Nekem egy idő után begörcsöl az állam tőle. Ma szigeteltem a tetőteret közetgyapottal és annak ellenére hogy a forgalmazó azt mondta, hogy a deltarock nem szúr és nem távozik belőle felrakáskor (szabásakor, stb.) a légtérbe semmi, mégis egész nep alíg kaptunk levegőt. Ráadásul mindenem viszket. :( Legközelebb viszek magammal állarcot az biztos.
A citlingeléshez szólnék hozzá. A felhúzás, nekem sose sikerült, ezért erre a célra üveget használok. Egy sima ablaküveget üvegvágóval felkockázok kb. 60 x 60-as négyzetekre és ebből török, mint a csokoládébol. Használat előtt ki kell próbálni, hogy melyik éle jó. Vigyázni kell, mert van amikor karmol. Elég gyorsan elmegy az éle, de lakk eltávolításához szerintem kiválló.
Ragyabácsi
Én kissrác korom óta kűzdök az allergiával, és főleg a por az ami nekem keresztbe tud tenni. Ezért minden munkát ami nagyobb porral jár azt most már pormaszkban végzem. Nekem egyáltalán nem tűnik macerásnak, pedg még a sima porszívózást vagy portörlést is így csinálom. Nem beszélve mondjuk a falvésésről.
A fúrásfordulat nehéz dolog, mert ha túl gyors akkor beég, ha túl lassú akkor meg tépi a fát vágás helyett.
Szerintem csak empírikusan határozható meg az optimális fordulat :-)
Az egyik Ezermesterben próbáltak tanácsot adni a ideális felsőmaró fordulatához, de sok nincs igazi recept. Függ a fa anyagától, száliránytól, a marószerszám átmérőjétől és ráadásul a szerszám élsségétől is! Ez meg ugye folyton változik.
var url='http://www.zoohoo.hu/index.php?q=Hajlítás&ref=182'
UjAblak = window.open(url,'zoohooWindow','resizable=1,scrollbars=1,menubar=1,toolbar=1,location=1,width=600,height=550');
window.focus();
A faiparban hat évtized óta külön foglalkozás. Hajlított fából az ismeretes Thonet-féle bútort, kocsi- és hajóalkotórészeket készítenek. A fahajlítás lényege abban áll, hogy gőzölés v. pedig vízben való főzés útján a rideg fát hajlékonnyá teszik, aztán iziben, mielőtt még kihülne, külső felületén vaslemezt erősítenek föl, mely a fa külső szálának megnyúlását megakadályozza és ezzel együtt megfelelő fa- v. vasmintára ráhajtják. Fontos a fa-H. -nál, hogy a külső rétegek épenséggel nem, vagy csak igen kevéssé nyúljanak. Tapasztalták t. i. erre vonatkozó kísérleteknél, hogy a legtöbb nyúló rostszál szakad, míg azok, melyek hajlításnál összenyomódnak v. csak keveset nyúlnak, nem szakadnak. Különös tulajdonsága a gőzölt és meleg állapotban hajlított fának, hogy száradás után is megtartja a H. -nál neki kölcsönzött alakot még akkor is, ha mérsékelten megnedvesítik. Ipari célokra való H. -ra legjobb faanyagnak a bükkfa bizonyult, mely Európában aránylag nagy mennyiségben fordul elő és így még olcsó áron be is szerezhető. Kevésbbé alkalmas H. -ra különböző körülmények folytán a kőris-, nyir-, dió- és tölgyfa. A bükkfát döntés után lehetőleg azonnal a gyárba hozzák, fölvágják rácsfűrészgépen kellő vastagságú pallókra, körfűrészen pedig a pallókat négyzetes keresztmetszetű lécekre. A nyert léceket aztán rendeltetésük szerint vagy kellően alakítják (forgási testekké) vagy pedig négyzetes, kivételesen vékonyabb lemez alakjában meghagyják. A léceknek forgási testté való alakítására a hengerpálca-gyalu és a másoló esztergák szolgálnak. Alakítás után a fát gőzölik (l. Fagőzölés). Kellő gőzölés után a fát egyesével, de legfeljebb hármasával a gőzölőből kiveszik és mielőtt teljesen kihült volna hajlítják. A H. a kisebb keresztmetszetű sík- és az összes térbeli görbéket alkotó munkadaraboknál szabad kézzel történik az ú. n. hajlítótőkén, melyre a mintát egyszerűen ékkötéssel kényelmes helyzetben fölerősítik. Oly síkbeli görbéknél, melyeknél keresztmetszetük nagysága folytán a kézzelhajlítás nehezen menne, a munkadarabot