Ha jól látom a tárgyasztal fából van. Én is minden ilyet abból gyártok, pedig vasból lenne az "igazi". Pl fúróköszörüléshez segédsablont (azzal se lesz jó, de valamit mégis használ). Meg felsőmaró helyettesítő "munkaasztalt" (állványosfúró, tengely (na ez acél) 2 csapágy (ezek is), vezető...
Van amelyiket kell, a többit nem érdemes.
Lehet kapni egy száraz/vizes köszörűt (olyat veszek ha egyszer sikerül), annak a vizes része egy kb 6-8 centi széles, lassú fordulatú kő, folyamatosan vízben forog. Nagy fordulatút nem érdemes vizezni, mert csak szétfröcsög...
Köszönöm. Mivel az eredeti szakmám autószerelő, tanultam esztergálni, hegeszteni, ilyesmiket, tudom, hogy mivel jár egy kés (gyalu, eszterga, zseb..) megköszörülése és milyen veszélyei vannak (pl a megégés).
Csak a "holker " szakkifejezést nem ismertem.
Egy bognár mellett dolgoztam úgy 25 éve egy Állami Gazdaságban (a mellette kicsit erős, én gépszerelő voltam ő meg bognár, ugyanabban a műhelyben, ő csinálta pl a facsapágyakat a tárcsákhoz). Ott láttam, hogy egy kb 50-60 centi átmérőjű kb 15 centi vastag, valamilyen sárga, sima, lágytapintású kőkorong palástján (ezek szerint "holkeresen" élezte a gyalukéseket és a vésőket. Ezt egy taposópedállal hajtotta, a kő vízben forgott. Tőkéletes munkát végzett vele...
Az az ív (a holker?) ami így a kés homlokán kialakul nem lesz túl sérülékeny? Így a vágóél élesebb szögű, mintha simára köszörülném. Kifenni meg nem hiszem, hogy jól ki lehetne (kisimítani az ívet), maximum élezőkocsival. Ha olyan van, akkor meg a kézi fenés is megteszi, csak lassabb.
Persze fél mm-es kitörést nem egyszerű kifenni (gyalugép késéből kellett már, mert lecsúszott és sikeresen legyalultam a satumat)...
Alapból két féle szemcsefinomságot használok. a sima fa csoszolásokhoz 80-as szemcsefinomságú vásznat (jó a SIA, de jó a DunaVitex is)
míg pl az élfóliázások rendbetételéhez meg 180-as vizes papírt használunk. Ezt a vizespapírt használjuk pl a lakkozások közötti "szállehúzásokra" is Én még bevallom nem olajoztam, és nem viaszoztam ( a politúr is kimaradt az életembeől...) így ezekhez nem tudok mélyrehatóan hozzászólni, de az én prakszisomban ezekkel a méretekkel dolgozunk. Ha tisztességesen meg van csiszolva a felület akkor kevés ahhoz az emberi szem, hogy a lakkozások alatt meglássák azt, hogy az ""csak""!! 80-as szemcsefinomságú csiszolóanyaggal lett csiszolva. De ha nagyon finomkodni kényszerülnék lakk alá nem csiszolnék akkor sem 120-as nál finomabbal... talán még a 120 is sok neki:))
Nekem van egy hitachi kézi szalagcsiszológépem (böszme egy jószág, de nagyon penge!!:) van egy kínai gagyi asztali csiszológépem. Nagyon gyengus a motorja sajan:(( Lehet, hogy feltuningolom... most csak 250W-os, de elkellene rá minimum egy 500W-os!! Ezen kívűl használunk korongcsiszolót, de olyat amit sarokköszörűbe fogok be. Gumitányér+ egyebek. Ez nem nevezhető egy finomkodó szerszámnak:))) Elég egy durva darab!:)) De oda ahová mi használjuk nincs tökéletesebb szerszám! Nyílászáró passzításoknál olyan helyekre is beérünk vele ahová csak kézi vésővel lehet, és az meg marha időigényes dolog... Ja és ezzel állítom a karácsonyfámat is!!:)) nagyon gyorsan és könnyen lehet vele befaragni a fenyőfa törzsét!!!:)))
Ezen a gépen 60-as, és max 80-as szemcsefinomságú csiszolóanyagot (jellemzően papírt) használunk. Durva munkákhoz kell.. Na...:)))
A zietling is "csiszolószerszám"!:)) Van belőle vagy 3.4 db.. De egy 3-4 fős csapatnál ennyi kell is... sokszor csak pihen a polcon, de ha kell akkor kell!!! Ez kb olyan mint a pillanatszorító.. Sokba kerül, és az idő nagy részét felakasztva tölti a helyén, de ha ne adj isten kell akkor sosem elég:))
Vibrációs-excenteres csiszolót nem használunk, mert eddig semmire sem volt jó a műhelyemben.. nekünk túl finoman dolgoznak, de el tudok olyan műhelyt képzelni ahol ez alapszerszám lehet.
