„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Mindig érdekes számomra, ahogy a hívők gyűrik egymást, ki és miként értelmezi a "szent" iratokat, ki és miben bír erősebb hittel, melyikük az igazabb, "Isten félőbb" vagy az elkötelezetebb.
Mint amikor a gyerekek azon vitáznak, hogy 3 v. a 7 fejű sárkány az erősebb, vagy melyik parazsat zabálló táltost, miként kell kiválasztani:-):-):-)
"Természetesen messze a legsikeresebbek - ahogy az egész világon - a jehovisták. Lehet vagy 10 ezer tagjuk, amihez közeli számot kevés hagyományos protestáns felekezet ér el."
10 ezret? Vagy öt protestáns felekezet elér világszonten nem 10 ezret, de 10 milliót. Némelyik 100-at. Millióból.
Teljesértékű protestáns teológiai oktatáshoz intézményrendszer kell.
Olyan országban, ahol a lakosság 1 % se protestáns, ez lehetséges? Nem.
A szófiai protestáns teológiai oktatás ma már szervezettebb, de az alaptárgyakat most is ortodox teológusok oktatják, mert nins elegendő saját tanár. Lásd, bibliai nyelvek, történelem, Biblia-ismeret. S csak az apologétikát, meg a hozzá hasonló felekezet-specifikus tárgyakat oktatják protestáns papok, teológusok.
Érthető, mert ma is alig 2 % a protestáns. A növekedés kemény tehát az utóbbi 30 év alatt, dupláózás lett, elsősorban a cigány kisebbségben tudtak téríteni a protestáns misszionáriusok.
Így ma már 2-szer annyi a protestáns, mint a katolikus.
Kb. ez az arány a protestánsok között:
- 40 % pünkösdista,
- 20 % adventista,
- 20 % hagyományos protestáns (református és lutheránus),
- 10 % metodista,
- 10 % minden más: baptista, nazarénus, "evangélikus".
Összesen kb. 100 ezer ember olyan 20-25 felekezetben.
Ide csak azokat vettem, akik az általános vélemény szerint is protestánsok. Azaz kizártam a különféle marginális csoportokat, melyeket az átlag protestáns nem ismer el. Ezek BG-ban: jehovisták, mormonok, újapostoli egyház, más most nem jut eszembe, de ez a 3 fő csoport.
Természetesen messze a legsikeresebbek - ahogy az egész világon - a jehovisták. Lehet vagy 10 ezer tagjuk, amihez közeli számot kevés hagyományos protestáns felekezet ér el.
Egyébként a konkrét eset nem ez. Az illetőt jól ismerem. Ortodox hívőként kezdte, pap akart lenni. Aztán a tanulás során "megtért", az egyik pünkösdista felekezet híve lett. Elvégezte persze így is, de aztán nem pap lett, hanem biztonsági őr. Még mesélt is nekem transzecendens élményéről.
A jehovistáknál és a mormonoknál sokszor ütköztem ebbe.
Kedvenc sztorim ismerőssel történt, nem személyesen velem, de ez most mindegy.
Ismerősöm ortodox, haverja protestáns - ortodox teológián voltak negyedéves hallgatók. Otthon vannak éppen, s csengetnek. Két szép amerikai nagykamasz áll az ajtóban, öltönyben, az öltönyön hátizsák – még el se kell olvasni a névtáblájukat, de már ebből tudható: megjöttek a mormon misszionáriusok! Előadják a szabvány szövegüket, hogy valami fontosat akarnának megosztani Jézus Krisztusról.
Persze a házigazdák azonal kapcsoltak miről van szó, de összenéztek: hadd jöjjenek be, vicces lesz. Bejöttek, leültek, amerikai mosollyal elkezdték a szöveget. Hagyták is beszélni őket. Aztán jöttek a házigazdák, minden mondatba belekötöttek.
Sajnos az egészre már nem emlékszem, pedig részletesen elmesélte nekem az ismerős, de a leglényegesebb 3 kérdés ez volt:
A mormon egyháztörténet szerint valamikor még az első egyetemes zsinat előtt az Egyház elhagyta a hitét (általános aposztázia tana), s ezt állította vissza Isten megbízásából Joseph Smith 1830-ban.
