Szombaton jatszottak a Soccer Aidet, 2-1-re nyertek az angolok, pedig a Rest of the World megszerezte Diego Maradonat is jatekosnak. Ronnie nem jatszott (influenza...), pedig keszult ra, meg a Guardiannek is irt cikket.
Sziasztok, olvastam a sztorikat, amiket írtatok és tényleg igaz, hogy a "snooker-vírus nagyon fertözö"(ezt Rolf Kalb,a német kommentátor szokta mondogatni). De kellenek a feltünö egyéniségek is hozzá, én pl. úgy jártam, hogy korábban az ilyesminél mindig elkapcsoltam, de egyszer kapcsolgatás közben pont Ronnie volt a képernyön,kb. 2,5 évvel ezelött. Elöször a pasi tetszett meg (nö vagyok), aztán a játéka is, aztán az egész snooker úgy ahogy van. Ma már olyan szinten vagyok, hogy helyenként egy Ebdon-Dott meccset is tudok élvezni, és nagyon ismerös, amiket pl. alias78 írt a családi vitákról, és a fórum keresésröl.
Tud valaki valami érdekeset a korábban itt a fórumon emlegetett Soccer Aid-röl?
ha valaki szeretne "versenyszerüen" vagyis komolyan játszani akkor meg tudom adni Fodor László telefonszámát )én is nála tettem le az alapokat) nagyon jó edzö csak szegény már nem nagyon lát mert cukorbeteg,de nagyon jó oktató
Még azért jó mert nem oktat a Gold Crownban hanem vett egy asztalt othonra )semmmi cigi zene. jobban mondva versenyasztalt vett havonta posztó csere )6811 Strachan posztó akik benne vannak a snookerben azok tudják milyen ez a posztó. a legjobb.
Sziasztok! Még elég új vagyok a snookerben, csak kb 1 éve nézem, és játszani is csak kétszer próbáltam. Régebben nem értettem, hogy mi a jó benne, aztán az egyik ismerősöm megmutatta nekem videón az 5'20-as maximum breaket - azóta nézk snookert, és O'Sullivan a kedvencem :)
Én már elég régóta szeretem nézni a snookert, de nem vált mániává. Aztán nagynéha barátainkkal eljártunk poolt játszani, amolyan beszélgetős, iszogatós módon néha lökdöstük a golyókat is.
A snooker úgy lett, hogy engem mindig zavart a tömeg + a hangos zene zaj. Aztán kitaláltam, hogy menjünk, játsszunk inkább snookert, mert az mégiscsak más. A többieknek nem jött be, nekem viszont nagyon. aztán nagy nehezen sikerült +fertőznöm 1 barátomat, így most már állandó párosként (sajnos csak) hetente 1x eljárunk játszani. Érdekes(?), hogy snookerezéshez nagyon rövid időn belül átszoktunk az alkoholmentes folyadékokra.
Iszonyúan érezzük, h ha heti 2-3 alkalommal játszanánk, az sokat lendítene a tudásunkon. Különösen az bosszant, hogfy akár 1 frame-en belül is hatalmas ingadozásokkal játszom. Néha egész triviális golyókat lökök mellé, máskor + számomra szinte leheetetlen helyzeteket is sikerül +oldanom. Konzisztencia szinte nulla, de így is élvezetes a játék, mert nagyjából azonos szinten (béka segge alatt 2km) vagyunk, viszont mindketten +próbálunk ésszel játszani.
Szóval gyakorlatilag függő lettem, egész komolyan zavar, ha kimarad 1 hét és nem jutok az asztalhoz.
Azon a bizonyos elsőn pont Hunter ellen játszott Sullivan. :) És érdekes mód nem az tűnt fel, hogy húú van ott egy jóképű szöszi srác, hanem csak bámultam tátott szájjal, ahogy Ronnie takarította az asztalt. Szóval nem a helyes pasik miatt szerettem meg a játékot, mint ahogy sok rajongó teszi ezt más sportágaknál. Pedig azért itt is van egy-két jó arc. De úgy gondolom, itt tényleg elsősorban a játék a lényeg.
Teniszt akartam nézni, felkészültem lelkileg. Hazarohantam a munkából, úgy felgyorsulva még megcsináltam, amit muszáj volt, aztán vettem a cigimet, meg a colámat, és kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben. Jött volna a tenisz, de nem jött, mert esett az eső, és bejelentették, hogy akkor most snooker.... Valahogy nem jött, hogy felálljak, ottragadtam.
És tetszett! Nem igazán értettem mindent, ezért a végén megnéztem a szabályokat az Interneten.
Hát így kezdődött......... Mostanra megveszekedett snooker-rajongóvá váltam, megnézek minden meccset, ott ülök a tv elött hajnalig, szidom az Eurosportot, ha kihagy valamit, vagy ha félbeszakítja a közvetítést, elolvastam mindent a snookerről, ami az Interneten fellelhető, kemény csatákat vívok a családommal, hogy most nincs film, meg kézilabda, mert snooker van.........