A csiszolófából két tipus létezik. Az egyik az olyan amit ti is írtatok, sima egyenesszálú fenyőböl egy jó maréknyi méretű de az alján, ott ahol a csiszolás zajlik, ott simának, és az élein "élesnek" kell lennie!! A másik meg szinte ugyanez, de ott a talpán már egy puha réteg van! Ez alapesetben parafa, de ha nincs más jó kemény ipari filc is jó! Lehet olyan csiszolófát kapni ami teljes anyagában morzsolt parafa. Ez is nagyon jó. kb egy ilyen tömör parafás csiszolófa kb 300-500 ft körül lehet.
Ezen kívül, még használunk csiszoló vattát. Lehet, hogy ezt hívta valamelyik olvtárs "skót" nak? nemtom.. ezeket a vattákat különböző "finomságban" árulják (fémből vannak) de nem kell a legfinomabbat megvenni, úgy is nagyon finoman csiszol!! Ezt kimondottan íves felületek csiszolására használjuk pl díszlécek-egyebek, De nem alapcsiszolásra hanem a lakkozások közötti szállehúzásra! Nagyon sima bársonyos felületet ad!:))
A csiszoláshoz még annyit: nagyon de nagyon kell szépen csiszolni ahhoz, hogy utol lehessen érni egy jól beállított, és jól kezelt gyalugép felületi minőségét!!!:)
Köszörűgépet szerintem szinte bagóért lehet venni. láttam nem egy kínai cuccost kb 7000-12000 ft közötti áron, de már nem emlékszem, mert nekem egy használt magyar köszörűgépet sikerült beszereznem anno 15 éve, és azóta max a követ cseréltem rajta.. szóval nem hinném, hogy a kínai is megadná magát egykönnyen... Ugyanis nincs olyan része ami elromolhat:)) egy sima 220-230V-os mitor két csapágyra felfűzve, a két végén korong... ámbár a kínaiak ügyes emberek, sok mindent le tudnak rontani, de talán ezt nem sikerült nekik:)) Szerintem érdemes akár használtan is venni, mert igen kevés alkatrész van benne ami elromolhat!
Azt meg egy bekapcsolás után is lehet látni-hallani, ha nem stimmel valami a géppel...
A holkeres köszörülést azt úgy értem, hogy egy köszörűkorong palástján kell a szerszámot megköszörülni, és a korong ívelése adja a holkert a kés homloklapjára. Semmi ördöngőség nincs benne. Kell a gépre egy ferde lapos asztalka. (Kevés vasasmunka, és mégkevesebb fás.) Aztán csak szépen jobbra-balra mozgatva a kést addig köszörülni a kést, míg az él hibái teljesen el nem tűnnek, vagy ha nem voltak látványos hibái, akkor addig, míg az él "hátulján" meg nem jelenik a sorja, de addig amíg szépen egyenletesen sorjás nem lesz, mert csak utána szabad fenőkővel lefenni. Ez a szabad egy kicsit erős, mert nem tilos ez, csak nem érdemes úgy fenni, míg egyenletes sorja nem lesz az élen...
Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az él ne "kéküljön" be mert ez nem tesz jót a szerszám éltartósságának(kilágyul)!!
Magyarán mikor már a kézben forrónak tűnik akkor be kell mártani egy odakészített vizesedénybe a kést, és megvárni míg kihül, vagyis nem lesz vészesen meleg.
Le fogom fotózni az én szerkentyűmet, és felteszem a képet ide, úgy könyebb lesz megérteni, hogy milyen "asztalkára" is gondoltam.:)
Fenyőt is szoktak citlingelni, pl. a hegedű fedlapját is. Profi hangszerkészítőtől hallottam.
Engem is érdekelne, hogy honnan lehet citlinget venni, illetve mivel és hogyan kell karbantartani az élét.
Esetleg csinálni miből lehet?
Biztos, hogy nem én voltam, mert azt sem tudom, mi a különbség a kettő (holkeres vagy nem holkeres) közöt.
Elmagyarázhatná valaki...
Ha lenne egy jó lassú fordulatú fenőgépem, vagy egy lábbal hajtós vizes kövem, akkor nem vesződnék a kézi fenéssel, de nincs. A köszörűm mint írtam igen gagyi (régi szovjet kombinált barkácsgép, a körfűrész lap helyére lehet felfogatni a köszörűkövet, tárgyasztal nincs, kő üt, ha szétszabályzom akkor is), azzal nem lehet, a szerszámot viszont élezni kell.