hajlító gépeken alakítják. A hajlításnál arra kell ügyelni, hogy a farostok a test domború részein meg ne nyúljanak; a test külső felületén alkalmazott vaslemezt tehát H. előtt úgy kell hozzákötni, hogy hajlítás közben ne engedjen. A munkadarabot hajlítás közben is, annak befejezése után végeit is, külön szorítókkal hellyel-közzel vaslemezestül együtt a mintához kell megerősíteni. A minta öntöttvasból készül és régebben a fa befogadására keresztmetszetének megfelelően volt alakítva, újabban azonban # alakú keresztmetszetű (l. az 1., 2. és 3. ábrát). H. után a munkadarabot mintástól egytt ajól szellőzött és 50-60° C. -ra fölmelegített szárítóba teszik 48 órára. Innen kihozva, leszerelik a mintát, szükség esetén összekapcsolják a munkadarab végeit újból és egy 30° C. meleg második szárítóban véglegesen kiszárítják 1-3 nap alatt. Most már a szükséges illesztésekre és kötésekre, majd pedig a felület finomítására, ráspolyozására, reszelésére, csiszolására, megfestésére és végre kifényesítésére kerül a sor. Miután ezek a műveletek is megvannak, az egyes alkotórészeket hol csapolással, hol srófokkal kész butorrá összeillesztik. A kikészítő műveleteknél használt készülékek és gépszerkezetek száma rendkívüli nagy. Ami ennek az iparágnak történetét illeti megemlítjük, hogy a fának tűz fölötti hajlítása már régtől fogva ismert művelet. Fink Menyhért volt tudomásunk szerint az első, aki 1810 körül osztrák szabadalmat nyert kocsikeréktalpaknak egy darabból való hajlítására; a mult század 20-as és 30-as éveiben az angol Sargent Izsák és néhány francia vett szabadalmat hajlító gépekre. Ezektől egészen függetlenül foglalkozott a fa hajlításának eszméjével Thonet Vilmos, boppardi asztalosmester a mult század 30-as éveiben, Metternich kancellártól Bécsbe hiva, Thonet számos küzdelmes év kísérletezései után végre az 50-es évek elején kitalálta azt az eljárást, melyet e cikk elején a hajlítás lényege gyanánt fölemlítettünk. Thonet találmánya tulajdonkép nem a vassin használatában áll, mert ezt már előtte is ismerték, hanem abban, hogy ennek a vassinnek végeit hajlítás előtt a munkadarabboz helytállóan megerősítette, úgy, hogy a fának külső szálai meg nem nyúlhattak. V. ö. Exner, Das Biegen des Holzes.
Ezt nem teljesen értem. A HSS nem egy acélkeménységet jelent? (a HSS csak gyorsacél, a HM a keményfém, pl. gyalukésnél)
SDS-plus tokmánnyal létezik fához körkivágó? Az SDS-es gépek mind a kalapács/"hammer" technológiával dolgoznak, ami kőzetfúráshoz, véséshez kiváló, de alacsony a fordulatszámuk: 0-900 1/min, míg a sima fúróé 0-3000 1/min. Fafúráshoz ez a 900 körüli fordulat nem kevés?
Ami SDS-es ilyen típusú koronafűrót láttam (nekem is van egy) az falfúrásra való, meglehetősen robosztus kivitelű, és a 6 keményfém "fog" van rajta amivel ütvefúrni kell.
A Bosch úgy tudtam létezik Magyarországon, Robert Bosch Kft. a Gyömrői úton. A szervízük is ott van (Bosch, Skil, Dermel). Ez a Hawera milyen cég? Milyen árlistáik vannak? Engem érdekelnének ezek, ha el tudod elektronikusan küldeni (ha igen, adok e-mail-t, mert ezt a fórumozót a mailbox valami okból beszüntette.)
akisebbik gondom ezzel az, hogy tényleg nem LE, hanem éppen hogy "FEL" kell húzni a zietlinget!!
Ami szerintem még keveredést okoz az az, hogy aki említette azt a bizonyos "hántolót" Schaubert, az jól írta, szerintem ezzel lehet felhúzni a zietlinget, és pedig azért, mert ez a szerszám elég kemény, és a formátuma is épp olyan ami ehhez a felhúzáshoz szükséges. Szerintem ezt kaszakővel, vagy bármilyen csiszolószerszámmal nem lehet megcsinálni, mert ahogy te is írod a zietlingnél a sorja az ami "dolgozik". Ezért kell a pengénél keményebb szerszámmal felhúzni a pengére a sorjasort.