Aztán megtaláltam ezt a fórumot, pont egy félbeszakított meccs után, kerestem, hol nézhetem, hogy mi van, akkor akadtam rá, valahogy kifejeztétek amit én is gondoltam, nem túl szerettétek az Eurosportot, én sem.
Igen, mindig a nosztalgikus emlékek a legszebbek... :) Én is számítógépes játékon találkoztam a snookerrel először, aztán eszembe jutott, hogy szoktak lenni versenyek a Euro-n. Nálam is szerelem volt első látásra. Azzal a különbséggel, hogy én nem Hendry-t láttam először játszani, hanem valami béna, kétbalkezes, szájhuzogatós Ronnie O'Sullivant. :D
1985: zx spectrum (ha tudjátok hová tenni): Steve Davis Snooker. Ütögetem be a golyókat, kélyes csipogás az 1 utas hangszóróból, néha én kapok 1 pontot, de általában a gép 4et vagy többet. Semmit sem értek az egészből. Csalódás, mérgelődés. Nem értem miért nem biliárdnak hívják. Mindegy, gondolom. Van a kazin 1 pool nevű progi is, az értelmesebbnek látszik.
1991-et írtunk, és 1x csak a screensporton megláttam 1 nagy zöld felületet. Nem tudtam mi az. Tudni érdemes, hogy 1etlen nevet ismertem a sportágból, Steve Davisét a fenti okokból. (Később rájöttem, hogy Willie Thornét is, mert a Szupernagyi (!) c. nagybecsű tévésorozat egyik epizódjában szerepelt; szupernagyi félresöpörve az összes létező szabályt 1etlen lökéssel porig alázta a kopasz mestert). Rögtön tudtam, hogy ez az a játék lesz igaziban, mint amit a számtógépen láttam évekkel korábban. 1 szőke félhosszú hajú kis fickó játszott, nemtom ki ellen. A neve valami Hendry, amely név jól illett gyermeki külleméhez. 1x csak azt mondja a kommentátor: what should do the world champion in this situation...?
Csak néztem. Jól értettem? Ez a kis szöszke a világbajnok??? MIVAAAAANN????
Átkapcsolok az eurosportra: Mit látok? Nagy zöld asztalt. Ki játszik? HENDRY. Egy másik verseny másik meccsén. Emléxem, hogy ide oda kapcsolgattam és a két meccset párhuzamosan néztem. Ó, a régi szép idők!!!
Tájékoztatlak Benneteket, hogy a Magyar Biliárd Szövetség Snooker Szakága nagy valószínűséggel snookerbíró-képzést indít szeptemberben. A tanfolyamot az EBSRA (European Billiards & Snooker Referees Association) oktatója, Franz Mezaros tartaná, s vizsgával zárulna. Egyelőre még ennyi biztos (pontosabban: valószínű), minden egyéb feltétel, körülmény bizonytalan. Jelenleg az érdeklődők/résztvevők számát mérik fel.
Akit esetleg érdekel, írjon e-mailt Márton Andrásnak az info@billiard-art.hu e-mail címre.
Én a www.msnooker.hu honlapjának fórumáról értesültem erről a lehetőségről. Legutóbb 1994-ben szervezett ilyen tanfolyamot a szövetség, szóval nincs túl gyakran.
mindig olvasgattam a nagy sztárok beszámolóit, és csodálkozva olvasgattam az ehhez hasonló nyilatkozatokat, hogy 12 éves koromtól játszottam full size asztalon, blablabla... ilyen kéésőőőn???? Gondoltam magamban.
De most már értem az okát, kellő magasság alatt érdemben nem lehet játszani snookert.
Azt persze nem tudom, hogy a kisebb, 10es vagy 9es asztalok alacsonyabbak e például.
Szerintem már elkezdheti. Véleményem szerint minél korábban kezdi el, annál jobb, mert így könnyedén rögzülnek benne azok az alapok (kéztartás, beállás, lökéstechnika), melyeket később, felnőtt fejjel már csak kínkeservesen lehet elsajátítani.
Ronnie O'Sullivan hétéves korában kezdte el a snookert, tíz éves volt, mikor az első versenyt megnyerte, s ebben az évben lökte az első százas breakjét is. 15 éves korában csinálta az első 147-es breakjét az Angol Amatőr Bajnokságon. 1992 nyarán, 16 éves korában lett profi játékos.
Nem tudom, hogy van-e olyan edző, aki foglalkozna gyerekekkel, meg kellene kérdezned azt a 2-3 snookeredzőt (Fodor Laci, Dunai Ede), akik Budapesten ténykednek, hogy elvállanák-e gyermeked oktatását. Ha kell a telefonszámuk, szívesen segítek.