Pénzem nincs, fúrni faragni viszont szeretek, így maradnak a kéziszerszámok és kézimunka.
Ennek megvannak a maga hátrányai: lassú, egy célgéppel sablonban készülthöz képest pontatlanabb illesztések (ez utóbbi persze a dolog hobbista jellegéből is adódik, sosem tanultam az asztalos szakmát, önképző vagyok, csak a faragókés kezelését és az intarzia készítést lestem el szakembertől), több újrakezdés és elrontott darab, de ez így szép. Persze ha ebből kellene élnem, biztos más lenne a véleményem, de akkor úgy kezdeném, hogy vennék egy kombinált gépet párszázezerért...
Van ismerősöm, aki szintén nem asztalos, neki jobbak az anyagi lehetőségei, több milliót költött gépekre, szép dolgokat csinál, de megvallotta: a munka mint olyan nem érdekli, sosem állna naki kézzel legyalulni valamit, a végeredményt akarja látni és élvezni, hogy ez sk darab...
Én meg azt élvezem, amikor száll a fürészpor, szaporodik a forgács, fényesedik a fa...
Meg mániám (allergia miatt is), hogy kizárólag "természetes anyagokkal" dolgozom: enyvet főzök, viaszt készítek a felületre, politúrozok, nem lakkozok, ilyenek...
Időm van (nem sok, de ráérek elkészülni a darabokkal), pénzem nincs...
Holkeres vagy nem holkeres, az csak attól függ mivel köszörülsz, lényegi különbség nincs. Köszörűkövön nyilván holkeres lesz, fektetett köszörűkövön nem. Nekem sem az, mert üveg/csiszolópapír combo-val köszörülök, majd vizes kövön fenem meg.
fenőkocsit (honing guide - bocs, de a magyar szakszavak hiányoznak nálam) használok, így nem lesz domború az él.
Az véső (és sok minden más) élezés két fő folyamatból áll. Az első a köszörülés, a második a fenés.
Azt hogy az elsőt kézzel, vagy géppel csináljuk az az eredmény szempontjából majdnem mindegy, de ez sem teljesen az...
Én a köszörülést (ha ez géppel történik) kifejezetten holkeresként tanultam! Olvastam tőletek a napokban, hogy ez mint kérdés felmerült, és ha jól emlékszem a te véleményed lett a mérvadó (bocsesz, ha rosszul emlékszem!).
Ha jól emlékszem akkor a konkluziód az volt, hogy nem jó a holkeres köszörülés.
Én ezt vitatom.
A holkeres köszörülés kisebb élszöget eredményez, és sokkal pontosabban lehet holkeresre köszörülni, mint simára (persze ez gépi köszörülésre vonatkozik!)
Köszörülni elég kb minden 3. fenés után, persze ha az élen jelentős hiba van akkor minden fenés előtt illdomos köszörülni. Nálam 50-50% -ban van az olyan felhasználás amitől igencsak kicsorbulhat a szerszám! Sűrün javítunk régi nyílászárókat (passzítás) és ott sosem lehet tudni, hogy ahol éppen vésni kell ki, és mikor vert be egy istenverte szöget a fába:(
De ha csak a logikát nézem akkor a lapos köszörülés ellen szólhat még az, hogy a laposköszörülésnél vagy sikerül teljesen síkba (sosem..) köszörülni a kést, vagy domborúra sikeredeik (meg kell vallani erre azért nagyobb az esély, mint a teljesen síkra). Míg a holkeres köszörülésnél szinte lehetetlen ezt a hibát elkövetni, és még az élszög is kisebb lesz.
Jó bolt.
Ezen a lapon van egy citling fogó. Ha a két végére odaképzelsz egy-egy markolatot, akkor megkapod azt, amit csináltam (persze nem ilyen ipari minőség, csak egy gyors barkácsdarab)...
Mármint fotót? Ha tudok kérni egy digit kamerát akkor lehet róla szó.
A neten a "scarper"-re keresve talán előkerülnek azok a lapok, amit anno átnéztem, most egy fél óra alatt nem sikerült rájuk találni. Akkor is csak véletlenül, több napi "woodworking tool" nézegetés és nyálcsorgatás (hogy itt miért nincsenek ilyenek, meg az amik miért nem küldenek ide is csomagot, vagy ha mégis, azt iszonyat pénzért) közben akadtam rájuk véletlenül...