Ezer éve a Stilbútor kft-nél használtam citlinget, ami egy nem igazán hajlékony acél lap. Mérete Kb. 15-20cm x 8cm x 1,5mm. Élezése: asztallap szélén lefekteted, hogy kiscsit kijjebb érjen, és mezei módon, a hosszú oldalát akár egy kaszakővel (persze nem egy leharcolttal) függőlegesen lehúzod úgy hogy húzás közben haladsz az egyik szélétől a másik fele, ezáltal sorját húzva az oldal teljes hosszában. Ez a sorja ami tulajdonképpen a felületet megmunkálja. Nagyon használható olyan lakkozott felületeknél ami eltömíti a csiszoló papírt.
Nem tévesztendő össze a reszelőből készült hántolóval (shauber)
Igen, ártalmas a fűrészpor nem is kicsit főleg a keményfáké.
Az viszont biztos ha az elszívással foglalkoznék és mindig arrafigyelnék ,hogy hogy lenne jobb pl.marni hogy elférjek a tyúkbéltől, az elszívó csőtől a gép és még kézre is álljon a dolog akkor tuti hogy éhendöglenék rövid időn bellül.
Nyugodtan próbáljátok ki és meglátjátok.
Pormaszkot persze lehet használni de az is csak púp az ember hátán.
Addig míg megkeresem a pormaszkot meg felrakom addig valószínüleg 2x megmarnám az anyagot.
Persze nagyon helyes hogy így gondolkodik egy-két ember és én nem is akarom lebeszélni a dologról, mert nagyon ártalmatlan a por de ez nálam nem működik. A másik hogy megszokás kérdése.
Ui.:Egyébként lakkozásnál ki használ maszkot vagy elszívást mert az is van majd olyan veszélyes mint a fűrészpor?Persze itt a higítósra gondolok.
Én is sokat szitkozódok, amikor a poszívócső másik irányba viszi a gépet.
Mindezek ellenére mégiscsak jó ha van elszívás, ezért azt gondoltam fejleszteni fogok.
Arra gondoltam, hogy a gyári porszívócső helyett valami könnyebbet és hosszabbat veszek és a mennyezethez rögzítem, onnan lóg majd le a gépig, így rángat a legkevesebbet. A porszívó előtt még be akarok iktatni egy portartályt, amiben összegyűlne a por, mert a porszívó sajátja gyorsan megtelik. A tartálynak valamilyen légmentesen zárható faláda, vagy kis műanyag hordó lenne jó. Az egész sarkalatos pontja, hogy vajon a muzeális értékkel bíró Hajdú porszívó ereje mire lesz elég.
Na én egyikre sem gondoltam, hanem a második féle szerű, de az egész fejed benne van a burokban, nem veszel a szádba semmit, hanem a fejed tetején nyomja be a levegőt, és alul fújod ki.Keskeny réseken megy a levegő, de motoros, és szűrős rásegítés van.Ezek rettentő kényelmetlenek, nem mintha a másik általam említett olyan leányálom lehetne......
na ilyesmire gondolok, nem dust mask, hanem respirator. Talán autófényező üzletben láttam ilyen, vagy valami festékboltban (lakkszóráshoz is van ilyesmi).
Tutira kényelmetlen, de talán a ventillátor miatt nem párásodik be a szemüvegem úgy mint a fehér pormaszkban -> ez teljesen használhatatlan szemüvegesek számára. Ki látott ilyesmit itthon?
Én legalábbis biztos vagyok benne, hogy az a tölgyfaforgács és -csiszolatpor, ami a kezemet kékre (!) festi, és erősen irritálja a légutaimat, az bizonyos mértékben ártó.Történetesen ez a csertölgy anyaga.Napok alatt kopik le a kezemről, mosni nem lehet, mert a szinét is a kéznedvességemtől kapja.Ált. két napig köpködök tőle :)
Szal ahogy lehet ezeket érdemes elszívni valamilyen formában.
Ha valaki kézzel csiszol, még akkor is érdemes egy hosszabb csövet apró lukakkal kifurkálni, és a munkadarab mellett végigfektetve porszívóra kapcsolni.Legalább egy biztos légáramlatot biztosítana, ami nem az arcod felé hajtja a port, bár a nagyja port is beszívja!
Egyébként láttam olyan maszkot, ami teljesen hermetikusan zár a fejeden, és ventillátor hajtja át a szűrőjén a levegőt, hogy meg ne fulladj.Biztosan rettentő kényelmetlen lehet benne dolgozni.