A keresztkérdés itt szimplán megismételni 1 mondatot, amit maguk a misszionáriusok mondtak, amikor egyházuk örök igazságáról érveltek „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Máté 16:18.) – meg kell kérdezni, ez a mondat igaz-e? Nemmel nyilván nem válaszolhatnak, de ha igennel válaszolnak, akkor az csapda, hiszen nem lehet egyszerre igaz a hitehagyás és az „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” állítás, valamelyik mindenképpen nem igaz. A mormonok a hagyományos protestáns megoldást se mondhatják itt – hogy nem volt teljes hitehagyás, csak részleges -, hiszen ha nem volt, akkor minek kellett Joseph Smith új egyháza? A protestáns verzió itt teljesen koherens, lásd Luther nem akart új egyházat, erre rá volt kényszerülve, miután kizárták, eleve ő sose állította, hogy előtte 1500 évig minden csak hibás lett volna.
A mormon misszionáriusok még nem is tértek magukhoz, s jön a következő: honnan tudható, hogy a mai Egyházban (mármint a mormonban) nincs éppen teljes aposztázia? Hiszen ami egyszer megtörtént – valamikor az II. és a III. sz. között – az ma is megeshet.
Nyilván most már végképp nem jöhetnek az „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” szöveggel az előző kérdés után. A szabvány válaszuk az ima érv szokott lenni: „kérdezd meg imában Istent, ő megmondja melyik az igaz egyház”. Amire a viszontválasz: honnan tudhatom, hogy Isten válaszolt, s nem a Sátán? Ami nem zárható ki, hiszen:
Ha ugyanis Isten azt válaszolta nekem, nem a mormonok az igaz egyház, akkor az nem Isten válasza volt! Tipikus körkörös érvelés.
Azaz ha x, akkor Isten, de ha nem nem-x, akkor Sátán. Dehát akkor minek az egész ima, ha annak eredménye irreleváns? Hiszen annak bizonyítéka, hogy Isten, egyedül az, hogy x a válasz! Azaz egyetlen helyes válasz van, mégpedig x, de ez egy axióma ebben az esetben, nincs mit kérdezni. Arról se kérdezzük Istent imában, hány fok egy sík térben lévő derékszög, hiszen az definíciószerűen 90 fok.
Itt már kezd vörösödni a misszonáriusok feje. Ekkor eszmélnek rá, Provóban (ez Utah állam, ott van a misszionárusi felkészító intézmény) nem volt túl jó a 3-hónapos tanfolyam, ráadásul csupa olyat mondtak, ami csak protestánsokkal szemben működhet. Most nem tudom mi a helyzet náluk, de akkoriban jellemző volt: a mormonok nem ismerték rendesen az ortodox és a katolikus tanítást, így fel se voltak készülve az ilyen ellenérvekre. Szépen bele is futottak zsákutcákba emiatt.
Lásd, amikor fölényesen megkérdezik, honnan van a Biblia, honnan tudhatjuk igazságát. Egy protestáns erre nehezen tud koherens választ adni, de egy katolikus vagy ortodox igen, így vége is az érvnek.
De jön az előző érv megismételve a szentírások kapcsán. A mormonok szerint azért kellett a Mormon Könyve, mert a hitehagyott Egyház meghamisította a Bibliát, azt átírta, részeket meg törölt – lásd Mormon Könyve, Nefi 1. levele, 24:26. -, viszont a Mormon Könyve tartalmazza az eredeti tanítást, megmásítás és törlés nékül.
Nos, fogadjuk ezt el, de hogyan lehetünk biztosak benne, hogy a Sátán nem töröltetett részeket a Mormon Könyvéből is, nem másította azt meg. Isten ezt megakadályozta? De hogyan volt erre képes, ha pedig képes volt rá, miért nem akadályozta ezt meg már a Biblia esetében is?
Aztán a két misszionárius gyorsan fel is állt, sietve elköszöntek, az egyik még sértődötten vissza is szólt: „azért jöttünk, hogy mi tanítsunk, s nem azért, hogy minket tanítsanak!„.
Mivel tág értelemben a transzcendens "túlvilági"-ként értendő, ami "túl van" az emberi léten, a szellem, a szellemek világa, az ősökhöz megtérés.... simán lefedheti.
A teológia nemhogy semmilyen bizonyítékot nem tud felmutatni Isten létezésének igazolására, hanem még azt sem tudja megfogalmazni, egyáltalán mi lenne bizonyítéknak tekinthető.
Ez az egész keresztény teológia abból áll, hogy Isten lejött, hogy a fia által tanulmányozza az életet. Nos, hogy tanulmányozhatja, ha nem naiv? És hogy lehetne naiv, ha az egész szerkezetet önkezűleg alkotta?
Ha csak az elvesztegetett szellemi erőfeszítéseket lehetne a teológia kárára írni, annak is elégnek kellene lennie, hogy száműzzük a földről, mint az emberiség egyik legnagyobb ellenségét.