Hát nem tudom... Én min a vésőimet, mind a gyalukéseket kézzel, olajkővel élezem.
Hozzá kell tegyem: köszörűm nincs is. Illetve van, de az olyan gagyi, hogy nem merek vele még fúrót sem köszörülni (igaz, ez utóbbi nem is megy jól). Sorjázásra, meg durva dolgokra jó, de élezni csak kézzel...
Kiegészítésképpen a zietlin (szinlő penge) dologhoz:ű
A zietlinget csak egyszer szabad felhúzni!! Ha elsőre nem sikerül akkor az már nem lesz teljes értékű!! Lehet használni, de nem lesz az igazi. Hozzáteszem nekem sem megy mindig elsőre!! Sőt 50% os az eredményem...
Ha nem sikerül akkor lehet előről kezdeni a műveletet... Persze kezdi a fene:)) De így mutatták az "öregek":)
A zietling mindig edzett acélemezből kell hogy készüljön, és természetes, hogy nem tudod egy csavarhúzószárral felhúzni... ugyanis az alapnól puhább anyag.
Eredetileg a zietling felhúzó egy simára kopott-koptatott háromszögreszelő!! Ugyanis mind anyagában, és mind fogásában ez a lehető legjobb megoldás erre a célra. Persze egy kínai reszelő nem hiszem, hogy bírná ezt......
Én egyébként szalagcsiszolón szoktam "derékszögbe állítani" gyors, és egyszerű!
A hagyományos módszer az nem fenőkő, hanem kézi köszörűkő volt-van. Ez egy homokkőnek nevezett négyzetes- (vagy téglalap-) hasáb, ami félig vízben áll, és fontos, hogy a kézi köszörüléskor folyamatosan nedvesítve is legyen. Ezt mint az előttem szóló valamelyik olvtárs is írta ki kell segíteni egy támasszal, mert nincs ember aki ezt simán kézben tartva egyenesen, és derékszögben megtartja a művelet közben. ez persze már a múlt... Gondolom nem is nagyon jutott még eszébe senkinek az, hogy kézzel köszörüljön meg pl egy vésőt:)) Nem korongal, hanem simán kézzel:)
A zietlingnek nincs éle, hanem erre a derékszögre felhúzott sorjával dolgozik (de ezt is írta már valaki...:))
Lehet még spécizni úgy a zietlinget, hogy a rövidebbik oldalán nem simán hegyjuk a felületet, hanem mint egy vésőt szépen megélezzük!! Ez sokszor jól jön. Igaz ez ha a zietling eredeti felhasználását nézzük inkább hátrányosnak tűnik. De van olyan feladat amihez szinte nélkülözhetetlen az így megmunkált penge:) Pl, élfúrnérozáskor amikor a zietlingel le"kaparjuk" a felesleghesen lelógó anyagot akkor jól jön, ha a véget ezzel a szerszámmal le is tudjuk vágni.
Azokkal a barkácsáruházas papírokkal nagyon vigyázz! Amiket én vettem, nagyon gagyik voltak. Facsiszolásra legjobban a sárga ill. vörös SIA papírok váltak be, azok nem tömődnek el pillanatok alatt és sokáig jók. Sajnos tekercsben nem tudtam még sehol venni, de létezik, a konyhabútorosok itthagytak 1-2 métert. Az on-line Bosch katalógusban találtam 93mm x 5m-es tekercseket mindenféle szemcseméretben (RedWood meg whitePaint), ilyet próbálok berendelni majd, Bosch cuccokat eddig nekem előbb-utóbb mindig meghoztak az üzletbe, párszáz forintos tételeket is. Ami papírokat adtak a Bosch gépekhez, az szerintem mind SIA volt valójában, nem hiszem hogy sok komoly gyártó volna, a szerszámgyártók gondolom OEM megveszik, aztán saját név alatt árulják.
Nem tudom milyen acél, a garázsomban találtam a sok lom között. Valami rozsdamentes, talán másfél mm vastag, nem egy szerszámacél minőség, de nem is kell, hogy nagyon kemény legyen. Szerintem.
Találtam egy weblapot itt, azt írják, hogy olyan Rc 48-52-es anyag kell, a lehúzó meg Rc 64.
Az oldalon van egy citling fogó is, ez nem olyan, mint amit lejjebb írtam, de a célja ugyanaz...
kösz az infot, sejtettem, hogy túl kemény az acél, mert akárhogy húzom rajta a csavarhúzót, nulla sorja keletkezik, ellenben a csavarhúzó szára egyre barázdásabb lesz. Lereszeltem, és megfentem derékszögben.
Hányszor húzod le, amig megfelelő sorja keletkezik?