Én a (főleg gyalu-)forgácsot összegyűjtöm és nyáron használom fel, nagyon jó tud lenni faszenes grillezés, bográcsozás esetén gyújtósnak. A port, ami csiszoláskor képződik részben ugyanoda teszem, ami megy az megy, amúgy meg énis a "söprés aztán söprés!" módszert alkalmazom. :)
A legkellemetlenebb a csiszolatpor és a beszúrófűrész forgácsa tud lenni. Szerintem.
Egyetértek mdk-val, engem is idegesítene, ha egy csövet kellene rángatni a géppel együtt mindig, bőven elég, hogy a 220 zsinór állandóan beakad valahova.
Mivel kézzel csiszolok, ezért nehéz lenne a keletkezésnél megfogni a port. Bár az asszonyt odaállíthatnám a porszívócsővel...
Egyébként a műhelyben a por nem zavar, ha már nagy a kosz, akkor összesöprök és kimenekülök amíg leül a por. Viszont munka közben kifejezetten kellemetlen nyelni a port, majd köpködni, vagy nyitott ablaknál, huzatban dolgozni. Ezért gondoltam, hogy valami fejen viselhető gázálarc kéne, de nem az a kis fehér pormaszk, hanem annál valami komolyabb...
A köszörülésnél nem Saga mondta hogy a holkeres köszörülés nem jó hanem TVnet Sanya akit azóta nem láttam amióta elmagyaráztam neki a köszörülés rejtelmeit.
Mind1 nem érdekes.
Az viszont igen hogy Erzsébeti szinte 100%-ba úgy köszörül,zitlinget élez, mint én.:))
Ebben lehet vmi igazság és vitathatatlan nem?:)
A porelszíváshoz annyit hogy én megpróbáltam elérni azt hogy minnél kevesebb port szívjak be de nem sikerült.
Azért sem mert úgy nem lehet normálisan dolgozni hogy egy cső áll ki a gépből és mindenfelé rángatja a gépet csak arra nem amerre kellene.
Nem tudom mire kell az elszívás de csiszológépen szokott lenni sztem mind1iken ami jól is dolgozik.(legalábbis az én makitámon)
Dekopírfűrészen,lamellózon,gyalugépen,felsőmaró,stb. pedig tisztára ideegesítő.
Annakidején nem1x téptem ki a gép hátuljából a csövet mert felidegesített hogy nem az történt amit én akartam.(lásd fenntebb irtakat)
A forgácselszívás már más tészta mert ott a fix gépre van rátéve a "csövecske" és elősegíti hogy a gép mellé lehessen állni és hogy ne kelljen órákat tölteni forgácslapátolással/takarítással.
Ennek ellenére kipróbálhatod a porelszívást (nem vagyok én semmi "jó" elrontója )csak nemakarom hogy ezzel szenvedj.
Fogod az otthoni porszívót és egy kb. akkora átmérőjü gégecsövet mint a géped likja.Ezután a porszívó és a gépfelöli részre is rámelegítesz egy zsugorcsövet.
Ez csak egy megoldás a sok közül.
Gégecső azért is jó mert hajlékony és könnyű de persze a zsugorcsövezésnél kilukadhat.Próbáld ki ha gondolod.
én használok mobil porelszívót. igaz, tulajdonképpen nem is porelszívó, hanem forgácselszívó. 2-3 éve vettem úgy 70k körül. a pornál az a baja hogy hamar telítődik a szűrőzsákja.
szerintem a port ott kell megfogni ahol keletkezik. ennélfogva én nem látom értelmét a " búvármaszknak" több ezer forintért. annál is inkább, mert ezzel csak magadat véded, a műhelyben, ne adj isten a lakásban pedig centi vastagon áll a por.
egy egyszerű háztartási porszívó is megteszi, amit csatlakoztatni tudsz a csiszológépre.
Jó, hogy előjött ez a téma. Mostanában egyre inkább foglalkoztat, hogy meg kellene oldani a porelszívást, mert a jóból is megárt a sok...hát még a csiszolatporból!
Kérném, hogy aki használ mobil porelszívót, az mondja el a tapasztalatait! Mire kell figyelni a vásárláskor? Teljesítmény? Mennyire hatásos?
Egyszer láttam egy olyan maszkot, ami hasonlóképp egy gázálarchoz a fejen hordva szűrte meg a szájba és az orrba érkező levegőt. Olyan mint egy búvármaszk, csak nincs hozzá szemüveg. Ilyet kellene valahol szerezni, ha láttatok már ilyet szóljatok...addig is megpróbálom megkeresni azt a képet.
Annyiban nem volt igaza Nagy-Bandónak, hogy a Xyladecorral kezelt cuccok több évtized múlva is párologtatják magukból azt, ami miatt nem szeretjük. nem kell nyalogatni, elég ha sokat alszol az így kezelt szobában...
