lehet... ki kell próbálni!:)) nem élesben... hanem össze kell ragasztani valami kisebb fát vele, kivárni a száradásiidőt, és ki lehet próbálni, hogy működik -e...
Bocsáss meg, ha rosszul látom, de ez a "verek bele szögeket" nekem iszonyú gányolásnak tűnik. Félő, hogy szarul fog kinézni a végén és ráadásul tán még szét is pereg majd idővel megint.
A csapolás, mint felületnövelés ... hát, ezekkel a hengeralakú köldökcsapokkal nem veszem észre a jelentős felületnövekedést. Persze ártani nem árt, de ha nem tudja az ember pontosan átjelölni a csaphelyeket, akkor ahelyett, hogy segítene, csak a bajt csinálja az illesztésnél. Ezért mondtam, hogy azt éppen nem muszáj.
Erre a lépcső-témára, ha nem nagyon nagy a lépcső-lap, esetleg megoldás lehet még az is, hogy elslattyogsz a bótba, veszel megfelelő méretű vadonatúj lépcsőlapot és azt használod, a szétpergett darabból meg csinálsz valami mást.
"Közben kitaláltam a megoldást: jól lepucolom az éleket, verek bele szögeket, beragasztózom, jól összeszorítom és kész :))"
:))))))
"Mennyit kell száradnia annak a ragasztónak?"
Rá szokják' írni a dobozára. Már régen volt ilyesmi a kezemben és akkoriban még kellett a 6 óra kötési és 24 óra teljes száradási idő. Ha azt vesszük figyelembe hogy a vegyészet tudománya legalább úgy fejlődik, mint az elektronika akkor az utóbbi 30 év fejlődését figyelembevéve én 6 órára tippelnék a 24 helyett, de biztosan lesz itt olyan aki megmondja majd neked a frankót is. :))
Aha.
Közben kitaláltam a megoldást: jól lepucolom az éleket, verek bele szögeket, beragasztózom, jól összeszorítom és kész :))
Mennyit kell száradnia annak a ragasztónak?
Ezzel nem húzol össze semmit. Az összehúzáshoz kell az asztalosszorító +a zulag. A lépcső kantnijára felfogatsz 2 db stafnit szorítónként és rá merőlegesen a lépcső síkjára szintén két-három pár zulagot ugyanígy azért hogy párhuzamos maradjon a két ragasztandó felületet határoló lap (a lépcső járólapja). Huh! Nem erősségem a magyarázás úgyhogy igencsak bajban vagyok ha ezt most nem érted. Nem a te hibád, hanem az enyém. :))
A zulag mégjobb mint a stafni, mert ha jól emléxem általában filc is van rajta ill. a szorítás irányában vastagabb a felfekvési felülete. Azért köszi! :)
A stafni mást jelent, de persze lehet használni stafnit is zulagnak:)
zulag= olyan (áll. fa) anyag amivel a szorításkor keletkező felületi problémákat megtudjuk előzni. Arra is jó, hogy elossza a terhelést amit a szorító csak nagyon kis felületre képezne.
"Ha a lepcsolap elvalt, akkor valoszinuleg meg is vetemedett valamilyen iranyban, kulonben nem valt volna el."
Ez így ebben a formájában csak féligazság, mert elengedhetett annak következtében is hogy szarul ragasztották ill. ha rosszul rögzítették, stb.
"Szoval ha most csak egymasmelle fesziteni lehet a ket darabot, de magatol nem simul ossze, akkor gyalulni kell."
Nem. Minden esetben gyalulni kell, ha ragasztott felület enged el mert csak a teljesen összesímuló felületek ragasztása feszültségmentes ill. így kerüli ki az ember hogy a ragasztón és a ragasztandó anyagon felül semmi ne kerüljön a technologiai területre (na ezt megin' jólmegaszondtam).
"A csap azert kell, mert a szemet ragaszto csuszos, es amikor osszeszoritod oket irdatlan erovel, akkor elcsusznak."
Megint nem. Elsősorban azért kell az idegen csap hogy növeljük a ragasztási felületet. A lapok elcsúszását - lépcső lap esetén - 2 db stafnival és 4 db és vagy 3 db stafnival 6 db szorítóval - elfogadható szinten megoldhatjuk. :)
Nem nem! Ehez kell egy lamelózó gép, amely engem a flex és a körfűrész közti állapotra emlékeztet leginkább. :)) Előnye hogy pontosan akkora nútot mar be mint a "pogácsa v. piskóta izé" (rendes nevén idegen csap) és mindkét lap oldalába (kantnijába) ugyanarra a helyre teszi azt. Na ezt jól megaszondtam, de majd visszakérdezel ha nemérted. :)))