Én a Praktiker turkáló részében vettem 1-2 éve egy állítható átmérőjű körkivágót. Ebben középen egy normál fúrószár, és 120°ban 3 lemez áll ki egy tárcsára rögzítve. Egy másik koncentrikus tárcsával lehet állítani,. hogy a 3 vágó milyen messze legyen a közepétől. Eddig kb 20 lyukat fúrtam vele bútorlapba, de eddig még bírta. Azt szeretem benne, hogy nem terheli le annyira a fúrógépet, mint a kör-fűrészes megoldás, és olyan átmérőt állítok be, ami nekem kell. A vágókat szerintem meg is lehet majd köszörülni, ha kimegy az élük.
Ilyesmit keresek. A lyuggató sablon külön hasznos, mert a nagy barkácsáruházakban lehet kapni olcsón A4-es papirokat kötegelve 40-180 közötti szemcsenagysággal csomagolva. 50 darab vegyes szokott egy ezres körül lenni. Egy lapból 3 db rezgőtalp méretűt tudok kivágni, csak a lyuggatás macerás.
Én szeretem a rezgőket, csak az olcsókból egy-két bútordarab (pl ágy) után széthullik egy, a drágát meg nem mertem megvenni, hátha az is olyan gyenge...
Nagy sík felületkehez jobb lehet a szalag, csak ahhoz meg a papír drága...
Az a helyzet, hogy én egy öreg asztalostól (keresztapám, igazából sosem gyakorolta a szakmáját hivatásszerűen, ellenben az intarziának nagy mestere) kaptam a tippet, nagyjából elmondta, hogy néz ki, meg találtam a neten pár éve egy rajzos leírást, hogy hogyan kell elkészíteni és használni. Meg egy céget, amelyik egy 2-300 éve használt citling "markolat" replikáját készíti és árusítja. Természetesen most egyiket sem találom.
A citlinghez kell egy (több) acéllemez, finom (durva sem árt) fenőkő, egy sablon (90 fokot nem tudok kézzel tartani csiszolás közben), meg valami jó acélrúd. Valószinűleg puhább lemezt találtam a tiednél, mert én egy nagy csavarhúzó szárával "élezem" és működik...
A markolatot meg a fotó alapján legyárottam egy rossz parkettából. Tulajdonképpen egy ívbe hajlítja és tartja a citlinget, és két kézzel lehet fogni munka közben. Ha az egyik oldal megkopott, forgatom. Ősszesen 8 éllel lehet dolgozni mire újra élezni kell. Csiszolni csak 5-6 lehúzásos élezés (csavarhúzószárral) után kell...
Íves citlinget nem tudok készíteni, ahhoz nem elég biztos a kezem.
Azt gondolom tudod, hogy a citling éle tulajdonképpen egy finom "sorja", azzal dolgozik. Azaz az élét "ki kell peremezni" a lehúzóval. és valami ilyen lesz belőle:
(==================)
Menet: először pontosan 90 fokba kell minden élét csiszolni, majd a lehúzóacélt megdöntve (a lemezhez viszonyítva úgy 60-70 fokban) végigtolni néhányszor az éleken, a lemez mindkét oldalán...
"Mondjatok egy olyan rezgőcsiszolót, ami nem esik szét pár hét meló után."
Az enyém Makita BO3700. Nagyon egyszerű, 180W, 93x230mm. sima papírral lehet etetni, nem kell a drága öntapadós. Van hozzá lyuggatósablon is. Sokáig viszolyogtam a rezgőcsiszolótól, csak egy szerszámbolt végkiárusításánál vettem, ahol a végén már bekerülési áron adták el ami volt.
Évekig kézzel csiszoltam én is, de soha nem sikerült olyan egyenletesen sima felületet elérnem mint géppel.
Én most találtam (ráadásul tök közel hozzánk) egy kis háztartási boltot, ahol nagyon nagy választék volt papírokból. Meg vizes porpácok is voltak! (zöld is!) Tök jó. Szóval most van papírom mindenféle. Sajnos papír és nem vászon.
Bükköt csiszoltam épp tegnap. Mikroszkóppal biztosan szebb a 240-es, mint a 150-es. Olajozni szeretném, nem pácolni. Valaki itt említette, hogy az olaj alá nagyon finom felület kell. De ezt olvastam máshol is.
Lehet, hogy megcsinálom a tesztedet! De nekem pont időm nincs. Ha hétvégén leszabadulok a pincébe, akkor annak kész kell lenni! Annyi tervem van, hogy évekre elég. Gyors, olcsó, hatékony és gyönyörű megoldásokat keresek! :-))