Van ilyen! A Ménesi úton a snookerteremben nem lehet bagózni, és a Budafokin is nyitottak pár hónapja egy elkülönített részt a legfelső szinten, de ez csak (ha jól emlékszem) du. 2-től van nyitva. Szóval mehetsz nyugodtan játszani. Immár csak rajtad múlik hány százas breaket löksz. :-)
Én különben dohányzom, de teljesen megértem és elfogadom az ezzel kapcsolatos panaszokat. Engem - a saját bénaságomon kívül - leginkább a zenegépek üvöltése zavar, meg a szomszédos asztalnál lévő játékosok, meg a leromlott asztalok, a segédeszközök hiánya, a soha nem tisztított posztók, a gyenge világítás, a pont rosszkor érkező felszolgálók. Szóval minden zavar, de leginkább a saját játékom. :-)
A jómúltkorr feltettem már hasonló témában kérdést, de nem ingerelt senkit válaszra. Az én nagyobbik fiam is hasonló korú (8 éves múlt, de elég magas, 140 cm), és azt szerettem volna tudni, hogy kb. hány éves kortól érdemes elkezdeni ezt a szép sportot, illetve van-e valaki, aki gyerekekkel foglalkozik edzés szinten?
Szerintem a gyerekeink nem 15-20, hanem 10 év múlva fogják játszani a VB-döntőt. :-)
Nem teljesen ide tartozik, de en legalabb ennyire szeretnek mar latni egy dohanyzasmentes szorakozohelyet (vagy ilyen levalasztott termet) is! Mert en leginkabb emiatt utalok barhova elmenni:(
60 perc ott is :-) Ja, az árra gondolsz? Az 1100 körül van.
A 10675-ös review-t? Most már olvastam :) Az elszállás meglep, de annak örülök, hogy tetszett a gyerkõcnek. Régi régi tervem, hogy Java appletes verziót is csinálok belõle. Majd egyszer.
Több, mint tíz éve történt a Rex Williams klubban (ami nemdohányzó volt már akkor is). Szokás szerint nagy csönd, csak a golyókoccanások meg a krétasercegés hallatszik, amikor egyszer hirtelen egy óriási csattanás, durranás. Nézzük, mi történt a másik asztalnál: valaki az asztalon hasal, láthatóan túlnyújtózta magát, a dákó és az X szintén az asztalon, de szanaszét. Feltápászkodva csak ennyit szólt: "Bocsánat, kicsúszott a kezembõl.".
Amúgy, Sidespin, tökéletes volt a válasz. (És persze Hendryé is.) Pontosan ilyesmikre gondoltam. :) Mert ezek tök érdekes sztorik. Az ilyen családi események meg olyan emlékezetesek.
Tök cuki lehetett a kisfiad! Megpróbáltam elképzelni egy ilyen kisgyereket egy hatalmas dákóval a kezében a méghatalmasabb asztalnál állva. :)
A dohányzásmentes helyeket én is támogatnám, mert szörnyű, hogy míg én próbálok vigyázni az egészségemre, addig mások miatt kénytelen vagyok szívni. Szó szerint és átvitt értelemben is. Ráadásul a ruhámra, hajamra, bőrömre is rátapad. Nem beszélve arról, hogy tényleg kiskorúak is járnak biliárdozni.
Lehet, hogy nem pont erre válasz, de akkor elmesélem, hogy a majdnem 9 éves kisfiammal vasárnap elmentünk snookerezni a goldcrown nem dohányzóba. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a sportértéke nem volt megkérdőjelezhetetlen a délutánnak, de azért szép élmény volt.
El kell mondanom, hogy a 15-20 év múlva esedékes világbajnok nem nagyon érte fel az asztalt, ezért nem sokkal a játék kezdete után bevezettük azt a gyakorlatot, hogy amennyiben a faltól több mint 20-30 centire volt a fehér golyó, akkor 1szerűen oda csaúztattam neki a fal közelébe, hogy elérje.
2 hosszú de tanulságos frame után poolozással vezettük le felgyülemlett belökögetési energiáinkat, nagyon klassz volt, tényleg, és a füstmentesség egyenesen fantasztikus, csodálkozom, hogy más, nagy termeinkben még nem válsztottak le cigimentes övezetet.
Hali egyszer játszottunk kilencest a haverommal és a kilences a másik oldalon volt és bal alsóval meghuztam hogy a falról visszajöjjön a kilencesre a nyolcas leesett majd 3 másodperc után a fekete a lesüllyedés után kiugrott
Hogy felrázzam csöndes mélázásából a társaságot, megkérnék mindenkit arra, hogy akivel már történt vmilyen mulatságos, érdekes, tanulságos sztori a snookerrel kapcsolatban, az ossza meg velünk, többiekkel. Lehetett baráti körrel, magányos gyakorlás közben, bármikor. Nem tudom, volt-e már szó ilyesmiről, nekem - mióta fórumozok - nem dereng. Előre is köszönöm! :)
